A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hebrencs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hebrencs. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. december 16., péntek

Kar ima Karira

The Karácsony tök soon jöving,
Ajándékok obligátok:
Drága nyakkendőtű, öv, ing…
Bankszámlákra szörnyű átok!

Kar:
Ó, Uram, ó, Uram, megmentsél!
Szórva a mammont csak hebrencs él!

Karácsonykor költök, költök,
My life koldusbotra jutó,
Jelezzétek költők, költők,
Kezelés kell nekem, utó!

Kar:
O, Lord, O, Lord, save us, save us!
Kis Jézuska, szevasz, szevasz!

Kis Jézuska, nagy Jézuska,
Hangot adni segítsé’ mán!
Elfogyott a lot of suska,
Csak nem koldulhatok némán!

Kar:
O My God, ne bocsáss meg neki!
Rút költőt engedni be?! Ne! Ki!

Nem enged rám snow-t és esőt
Kalapomon nagy karima,
Doesn’t hull rain fülemre, sőt,
Hó se! Nem kell alt Kar ima!

Kar:
Kis Karika, Nagy Karika,
Let’s be fából szénkarika!

„Mi ez a Hunglish-magygol ál-szakrális pszeudo-szekularitás?! Minek ez az ógörög drámákra hajazó dilettáns ünneprontás?! Ki rendelte meg a költőtől ezt a szentségtöréstesztet?! És miért én írom a legelső kommentet?! Ne lássam anyám karácsonyi bejgli receptjét materializálódni, ha nem lényegülök át vérszipoly főcenzorrá és nem verem rá erre a sorokba tördelt gordiuszi agyérgörcsre elvágólag, hogy NEM ENG.!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és véleményvezérkari főfőnök/

„Költő úr, a világirodalom nevében kérjük, sőt térden állva könyörgünk, hogy ne írjon többet, úgyhogy azt kívánjuk Karácsonyra, hogy száradjon le mindkét karja! Ahogy a magán kívüli összes magánkívüli költő mondaná:
          Nem kell többé Frady kardal,
          Csapjuk le karjait karddal!
A levágott karjait a megmaradt lábaival rugdossa be a fa alá és azokat nézegetve vonja le a tanulságokat! De eszébe ne jusson tollba mondani őket! Főleg kínrímekbe ne!” /a Kar/

„Költekezni én sem tudok, de ez a kis karácsonyi történet minden pénzt megér.” /M. András, a költő legállandóbb és legköltekezetlenebb kommentelője/

„Profi költő pénzért költ
(Őse tán még grófot ölt,
Ha a nagy lé épp nem dőlt),
Tejpénzről fölöz le fölt,
eM úrral kis időt tölt,
Tanít neki ból-t és ből-t,
S tandíjból műkarra költ.”
/Kartalan Kartács, klapancia költő és kortárs kutyaütő/

„Esik eső karikára karimára,
Költő uram kalapjára.
Ja, nem eső, hanem hó. 
Poem's standard's very low.”
/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Jól megmondtad neki Ádám,
Az Úr néked áldást ád ám,
Úgy, mint nékem a frigyládám.
Ki nem hiszi, sújt rá dádá-m!”
/II. Mózes, a kőtábla keménységű próféta/

„Hú, ez olyan súlyos, mint együttvéve három túlsúlyos Télapó, a teljes istálló és a baromfiudvar, a három bölcs és Jézusmáriaszentjózsef! Uram, könyörülj rajtunk!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Mérleg szülötte/

„Eszét veszti Mérleg el,
Buggyan vajon ő meg-e?
Rénmarha vajh' mér' legel?
Meglegyen a tömege!”
/Fajsúlyos Fikuszné Sűrűsödő Sarolta, telt tokájú tömegnövelőnő/

