A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bányaló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bányaló. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. június 18., csütörtök

Lirizál és Udar

Lirizál és Udar, a két lírizáló cudar, egy szép nyári napon hirtelen úgy lefagytak, mintha világ életükben Windows XP-k lettek volna. A kék halál állapotában talált rájuk özvegy Rezsicsökkentő Rezsőné Rozsomák Rezsilla betanított rendszergazdasszony. Szerencsére nem esett pánikba, mert ilyen lefagyott közegben a hidegvér megőrzése alapállapotnak tekinthető, úgyhogy egy „Installálom kendteket!” felkiáltással rögvest újraindította a kék kópékat és a két digitális hulla, hopp! már fel is támadt! Lirizál és Udar, e két lírizáló cudar hálából meglírizálták e hősi tettet:
       „Rendszergazdasszonyunk szeme
        Újrahizlalt minket, nem-e?
        Szeme ugye? Nem-e? De-de!
        Ingyom-bingyom ede-bede!”
Azzal segítségnyújtás nélkül röhögve faképnél hagyták a meglírizálástól kocsonyává fagyott, majd levet eresztő rendszergazdasszonyt! Ez nem volt szép! Se tőlük, se a híg özvegy látványa! Sőt, nemcsak hogy nem volt szép, de csúnya dolog is volt mindkettő!
Eközben Lirizálné Udar Usanka és Udarné Lirizál Limbóhinta – Lirizál és Udar ugyanis a kapcsolathiányos tanyasi gyermekkor következtében és közös unokák céljából egymás húgait vették feleségül – önfeledten shoppingoltak, gyerekeket szültek és sétáltattak, főztek, mostak, vasaltak, konditerembe jártak, diétáztak, manikűröztettek és közben bányász sztrájkot is szerveztek, hiszen egy nő egyszerre százfelé is tud figyelni. A bányász sztrájk talán magyarázatra szorul: ez egy szervezett munkabeszüntetés valamiért, ami ok- vagy célhatározó. A két hölgy úgy került az ügybe, hogy anno egy általános iskolai angolórán a „Why are you?” kérdésre mindketten a „Yes I am why are!” feleletet adták és ezt a nem sokkal korábban orosztanárból angoltanárrá átképzett osztályfőnök félreértette, így mindkettejüket a rendszerint diákhiánnyal küzdő Lignit Lajos Vájárképző Szakiskolába íratta be. A képesítést kegyelem kettes alák sorozatával ugyan megszerezték, ám mivel még borsót is jobban tudtak fejteni, mint kőszenet, így útjuk a tárna helyett a bányászszakszervezet sztrájkbizottmányába vezetett, ahol az volt a munkájuk, hogy lehetőleg ne folyjon a munka. Ezt a tevékenységet az állambácsi bőkezűen dotálta, ugyanis a bányák már évtizedek óta csak akkor nem termeltek veszteséget, ha szenet se.
Hát, ahogy így szén híján fafűtésű gőzerővel szervezik a sztrájkot, melynek jelmondata a „Nyolc óra munkabeszüntetés, nyolc óra pihenés, nyolc óra bértárgyalás!”, egyszer csak megpillantják ám szegény özvegy Rezsicsökkentő Rezsőné Rozsomák Rezsilla betanított rendszergazdasszonyt, amint a szétesése után nagy nehezen újra összeállva eszelős tekintettel motyogja maga elé, hogy „Ingyom-bingyom ede-bede?”, majd bosszúszomjas tekintettel eldönti, hogy ezentúl gazember lesz és belevág az illegális szerverkereskedelembe. Hej, mi mindent okozhat a rosszul alkalmazott költészet!
- Hé, öreganyám! - szólította meg a két -né – Nem látta a -né előtti neveink gazdáit?
- Szerencsétek, hogy ezt meg sem hallottam! - köpött feléjük a híg özvegy – A fiúk a bányában dolgoznak!
- Sztrájktörők!!! - kiáltotta a két felbőszült oldalborda és egyenesen a tárnába siettek, ahol Lirizál és Udar bányalégtől mámorosan skandálták a
       „Minden lignitszagú babát
        Szigeteljen vattakabát!”
kezdetű közismert vájárnótát, majd a csillékbe dőlve bányaló ügető versenybe kezdtek. Lirizálné Udar Usankának és Udarné Lirizál Limbóhintának ez már sok volt, és bár elvileg ők voltak a gyengébb nem, a hirtelen kezük ügyébe került szeneslapátok jelentősen módosítottak az erőviszonyokon... Lirizál és Udar később a kórházi ágyon is csak arra emlékeztek, hogy bár amúgy sem emlékeztek semmire, de már a minden elsötétedése előtt is nagyon sötét volt... Jaj, gyerekek, de sötét lett ezen a ponton ez a mese!
Szerencsére a történet itt nem ért véget! A szereplők mindegyike megbocsájtott az összes többinek, mindenki kibékült mindenkivel és mindenki felhagyott minden rosszal és jó útra tért. Dal fakadt a hallgatásból és piros pipacsokkal tűzdelt szép zöld gyep borította el a szívek betondzsungelét... Csak özvegy Rezsicsökkentő Rezsőné Rozsomák Rezsilla betanított rendszergazdasszony fagy le időnként egy-egy pillanatra és mélázik el azon, hogy mi a búbánatos gyíknyavalyát jelent az, hogy „Ingyom-bingyom ede-bede...”

