Könnyítés

Beköszöntött, itt van a nyár!
Víg emberek strandra mennek,
Meg sok zsúfolt lovastanyár-
-a s a vírus örvend ennek.

Buszon s boltban kell bár a maszk,
Másutt bősz szabadság tombol,
S köztereken agg és kamasz k-
-öhög pofán nyakizomból.

Könnyítésnek útján járván
Büfékben dúl közös hami, s
Rögvest újra gyúl a járván-
-y s biztonságérzetünk hamis!

Parti útnak stég a vége,
Ahol egymás hegyén-hátán
Hörgünk s fájón ég a gége…
S felröhög a vírus-sátán!

(gyásztánc!)

„Háháháhá… tilalmi könnyítés… hehehehe… strandok… höhöhöhö… stadionok… hihihihi… mozik… hahahaha… éttermek… bruhahaha!!!” /vírus-sátán/

„Ne röhögjél ilyen idiótán! Jössz te még az én utcámba!” /leendő vakcina/

„Orcámon bőrt maszk abál,
Tök gáz ez a maszkabál!”
/Malacképű Menyhértné Toka Titanilla, izzadó kereskedelmi dolgozónő és a Fűzfapoéták Ostoba Kétsorosait Hagymázas Antológiába Gyúró Művészeti Alapítvány (FOKHAGYMA) szellemi magaslata/

„Lecseng már a járványhullám,
S nincs, csak napi egy-két hullám.”
/Dr. Tetemes Trancsír, kórboncnok és az Önfeledt Költők Letaglózóan Eleven Nihilista Döbbenetei (ÖKLEND) c. versblog társszerzője/

„Bár még mindig fertőződnek és halnak meg emberek, de talán már kevesebben, vagyis ez már nem járvány, csak kullogvány, úgyhogy a boltokon és a tömegközlekedésen kívül hivatalosan nincs veszély. Arccal a következő fázis felé!” /Cili néni, az operett törzs főnökasszonya/

„Nyomatékosan megkérünk mindenkit, hogy semmiképpen se maradjon otthon!” /Győrfi Pál, médiamentős/

„Miként a pannon puma letaglózta anno a hun hiénát, olyaténképpen fogja a frissen feldübörgő gazdaságunk letaglózni és maga alá gyűrni a nyugattal együtt hanyatló koronavírust! Aki fél, az nem egész! Csapataink harcban állnak, de béke porainkra! Aki árt, nem kap bért, csak sikerdíjat! Ez a sarc lesz a végső! Arccal a kiút felé!” /Bárgyú Bögyő, a Nemzeti Ideológiákkal Kereskedő Egyesület (NIKE) hitelképes arca/

„Ebben a virális szempontból reménytelenül reménykeltő helyzetben nemzeti minimumként definiálható a gazdaság és az egészségügy közötti optimum maximálása. Elemi közérdek, hogy integráltan deriváljuk a célkitűzéseket. A párhuzamosak huzamosan nem találkoznak, de aszimptotikusan addig közelítik egymást, míg végtelenül elemivé válik mindaz, ami elválaszt. Már látszik az alagút vége; hamarosan beérünk.” /Dr. Által Ányos, a Célkitűzést Óriási Reményekkel Elemző Szervezet (CÓRESZ) iránymutatási főelőadója/

„Valakinek ki kell mondania, hogy a vírusjárvány által leginkább veszélyeztetettek közgazdasági szempontból a költségvetés kiadási oldalán találhatóak közül kerülnek ki, azaz az államháztartás negatívumát növelik. Ennél fogva a gazdaságélénkítő könnyítés, az egészségvédelmi szabályokon való enyhítés pénzügyileg - ha szabad ezt mondanom – a lehető legoptimálisabb.” /Dr. Lélektelen Lepnyő, a Haldoklók Iránt Érzéketlen Népnyúzó Alapítvány (HIÉNA) OKJ-s képzett közgazdásza/

„Nem szabad ezt mondanod, mert helytelen. Az optimálisnak nyelvtanilag lehet ugyan felső foka, értelmileg azonban nem, te legeslegutolsóbb!” /Dr. Toldalék Tivald, nyelvművelő tánc- és illemtanár/

„Magyarország ismét megelőzi a nyugatot! Ezúttal azzal, hogy mi nem csak a futball bajnokságot indítjuk újra, hanem a lelátókat is megnyitjuk a szurkolók előtt. Valódi veszély persze nincs, mert azok így is üresen maradnak. Mi előrelátó módon olyan színvonalat alakítottunk ki, hogy a járvány se jelentsen veszélyt. Aki pedig az NB I-ért kész akár az életét is kockáztatni, az joggal érdemli meg a Darwin díjat. Éljen a természetes kontraszelekció!” /Csányi Sándor, a Mennyei Liga Szimuláció (MLSZ) elnöke/

„ Ó, anyám, úgy látszik, nem hiába koptattam éveken át a számat, mert Frady Endre végre valódi témához nyúlt! Igaz ugyan, hogy nem felemelte, hanem a tanult dilettantizmusával maga alá gyűrve összebüdösítette, de még így, összefradyendréződötten is felismerhető! Talán még van esély, hogy egyszer költővé váljon! Ja, nem,  nem Frady Endre, hanem a koronavírus!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ Amíg nem döntöm el, hogy az emberiséget védjem meg a koronavírustól, vagy a koronavírust az emberiségtől, addig megyek és megeszek egy  medveízű fenyőerdőt.” /Chuck Norris/