Melankóla mámor

Melankóla mámoros páciensek /MTI felvétele/

Poharamban melankóla...
- Akarsz most beszélni róla? -
- kérdi jó pszichiáterem.
Taxit fog és nálam terem.

Italomból megkínálom
s rögvest elkapja az álom,
hol a nihilszürke semmi
a főszereplő és nem mi.

Körben végtelenek szállnak
s szájszélen csurranó nyálnak
földet érő fröccse hallik
s szemben megnyílik egy fal lik.

E nyílás egy régi rege
szerint tán a nyúl ürege,
honnan malterport szór Aliz,
s szánkban marad egy kis fal íz.

Pszichiáterem már okád
s hörgi: - Merre van egy jó kád?
- Itt van, éppen benne fekszem
s nyammogok egy száraz kekszen!

Mentők jőnek, kopogtatnak,
s jobb kezében mind a hatnak
vastag bélmosócső figyel...
Így elrontani a napom, így el!

„ Na,  elkövető úr, akkor most szépen elmeséli, hogy mit tett a helyszínen lefoglalt italba, honnan szerezte, kitől vette és mennyiért, valamint azt is, hogy mióta él ezzel a szerrel?! Jól teszi, ha mindezt gyorsan elcsicsergi, mert ha nem, akkor beküldöm Barom őrmestert, aki arról híres, hogy előbb üt és csak azután rúg! Ja, és minden, amit azután fogatlanul elhörög, felhasználható maga ellen! Szóval?” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, az Állami Csendőri Intézmény (ÁCSI) információ kikényszerítési főparancsnoka/

„ Meglátogattam az érzelmi vészhelyzetben lévő szuicid -gyanús páciensemet, aki megkínált egy itallal. Onnantól kezdve csak valami pszichedelikus körhintára emlékszem és arra, hogy Lucy jött velem szemben az égen gyémántokkal...” /Dr. Agyvíz Artúr, pszichiáter/

„Melankóla mellé mindig örömpörköltet kell enni, mert a kettő hatástalanítja egymást, így aztán nincs semmi értelme, de  legalább hizlal, úgyhogy irány a fitnesz termem! Egy-kettő egy-kettő!” /Bivaly Bertold, body builder és táplálkozási tótumfaktum/

„Na mi van, költő úr?! Bánatában magába döntött pár pohár búfelejtőt és papírra hányta a rémálmait? Az utóbbiért kár volt! NEM ENG.!” /Totyakvári Tüttyő, főcenzor helyettes/

„A két pácienst a helyszínen lekezeltük és turbulens melankólika gyanúval kórházba szállítottuk, ahonnan egy nap múlva kiengedték őket, majd két napig takarítottak utánuk.” /Dr. Bélspricc Bedő, mentőorvos/

„Aha, szóval ez a lókötő költő meg a pszichopata haverja itta meg az indiai elefántunk múlt héten ellopott depresszív székrekedés elleni beöntő folyadékát! Szegény Jumbó azóta is csak sír, nyög és duzzad!” /Patássy Petúr, állatkerti elefánt gondozó/

„A 'Mit gondolt a költő?' kérdés itt a költővel együtt értelmét veszti, hiszen a tudat feloldódik a pszichedelikus mély énben, miáltal a 'Mit vizionált a nihilben feloldódott költősemmi?' kérdés a célravezető, már amennyire a totális valamitlenségben létezhet egyáltalán cél. A széteső rímfolyam során a bármi akármivé lilul és a keszekusza mindenség önnön negáltjává jegecesedik. Igazi holisztikus tetszhalállíra!” /Nihil Nelli,  a Magyartanárok Állami Vezérfelügyeletének (MÁV) ideológiai tudathasítója/

„Mi ez a már a saját hamvába holtsága előtt sem létező nagy büdös nulla?! Egyedül a hányinger hatására történő kádkereséssel tudok azonosulni, mert pont ilyen érzés fog ott el az olvastán. Anyám szerint mindenesetre vagy megvárhattam volna, amíg ő befejezi a fürdést, vagy a kád helyett a vécéhez rohanhattam volna, mert így kezdhetett újra zuhanyozni. Látod Frady, mit okoztál?! Hogy a szomszéd kutyája nagydolgozzon a lábtörlődre! Na, pont ilyen érzés, amikor megjelenik egy versed a monitoromon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem egyszer tévedésből ki akarták mosni a gyomromat, de a gyomorsavam feloldotta a gumicsövet és a gyors emésztési gyomormozgásom berántotta az orvos karját. A  teljes orvost szerencsére nem, mert vállban elharaptam.” /Chuck Norris/

Hogyan lehet örömteli az életem?

(meghívóvers)

- Hogy van benned ennyi öröm?! –
- vizslat a jó börtönőröm,
s közben sánta lábbal kapál:
- Áruld el ezt nekem ma, Pál!

