Szász bá' a panelproli

Csordultatva ki kádat,
Dől a víz, mint okádat,
S minket szügyig áztat a
Födémen át Szász tata.

Háló hull, pók ma fonta,
Díszítvén a plafont a
Koncentrikus ábrája,
S vízben lép most láb rája.

Ázva ugró pók kusza
Szemmel néz, nincs fókusza.
Jumping-ol e bandzsító,
S megcsobban a bungee tó.

Kádhullámsír betemet
Nyolclábú kis tetemet,
S többé már nem mász’ a pók…
Monnyatokle Szász apók!!!

„Nemmondokle!!! Monnyonle a zalattamlakó!!! A saját lakásomba akkó csinálok feszített víztüköröt a kádamba, amikó nekem teccik! Szigetelje le a plafonnyát a bérrettegő libsije!” /özv. Szász Szigfrid, nyugdíjas sintér/

„Tömören összefoglalva a jó rész: "Kádhullámsír betemet, Nyolclábú kis tetemet". A többit kár elolvasni is. Hát ez is vmi, nem sok, de a miénk...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Micsoda remek hunglish, azaz magygol vagy anggyar szójáték a bungee, azaz gumikötél vagy gumipók szó szerepeltetése! Kár, hogy a pók nem volt gumiból és így nem tudott úszni a vízen! Ráadásul meghalni sem tudott volna, hiszen egy gumipók eleve nem él, bár igaz, hogy a Pókembernek is gumiruhája volt. Sajnos a pókháló nélkül a pók haló! Ennek a szegény állatnak a lecsúszása is igazolja a mondást: Jobb ma egy csók puszi, mint holnap egy pók csuszi!” /Ősmagyar Örsné Brexit Brigitta, a Magyar Angol Gumipókok Irodalmi Clubja (MAGIC) tigrisbukfenc felelőse/

„Szász választófejedelemként nem gondoltam volna, hogy családom pár röpke évszázad alatt ilyen mélyre süllyed és belehull a panelproletariátus langyos kádvizébe! Csak azt tudnám, mi a mennydörgős mennykő az a panel, a proletár és a kád?! Nálunk a dicső sötét középkorban még egyik se volt!” /I. Harcias Frigyes (1370-1428), szász választófejedelem/

„Ilyen, ha az iparosított technológiával a hatvanas évek műszaki színvonalán készült lakóépületbe beköltözik a Költőikon, 'oszt áz. Nincs itt kérem semmi látnivaló! Hacsak nem a sót ellopó másik képzőművész, akinek nyolc lába volt, mégis pórul járt. Dicsérni jöttünk, nem temetni! Ne hagyjuk, hogy a Szász szomszéd nevessen a végén!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A vers nem attól vers, hogy vers, és a nem vers nem attól nem vers, hogy nem vers, hanem attól az, ami, vagy attól nem az, ami nem, hogy van-e tétje! Téttelen versnek tétlen az olvasója! Sőt, az már nem is vers és az már nem is olvasó! NEM ENG.!” /Téttettető Tömény, az Állami Verstani Hivatal (ÁVH) helyettes főcenzora/

„Mi ez a szennyirodalmi ripacskodás?! Mi ez a szégyentelen bulvárokádék?! Ráadásul már ártatlan pókok is áldozatul esnek ennek a fékezhetetlen rímmételynek! Még szerencse, hogy anyám egy fradyhatlan szkafanderben van egy térerőtlen búvárharangban elrejtve a kerti medencénk mélyén, így el tudja kerülni ennek sötét középkori rettenetnek a járványszerű mellékhatásait! Frady Endre költészete korunk pusztító pestise! De lehet, hogy alábecsülöm a hatását.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én is szoktam bungee jumping-olni, de én acéllánccal. Néha sajnos elszakad és olyankor megsérül a talaj.” /Chuck Norris/

Melankóla mámor

Melankóla mámoros páciensek /MTI felvétele/

Poharamban melankóla...
- Akarsz most beszélni róla? -
- kérdi jó pszichiáterem.
Taxit fog és nálam terem.

Italomból megkínálom
s rögvest elkapja az álom,
hol a nihilszürke semmi
a főszereplő és nem mi.

