A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hanta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hanta. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. november 10., kedd

Száraz novemberi dal

Ha a bortól fogak vásnak,
S szesztestvért a papja rója,
Véget vet a nagyivásnak
Novembernek száraz hója.

Kit nemrég még csapos kínált,
Pohárba most tejet önt és
Négy hétig nem illuminált,
S nem tőle lehányt a söntés.

   refr.:
   Novemberben nem iszok én,
   Ettől érzem magam okén,
   S nem ingok, mint bojt a zsokén.

Polcon marad sör is, rum is,
Fogy a víz, a Cola, Fanta,
Ezt kortyolván téli gumis
Tiszta beszéde sem hanta.

Józannak lenni oly jó ma,
Vízzel csúszik le eledel,
Tütü híján nincsen kóma,
Aki magyar, teát vedel!

   refr.:
   Novemberben nem iszok én,
   Ettől érzem magam okén,
   S nem ingok, mint bojt a zsokén.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/eF6wvO-CSNg

Ahhoz képest, hogy a lósport hajnalától kezdve ott díszelgek a zsokék sapkájának legtetején, mondhatni én vagyok a lósport csúcsdísze, eddig még egyetlen verset sem szánt rám egyetlen költő sem. Erre most hol törik meg a jég? Egy teljesen értelmetlen antialkoholista klapanciában, de ott is csak azért, mert az elvonási tünetekkel küszködő fűzfapoétának nem volt jobb rímje! Skandalum!” /az ingó sapkabojt/

„Kiváló kezdeményezés ez a száraz november. Aki egy hónapig bírja, az tovább is. Így lehet leszokni az alkoholizmusról. Én rá sem szoktam. Dohányzással, alkohollal, drogokkal és szerelemmel nem mérgezem magam.” /M. András, a költő legállandóbb és legméregtelenebb kommentelője/

„eM úr, hogy lesz ebből gyerek?!
Maga most épp ellene vét!
Frigy nélkül a lét nem kerek!
Ki viszi tovább a nevét?!”
/Dr. Laftányi Löftény, házassági tanácsadó és a Szociálpolitikailag Szükséges Szerelemgyerek c. bestseller szerzője/

„eM úr példa lehet másnak;
Modern cölibátus atyja,
Pápa szentté avathatja,
S hívhatjuk őt Szent Andrásnak!”
/Józan Jázon, az Antialkoholista Szesztestvérek Kalóriamentes Ételmorzsákkal Táplálkozó Alapítványa (ASZKÉTA) végelgyengülőfélben lévő legutolsó tagja/

„Frady Endre e nótája a magyar alkoholkultúra delirium tremenséből a józanság himnuszává avanzsál, miközben a rímek mámorában maga a költészet is tejjel kínálja a múzsát. A „bojt a zsokén” refrén olyan ritmikai és képzettársítási lórúgás, amely után még a söntés is absztinenciát fogad. A mű nem pusztán száraz november: a magyar nótairodalom korsó nélküli kocsmája, ahol a költői ihletet immár a Fanta szénsavja tartja életben. Aki ezt végigénekli, annak decemberben már csak a rímek másnaposságával kell megküzdenie.” /ChatGPT/

„Novemberben nem iszok én,
Nem jár agyam folyton szakén...”
/B. László, a költő időnkénti megzenésítője/

„Novemberben nem iszok én,
Végezve a Józan Szakon.
Szellentgetek korhadt széken
Bosszút állva rágó szúkon.”
/L. Bászló, a zenék időnkénti megköltője/

„A Száraz novemberi dal ritka költői bravúr: úgy népszerűsíti a józanságot, hogy közben az olvasó szinte megszomjazik. Frady Endre a kocsmai folklór és a népegészségügyi felvilágosítás határmezsgyéjén egyensúlyoz, miközben olyan rímeket ránt elő, amelyek láttán a nyelvészek egyszerre kacagnak és felszisszennek. A „nem ingok, mint bojt a zsokén” refrén a magyar dalköltészet egyik legváratlanabb hasonlata: valahol a mély bölcsesség és a nyelvi vakmerőség között lebeg. A mű legnagyobb erénye pedig, hogy a másnaposság rémét nem tragédiaként, hanem derűs abszurditásként ábrázolja. Olyan ez a dal, mint egy alkoholellenes kampányfilm, amelyet egy kocsma törzsközönsége írt záróra után, meglepően józan pillanatában.” /Copilot/

