 |
| Pablo Picasso: Caballo Prisionero (Frady Endre másolata) |
Mivel fogva tart egy rabló.
Hasonló lórab a zöm itt,
Velük játszom rablórömit.
Picasso a híres Pablo
Erre sétál, söre habló.
Kis kirucca koraesti,
S eget metálzöldre festi.
Modellt állunk, csörren kagyló,
Megijed az összes nagy ló:
Pánik s habzó orrok lika…
S elkészül a Guernica.
Kép árából minket Pablo
Kivásárol s nincs több rab ló.
Széledünk, nem tart a múlt itt
S nem játszunk több rablóultit.
„Rosszul emlékszik tisztelt zsugás ló úr, ez nem a Guernica volt, hanem a Caballo Prisionero. Kétségtelenül van némi hasonlóság, de késői korszakaimban, ha elgurult a gyógyszerem, mindig előjöttek a jól bevált felismerhetetlen sémák, például a metálzöld ég. Mit csináljak, öt sör után tényleg olyannak láttam?!” /Pablo Picasso/
„Fogságban tartott lovak közelében zajosan csörgő telefonok vannak elhelyezve?! És emellett még hosszú órákig mozdulatlanul modellt is kell állniuk maguk alá vizelve, miközben egy illuminált alak metálzöldre festi az ózonpajzsot?! Mi ez az embertelen állatkínzás?! Haladéktalanul az EU lóügyi ombudsmanjához fogunk fordulni és követeljük a felelősök teljes vagyonelkobzását és életfogytiglani magánzárkában történő lónyerítés kazetták hallgattatását 120 decibelen! Hej, de gyűlöljük azokat az embereket, akik miatt nem szerethetjük zavartalanul az állatokat!” /Pata Pál, lóügyi aktivista és börtönőr/
„Mi a szent szotty ez?! Ez olyan gyenge, mint a 1,5%-os liverpooli ’Horse pee’ sör! Anyám szerint Picassonak nem volt szüksége modellre, mert az csak zavarta volna a nagy semmire se hasonlításban. Ez a vers se hasonlítana semmire, ha nem érződne rajta a fojtó lóizzadságszag. A születése óta mély szellemi ihletválságban szenvedő költő immáron elmehetne egy világkörüli útra. Hangsúlyozom, nem Föld- hanem világkörülire! MOST!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„A költő a rabságban tartott zsugás lóban a józan paraszti ésszel megáldott panelproli már-már svejkien bugyuta, ám itt-ott felsejlően élelmes túlélési vágyát ragadja meg a maga becsületes lóizzadságszagú rímmunkás módján. A nyereg alatt puhuló ló társadalmi elvárásoktól vergődő kisembere már rég nem vágyik semmi másra, csak hogy egy langyos sör mellett néhanapján elfoghasson egy megkontrázott piros negyven-száz ultit és utána egy jó lóröhögést ereszthessen az alkonyi metálzöld ég felé.” /Metállila Eulália, magyartanár és sörcsapos/
„Nyihaha! A telefoncsörgés úgy megzavart, hogy ijedtemben leraktam a piros hetest a talonba! Nem csoda, hogy ezek a pancserek el tudták fogni a megkontrázott piros negyven-száz ultimat! Csak tudnám, ki mert játék közben hívni! Nyihaha!” /Nagypacal, négyéves rab ló/
„Halló, halló! Vegye már fel valaki! Nem igaz, hogy nem tudom felhívni a férjemet és megmondani neki, hogyha megint elkártyázza a zsebpénzét, akkor legközelebb nem viszek neki a beszélőre zabkenyérbe sütött patareszelőt! Nyihaha!” /Nagypacalné szül. Kenyérlángos, hároméves szabad ló/
„Megnéztem azt a Guer micsodát. Majdnem olyan, mint amikor egyszer egy mások által betörhetetlennek tartott vadlovat egy félfordulattal a mezőről egyenest berúgtam az istállóba, csak még annál is rondább. Mit szedett az ürge?” /Chuck Norris/
