The Ebédidő

Lunch time! I am skating again

(Éhes kis pocakom meg én)

Menzaétlap kies jegén,

Ahol elém kerül e lék:

Rettenetes tökfőzelek,

Mitől rögvest félrenyelék!

Ebédidő! Enni megyek!

Jertek egytálétel hegyek,

Hogy szép ép és dagadt legyek!

Ó, csak ne tök, csak ne pacal!

Gyomrom tőlük messze pucol,

Mint Körmend-felsőtől Pécel!

Jaj, spagetti carbonara?!?!

Falja fel egy karbon ara,

S hízzon szénalapú fara!

Oly tápot küldj, mesés kelet,

Mi nem csinál bennem szelet!

Rósejbni & rántott szelet…

Koviubisalival!!!

„Nem is értem, miért ilyen finnyás a Költő! Mire gondolt? Tök jó a pacal!” /Dr. Ház - Juniorkonyhás növendék/

„Ház kolléga úr, a költő páciensemet már a pacal szó hangzása is borzadállyal töltötte el, ám amikor meglátta a kimosásra váró frottírtörölköző kinézetű nyers verzióját is, majd pedig megérezte a főzése közben mindent átitató penetráns bűzét, az ökölbe szoruló gyomra úgy döntött, hogy marad a grillcsirkénél! Előtte azért egy torokba helyezett libatollal megszabadítottam a belső gátlásaitól!” /Dr. Tepertőssy Töméncz, a költő pszichoszomatikus gasztroenterológusa/

„Ha az ember minden főzeléket kerül,

Zöld-fehér tányéron rántott hús elterül.”

/M. András, a költő legállandóbb és legrímesebb olvasója/

„Ez az, M. úr, ezt várta a szakvezetés! Ragrímet minden magyar család asztalára! Nem rögös, nem rágós, hanem egyszerű, mint a rigófüttyös, árvalányhajas puszta gémeskúttal és bármilyen routerrel bárhonnan letölthető Ahogy az egyszeri online lakodalmas rímfaragó mondja:

          Ó, lyön épp

          Ilyen app!

Amúgy olcsó főzeléknek híg a leve, inkább ivá, semmint evé!

/Wififejű Winnetou, wőfély/

„Mi karbon arák szeretjük a carbonara spagettit marinírozott kan csukával, mert a molett szénfekete testalkatunkon jól mutat a konvex alakú hófehér menyasszonyi ruha. Ugyan kinek kéne egy konkáv jövendőbeli, akit a párját bántó szelek is elfújnak?! Ahogy a nóta is mondja: Az a szép, az a szép, kinek térfogata ép!” /Karbonát Klauzula, a Karbon Arákat Nokedlis Csukamájolajas Uborkasalátával Kitömő Alapítvány (KANCSUKA) szénszálas derékkörfogathajtó etalonja/

„A nyelvi-gasztronómiai ökumené jegyében fogant anglicizmus, a 6-3 és 7-1 jegyében szárba szökkent hagyományos magyar-angol barátság véteti fel ennek a hiánypótló műnek a Google általi angol fordítását az anglikán egyház szeretetvendégségei előtt elmondandó zsoltárainak méltán mellőzött mellékletei közé. Halleluja és jó étvágyat!” /Tim Shaw, az anglikán egyház lelki táplálékláncszeme/

„A ragrímmentes bokorrím trojkák némi kancsal rímsalátával megfűszerezve azt az érzetet keltik, mintha a költő kedvenc étele az ebéd lenne, azon belül is az olykor minőségbe átcsapó nagy mennyiségű ebéd, mely szinte már-már étvágyat kelt a dialektikus materializmusba kóstolásba. Az egyszerű népi ételek - mint a tökfőzelékes pacal carbonara spagettivel – elutasítása a felsőbbrendű intellektuális létvágy anyagiasodott szubsztanciáinak metaforája. Ha létezik az absztakt szimbolizmusnak és a dekadens gasztroenterológiának szociálisan érzéketlen szimbiózisa, akkor ez nem az. Valami vadonatújnak vagyunk vértanúi! Feleim, fussunk! Ahogy a kínai mondás tartja: Inkább én menjek, mint a hasam!” /Dr. Bilirubin Bendő, a Bél Irodalmi Balladák Intézete (BILI) szellemi salakanyagcserekereskedelmi főmérnöke/

„Tök ari ez a koviubisali! Én is nagyon szercsizem, mert olycsi cukimukin fincsi! Lájkolom az ízcsijét! Nariszörpivel csudi fantörpcsi!” /Nyuszómuszó Nyünyella, nyögvenyelcsis influenszercsi/

