Óraállító dal

Miben hasonlít majd Berlin,

Párizs, Budapest és Prága?

Tekernek az óra-verklin,

Mert a múló idő drága!

Hajnal kettő lesz, még setét,

Fontos, ami pontos: három

Legyen seperc; nem mű e tét!

Eme tettet alig várom!

     refr.:

     Hallod édes párom,

     Kettő helyett három,

     Idősávunk máris

     Télis helyett nyáris!

Állítás vásárnap leszesz,

Bajban lőn, ki borát issza!

Torkodon ne csússzék le szesz,

Hogy előre menj, ne vissza!

     refr.:

     Hallod édes párom,

     Kettő helyett három,

     Idősávunk máris

     Télis helyett nyáris!

„Minek állítsak előre órát csak azért, hogy egy fél év múlva meg visszaállítsam?! Legfeljebb most pár hónapig mindenhonnan elkések! Ej, ráérek arra még! Én különben is csak egy órával leszek lemaradva a világtól, míg Magyarország sujtásos évtizedekkel!” /vitéz Kismutatóssy Nagymutatós Patópál, Etelköz vármegye főispánja/

„Akinek nincs önmagától átálló órája, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, mindigmindenminiszter/

„Mit állítunk? Alanyi költészet állítmányi remeke. Elannyira, hogy kutyát nem zavarja, ha a leszesz (leszel), meg a lőn (lett) nem passzol tökélesen, hisz a költő már nem aktív focista, ami volt, elmúlt, az órát meg mostanság előre állítjuk, nem hátra. Ká (nem az ügynök, hanem a kígyó) szerint viszont csakis a múlton érdemes töprengeni, mert ami volt, az lesz is, és ami van, az nem más, mint egy régesrégi, elfelejtett esztendő.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Úúúúú... humán kolléga! Ezek a régi jó bölcsészkari párlatok a vízipipához, amelyek hómofiszban segítik az ellazulást és kommentelés közben is odateszik a piapultra piedesztálra a pszichedeliát!” /F. Endre, költőgigász/

„Mindig szívesen segítek, ha a szellem mezején kell bekeríteni legelőt... de azért ne hívj 0 óra kettő perckor!” /F. Péter, k. m. f./

„Csak remélni tudom, hogy álmomban ritkán fonálom tele a kommentszekciómat.” /F. Endre, aki humán kollégát 0 óra kettő perckor kelt, mint fent/

„ - Magyarország előre megy, nem hátra! - Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.

Bízzunk benne, az időt nehéz visszapörgetni!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas időutazó/

„Ház úr, ez bár más kávéház,

Állambá’ tán nem ÁVH-z,

Sújtó ökle pár vármegye;

Fusson, kalapját már vegye!

De ne hátra, legelőre,

Ki a stájer legelőre!”

/Habsburgerking Hóbelevancz, a Ház Mentő Csapat (HMCS) hadtápfőnöke/

„Stájerország, aminek Graz a fővárosa?! Mire célozgat, brüsszelita bérrettegő, széllelbélelt trónszékelő Habsburgerking elvtárs?! Maga már ne foglalkozzon órákkal, mert a percei meg vannak ám számlálva!” /Csávás Kálmán vezéróranagy, az Osztrák Császármorzsákat Megrendszabályozó Állami Nyűgnökség (OCSMÁNY) sepercembere/

„Jó lesz az óraátállítás, egy órával tovább lesz világos, lehet szabadtéri társasjátékozást szervezni. Szervezek is jövő szerdára.” /M. András, a költő legállandóbb és legvilágoskedvelőbb kommentelője/

Világos, eM úr?! Világos?! Világosnál le kell tenni a fegyvert! Hogy fogunk így harcolni a délutáni sötétség ellen?! Maga nem tudta, hogy a jövő szerda a dán patikusok világnapja?! Ahogy a méltán elfeledett skandináv költőnő, Lærke Kardkikaard írta halála utáni első kedden egy gyógyszertár előtti sor mellett fekve:

     Ez a remek dán szer

     Megérkezik szerdán.

Eme művén kívül szerencsére csak a madárral lövöldöző társasjátékos műve maradt ránk, de reméljük előbb-utóbb az is elmúlik:

     Madárlövő társasjáték

     Kelléke a játék sas tár.

A költőnő jelenleg is ott oszlik, ahol elhagyta magát. Valaki bűzlik Dániában.” /Helsingøri Hamletné Kappan Hága, az Össznépi Dán Értelemzavarást Mumifikáló Alapítvány (ÖDÉMA) zokszócsöve/

„Senki se felejtsen el vasárnap egy órával kevesebbet aludni! Ahogy az alkalomra kiadott pápai körlevél (magyarul: enciklika) figyelmeztet:

     Korábban lőn vala a mise,

     Ne késsetek ti se, mi se!

     S ne kérdjétek, ez semmis-e!

Hát hogyan is lehetne semmis egy pápai körlevél (magyarul: enciklika), nemdebár felebarátaim?!” /Fele barát, a badacsonyi szürkebarátfüle rend lekvárzsibbasztója és ciszterna cizellátora/

„Az idő soha-soha meg nem áll, az órák róják szüntelen az útjukat, a pillanat úgy illan, tovaszáll, mint gyors folyón suhanó hab, épp annyi csak... a pillanat...” /St. Irlitz Tutta, szovjet vértanú/

„Mi ez a verssorosbérenc agyvákuum pumpa, ez az antiidőálló woke-elmevírus?! Ki ez a óratoxikus maszkos maszkulintalanság?! Akinek két anyja van és hármat szeretne, az keljen fel vasárnap hajnali kettőkor, hogy háromra állítsa az óráját! Világ tudósai, szüljétek meg az immunválaszt Frady Endrére! Téridőszámítástechnikusok, előre a féreglyukakból előbújó digitális lincskampányért! Pontosvesszőfusson, aki ellenszegül! Nővérke, hol a nyugiszurim?! Áááááááá…” /Puzsér Róbert, a tavaszi fáradhatatlanságtól idegalapilag kritikus tömegvonzat/

„Nekem nincs szükségem óraállításra, az idő alkalmazkodik hozzám.” /Chuck Norris/

Tavaszi óraállítás?!

Óraállítás, ha elgyün,

Kelni kell, ni!, Érden, Algyőn,

S ki emiatt órást öl, gyón.

Becsoszog a gyónó falka,

Tele van velük sok fülke,

Ehhez kelni korán föl kő’.

Így a magyar alig alszik,

Ezért tartama, mit él, szűk,

S kemény munkától is elszok’.

Lusta az agg, rest a csíra,

Üres így a paraszt csűre,

Országunk pediglen csóró.

Olyan csóró, szinte szegény,

Döfköd minket balsors szigony,

S halálhörgésünk csak szó gány.

Ne szenvedjük el e káót!

Át nem állítás a kiút!

Ki ellenvet, érje kő őt!

Kövezhetünk s nem kell gyónás?!

Ünnepeljünk lovon, gyí! Nos

Oly szép ez, hogy szinte gyanús!

Nyugi, tél múl’, se jég, se hó,

S besuhan a tavasz: Suhi!,

Mégis áll az idő-show, hőőő!

Jöhet bár nyár, mehet el ősz,

Időnk trónján, hogyha ül ész,

Minden magyar soká alusz’!

Mindegy, rétünk hós-e, ződ-e,

Szünetjelet ad a zadó,

S Hunniában áll a zidő…

„Kedves gyerekek! Mai etika-esztétika óránkon az ambivalencia fogalmával ismerkedünk. Ambivalens az, aminek az értelmezése/értékelése nem egyértelmű. Itt van például az óraállítás: egyesek szerint ördögtől való, mások szerint meg energiatakarékosságra. De ha már ambivalencia, az óraállítás egyértelműtlensége sehol sincsen magának az időnek az abszurditásához - ezt ravaszul nem fejtem ki a mai kis versikémben, de kis gyakorlattal ki lehet találni. Aztán meg itt van például ez a bokorkancsalrímhalmaz is: egyrészt, jó hogy van, mert ápol, s eltakar, másrészt viszont, ha nem volna, az én mesém eddig se tartott volna. Mára ennyit, gyerekek, menjetek most haza, de először borbélyhoz!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Á, szenyor Humán, szóval a maga személyében egy fodrászcikk dílerrel, egy hajszobrászati lobbistával van dolga a gyanútlan erre járó korán kelőknek! Ambivalencia pedig nagy kezdőbetűvel írandó, mert ez egy óraállításáról nevezetes spanyol torreádorképző város a La Manche csatorna Sziklás Hegységre néző partján!” /Don Kihóttné Della Mancsa, a kies Ambivalencia enyveskezű polgármesternéje és szélmalomkerékkötőnő/

„Az EU várhatóan 2025-ben törli el az átállítást. De ha addig minden tavasszal és ősszel születik egy ilyen vers, akkor tovább is maradhat...” /M. András, a költő legállandóbb és legtájékozottabb kommentelője/

„Megőrült, M. úr, évi két ilyen óraállítási tébolylíra?! Ne fessen ördögöt falkában! Ne akarja összeakasztani velem a szemtengelyét, mert olyan kancsal lesz, mint ennek a sehonnai bitang embercsempésznek a bugyuta bokorrímei! Nem elég, hogy évente kétszer hetekig kóválygok, mint vakegér a pálpusztai sajterdőben, még minden alkalommal el kelljen viselnem ennek a kényszerzubbony szökevénynek a versokádó ámokfutását is?! Ha anyám hegyes halom lenne, üvöltve kérném, hogy essen rám és borítson el engem! Nagybetűvel kezdve és egybeírva pedig átszöknék rajta és menedékjogot kérnék! Világ fradytlanítói, egyes, üljetek le!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A világ fradytlanítói nevében a leghatározottabban kikérjük magunknak a semmittevésbe beleőrült Puzsér úr igazságtalan osztályzatait! A fradytlanításra kiírt milliárdos EU-s pályázat közbeszerzésének nyerteseként megbíztunk egy alvállalkozót, aki által megbízott alvállalkozó alvállalkozójának az alvállalkozója most keresi azt a szakembert, aki napi egyszeri meleg és kétszeri hideg étkezésért elvégzi a feladatot. Gyors munkához idő kell, úgyhogy türelmet kérünk! Meg még több EU-s támogatást! Amúgy már ütött a célszemély órája, csak még nem született hivatalos döntés arról, hogy a téli vagy a nyári időszámítás szerint.” /Katar Kotor és Mélyzseb Menyhért, a Fradytlanítást Intézkedésileg Foganatosító Alakulat (FIFA) társtulajdonosai/

„Kedves keményen dolgozó kisemberek, drága nyájtagok, el ne mulasszátok vasárnap hajnali 2-re beállítani a vekkerüket, majd felébredve ugyanazzal a lendülettel 3-ra előreállítani, gyorsan visszaaludni, és nem elfelejteni reggel egy órával kevesebbet aludni, hogy időben (?) odaérjetek a templomba és félálomban meghallgassátok, hogy ’Azt a napot vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya, úgyhogy vigyázzatok és virrasszatok!’, majd ebben megnyugodva menjetek haza azzal a boldog lelki szegény tudattal, hogy ezek szerint maga Jézus sem ismeri ki magát ebben az óraállításban! Kár! Addig is, irány gyónni!” /Karóravarjú atya, algyői időzavar elhárító szürkebarát/

„Az óraátállítás ezek szerint nagyon megfekszi a Költő Gigász agytekervényeit és ezt a terheléses támadást így próbálja (le)leplezni - rosszul. Hogy is mondta ezt Stallone? ’Rossz célzás, szöszi’?” /Dr Ház, Juniorkonyha-díjas iGAZlátó/

„Igaza lehet, gaz Ház doki, tényleg mondtam ilyesmit a 2023-ban játszódó, Pusztító című filmemben, de ott nem a kiber náció általi terheléses támadás zavarta meg az agyamat, hanem a hibernáció utóhatása, bár a katona sosem fázik, csak úgy érzi. Amúgy akkoriban nem csak egy órával volt elcsúszva az idő, hanem harminchat évvel, de nem ez volt a fő baj, hanem hogy a mai magyarországi iskolákhoz hasonlóan ott sem volt papír a vécékben.” /Sylvester Stallone, akcióhős/

„A versben - stílszerűbben a VERSBEN – Frady Endre új dimenzióba helyez mindent, amit mi térhez és időhöz kötött véglények már a saját dimenziónk rögvalóságában sem vagyunk képesek értelmezni. Gömbvillámokon túli tartományok idiómáinak csökött világegyetemi metszetei feledhetetlen kép- és időzavarként képződnek le a költő - stílszerűbben a KÖLTŐ - mindenbírásának alkotómezején. Az örök szellemóriásnak a mi idősíkunkkal történő kortárs költői metszetével való lépéstartás sziszifuszi esélyének érdekében minden magyar család cserélje ki a kakukkos órájában a kakukkot 1:20 méretarányú műanyag Frady Endrére!” /Téridő Tomorné Bokorrím Bukolika, középiskolai magyartanár és maszek fröccsöntő kisiparos/

„Gépen bár ringat az IL szék,

Ám közben egy óra elszök’,

Úgyhogy nyugtalanul alszok...”

/Szergej Szundikálovics Szunya, néhai szovjet vadászpilóta/

„Amikor fénysebességgel kocogok, akkor megáll bennem az idő. Évente egyszer előre, egyszer pedig hátrafelé futok így egy órácskát. Ilyenkor négyszáznyolcvanegyszer suhanok körbe az Egyenlítőn.” /Chuck Norris/

Márciusi óraállítás

Furcsa, mint az ulti licit
Legvégén a Fedák Sári,
Hogy miközben hózik picit,
Időszámításunk nyári.

Egész Baranya és Tolna
Fehér, mint egy sziklás Zorán,
Ám, mintha már május volna,
Fel kell kelnem cudarkorán?

Bár jelzi a csillagászat,
Tavaszi a napéj-egyen,
Belső órám visszamászat
Hálni ágyban párnahegyen.

„Döcög-döcög, de végül is egynek elmegy. Jobb, mint egy márciusi havazás.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Jaj, reál úr, nincs is szebb, mint egy márciusi havazás, mert ilyenkor még a természet is zöld-fehér! Hajrá Fradi, hajrá Fradi!” /Franzstadt Fridolin, zenebohóc és ferencvárosi törzsszurkoló/

„Gyógyegér, nem megmondtam, hogy ne várd a májust, hiszen közelít a tél! Ennek ellenére azok a sziklák nem a hótól voltak fehérek, hanem a mésztől! Mész te a … (füttyszó)!” /Sztevanovity Zorán, orrhangú dalnok/

„Nem tudom, hogy kerültem az ulti licit kontráinak a végére, de nem is érdekel! Álmos vagyok és aludni akarok!” /Fedák Sári, tavaszilag fáradt színművésznő/

„Pernahajder poézis poénjaként Petrovics plágium vagy Petőfi parafrázis?! Ez a kérdés, válasszatok! Petőfi, Bem, Uhrin azaz Sándor, József, Benedek! Tudjátok, kivel szórakozzatok?! Hol a meleg?!” /Agitátor Adolf, a Temperált Univerzumot Rebellis Honunkba Alapítvány (TURHA) vezérszónoka/

„Furcsa bizony! Mármint furcsán érzékelünk mi fölnőttek: csak a rendhagyót vesszük észre, a sablonos rend észrevétlen marad. Márciusi Dusán nem tűnne fel, na de márciusi Zorán?! Márciusi esőnap közhely, na de márciusi hónap?! Márciusi Fradyvers a bármiről nem szúr szemet, na de márciusi Fradyvers a márciusról?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Márciusi Dusán?! Te is, fiam, butú’sz?! Miért nem hagytatok inkább ágyban párnahegyen halni meg, he?! Muszáj volt megböködni a testemet, mint márciusi jégeső az NB I-es stadionok üres lelátóin a műanyag ülőkéket?! Hiába van elvetve a kocka, ha kifagy a földből!” /Julius Caesar, római diktátor/

„Ne nyafogj Cézár öcsém, hanem igyál egy jó forró feketét! Attól előbb globálisan felmelegszel, majd megnyugszol békében!” /Julius Meinl, a Monarchia cseh mintaboltosa/