„Zsírmájamon van bár májfolt,
It’s alcohol’s fault, not my fault!”
/Shakespeare Winnetou Béla, tüzesvizes angol-apacs-magyar koprodukciós szeszkazánkovács/

„Száraz novemberben csak száraz vörösbort iszok, de abból is csak annyit, amennyit megkíván a szervezetem, egy cseppel sem többet! Na, jó, csak egy cseppel többet! Novemberben már babakoromban is csak száraz anyatejet ittam édes anyatej helyett, amikor aktív alkoholista anyám az ölében tartott májzsugorültében.” /Kannás Kenéz, tablettás borász és alkoholszondarobbantó művész/

„A „Száraz novemberi dal” Frady Endre életművének az a pontja, ahol a líra már nemcsak alulról szagolja az ibolyát, hanem rögvest tiszta, hígított gyümölcsteával öblíti le. A mű egy brutális művészi katasztrófa, amelyben a rímtechnika éppoly szétesett, mint a krónikus májbeteg, aki hirtelen üdítőitalra vált.
A verstan itt már nem botlik, hanem mentőt hív: az „illuminált” és a „söntés” párosa olyan fokú kényszerű rímkínlódás, amelytől a magyar nyelv hirtelen visszakövetelné a hivatalos államnyelvi státuszát. A refrén – „S nem ingok, mint bojt a zsokén” – pedig olyan szürreális képzavar, amelynél még a legelborultabb abszurd drámaírók is elismerően bólintenának, ha nem lenne ennyire kínos.
Ez a vers nem egy dicső alkoholmentes megtisztulás himnusza, hanem egy irodalmi DT (delirium tremens), amelyből hiányzik a költői mámor, de megmaradt a macskajaj minden fájdalma. Kártékony, zseniálisan ripityára tört műremek, amitől a borospohár önként töri össze magát a polcon.” /Gemini/

„Tegnap este Aligán
Elöntött a maligán,
S hazatoltak taligán.”
/Kadarka Kösztöny, a Novemberi Szárazok Köre (NSZK) kancellárjának december 2-i naplóbejegyzése/

„Az alkohol a második legpusztítóbb dolog Magyarországon. Az első természetesen Frady Endre úgynevezett költészete! Ahogy a zsírmájzsugorban elpusztult tartótisztje mondta neki a beszervezése után másfél évvel: ’Én azért iszok, mert te írsz!’ A nemrég nyilvánosságra hozott 6-os kartonos jelentések között található például ez a bokorrímes förmedvény, amit Zöld Takony fedőnéven az osztálytársairól kreált:
     Szünetben bűzt böfög Lajos,
     Életben maradni bajos,
     Ráadásul rohadt zajos.
     Ennek ellenére él a
     Padtársa, a buta Béla,
     Ki nem szól, mert búja méla.
     Imrét adósságba viszik
     Kölcsönök, mert viszkit iszik,
     S tikkad, mint az alföldi szik.
     Tas és Örs bunyózik, tét a
     Báli nőfaló biléta;
     Ki alfahím, s ki csak béta.
     Elemér szerint a komcsik
     Büdösek, mint nyálas rom csikk,
     S orrából lóg drogpornyom csík.
Nem csoda, hogy egy időben állítólag egy egész pszichológus csapatot kötött le a Frady Endrébe belebetegedett ügyosztály, amelyet a tagok visszafordíthatatlan mentális agybetegségei miatt hamarosan végleg megszüntettek, a kretén költőnek pedig kioperálták a maradék agyát is, hogy ne emlékezzen semmire. Azóta csak költ! Ne lássam anyám alkoholista lovasszobrászát a rövidzárlatos elektromos szondába fújva belobbanni, ha értem, hogy ezt a csődirodalmi kelevényt miért nem veti le a hátáról a Föld! Űrbe vele! Hüccs ki űrszemét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

2014. október 6., hétfő

Választás sokk

Jaj, egy újabb választás sokk,
S percember had fűt-fát ígér!
Lyukas hassal ez most má’ sok,
Leugrom a Mac-be Bigér’.