„Ki ez a valakivé még végtelennel megszorozva sem válni tudó abszolút senki?! Mi ez az ütemes hangrobbanásokkal szakaszosan távozó szellemi bélgáz?! Mi ez az irodalmi Hirosima és Nagaszaki?! Miért kell atomot dobni a betűlevesbe?! Hogy lehet egyszerre gusztustalanul zabálni és verset kinyírni?! A költő gondtalanul ebédel, az olvasó viszont köpni-nyelni nem tud, majd könyörtelenül szánalmas kínrímek közepette kénytelen belefulladni a torkán akadt irodalomgyalázó moslékgöröngytől! Frady Endre a világegyetemet bármire feljogosító instant casus belli!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem the ebédidőben nem szükséges se instant, se uninstant casus belli egy világvégéhez. Elég egy világ, egy asztal alól indított félfordulatos bokamozdulat, és vége.” /Chuck Norris/

Téli szabadság

Szabadságra megyek biza,
De nem lát engem Ibiza,
Se a Balkán bármely beach-e,
Hogy habtestem leöblítse.

Szabadságom itthon töltöm,
S karácsonyi bejgli föltöm
Bennem annyi bolyhos belet,
Alig fér be rántott szelet.

Iszok-eszek, dánok-dínok,
Hasamra törnek rá kínok...
Gyomorrontásra kell új ír,
S ha lesz, happy будет new year!

(hastánc!)

„Hé, költő úr, maga szerint a Karácsony annak az ünnepe, hogy a kis Jézuska halálra zabálta magát?!  Azt hiszi talán, hogy a három királyok különböző gyorséttermek kajafutárai voltak, a pásztorok meg tarhonyát hoztak és slambucot?! Méregtelenítsen vagy mérges leszek! Idióta zsírtömb!!!” /Üdefitt Ürdüng, dietetikus és Detoxicin díler/

„Zenekarunk nevét szádra ne vedd, mert birkazsírba hempergetünk és odadobunk a hegyitücskök elé, oszt' darapokra ciripelnek, te hájfejű szaftcsinovnyik!” /Ludlo Ladikomorics, a Balkán Beach léggitárosa/

„Ez az, költő úr! Egyen-igyon, mert a jól táplált emberek nagyobb térfogatúak, súlyosabbak és így a koporsójukba is több faanyag kell! Több fa, több munka, több bevétel! Szeretem a dagadt elhunytakat!” /Akácossy Atanáz, koporsókészítő kisiparos/

„Több bevétel, több adó! Több karácsonyfa, több adó! Több bejgli, több adó! Több koporsószeg, több adó! Több temetés, több adó! Még, még, még, ennyi nem elég!” /Nyúzó Nyihámor, adóhivatali főosztályvezető/

„Önfeledt örömtől rí Mc-
-Donald's, hogy e páros rímek
Szilárd talapzatot ásnak
Hasi zsírfelhalmozásnak!”
/Irgumburger Igor, gyors- és gépétkeztetési rímreferens több krumplival és nagyobb üdítővel/

„Bort, búzát és békességet
Bőségesen terem e szik.
Karácsonykor jólét végett,
Aki magyar, sokat eszik!”
/Bőbél Béla, a Sziluettes Alhasat Feltöltő Társaság (SZAFT) irodalmi pótcselekvési főelőadója/

„Jaj, költő úr, ha maga szabadságra megy, ki fog itt verset írni, ki fog a múltat összegezve a jövőbe mutatni?! Petőfi nincs már - előbb Segesvárnál halt hősit, majd Barguzinban gyengült végel -, Ady vérbajvívásban vesztett, József Attilával meg végzett a sín-tér...  Ha maga is belefullad az ünnepi szaftba, meghal a költészet! A fenti két hozzászólást látva a rajongótábora egy emberként aggódik. Mondjuk, ez nem nehéz...” /Schwarzwaldklinik Schumilla, egyszemélyes rajongótábornő/

„Jézusmáriaszentjózsefkönyörüljrajtamóanyámmitvétettemígéremjóleszek!!! Mi ez a leszedált adventgyalázás?! Hogy kerül a csokicsizma az aszaltszilvára?! Ha az ősleves legelső egysejtűje verset írt volna, már az is messze meghaladta volna Frady Endre egész pályavánszorgását, mert futásnak azért nem nevezném az irodalom országútjának idült teletrágyázását! Trianon századik évfordulóján követelem Frady Endre 2/3-ának azonnali elcsatolását! Sőt, felszeletelve akár az egészet is odaadhatjuk a környező országoknak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nechceme ho! Ми його не хочемо! Nu-l vrem! Не желимо га! Ne želimo ga! Nočemo ga! Wir wollen ihn nicht! azaz: We don't want him!” /a környező országok/

„Hű, de életerős nép lehet ez a magyar, ha az ilyen Frady Endrék ellenére évezredeken keresztül fenn tudtak maradni! Ha ismerném a félelmet, akkor lehet, hogy most gyakorolnám.” /Chuck Norris/

„Boldog Karácsonyt!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Köszönöm! Viszont!” /Karácsony Gergely, főpolgármester/

„Én kérek elnézést! Úgy látszik, nem figyeltem, hogy ki mindenki szállt be a bárkába...” /Noé/