Sötétlik és duzzadt hó-máj
Szűri épp a nyakalt hó-bort
(Ez a dolga, nem csak hóbort).
Hű neje, kit elvett hón ő,
Borotvált hónaljú hó-nő.
Prágai, anyaga cseh hó,
S absztinens, nem látta csehó.
Hó urat, ki Snowman Teddy,
Hó-nej hébe-hóba feddi:
„Szesztől benned olvadt a hó!
Mér’ vedelsz ennyit, te tahó?!”
Feddéstől hóhányónk piszok
Zord lesz s üvölt: „Juszt is iszok!”
Szesztelt szíve végsőt ugor
S leáll: Heveny hó-májzsugor!
„A mű a mostanában mélyen alulteljesített színvonalhoz képest egész jó lett. Hasonlattal élve: ha mondjuk József Attila volt a költészet Messije, Frady Endre jobb napokon Guzmicsi színvonal. (sajnos a román fiaskó "a rosszabb napok kategória" a gyakoribb nála...).” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Derűs, életigenlő hó-reál versike, örökzöld aktualitásához sem fér kétség. Az orvosi nagylexikon számos kedves szócikkének illusztrálására kiválóan alkalmas, úgy mint Komorbiditás, Delirium tremens, Cirrhosis hepatis alcoholica, ...” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Ne hazudozzon itt maga brüsszelita bérrettegő, maga kozmopolita sorostervmegvalósító! Magyarországon nincsenek ittas hóemberek, mert megvédjük tőlük a határainkat! Magyarországon a hóemberek egészségesek, mert nem dohányoznak, nem isznak, nem esznek, hanem közhasznosan dolgoznak, templomba járnak, gyerekeket nevelnek és fociznak! Ezért aztán nincs szükség kórházakra, hanem csak stadionokra és az ápolóinkat meg az orvosainkat is nyugodtan kiküldhetjük a halódó nyugat leépült emberroncsait gyógyítgatni. A maga kedvéért viszont itthon tartottunk párat, mert a börtönkórházban szüksége lesz rájuk!” /Csávás Kálmán ökölnagy, a Hóembereket Alkoholizmussal Rágalmazó Alanyi Költőket Inzultálással Rendreutasító Igazgatóság (HARAKIRI) operációs főtisztje/
„Költő úr, én nem borotváltam a hónaljamat, hanem jégcsákányoztam. Ugyanazzal a csákánnyal, amivel szegény uram feddésének is nyomatékot adtam. Lehet, hogy a hó-májának sem zsugora volt, hanem ridegtörése?” /özv. Snowman Teddyné Snowwoman Tilda, cseh showbálvány/
„Kikéjem magamnak, hogy a nevemmel szójakozzanak! Jágalom, hogy bojt iszom méjtéktelenül! Be fogom pejelni Fjady Endjét becsületséjtéséjt!” /Fajkasházy „Teddy” Tivadaj, humojista és újságíjó/
„Íme, a költészet csodája, hogy hogyan lesz a szesztelt szívből resztelt máj! Frady Endre társadalmilag érzékeny tömeglírájában a kis és a nagy, a női és a férfi, a fehér és a fekete hóemberek egyaránt hókisemberek. Olyan hókispolgárok, akik hóborivás közben hokis embereket néznek a hóstadionokban, bár erről maga a vers direkte nem tesz említést, de aki tud a sorok között olvasni, azt hótlan januárokban is hókon tudják vágni a kimondatlan féligazságok kijózanító hógolyói. Igazi rusztikus realizmus! Nem műhó ez a hűhó!” /Ájvanabí Ájszkrímné Huhogó Hóka, a Toronyiránt Összetört Katarzis (TÖK) című kortárs irodalmi magazin stílusfelelőse/
„Belül homály?! Csak nem önéletrajzi verset írt, költő úr?! És milyen rosszat! NEM ENG.!” /Gyurgyalagi Gyomroncz, a Különösen Ótvar Lírákat Irtó Közjóléti Alapítvány (KÓLIKA) főcenzora/
„Mi ez az agyat gúzsba kötő penetráns elmeroggyanat?! Amikor a Kritikus Szakszervezetben felajánlottam, hogy Frady Endre legyen valaki másnak az asztala, a kollégák sikoltozva menekültek! Azóta én is sikoltozom! Meg anyám is, hogy ne sikoltozzak, mert szétrobban az NDK-beli benzinmotoros hallókészüléke! Hát ki lehet ezt bírni józanul?! Ugye, hogy nem?! Óbort akarok inni, óbort!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Olyan vagyok, mint az óbor. Mindenkinek hamar a fejébe szállok.” /Chuck Norris/