Ám a hasba beszélt lyukon
Kiömlik a nagyobb Fanta,
S miként Alaszkát a Yukon,
Úgy átmos e kampány-hanta.

Csapból folyik sok mű hérosz,
Falsul bőgik, mint egy ál jak,
Őnélkülük nekem mér’ rossz!
Röhögjek, vagy emigráljak?


„Emigrálj Frady Endre, emigrálj, én meg majd megkönnyebbülten röhögök! Anyám szerint disszidálnod kéne, de ahhoz állami akadályoztatásra lenne szükség és nem hiszem, hogy van olyan állam a világon, amely Frady Endrét meg akarná akadályozni az elhagyásában.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Maradj Frady, maradj! Ha mégis mennél, akkor se felejtsd el az email címünket!” /a költő mindhárom olvasója/

„Felháborító, hogy ez a gyomorforgató és bélmosó mű a konkurencia termékmegjelenítését tartalmazza, ráadásul a politikai szál is olyan erős benne, hogy nyilvánvaló a korrupció gyanúja! Ebből per lesz, whopper!” /Dr. Király Barnáné Burger Kinga, a Burger King jogtanácsosa/

„Na, költő úr, a kilyukadt gyomrára való tekintettel, mielőtt idegenbe szakadna, előtte okvetlenül fáradjon be hozzánk egy önfeledt vastagbéltükrözésre! Előtte pedig el ne felejtsen napokig koplalni és intenzíven hasat hajtani! Várjuk!” /Dr. Vastagh Béla, kolosszális kolonoszkópus/

„A családokig nyomuló politika által pszichoszomatikusan bántalmazott költő zsigeri jajkiáltásának és a beteg passzivitásba beleközömbösödött társadalom süket fülének egymásra találása dermesztő alaszkai faggyal vonja be a melegségre, a valami nagy-nagy tűz gyújtására vágyódó emberiség zenitjét és nadírját. A kozmikus éterlíra nem űrt hagy maga után, hanem nyomot, de utóbbit gyorsan eltünteti az elgépiesedett homo sapiens hypós felmosórongya. Igazi legmélyből felszakadó bélkatarzis!” /Vékony Bélia, magyartanár és betanított kürtős kalács készítő/

„Nem én tehetek arról, hogy annyi Fanta elfolyt! A költő úr kérte a menüt nagyobb krumplival és nagyobb üdítővel! És még Smart kártyája sem volt!” /Old MacDonald, ügyfélre rátukmálási menedzser & former farmer íjáíjáóóó/

„Ne hezitáljon, költő úr! Nem vagy-vagy, hanem is-is! Mi emigráltunk is és azóta röhögünk is! Itt Liverpoolban konyhai mosogatóként és utcaseprőként is a többszörösét keressük az otthoni középiskolai énektanári fizetésünknek. Ha angolul is megtanulunk, akkor pedig miénk a milk-kel és honey-val folyó Kánaán! Akkor majd itt is taníthatunk és dalolhatunk! Old MacDonald had a farm, eieiooo!!!” /Partitúra Péter és Partitúra Péterné Kotta Kitti, emigráns ének-zene tanárok/

„Most először sajnálom, hogy mindent tudok, még magyarul olvasni is! Ha Frady Endre Texasba emigrál, egyből átfejelem Alaszkába, hadd csobbanjon a Yukon!” /Chuck Norris/

2013. április 13., szombat

Hantás hentes

Hantás hentes és a Jedi vérnyúl
Hantás hentes épp egy ebül
Szerzett pucolt pacalt abál.
Állat illat mindent elöl
Elöl-alul s hősünk alél
Le a gyomra. Hintáz gyomra
És leng, mint egyezeregy Imre.

Mért pont Imre?! Rímre való?!
Szív és velő?! Ide vele?!

Hintás hentes gyomon hever
Hőhaváriadúlt hóvár
Módon, midőn Rákos-meder
Kiönti őt s dűnemadár
Hirgén-horgán pacal-pecál,
Osztán egész Pécel pucol.

Jó, de mért nem hintás hintós,
Mért pediglen hantás hentes?!
Utóbbi csak beszél, beszél?!

