Bumbúl és Venik a két hétalvó nagyon későn keltek. Olyan későn, hogy már nem is volt értelme felkelni, úgyhogy egyből vissza is feküdtek és tovább aludtak. Ha Bumbúl és Venik tovább nem aludtak volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Jó éjszakát gyerekek! …
- mondta volna a mesemondó, de ekkor furcsa dolog történt. Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre rosszat álmodott és mindketten felriadtak.
- Jaj, rosszat álmodtam! - mondta egymástól függetlenül, de mégis egyszerre Bumbúl és Venik, de olyan egyszerre, hogy meg sem hallották, hogy a másik is beszél. Már csak azért sem hallhatták egymást, mert az egyikük ágya az északi, a másiké pedig a déli sarkon volt. Olyan nagy társasházban laktak ugyanis, aminek az északi és a déli sarki hálószobája messze is volt egymástól és bőven elfért közöttük még némi hangszigetelés is, amit az ország legjobb akusztikus hangmérnökével terveztettek meg.
Hát ahogy mentek, mendegéltek, egyszer csak észrevettek három vonalat. Az egyik rákoknak prédikált, a másik bakoknak, míg a középső egygólos hátrányban a kapuba bombázott. Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre vonta meg értetlenkedve izzadó vállát, mert egyikük sem tanult soha földrajzot.
Na, ekkor támadta meg őket egyik irányból egy folyóból torokmagasságban kivetődő krokodil, másik irányból pedig egy a szülőföldjétől messze elkóborolt oroszlánfóka. Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre elálmosodott és lefeküdt a földre aludni, a két fenevad pedig a levegőben összeütközve lenyelte egymást és jóllakottan szörnyethalt.
Ha a két fenevad szörnyet nem halt volna...
- Be nem merd fejezni! Most jön a legjobb rész! - ordítottak a mesemondóra egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre a keselyűk, a sakálok és a hiénák, majd falatozni kezdték a két fenevad földi maradványait.
Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre felébredtek, megették a jóllakott keselyűket, sakálokat és hiénákat, majd a bőséges reggelitől felkerekedve hazaindultak. Egész úton hazafelé azon gondolkodának, miként fogják szólítani rég nem látott anyjukat. Persze mindezt egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre.
Hazaérve Bumbúl és Venik egymástól függetlenül ugyan, de mégis egyszerre felkiáltott: Anyám, bár Gizi vagy, de szólíthatlak özvegy Katzenjammer Kenézné született Donnerwetter Donatellának?!
- Na, megjött a két agyatlan egypetéjű iker! Ezek vittek engem a sírba! - sóhajtott a reinkarnációján, Zlatan Ibrahimovicson keresztül a túlvilágról néhai Katzenjammer Kenéz, majd a másik oldalra fordult a sírjában.
Az elájult Gizi anyu boldogan halt volna, míg újra nem élesztették.
Jó éjszakát gyerekek! Ha nem tudtok elaludni, próbáljátok meg csukott szemmel!
VÉGE