Bár te vagy a megkötözött,
Két bibliaírás között
Emlegetsz egy héber nevet
S be nem álló szád csak nevet!

Ilyen víg rab igen ritka!
Örömödnek mi a titka? –
- smasszer alázattal kérdi
s szisszen; lábfájása térdi.

- Név, miről szólsz, Jézus vala,
s ő vidámít, salalala!
Örömpörkölt, amit tolok
én s a többi apostolok.

Lurdy Házba hogyha elmész,
s agy-ered nem lepi el mész,
örömforrást megismered,
s lelkedből majd joy-juice ered!

„Mivel Rafa Benitezt mégsem rúgták ki, én hagyom itt a Real Madridot, úgyhogy momentán ráérek elmenni örömködni. Rám is fér! Ugye ilyen vallási izén is viselhetem a hajzselémet?” /CR7, focidroid/

„(füttyögés)” /R2D2, droid/

„Jaj, tervezőm! Ez az Artu már megint belekever valamibe! Milyen előadásra menjek el, hogy tolmácsoljak egy zseléfejű focidroidnak?! Tizenhatezer nyolcszázötvenhárom az egyhez az esélye, hogy ebből valami oltári nagy baj lesz!” /3CPO, protokoll droid/

„Pál apostol már kétezer évvel ezelőtt tudta, hogy milyen Istentisztelet lesz most a Lurdy Házban?! Csoda! Ott a helyem! Szólok a Lujzikának is!” /özv. Slambuc Sománé Jatagáni Jolán, nyugdíjas jósnő/

„Jaj, Jolánkám, már megint megszállta az agyadat a szellemekkel táncoló túlvilági vallási tébolyod! Mibe akarsz már megint belerángatni?! Ne menjünk inkább macskakiállításra?!” /Beton Béláné Ló Lujza, az ELTE szkepticizmus tanszékének takarítónője/

„Érdekes, pont erre a beszélgetésre így ebben a formában nem emlékszem, de ha az ihletett költő így tudja, akkor így kellett, hogy legyen! Lehet, hogy ez volt az a térdből amputált lábú őr, akinek vigaszul elmagyaráztam ugyan, hogy szép az, aki térdek nélkül tetszik, de utána azért meggyógyítottam, megtérítettem, megkereszteltem és egy dicsőséges misszionárius élet végén megették a pápuák? Na, majd utánanézek itt a Mennyben!” /Pál apostol/

„Hé, költő úr! Maga itt jogdíjfizetés és hivatkozás nélkül elplagizálta a Kickapoo törzs mágikus holdfény elixírének, a Kickapoo Joy Juice-nak a nevét! Ha ezt Szőrtelen Joe megérte volna, akkor a maga skalpjának már rég annyi lenne! Így viszont én állok bosszút! Mindjárt indulok is a Lurdy Házba, csak előbb még erőt merítek a tüzes vízből! Uff!” /Magányos Görény, a Sült Béka törzs utolsó tagja/

„Mivel anyám hajlana arra, hogy elmenjen erre az össznépi örömködésre, kénytelen leszek rázárni az ajtót és kompromisszumként megengedni neki, hogy megnézze az ATV-n a Vidám Vasárnapot. Az én agyi ereimet a vers olvastán elkezdte ellepni a kínomban a falról kapart mész, ami a lerágott tapéta alól került elő. A salalala rím olvastán kötőtűvel kezdtem szurkálni a szemem, a joy juice-nál pedig konkrétan magam alá vizeltem. Azóta zöld-fehér buborékokat habzik a szám, de ez a kedves nővérke megnyugtatott, hogy a szuri… aúúúú… hatására ez hamarosan el fog múlni… el fog múlni… el fog…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Búcsúversem megírva, a nyakamban egy kötél, a gázrezsó bekapcsolva és már épp vagdosni kezdtem volna az ereimet, amikor a kezembe került ez a meghívó. Na, adok magamnak egy utolsó esélyt és odamegyek! Tessék mondani, ha mégsem tetszik, akkor van ott egy magas ablak, ahonnan kivethetem magam anélkül, hogy megvernének a biztonsági őrök?” /Bús Borzongold, kortárs költő/

„Ezek a nyavalyás modern Jancsik, Juliskák és Hófehérkék már nem dőlnek a be a régi jó almás és mézeskalácsos csábításnak! Nem tudná valaki megmondani az örömpörkölt receptjét? Elmegyek erre az izére, hátha ki tudom csikarni valakiből!” /Vasorrú bába/

„Figyelj banya, én minden receptet ismerek. Minden receptet is! De ha megmondanám, meg kellene, hogy öljelek. Így csak a vasorrodat lapítom ki a szemgolyómmal.” /Chuck Norris/