Kelni kell, ni!, Érden, Algyőn,
S ki emiatt órást öl, gyón.
Becsoszog a gyónó falka,
Tele van velük sok fülke,
Ehhez kelni korán föl kő’.
Így a magyar alig alszik,
Ezért tartama, mit él, szűk,
S kemény munkától is elszok’.
Lusta az agg, rest a csíra,
Üres így a paraszt csűre,
Országunk pediglen csóró.
Olyan csóró, szinte szegény,
Döfköd minket balsors szigony,
S halálhörgésünk csak szó gány.
Ne szenvedjük el e káót!
Át nem állítás a kiút!
Ki ellenvet, érje kő őt!
Kövezhetünk s nem kell gyónás?!
Ünnepeljünk lovon, gyí! Nos
Oly szép ez, hogy szinte gyanús!
Nyugi, tél múl’, se jég, se hó,
S besuhan a tavasz: Suhi!,
Mégis áll az idő-show, hőőő!
Jöhet bár nyár, mehet el ősz,
Időnk trónján, hogyha ül ész,
Minden magyar soká alusz’!
Mindegy, rétünk hós-e, ződ-e,
Szünetjelet ad a zadó,
S Hunniában áll a zidő…
„Kedves gyerekek! Mai etika-esztétika óránkon az ambivalencia fogalmával ismerkedünk. Ambivalens az, aminek az értelmezése/értékelése nem egyértelmű. Itt van például az óraállítás: egyesek szerint ördögtől való, mások szerint meg energiatakarékosságra. De ha már ambivalencia, az óraállítás egyértelműtlensége sehol sincsen magának az időnek az abszurditásához - ezt ravaszul nem fejtem ki a mai kis versikémben, de kis gyakorlattal ki lehet találni. Aztán meg itt van például ez a bokorkancsalrímhalmaz is: egyrészt, jó hogy van, mert ápol, s eltakar, másrészt viszont, ha nem volna, az én mesém eddig se tartott volna. Mára ennyit, gyerekek, menjetek most haza, de először borbélyhoz!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Á, szenyor Humán, szóval a maga személyében egy fodrászcikk dílerrel, egy hajszobrászati lobbistával van dolga a gyanútlan erre járó korán kelőknek! Ambivalencia pedig nagy kezdőbetűvel írandó, mert ez egy óraállításáról nevezetes spanyol torreádorképző város a La Manche csatorna Sziklás Hegységre néző partján!” /Don Kihóttné Della Mancsa, a kies Ambivalencia enyveskezű polgármesternéje és szélmalomkerékkötőnő/
„Az EU várhatóan 2025-ben törli el az átállítást. De ha addig minden tavasszal és ősszel születik egy ilyen vers, akkor tovább is maradhat...” /M. András, a költő legállandóbb és legtájékozottabb kommentelője/
„Megőrült, M. úr, évi két ilyen óraállítási tébolylíra?! Ne fessen ördögöt falkában! Ne akarja összeakasztani velem a szemtengelyét, mert olyan kancsal lesz, mint ennek a sehonnai bitang embercsempésznek a bugyuta bokorrímei! Nem elég, hogy évente kétszer hetekig kóválygok, mint vakegér a pálpusztai sajterdőben, még minden alkalommal el kelljen viselnem ennek a kényszerzubbony szökevénynek a versokádó ámokfutását is?! Ha anyám hegyes halom lenne, üvöltve kérném, hogy essen rám és borítson el engem! Nagybetűvel kezdve és egybeírva pedig átszöknék rajta és menedékjogot kérnék! Világ fradytlanítói, egyes, üljetek le!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A világ fradytlanítói nevében a leghatározottabban kikérjük magunknak a semmittevésbe beleőrült Puzsér úr igazságtalan osztályzatait! A fradytlanításra kiírt milliárdos EU-s pályázat közbeszerzésének nyerteseként megbíztunk egy alvállalkozót, aki által megbízott alvállalkozó alvállalkozójának az alvállalkozója most keresi azt a szakembert, aki napi egyszeri meleg és kétszeri hideg étkezésért elvégzi a feladatot. Gyors munkához idő kell, úgyhogy türelmet kérünk! Meg még több EU-s támogatást! Amúgy már ütött a célszemély órája, csak még nem született hivatalos döntés arról, hogy a téli vagy a nyári időszámítás szerint.” /Katar Kotor és Mélyzseb Menyhért, a Fradytlanítást Intézkedésileg Foganatosító Alakulat (FIFA) társtulajdonosai/
„Kedves keményen dolgozó kisemberek, drága nyájtagok, el ne mulasszátok vasárnap hajnali 2-re beállítani a vekkerüket, majd felébredve ugyanazzal a lendülettel 3-ra előreállítani, gyorsan visszaaludni, és nem elfelejteni reggel egy órával kevesebbet aludni, hogy időben (?) odaérjetek a templomba és félálomban meghallgassátok, hogy ’Azt a napot vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya, úgyhogy vigyázzatok és virrasszatok!’, majd ebben megnyugodva menjetek haza azzal a boldog lelki szegény tudattal, hogy ezek szerint maga Jézus sem ismeri ki magát ebben az óraállításban! Kár! Addig is, irány gyónni!” /Karóravarjú atya, algyői időzavar elhárító szürkebarát/
„Az óraátállítás ezek szerint nagyon megfekszi a Költő Gigász agytekervényeit és ezt a terheléses támadást így próbálja (le)leplezni - rosszul. Hogy is mondta ezt Stallone? ’Rossz célzás, szöszi’?” /Dr Ház, Juniorkonyha-díjas iGAZlátó/
„Igaza lehet, gaz Ház doki, tényleg mondtam ilyesmit a 2023-ban játszódó, Pusztító című filmemben, de ott nem a kiber náció általi terheléses támadás zavarta meg az agyamat, hanem a hibernáció utóhatása, bár a katona sosem fázik, csak úgy érzi. Amúgy akkoriban nem csak egy órával volt elcsúszva az idő, hanem harminchat évvel, de nem ez volt a fő baj, hanem hogy a mai magyarországi iskolákhoz hasonlóan ott sem volt papír a vécékben.” /Sylvester Stallone, akcióhős/
„A versben - stílszerűbben a VERSBEN – Frady Endre új dimenzióba helyez mindent, amit mi térhez és időhöz kötött véglények már a saját dimenziónk rögvalóságában sem vagyunk képesek értelmezni. Gömbvillámokon túli tartományok idiómáinak csökött világegyetemi metszetei feledhetetlen kép- és időzavarként képződnek le a költő - stílszerűbben a KÖLTŐ - mindenbírásának alkotómezején. Az örök szellemóriásnak a mi idősíkunkkal történő kortárs költői metszetével való lépéstartás sziszifuszi esélyének érdekében minden magyar család cserélje ki a kakukkos órájában a kakukkot 1:20 méretarányú műanyag Frady Endrére!” /Téridő Tomorné Bokorrím Bukolika, középiskolai magyartanár és maszek fröccsöntő kisiparos/
„Gépen bár ringat az IL szék,
Ám közben egy óra elszök’,
Úgyhogy nyugtalanul alszok...”
/Szergej Szundikálovics Szunya, néhai szovjet vadászpilóta/
„Amikor fénysebességgel kocogok, akkor megáll bennem az idő. Évente egyszer előre, egyszer pedig hátrafelé futok így egy órácskát. Ilyenkor négyszáznyolcvanegyszer suhanok körbe az Egyenlítőn.” /Chuck Norris/