„Nehéz szóhoz jutni. A vers magában hordozza önnön minősítését: szörnyű átok! Közeledvén Karácsony szent ünnepéhez, meneküljön, ki merre lát! Helyesebben, amerre nem lát fikarcnyi Frady Endrét sem. Frady Endre nyelvi szörnyülményei megmételyezik a lelket, a szellemet, s magát a testet is. Ahol Frady Endrés a táj, ott nem terem hó, sem eső, csak szik és hamu. Anyám, ki vagy a mennyekben, könyörülj fiadon, vegyél magadhoz, mielőtt újabb Frady Endre vers törne rám, s népemre.” /Puzsér Róbert hivatásos dehonesztáló a’la D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Hé, engem itt plagizálnak! Nekem itt ellopják a gondolataimat! Én itt fel és ki vagyok használva! Visszaélés történik a nevemmel! Én itt tudtomon kívül folyamatosan megnyilvánulok! Itt helyettem eresztik ki belőlem a gőzt! Dőljön rájuk másfél tonna Tannenbaum!!! A szeretet ünnepén egy ajándékot szeretnék kérni: nagy tálcán buta fejeket!” /Puzsér Róbert, ön- és közveszélytelen kritikus/

„Az emberek a Mikulástól vagy a Jézuskától kérik az ajándékokat. A Mikulás és a Jézuska pedig tőlem.” /Chuck Norris/

2021. szeptember 15., szerda

OKJ-s képzett cukrász esete a kőkemény rögvalósággal

Ez a cukrász hebrencs,
Tortája egy habroncs.
Nem is csoda, hiszen
-talan nagyon haszon-.

Nincsen nála tejüst,
S nem tett bele tojást.
Orrából zöld lasztik
Estek s szálltak lisztek.

Liszt most zöld és fehér,
Séf idegén fő húr,
Mintha bombát rá MIG
Szórt volna, úgy remeg:

- Gané ez, nem munka!
Vigyen el a ménkű!
Tessék, az a summa,
Mit ezért kapsz: semmi!

- Tettem OKJ-t én,
Munkám mégse jó tán?!
Jól vigyázzon, főnök,
Arcát ütöm fának!

Verik egymást ketten,
S rajtuk bilincs kattan,
S vígan koccint Rund úr
Betanított rendőr.

„Tisztán látom magam előtt a boldog utókor gyermekét, amint a környezetbarát elsőelemis olvasókönyvében ezt a gyöngyszemet kibetűzvén felsikolt az örömtől, hogy egy újabb Frady opusban ismert rá az összes stílusjegyre. 11 évvel később az érettségi akkori változatára készülve ugyanő már igencsak vakarni fogja a fejét a "mit akart a költő?" kérdésnél.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A költő nem akart mást, mint a világ elé tárni mindazt, amit a világ tudni szeretne önmagáról, de nem meri megkérdezni, mert ellustult a gondolkodása, mint a két fa közé zuhanó, OKJ-s mókusképzőt végzett dagadt törpehörcsög!” /F. Endre, költőgigász/

„Na, ne szórakozzanak itt! Le lehet szállni a nevemről, mert ütök, de hirtelen!” /Orgoványi Katzenjammer Jenő, az Olaszliszkai Karitatív Jégbüfé betanított cukrásza és OKJ-s képzett kidobóembere/

„Nincs itt semmi látnivaló, csak egymáshoz bilincseltem két jómadarat, mert csak egy karperec volt nálam! Így legalább összenőtt, ami összetartozik! Na, egészségünkre! Ma mindenki az én vendégem egy körre, aki ki tudja fizetni a saját italát!” /Rund Rezső, OKJ-s képzett rendőr főtörzsőrmester gyakornok és profi rumszakértő/

„Költő elvtárs, ha én a MIG-emről bombát szórok egy ideghúrra, az nem remegni fog, hanem a gazdájával együtt nyomtalanul eltűnni egy elszenesedett kráterben! Értem én, hogy az irodalom lódít és nem csak a valódit írja, hanem meg is tükrözi a valóságot, mint gasztroenterológus a vastagbelet, de azért a szakmaiatlanságnak is van zenitje és nadírja! Költő elvtárs, vigyázzon, mert magán tartom a célkeresztemet!” /Szergej Molotovics Durrbeleny, posztszovjet harci pilóta/

„Jé, a sulim is szerepel a versben! Csak nehogy megtudja a magyartanárunk, mert feladja kívülről megtanulandónak! Na, az gáz lenne!” /ifj. Csofelláki Csemő, a Madách Imre Gimnázium (MIG) közepes tanulója/

