Ő egy ilyen csulás fajta,
Járdán nyomot mégsem hagyott,
Mivel szoros maszk volt rajta.
Nem fröccsent a nyála szerte,
Bő szájába ömlött vissza,
Hebrencs volt az istenverte,
És most ennek levét issza.
Tanulság kell? Rögvest mondom,
S amint megvan, húzok is el:
Ne köpködjön, rontom-bontom,
Az, ki éppen maszkot visel!
„Ne húzzon még el, költő úr, hanem dicsérjen meg, hogy kutyasétáltatás idején is milyen szabályosan viselem az orrot és szájat is eltakaró maszkomat annak ellenére, hogy már megvan a védettségi igazolványom és levegőt se kapok benne, mert olyan szoros! A keze törne el annak a komcsi sebésznek, aki az ’56-os sajnálatos események után jóval hátrább varrta vissza a füleimet, mint ahonnan leszakadtak!” /Szattyán Szörény, az Állami Kávés- És Köpőcsésze Gyár nyugdíjas szakszervezeti bizalmija/
„Szattyán bácsi balladájának illusztrációjában figyelemre méltó a két egymást sétáltató állat. A maszk és a szenilitás kettőse szerencsésen mérsékelte a páros környezetterhelését, s egyben felvetette a maszk kreatív felhasználását a környezetterhelés teljes megszüntetése céljából. Vivát Endrénk, aki érzékeny tapintószervét folyamatosan az utcán heverő témák savaborsának ütőerején tartja!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Humán úr, ha arra gondol, amire én gondolok, hogy maga gondol, akkor gyorsan felejtse el, mielőtt a makkos cipőjére kutyagumizok és úgy vádlin harapom, hogy azt sem tudja mondani, hogy bualabualaplötty!” /Fifi, a nagyvárosi aszfalteb/
„Szólított valaki?! Mintha a nevemet hallottam volna megugatni! Ráadásul kis kezdőbetűvel! Ebből hirig lesz!” /Bualabualaplötty, piréz migráncs törzsfőnök/
„Gáz ez a járvány! Ha valakit pofán akarok sercinteni a múzeumkertben, miután elvettem az üveggolyóit, nem csak a saját maszkomat kell letépnem, hanem az övét is!” /Pásztor Péter, a Pásztor&Pásztor Einstand Kft legélesebb kése/
„Te, figyu, ha letéped az övét, leesik a nadrágja és kijön az erkölcsrendészet, oszt’ lesittelik, mert nem tud elszaladni és beköp minket a maszkjába…” /Pásztor Pál, a Pásztor&Pásztor Einstand Kft legéletlenebb kése/
„Felhívnám a figyelmet arra a belső grammatikai ellentmondásra, hogy a maszkviselésnek úgy is lehetnek hátulütői, hogy magát a maszkot elöl hordjuk. Ugye, milyen érdekes?” /Dr Nahát Nimród, a Magyar Eredetű Nyelvészkedési Érdekfeszítő Társaság (MENYÉT) tótumfaktuma és éceszgébere/
„Ennek a valaminek a külleme kétségtelenül versszerű, ám a belleme teljesen ki van fordulva önmagából. Bellem. Hmm… Gyönyörű szó! Most találtam ki! Szellemes ez a bellemes kifejezés! Ha most zajlana a nyelvújítás, akkor talán eksztázisban lévő tini lányok sikoltoznának az ablakom alatt! Bellemánia lenne a javából! Hű, de király vagyok!” /Nagyarc Nömörc, irodalmi influenszer és álszerénytelen hűdekirály/
„Na, gyerekek, szerintetek mit gondolt a költő? Szerintem gondolt egy nagyot és egyből megírta, mielőtt még átgondolta volna, hogy ez gondtalan gondolatébresztést vagy gondatlan gondolabalesetet okoz-e elsődlegesen. Úgy érezhette, ezen múlik, hogy Kossuth-díjas vagy kisnyugdíjas lesz-e. Végül mindkettő bekövetkezett, gyerekek, mert az érdemtelenül, haveri alapon megkapott Kossuth-díj összegéből köpésálló maszküzemet vásárolt, ám közben véget ért a járvány, így ő tönkrement és a kis nyugdíjából már arra sem futotta, hogy összegyűljön a szájában annyi nyál, amit beleköphetne a nem létező maszkjába. Gyerekek, eszetekbe ne jusson holnapra kívülről megtanulni, mert aki ezt nekem hibátlanul elmondja, akkora egyest kap, hogy kettő lesz belőle!” /Hexameter Hubáné Metafora Matild, általános iskolai magyartanár/
„Nem tudom, mi lenne rosszabb, ha én posztumusz Frady Endre díjas lennék, vagy Frady Endre lenne én-díjas? Azt üzenem, ezt rátok bízom!” /Kossuth Lajos/
„Újra üzent Kossuth Lajos!
Megérteni sajnos bajos,
Mert így holtan nem túl zajos.”
/Regiment Rezső, kisnyugdíjas obsitos és halláskárosult minimálbéres Obi sitthordó/
„Fantasztikus vers! Az évtized bestsellere! Már intézzük a hetedhét nyelvre történő műfordítást! Az esetleges kritizálóknak leégetjük a haját! Alig várom, hogy a reklámkampány közepette legyen egy kis időm elolvasni!” /Cudar Cikória, a Magyar Irodalmat Világszerte A Népeknek! (MIVAN!) webkiadó hetedhétfejű hőokádó házisárkánya/
„Mi ez a papírra kent kutyapiszok, ez az agymaszk mögé rejteni vágyott sivár senkiség?! Az örök vadászmezőkön a jugoszláv indiánjai élén lovagló anyám még vadászati tilalom idején is sortüzet vezényelne, ha egy ilyen Frady Endre féle retardált nyálcsorgató vadállat kocogna keresztül a horizonton! Még egy ilyen Szattyán, s átizzad a gattyám! Jaj, ne, már nekem is rímkényszerképzeteim vannak! Pszichoterápiálni akarok!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Robi! Robikám! Ha az örök vadászmezőkön a jugoszláv indiánjaim élén lovagolva sortüzet vezényelnék, az én asztráltestemet lőnék keresztül! Kisfiam, hányszor kértelek, hogy lefekvés előtt ne egyél meg egy vájdling hideg töltött káposztát merőkanállal és maszkon átpasszírozva, hogy ne álmodj ennyi hülyeséget?!” /Puzsér mama szelleme/
„A napokban kipróbáltam egy feszített vasbeton maszkot, de egyetlen köpésemtől szilánkokban repült ki a világűrbe, ahol letarolt egy kínai műholdat, ami a napokban le is esett a Földre. Mondhatnám, hogy sajnálom, de nem.” /Chuck Norris/