„Globális felmelegedés
Helyett jön a Jégkorszak 6?!
UV sugár ledermed és
Népünk fűt-fát tűzre rakhat?!”
/Újpesti Barnabás, kazánfűtő és az Anti Talentumú Költők Alapítványa (ATKA) rovarirtási főelőadója/

„Jégkorszak 6?! Jaj, ne! Már a Jégkorszak 5 is totális pénztárcazsibbasztó csőd volt! Úgy pangott a filmszínházaink nézőtere, mint egy Alcsút-Felcsút magyar kupa meccsen! Ja, nem, itt legalább egy vaksüket jegyszedő végigszenvedte a műsort.” /Autoimmun Atanáz, a Sclerosis Multiplex mozi hálózat ügyvezető igazgatója/

„Már megint óraállítás?! Nyári időszámítás ősz fejjel téli hidegben a tavaszi napéjegyenlőség idején?! Kizökkent az idő; - ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.” /Hamlet, dán királyfi/

„Na, gyerekek, a mai órán, a már-már védjegyévé vált szokott aktualitása folytán Frady Endre: Márciusi óraállítás c. versét vesézzük ki. Nem, Mészáros fiam, nem az apád hentesbárdjával, hanem a pengeéles elménkkel! A tény, hogy e szellemes keresztrímes műben a divatból kifelé araszoló ulti ma ráció lehet, az ultima ratio, azaz a végső érv a nemzetközi időodavisszaság ellen, ami jól jelzi, hogy a költő álmos, mint… mint… Zahorán fiam, ne aludj ott a hátsó padban! Ja, nem alszik, csak elájult? Chang, már megint behoztad a kínai piacról az apád elektromos sokkolóját?! Hát, úgy látom, megérdemlitek, hogy vasárnap egy órával kevesebbet aludjatok, ha én már úgyis kénytelen vagyok hajnali kettőkor kimenni a közterekre órákat háromra állítani! Na, most százszor leírjátok, hogy Fedák Sári, a verset pedig hétfőn kikérdezem!” /Kettői Koránné Háromi Hajnalka, középiskolai magyartanár és betanított köztéri óraállító munkás/

„Ha iskoláskoromban ilyen versekkel bombázták volna a fejlődésben lévő agyamat, akkor anyám most rendszeresen hordhatná be nekem lábosban a paprikás krumplit egy bentlakásos elmeklinika gumifalú étkezőjébe! Szerencsére megfogadtam a tanácsát és a tömegpusztító Frady opuszokat a karácsonyra kapott kényszerzubbonyomban olvasom, hogy ne tudjak kárt tenni önmagamban! Ez az idétlen időlíra persze így is kiverte a biztosítékomat, és most nyáladzva fekszem a padlón, de anyám szerencsére már helyettem is be tudja fejezni a kritikámat! Be én, de sose köszönöd meg és ráadásul még a Barátok közttől is eltiltasz, te hálátlan kölök! Tudod, ki hordana neked paprikás krumplit?!” /Puzsér Róbert kritikus with a little help  from Puzsér mama/

„A nyári időszámítástól lefagyott Puzsér Róbert kollégánk újraindítása már zajlik, a rettegett kritikafolyam a jövőben is zavartalanul fokozódik.” /Tilttűrtámogat Tivald, a Kritikusok Országos Szövetsége (KOSZ) elnöke/

„Itt Texasban én mondom meg, hogy mennyi az idő és milyen az évszak. Ha megunom majd, hogy keleten kel a Nap, egy rúgással megfordítom a Föld forgásirányát.” /Chuck Norris/

Húsvéti óraállítás

Húsvétkor állítunk órát!
Hamarabb lesz feltámadás?!
Szomszéd szétvert vekkert gór át,
S hitetlen történészhad ás:

Jézus csontvázat keresnek,
Avagy csupán álmatlanok?
Szemük tűnik véreresnek,
S kudarcérzésükre van ok:

Hiába vannak ott korán,
Üres sírhelyt felveri gaz,
S látszik jó pár lógó orrán,
Amit cáfolnának, igaz.