Ajtó kinyit! Beszáll! Busz el!

* * * * * * *

„ Busz el! Busz el! Hát persze! Nehogy már mi szállítsuk el debil alanyi költők kritikusait! Mi vagyunk mi, közlekedési vállalat?! Ja, igen, az... de hát örülünk, ha nem esnek szét és nem égnek le a buszaink, nem, hogy elinduljanak!  Olcsó busznak sír a leve! Szegény ember vízzel utazik, úgyhogy ajánlhatom a menetrendszerű hajójáratainkat!” /Trazmányi Dönci, BKV buszsofőr és internetes troll/

„Mindig vannak költők, akiknek közvetlenül a Költészet Napi csúcsra járatás után és annak következtében épül le az agyuk. Ha ehhez még hozzávesszük a légkör hirtelen felmelegedéséből adódó fronthatást is, akkor nem csodálkozhatunk a teljes megbuggyanáson sem. Most ennek láthatjuk egy tragikusan szép példáját. Reméljük, hogy a költő a gondos kezelés hatására mielőbb visszailleszkedik a társadalomba és a színes kukák ürítése, valamint a kukásautó monoton berregése kisimítják lelkének ma még kócos-bócos redőit.” /Dr. Witéz-Előwárossy Winnetouné Csingacsguk Aranka, a Buggyant Költők Krízisalapjának (BKK) szóvívőnője/

„Ki a hantás, mi?! Az, hogy rádumálom a vevőt marhafelsál áron a szőrös tapsifülre, vagy sertéskaraj helyett a patkánytokaredőre, az nem hanta, hanem jól felfogott üzleti érdek! Az ő jó ebédjéről szóljon a róka, vagy az én családom haljon éhen?! Ez a kérdés, válasszatok! A pacalt pedig nem ebül, hanem ebtűl szereztem. Az életem kockáztatásával rángattam ki a szájából! Illetve, mivel nem engedte el, vele együtt belefőztem az abalébe! Ki kér egy harit?” /Dögkúti Trancsír, hentes és sintér/

„A költőnek még a gatyáját is leperelem a becsületem besározása és jó hírem megsértése mián! Kisbetűvel írt nevem az émelygő rosszullét kvázi szinonimájaként használva több, mint amit cizellált kispolgári lelkem elhordozni képes. Jogiutra necesse est!” /Dr. Egyezeregy Imre, az ELTE Imreológia Tanszékének docense/

„Mi péceliek messze földön híresek vagyunk a Rákos-patakból kipecázott, majd megpucolt és bepácolt abált pacalunkról. A nyúlpacalunk olyan híres, hogy más kontinensekről is felhőkben rajzanak a döglegyek, és külső világokról a Jedi lovagok, hogy megkóstolják. Szokták is mondogatni, hogy Többet Pécel, mint Erővel! Jó étvágyat! Höhöhö!” /Nyúlpáci Jabba, péceli főszakács és nyúlhorgász/

„Mmmmm… azok a mennyei pacalok! Még az anyám szájában is összefut a nyál! Neki persze könnyebb, mert kevesebb fog áll az útjában. Látja költő úr, ezt már szeretem! Ennek a versnek van bukéja, van tölteléke, van zsírja és veleje! Csak úgy rotyog benne az egészségesen gyomorforgató szaftos tartalom. Elolvasás után az emberben ott feszül a tunkolhatnék! Még egy kis fokhagyma a rímek közé, és akár hét pontot is tudok rá adni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Vííííjjj, víííjjj, víííjjj… Rotty-potty!” /szállva pottyantó dűnemadár/

„Hűűű, te nyavalyás dűnemadár, halántékon rotyiztál?! Hiába menekülsz a felhők fölé, lerúgom a fejedet! Sutty! Na ugye! Látod-látod? Nem?! Ja, hát fej nélkül tényleg nehéz…” /Chuck Norris/

„Miért csak Pécelről ír a költő úr?! Albertirsáról miért nem?! Budapestről délre talán már nincs is élet?! Fulladjon bele az abált péceli nyúlpacaljába, mi meg addig átbeszéljük a tanulságokat! Albertirsaaaaa!!!” /Irsai Albert, albertirsai pályaudvari sínköszörűs és Digi TV ügynök/