Belül űrlök, mint egy faló.
Nálam – tudja Torbágy s Bia -
Nincsen hiább senki hia.
Nem vagyok se sztár, se jenki,
Csak egy finnmitugor senki,
Akit nem ér meg egy mise,
S nem tudsz velem osztani se.
Aki nálam senkibb, csalik,
Nyíljon meg alatta a lik,
S nyelje el a nihil ajtó
Mögött bűzlő kénes jaj tó!
Aki tőlem duplanullább,
Gáncsolja el kurta nyúlláb,
Fogatlanul éljen dión
S épüljön rá népstadion!
Nincs számomra semmi remén-
-ysugár, mert az élet kemén-
-yen ver s látom jósnőm szemén,
Megint más nyer lottón, nem én!
Világ senkijei, egyes-
-üljünk, vagy üljünk le, egyes?!
Mindig más támad fel, nem mi,
S holtunkban sem vár, csak semmi!
(nihil-limbó!)
„Ó, nihilista költő gyermekem, hát hiába pálfordultam és írtam annyi levelet, mint egyszeri Black Friday áldozat a fogyasztóvédelemnek, még mindig nem hallod a megkövéredett füleddel és nem érted a megkeményedett szíveddel, hogy a lelked halhatatlan, ami nem semmi! Vagy a mennybe mész, vagy a pokolba, de a purgatórium az nyista! Ezt a hiábavaló semmit meg felejtsd el villámgyorsan, mert úgy helybenhagylak, mint szent jómagam az oláhokat!” /Szent Pál apostol/
„Nana, Szent Pál, nana! A purgatórium kérdésében súlyos tévedésben vagy ám! Vagy revideálod a tarthatatlan álláspontodat, vagy összehívatok egy sürgősségi zsinatot és visszamenő hatállyal megfosztunk a Szent előtagodtól, a leveleidet pedig enciklikákkal helyettesítjük!” /Ferenc pápa/
„Jaj, ne már, egyszer egy depressziós kadarkamámor utáni macskajaj közepette írásban kikeseregtem magam, most meg mottóként idéznek! Á, nem érdekes! Minek hőbörögjek emiatt? Ez is csak hiábavalóság!” /Bölcs Salamon, király és prédikátor/
„Valóban nem hiábavaló tudni, hogy mi hiábavaló, s mi nem az. De bizony hiábavaló ehelyt keresni a választ a hiábavalóság mibenlétének kérdésére. A megvilágosodás és a katarzis helyett viszont szellemesen ránk rímel egy bájosan neurotikus átlagos választópolgár, akinek a pszichiátriai kórlapján apróbetűvel sem fér el a diagnózis. Mottó: semmiből vétettünk, semmivé leszünk, mit vesztettünk?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Tetszik, várom a többit! Tudniillik, úgy még nem volt, hogy nem lett sehogy, illetve hogy nem lett semmi. Ebből következik, hogy a mű még nem ért véget, a hatásszünet után még következni kell valaminek, ami valami. Igaz, ennyi semmi már magában nem semmi.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„A mű pihen, az alkotó forog! Frady Endre, a semmi fölé emelkedés Seszűk Sebője, a nemzettestnevelési nihil lenullázója szokott halálközeli derűlátásával újabb öngyilkos himnuszt alkotott. A Szabadság hídi turul mellől leugróknak önmaguk levetése közbeni önfeledt nevetése szegélyezi népünk párját ritkító alkotóművészének zsigeri zsenialitását. Frady Endrét, ha nem lenne, ki kéne találni, bár az is lehet, hogy a hiányában csak magát a hiányt éreznénk, azt nem, hogy ki vagy mi okozza. Lehet élni Frady Endre nélkül, de minek?! Frady Endrét minden magyar családba!” /Önfeledt Ödönné Örömkönny Öfélia, a Frady Endre Nevéért Egyre Bódultabb Emelkedettséggel Lelkesedő Egyesület (FENEBELE) vezető eufórikusa/
„Frady Endre megint bemutatta a lelki szegénységi bizonyítványát és szerintem ettől még boldog is! Hogy egy rézfánfütyülő radai rossebes rigóraj rágja rojtosra a rühtől rothadó rémrímeit! Ó, anyám, mekkorát alliteráltam, mi?! De hát ennek a tompa tekintetű talpalávaló toprongynak még alliterálni is teljes hiábavalóság!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nem irigyelném a világegyetemet, ha én nem lennék, mert a hiányom valóban totális nihilt eredményezne. Nagy szerencséje a világnak, hogy én folyton folyvást vagyok!” /Chuck Norris/