„Költő úr! Igaz ugyan, hogy az IQ-ja alacsonyabb, mint a vérnyomása, de akkor sem hihet ezekben az ókori babonákban! Én mint az Ateista Világkonferencia Irracionális Tévelygéseket Tönkrealázó (AVÍTT) szekciójának témafelelőse a leghatározottabban tiltakozom az ön puszta létezése ellen! Mától ön nincs! Éljenek az afradysták!” /Dr. Déenes Dénes, fotelbiológus és a ’Mégis a majomtól származom!’ c. bestseller írója/

„Dénesem, add át üdvözletemet a vak véletlen által a majomból embert faragó őseidnek!” /Dr. Ernest Erenes, a Teista Intelligencia Bipoláris Intézete (TIBI) bioteológiai tanszékvezetője/

„Nézze költő úr, ne verje itt a vészharangot, mert előbb én süketülök meg, aztán meg maga az önt fültövön találó vekkerrugóm miatt! Mivel vasárnap semmi dolgom, se meccsre nem megyek, se misére, úgyhogy ha egy órával később kelek ahhoz képest, mint amikor nincs óraállítás, akkor pont annyit alszok, mintha nem lenne óraállítás, de ugyanakkor kelnék, mint amikor szokok olyankor, amikor nincs óraállítás! Értve vagyok, majomszármazék úr?!” /Görcs Gerzson, szétvert vekkert átgóró szomszéd/

„A bürokratikus kényszerracionalitás és a szabadon szárnyaló spiritualitás határmezsgyéjének vékony jegén egyensúlyozó költő ismét olyan fába vágta a feje fölött lebegő gordiuszi csomót, amely bárki másnak meghaladná az erejét, de belőle olyan könnyed természetességgel tör elő, mint kólatesztelő közmunkásból a koffeines légtolulat. Az örök álomból az örök ébrenlétre eszmélés egy órával korábbra hozott katarzisa, valamint ennek természettudományosan örökké eldönthetetlen szimbiózisa az egyetemes szakramentálhigiénés költészet visszafordíthatatlan hovatovábbja. Elalélok!” /Jottányi Jenőné Ióta Irma, a Szekularizált Szakralitás Sziluettjei c. irodalmi folyóirat első benyomásügyi szakreferense/

„A modern kortárs irodalom nevében a leghatározottabban ki nem állhatom a szabályos verselést, sőt, egyenesen irtózom tőle, mert egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egy ilyen műköltő valamit nem rímkényszerből ír le, hanem azért, mert úgy is gondolja! Hányok a kötöttségektől! NEM ENG!” /Széteső Szőrdöncz, a Kortárs Alanyi Költészeti Intézet (KAKI) főcenzora/

„Az üres sír nem a feltámadást bizonyítja, hanem azt, hogy a tetemet egy torinói lepelbe csavarva elloptuk, bár az is igaz, hogy a helymeghatározást végző navigátorunk előző este kicsit többet ivott a kannás betániai bélfacsaróból…” /4xuzw-k55sptt, kis zöld marslakó és UFO parancsnok/

„Igaz? Mi az igazság? Honnan tudjam?! Úgy kerültem bele ebbe az egészbe is, mint korábban a krédóba!” /Poncius Pilátus/

„Szent Hogyishívják, mi ez az álszenteskedő időugratási katyvasz?! Ha székrekedésem lenne, akkor is több érték szorulna belém, mint ebbe a penetráns vallási extázistól bűzlő szentfazék klapanciába! Anyám szerint üssek a számra, mielőtt megbánná, hogy ő annak idején nem ütött rá eleget! Tudod mit, anyám, mégis inkább te üssél, neked kisebb a kezed! Aúúú!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nesze fiam! Jaj, ne haragudj, elfelejtettem szólni, hogy épp most próbálom ki ezt a munka frontján máig harcoló keletnémet gyárból származó ajándék bokszert! Nagyon fáj?” /Puzsér mama/

„Jézus tényleg feltámadt! Tudom, mert én zavartam el az őröket és rúgtam arrébb a sziklát. Le is jattoltunk, amikor kijött.” /Chuck Norris/

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit kommentelnek!” /Jézus/