Körben végtelenek szállnak
s szájszélen csurranó nyálnak
földet érő fröccse hallik
s szemben megnyílik egy fal lik.

E nyílás egy régi rege
szerint tán a nyúl ürege,
honnan malterport szór Aliz,
s szánkban marad egy kis fal íz.

Pszichiáterem már okád
s hörgi: - Merre van egy jó kád?
- Itt van, éppen benne fekszem
s nyammogok egy száraz kekszen!

Mentők jőnek, kopogtatnak,
s jobb kezében mind a hatnak
vastag bélmosócső figyel...
Így elrontani a napom, így el!

„ Na,  elkövető úr, akkor most szépen elmeséli, hogy mit tett a helyszínen lefoglalt italba, honnan szerezte, kitől vette és mennyiért, valamint azt is, hogy mióta él ezzel a szerrel?! Jól teszi, ha mindezt gyorsan elcsicsergi, mert ha nem, akkor beküldöm Barom őrmestert, aki arról híres, hogy előbb üt és csak azután rúg! Ja, és minden, amit azután fogatlanul elhörög, felhasználható maga ellen! Szóval?” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, az Állami Csendőri Intézmény (ÁCSI) információ kikényszerítési főparancsnoka/

„ Meglátogattam az érzelmi vészhelyzetben lévő szuicid -gyanús páciensemet, aki megkínált egy itallal. Onnantól kezdve csak valami pszichedelikus körhintára emlékszem és arra, hogy Lucy jött velem szemben az égen gyémántokkal...” /Dr. Agyvíz Artúr, pszichiáter/

„Melankóla mellé mindig örömpörköltet kell enni, mert a kettő hatástalanítja egymást, így aztán nincs semmi értelme, de  legalább hizlal, úgyhogy irány a fitnesz termem! Egy-kettő egy-kettő!” /Bivaly Bertold, body builder és táplálkozási tótumfaktum/

„Na mi van, költő úr?! Bánatában magába döntött pár pohár búfelejtőt és papírra hányta a rémálmait? Az utóbbiért kár volt! NEM ENG.!” /Totyakvári Tüttyő, főcenzor helyettes/

„A két pácienst a helyszínen lekezeltük és turbulens melankólika gyanúval kórházba szállítottuk, ahonnan egy nap múlva kiengedték őket, majd két napig takarítottak utánuk.” /Dr. Bélspricc Bedő, mentőorvos/

„Aha, szóval ez a lókötő költő meg a pszichopata haverja itta meg az indiai elefántunk múlt héten ellopott depresszív székrekedés elleni beöntő folyadékát! Szegény Jumbó azóta is csak sír, nyög és duzzad!” /Patássy Petúr, állatkerti elefánt gondozó/

„A 'Mit gondolt a költő?' kérdés itt a költővel együtt értelmét veszti, hiszen a tudat feloldódik a pszichedelikus mély énben, miáltal a 'Mit vizionált a nihilben feloldódott költősemmi?' kérdés a célravezető, már amennyire a totális valamitlenségben létezhet egyáltalán cél. A széteső rímfolyam során a bármi akármivé lilul és a keszekusza mindenség önnön negáltjává jegecesedik. Igazi holisztikus tetszhalállíra!” /Nihil Nelli,  a Magyartanárok Állami Vezérfelügyeletének (MÁV) ideológiai tudathasítója/

„Mi ez a már a saját hamvába holtsága előtt sem létező nagy büdös nulla?! Egyedül a hányinger hatására történő kádkereséssel tudok azonosulni, mert pont ilyen érzés fog ott el az olvastán. Anyám szerint mindenesetre vagy megvárhattam volna, amíg ő befejezi a fürdést, vagy a kád helyett a vécéhez rohanhattam volna, mert így kezdhetett újra zuhanyozni. Látod Frady, mit okoztál?! Hogy a szomszéd kutyája nagydolgozzon a lábtörlődre! Na, pont ilyen érzés, amikor megjelenik egy versed a monitoromon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem egyszer tévedésből ki akarták mosni a gyomromat, de a gyomorsavam feloldotta a gumicsövet és a gyors emésztési gyomormozgásom berántotta az orvos karját. A  teljes orvost szerencsére nem, mert vállban elharaptam.” /Chuck Norris/