2013. április 13., szombat

Hantás hentes

Hantás hentes és a Jedi vérnyúl
Hantás hentes épp egy ebül
Szerzett pucolt pacalt abál.
Állat illat mindent elöl
Elöl-alul s hősünk alél
Le a gyomra. Hintáz gyomra
S leng, mint egyezeregy Imre.

Mért pont Imre?! Rímre való?!
Szív és velő?! Ide vele?!

Hintás hentes gyomon hever
Hőhaváriadúlt hóvár
Módon, midőn Rákos-meder
Kiönti őt s dűnemadár
Hirgén-horgán pacal-pecál,
Osztán egész Pécel pucol.

Jó, de mért nem hintás hintós,
Mért pediglen hantás hentes?!
Utóbbi csak beszél, beszél?!

Ajtó kinyit! Beszáll! Busz el!

* * * * * * *

„ Busz el! Busz el! Hát persze! Nehogy már mi szállítsuk el debil alanyi költők kritikusait! Mi vagyunk mi, közlekedési vállalat?! Ja, igen, az... de hát örülünk, ha nem esnek szét és nem égnek le a buszaink, nem, hogy elinduljanak!  Olcsó busznak sír a leve! Szegény ember vízzel utazik, úgyhogy ajánlhatom a menetrendszerű hajójáratainkat!” /Trazmányi Dönci, BKV buszsofőr és internetes troll/

„Mindig vannak költők, akiknek közvetlenül a Költészet Napi csúcsra járatás után és annak következtében épül le az agyuk. Ha ehhez még hozzávesszük a légkör hirtelen felmelegedéséből adódó fronthatást is, akkor nem csodálkozhatunk a teljes megbuggyanáson sem. Most ennek láthatjuk egy tragikusan szép példáját. Reméljük, hogy a költő a gondos kezelés hatására mielőbb visszailleszkedik a társadalomba és a színes kukák ürítése, valamint a kukásautó monoton berregése kisimítják lelkének ma még kócos-bócos redőit.” /Dr. Witéz-Előwárossy Winnetouné Csingacsguk Aranka, a Buggyant Költők Krízisalapjának (BKK) szóvívőnője/

„Ki a hantás, mi?! Az, hogy rádumálom a vevőt marhafelsál áron a szőrös tapsifülre, vagy sertéskaraj helyett a patkánytokaredőre, az nem hanta, hanem jól felfogott üzleti érdek! Az ő jó ebédjéről szóljon a róka, vagy az én családom haljon éhen?! Ez a kérdés, válasszatok! A pacalt pedig nem ebül, hanem ebtűl szereztem. Az életem kockáztatásával rángattam ki a szájából! Illetve, mivel nem engedte el, vele együtt belefőztem az abalébe! Ki kér egy harit?” /Dögkúti Trancsír, hentes és sintér/

„A költőnek még a gatyáját is leperelem a becsületem besározása és jó hírem megsértése mián! Kisbetűvel írt nevem az émelygő rosszullét kvázi szinonimájaként használva több, mint amit cizellált kispolgári lelkem elhordozni képes. Jogiutra necesse est!” /Dr. Egyezeregy Imre, az ELTE Imreológia Tanszékének docense/

„Mi péceliek messze földön híresek vagyunk a Rákos-patakból kipecázott, majd megpucolt és bepácolt abált pacalunkról. A nyúlpacalunk olyan híres, hogy más kontinensekről is felhőkben rajzanak a döglegyek, és külső világokról a Jedi lovagok, hogy megkóstolják. Szokták is mondogatni, hogy Többet Pécel, mint Erővel! Jó étvágyat! Höhöhö!” /Nyúlpáci Jabba, péceli főszakács és nyúlhorgász/

„Mmmmm… azok a mennyei pacalok! Még az anyám szájában is összefut a nyál! Neki persze könnyebb, mert kevesebb fog áll az útjában. Látja költő úr, ezt már szeretem! Ennek a versnek van bukéja, van tölteléke, van zsírja és veleje! Csak úgy rotyog benne az egészségesen gyomorforgató szaftos tartalom. Elolvasás után az emberben ott feszül a tunkolhatnék! Még egy kis fokhagyma a rímek közé, és akár hét pontot is tudok rá adni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Vííííjjj, víííjjj, víííjjj… Rotty-potty!” /szállva pottyantó dűnemadár/

„Hűűű, te nyavalyás dűnemadár, halántékon rotyiztál?! Hiába menekülsz a felhők fölé, lerúgom a fejedet! Sutty! Na ugye! Látod-látod? Nem?! Ja, hát fej nélkül tényleg nehéz…” /Chuck Norris/

„Miért csak Pécelről ír a költő úr?! Albertirsáról miért nem?! Budapestről délre talán már nincs is élet?! Fulladjon bele az abált péceli nyúlpacaljába, mi meg addig átbeszéljük a tanulságokat! Albertirsaaaaa!!!” /Irsai Albert, albertirsai pályaudvari sínköszörűs és Digi TV ügynök/

2 megjegyzés: