Ajándékok obligátok:
Drága nyakkendőtű, öv, ing…
Bankszámlákra szörnyű átok!
Kar:
Ó, Uram, ó, Uram, megmentsél!
Szórva a mammont csak hebrencs él!
Karácsonykor költök, költök,
My life koldusbotra jutó,
Jelezzétek költők, költők,
Kezelés kell nekem, utó!
Kar:
O, Lord, O, Lord, save us, save us!
Kis Jézuska, szevasz, szevasz!
Kis Jézuska, nagy Jézuska,
Hangot adni segítsé’ mán!
Elfogyott a lot of suska,
Csak nem koldulhatok némán!
Kar:
O My God, ne bocsáss meg neki!
Rút költőt engedni be?! Ne! Ki!
Nem enged rám snow-t és esőt
Kalapomon nagy karima,
Doesn’t hull rain fülemre, sőt,
Hó se! Nem kell alt Kar ima!
Kar:
Kis Karika, Nagy Karika,
Let’s be fából szénkarika!
„Mi ez a Hunglish-magygol ál-szakrális pszeudo-szekularitás?! Minek ez az ógörög drámákra hajazó dilettáns ünneprontás?! Ki rendelte meg a költőtől ezt a szentségtöréstesztet?! És miért én írom a legelső kommentet?! Ne lássam anyám karácsonyi bejgli receptjét materializálódni, ha nem lényegülök át vérszipoly főcenzorrá és nem verem rá erre a sorokba tördelt gordiuszi agyérgörcsre elvágólag, hogy NEM ENG.!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és véleményvezérkari főfőnök/
„Költő úr, a világirodalom nevében kérjük, sőt térden állva könyörgünk, hogy ne írjon többet, úgyhogy azt kívánjuk Karácsonyra, hogy száradjon le mindkét karja! Ahogy a magán kívüli összes magánkívüli költő mondaná:
Nem kell többé Frady kardal,
Csapjuk le karjait karddal!
A levágott karjait a megmaradt lábaival rugdossa be a fa alá és azokat nézegetve vonja le a tanulságokat! De eszébe ne jusson tollba mondani őket! Főleg kínrímekbe ne!” /a Kar/
„Költekezni én sem tudok, de ez a kis karácsonyi történet minden pénzt megér.” /M. András, a költő legállandóbb és legköltekezetlenebb kommentelője/
„Profi költő pénzért költ
(Őse tán még grófot ölt,
Ha a nagy lé épp nem dőlt),
Tejpénzről fölöz le fölt,
eM úrral kis időt tölt,
Tanít neki ból-t és ből-t,
S tandíjból műkarra költ.”
/Kartalan Kartács, klapancia költő és kortárs kutyaütő/
„Esik eső karikára karimára,
Költő uram kalapjára.
Ja, nem eső, hanem hó.
Poem's standard's very low.”
/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„Jól megmondtad neki Ádám,
Az Úr néked áldást ád ám,
Úgy, mint nékem a frigyládám.
Ki nem hiszi, sújt rá dádá-m!”
/II. Mózes, a kőtábla keménységű próféta/
„Hú, ez olyan súlyos, mint együttvéve három túlsúlyos Télapó, a teljes istálló és a baromfiudvar, a három bölcs és Jézusmáriaszentjózsef! Uram, könyörülj rajtunk!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Mérleg szülötte/
„Eszét veszti Mérleg el,
Buggyan vajon ő meg-e?
Rénmarha vajh' mér' legel?
Meglegyen a tömege!”
/Fajsúlyos Fikuszné Sűrűsödő Sarolta, telt tokájú tömegnövelőnő/
„Nehéz szóhoz jutni. A vers magában hordozza önnön minősítését: szörnyű átok! Közeledvén Karácsony szent ünnepéhez, meneküljön, ki merre lát! Helyesebben, amerre nem lát fikarcnyi Frady Endrét sem. Frady Endre nyelvi szörnyülményei megmételyezik a lelket, a szellemet, s magát a testet is. Ahol Frady Endrés a táj, ott nem terem hó, sem eső, csak szik és hamu. Anyám, ki vagy a mennyekben, könyörülj fiadon, vegyél magadhoz, mielőtt újabb Frady Endre vers törne rám, s népemre.” /Puzsér Róbert hivatásos dehonesztáló a’la D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/
„Hé, engem itt plagizálnak! Nekem itt ellopják a gondolataimat! Én itt fel és ki vagyok használva! Visszaélés történik a nevemmel! Én itt tudtomon kívül folyamatosan megnyilvánulok! Itt helyettem eresztik ki belőlem a gőzt! Dőljön rájuk másfél tonna Tannenbaum!!! A szeretet ünnepén egy ajándékot szeretnék kérni: nagy tálcán buta fejeket!” /Puzsér Róbert, ön- és közveszélytelen kritikus/
„Az emberek a Mikulástól vagy a Jézuskától kérik az ajándékokat. A Mikulás és a Jézuska pedig tőlem.” /Chuck Norris/
