Tortája egy habroncs.
Nem is csoda, hiszen
-talan nagyon haszon-.
Nincsen nála tejüst,
S nem tett bele tojást.
Orrából zöld lasztik
Estek s szálltak lisztek.
Liszt most zöld és fehér,
Séf idegén fő húr,
Mintha bombát rá MIG
Szórt volna, úgy remeg:
- Gané ez, nem munka!
Vigyen el a ménkű!
Tessék, az a summa,
Mit ezért kapsz: semmi!
- Tettem OKJ-t én,
Munkám mégse jó tán?!
Jól vigyázzon, főnök,
Arcát ütöm fának!
Verik egymást ketten,
S rajtuk bilincs kattan,
S vígan koccint Rund úr
Betanított rendőr.
„Tisztán látom magam előtt a boldog utókor gyermekét, amint a környezetbarát elsőelemis olvasókönyvében ezt a gyöngyszemet kibetűzvén felsikolt az örömtől, hogy egy újabb Frady opusban ismert rá az összes stílusjegyre. 11 évvel később az érettségi akkori változatára készülve ugyanő már igencsak vakarni fogja a fejét a "mit akart a költő?" kérdésnél.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„A költő nem akart mást, mint a világ elé tárni mindazt, amit a világ tudni szeretne önmagáról, de nem meri megkérdezni, mert ellustult a gondolkodása, mint a két fa közé zuhanó, OKJ-s mókusképzőt végzett dagadt törpehörcsög!” /F. Endre, költőgigász/
„Na, ne szórakozzanak itt! Le lehet szállni a nevemről, mert ütök, de hirtelen!” /Orgoványi Katzenjammer Jenő, az Olaszliszkai Karitatív Jégbüfé betanított cukrásza és OKJ-s képzett kidobóembere/
„Nincs itt semmi látnivaló, csak egymáshoz bilincseltem két jómadarat, mert csak egy karperec volt nálam! Így legalább összenőtt, ami összetartozik! Na, egészségünkre! Ma mindenki az én vendégem egy körre, aki ki tudja fizetni a saját italát!” /Rund Rezső, OKJ-s képzett rendőr főtörzsőrmester gyakornok és profi rumszakértő/
„Költő elvtárs, ha én a MIG-emről bombát szórok egy ideghúrra, az nem remegni fog, hanem a gazdájával együtt nyomtalanul eltűnni egy elszenesedett kráterben! Értem én, hogy az irodalom lódít és nem csak a valódit írja, hanem meg is tükrözi a valóságot, mint gasztroenterológus a vastagbelet, de azért a szakmaiatlanságnak is van zenitje és nadírja! Költő elvtárs, vigyázzon, mert magán tartom a célkeresztemet!” /Szergej Molotovics Durrbeleny, posztszovjet harci pilóta/
„Jé, a sulim is szerepel a versben! Csak nehogy megtudja a magyartanárunk, mert feladja kívülről megtanulandónak! Na, az gáz lenne!” /ifj. Csofelláki Csemő, a Madách Imre Gimnázium (MIG) közepes tanulója/
„Tanulj csak, tinó fiam, hogy címeres ökör lehessen belőled! Vegyél példát rólam! Múúúúú!!!” /id. Csofelláki Csemő, igavonó közalkalmazottként éhbérért foglalkoztatott középiskolai osztályfőnök/
„Mi ez a tömény tehetségtelenséggel terhelt tiltanivaló, ez a túlkompenzált önellentmondás?! Egy CR7 egójával terhelt Juventus sem tudott annyira visszataszító lenni, mint a magamutogató Frady Endre önmagáról festett legelőnyösebbnek tévhitt lóképe! Ilyen az, amikor egy OKJ által betanított költősegéd maga alá rondítva hiszi önmagát műalkotásnak! Ha a még szegény anyámtól ajándékba kapott csehszlovák hócipőm azzal lenne tele, amit Frady Endre költészetként előállít, akkor nem hócipő lenne, hanem trágyásszekér!” /Puzsér Róbert, nem OKJ-s képzett kritikus/
„Azóta nem tartom nagyra az OKJ-t, amióta az OKJ-s Chuck Norris képzésen végzett legelső hallgató ökle szilánkosra tört, mert péppé akart zúzni egy képlékeny pudingleves tetején úszó földigilisztát. Kicsit ideges lettem, hogy visszaélnek a nevemmel és a tanár kart a végzős évfolyammal együtt beletüsszentettem a Csendes óceánba.” /Chuck Norris/