„Tanulj csak, tinó fiam, hogy címeres ökör lehessen belőled! Vegyél példát rólam! Múúúúú!!!” /id. Csofelláki Csemő, igavonó közalkalmazottként éhbérért foglalkoztatott középiskolai osztályfőnök/

„Mi ez a tömény tehetségtelenséggel terhelt tiltanivaló, ez a túlkompenzált önellentmondás?! Egy CR7 egójával terhelt Juventus sem tudott annyira visszataszító lenni, mint a magamutogató Frady Endre önmagáról festett legelőnyösebbnek tévhitt lóképe! Ilyen az, amikor egy OKJ által betanított költősegéd maga alá rondítva hiszi önmagát műalkotásnak! Ha a még szegény anyámtól ajándékba kapott csehszlovák hócipőm azzal lenne tele, amit Frady Endre költészetként előállít, akkor nem hócipő lenne, hanem trágyásszekér!” /Puzsér Róbert, nem OKJ-s képzett kritikus/

„Azóta nem tartom nagyra az OKJ-t, amióta az OKJ-s Chuck Norris képzésen végzett legelső hallgató ökle szilánkosra tört, mert péppé akart zúzni egy képlékeny pudingleves tetején úszó földigilisztát. Kicsit ideges lettem, hogy visszaélnek a nevemmel és a tanár kart a végzős évfolyammal együtt beletüsszentettem a Csendes óceánba.” /Chuck Norris/

2021. május 10., hétfő

Szattyán bácsi köpött...

Szattyán bácsi köpött nagyot,
Ő egy ilyen csulás fajta,
Járdán nyomot mégsem hagyott,
Mivel szoros maszk volt rajta.

Nem fröccsent a nyála szerte,
Bő szájába ömlött vissza,
Hebrencs volt az istenverte,
És most ennek levét issza.

Tanulság kell? Rögvest mondom,
S amint megvan, húzok is el:
Ne köpködjön, rontom-bontom,
Az, ki éppen maszkot visel!

„Ne húzzon még el, költő úr, hanem dicsérjen meg, hogy kutyasétáltatás idején is milyen szabályosan viselem az orrot és szájat is eltakaró maszkomat annak ellenére, hogy már megvan a védettségi igazolványom és levegőt se kapok benne, mert olyan szoros! A keze törne el annak a komcsi sebésznek, aki az ’56-os sajnálatos események után jóval hátrább varrta vissza a füleimet, mint ahonnan leszakadtak!” /Szattyán Szörény, az Állami Kávés- És Köpőcsésze Gyár nyugdíjas szakszervezeti bizalmija/

„Szattyán bácsi balladájának illusztrációjában figyelemre méltó a két egymást sétáltató állat. A maszk és a szenilitás kettőse szerencsésen mérsékelte a páros környezetterhelését, s egyben felvetette a maszk kreatív felhasználását a környezetterhelés teljes megszüntetése céljából. Vivát Endrénk, aki érzékeny tapintószervét folyamatosan az utcán heverő témák savaborsának ütőerején tartja!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ha arra gondol, amire én gondolok, hogy maga gondol, akkor gyorsan felejtse el, mielőtt a makkos cipőjére kutyagumizok és úgy vádlin harapom, hogy azt sem tudja mondani, hogy bualabualaplötty!” /Fifi, a nagyvárosi aszfalteb/

„Szólított valaki?! Mintha a nevemet hallottam volna megugatni! Ráadásul kis kezdőbetűvel! Ebből hirig lesz!” /Bualabualaplötty, piréz migráncs törzsfőnök/

„Gáz ez a járvány! Ha valakit pofán akarok sercinteni a múzeumkertben, miután elvettem az üveggolyóit, nem csak a saját maszkomat kell letépnem, hanem az övét is!” /Pásztor Péter, a Pásztor&Pásztor Einstand Kft legélesebb kése/

„Te, figyu, ha letéped az övét, leesik a nadrágja és kijön az erkölcsrendészet, oszt’ lesittelik, mert nem tud elszaladni és beköp minket a maszkjába…” /Pásztor Pál, a Pásztor&Pásztor Einstand Kft legéletlenebb kése/

„Felhívnám a figyelmet arra a belső grammatikai ellentmondásra, hogy a maszkviselésnek úgy is lehetnek hátulütői, hogy magát a maszkot elöl hordjuk. Ugye, milyen érdekes?” /Dr Nahát Nimród, a Magyar Eredetű Nyelvészkedési Érdekfeszítő Társaság (MENYÉT) tótumfaktuma és éceszgébere/

„Ennek a valaminek a külleme kétségtelenül versszerű, ám a belleme teljesen ki van fordulva önmagából. Bellem. Hmm… Gyönyörű szó! Most találtam ki! Szellemes ez a bellemes kifejezés! Ha most zajlana a nyelvújítás, akkor talán eksztázisban lévő tini lányok sikoltoznának az ablakom alatt! Bellemánia lenne a javából! Hű, de király vagyok!” /Nagyarc Nömörc, irodalmi influenszer és álszerénytelen hűdekirály/

„Na, gyerekek, szerintetek mit gondolt a költő? Szerintem gondolt egy nagyot és egyből megírta, mielőtt még átgondolta volna, hogy ez gondtalan gondolatébresztést vagy gondatlan gondolabalesetet okoz-e elsődlegesen. Úgy érezhette, ezen múlik, hogy Kossuth-díjas vagy kisnyugdíjas lesz-e. Végül mindkettő bekövetkezett, gyerekek, mert az érdemtelenül, haveri alapon megkapott Kossuth-díj összegéből köpésálló maszküzemet vásárolt, ám közben véget ért a járvány, így ő tönkrement és a kis nyugdíjából már arra sem futotta, hogy összegyűljön a szájában annyi nyál, amit beleköphetne a nem létező maszkjába. Gyerekek, eszetekbe ne jusson holnapra kívülről megtanulni, mert aki ezt nekem hibátlanul elmondja, akkora egyest kap, hogy kettő lesz belőle!” /Hexameter Hubáné Metafora Matild, általános iskolai magyartanár/

„Nem tudom, mi lenne rosszabb, ha én posztumusz Frady Endre díjas lennék, vagy Frady Endre lenne én-díjas? Azt üzenem, ezt rátok bízom!” /Kossuth Lajos/

„Újra üzent Kossuth Lajos!
Megérteni sajnos bajos,
Mert így holtan nem túl zajos.”
/Regiment Rezső, kisnyugdíjas obsitos és halláskárosult minimálbéres Obi sitthordó/

„Fantasztikus vers! Az évtized bestsellere! Már intézzük a hetedhét nyelvre történő műfordítást! Az esetleges kritizálóknak leégetjük a haját! Alig várom, hogy a reklámkampány közepette legyen egy kis időm elolvasni!” /Cudar Cikória, a Magyar Irodalmat Világszerte A Népeknek! (MIVAN!) webkiadó hetedhétfejű hőokádó házisárkánya/

„Mi ez a papírra kent kutyapiszok, ez az agymaszk mögé rejteni vágyott sivár senkiség?! Az örök vadászmezőkön a jugoszláv indiánjai élén lovagló anyám még vadászati tilalom idején is sortüzet vezényelne, ha egy ilyen Frady Endre féle retardált nyálcsorgató vadállat kocogna keresztül a horizonton! Még egy ilyen Szattyán, s átizzad a gattyám! Jaj, ne, már nekem is rímkényszerképzeteim vannak! Pszichoterápiálni akarok!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robi! Robikám! Ha az örök vadászmezőkön a jugoszláv indiánjaim élén lovagolva sortüzet vezényelnék, az én asztráltestemet lőnék keresztül! Kisfiam, hányszor kértelek, hogy lefekvés előtt ne egyél meg egy vájdling hideg töltött káposztát merőkanállal és maszkon átpasszírozva, hogy ne álmodj ennyi hülyeséget?!” /Puzsér mama szelleme/

„A napokban kipróbáltam egy feszített vasbeton maszkot, de egyetlen köpésemtől szilánkokban repült ki a világűrbe, ahol letarolt egy kínai műholdat, ami a napokban le is esett a Földre. Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem.” /Chuck Norris/