VÉGE

Skandalum! Idióták! Kikérem magamnak, hogy egy ilyen elmeháborodott mese visszaéljen a tisztességben megőszült nevemmel! Mindenkit feljelentek! Itt igazság lesz szolgáltatva!
Tiszteletlenül:
Dr. Ingyombingyom Edebede, nyugalmazott bányaigazgató és bányalóidomár

2017. április 21., péntek

Nyelvészkedősdi

Hogyha lemerül az aksi,
S gyorsan töltesz újra akkut,
Akkor elindul a paksi
Erőmű s a baj csak akut.

Magyarul heveny az akut,
Ennek ellentéte idült:
Pölö hosszan mérgez a kút,
S falu egész népe kidűlt.

Kietlen kórházból kies-
-ik az emeleti nővér.
Fejseb tája nem túl kies,
S hevenyészve dől a bő vér.

Átbotlik rajt’ idült vaksi
Bányaló, kin ül egy nyelvész.
Riadt ménből pottyan kaksi,
S alatta a nővér elvész.

„Kies, idült, akut, heveny”
Ők voltak a mai szavak.
Fejlődött pár agyi lebeny,
S tisztánlátást nyert el a vak.

„Végre már nem csak tisztán éneklek, hanem tisztán is látok! Ezentúl legalább nem fogom összefirkálni az autogramkérőket! Csak azt tudnám, ki az a rondán vigyorgó gömbfejű öregúr a tükörben?!” /Stevie Wonder/

„Ez mélyebb líra lett, mint a Mariana-árok legmélyebb bugyra. Jújjj ez fájt, de nagyon, rég volt ilyen erős mélyütés a költő sporttárstól, azonnali piros lap. Eltiltanám rögvest 4 alkalomra minimum.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Előre megfontoltan, különös kegyetlenséggel Pain(t)-tel elkövetett terrorakció a magyar nyelv és irodalom ellen! Súlyosbításért folyamodnék, de ezt már hova?! TSCHIBO!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Én vagyok a legtöbb, mi adható!” /Csibó Csaba, világbajnok barista/

„Köszönjük költő úr, hogy saját kezével műveli a magyar nyelv szántóföldjét! Ön egy igazi irodalmi paraszt!” /Köznép Kenéz, átlagember/

„Tisztelt költő úr, örömmel értesítjük, hogy az olvasók hatalmas anyagi áldozatot hozva befizették önt egy teljes élethosszig tartó kezelés sorozatra a döblingi elmegyógyintézetbe! Várjuk szeretettel!” /Prof. Wilhelm Wasserkopfball, tébolydaigazgató/

„A főnővér idült munkaerőhiányra hivatkozva nem akart hazaengedni a 36 órás műszakom végén sem, ezért az ablakon átmászva próbáltam nyugatra szökni, de elaludtam és kiestem. Azóta unom a lócitromízű banánt!” /Beöntés Béláné Priznic Pelenka, szlovák származású kórházi nővér/

„A kolosszális Frady Endre újabb hiánypótló művel lepte meg mindhárom rajongóját! Az idült műveletlenség kietlen táptalaját heveny lírájával akut módon kiessé varázsolta! Az ámult olvasó csak azon töpreng, hogy a versmágus, vagy a lírafenomén kifejezés a helytállóbb korunk túlihletett világirodalmi fáklyavivőjére?” /Heveny Hubáné Kies Klotild, nyelvtannáci és a Grammatica Sanctio c. irodalmi börtönújság tördelő szerkesztője/

„Mi ez a szellemi dögevés?! Mi ez a … Á, inkább mégsem mondok semmi rosszat Frady Endre munkásságáról, mert anyám szerint súlyos bűn a nullagyalázás!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban is voltak költők, akik ilyen verseket írtak, de mindegyik csak egyet. Azért nem mondom, hogy fejenként egyet, mert azt rögvest lerúgtam, nehogy kettő legyen belőle. Mármint a versből.” /Chuck Norris/