Ezer hektó kólába,
Kiáltott egy nem túl szépet,
S lemállott az ólába.
Szállt a jaja, úszott TAJ-a,
Eme kóla-tó tágas,
S óláb híján azóta ja
Létformája tótágas.
Amin most jár, az a kesztyű,
Kapcára nem kő’ kelme,
S immár nagycirkuszban lesz, tyű,
Világnagy szám őkelme!
„Bréking nyúz! Kilukadt a kólagyár! Senki se menjen a közelébe, mert a
„A bréking nyúz! Annak ellenére, hogy a brékeléshez vett médincsajna ingemre az volt ráírva, hogy száz százalék pamut, mégis teljesen nejlon, amire allergiás vagyok és most tiszta kiütés a testem és vakarózok, mint az állat! Vessem magam kólába?!” /Breki, a brékelő béka/
„Én rendszeresen szokok kólát inni, mer’ az eltünteti a vesekövemet! Igaz, hogy egyúttal a vesémet is, de legalább nem lát bele a rendőrnyomozó úr a kihallgatáson!” /Enyv Ede, bolti tolvaj és vattacukor díler/
„TAJ kártya híján nem kaphattam kedvezményes műlábat, úgyhogy kénytelen vagyok a porondon lábatlankodni. Most fejjel lefelé élek, mint az ausztrálok, az új-zélandiak meg a Batman. De kár, hogy a baleset reggelén elfelejtettem bekenni az ólábaimat saválló visszérkenőccsel!” /özv. Ösztövér Ödön, nyugdíjas zsoké/
„Ödön bácsi valódi világszám! Megérte leszerződtetni! Amióta ő nálunk tótágaskodik, azóta egyre több követője van és rengetegen lábatlankodnak a nézőtéren! Dől a kólalé!” /Porondi Pöndör, cirkuszigazgató/
„Jajjj, ez igen. Ez annyira ZS kategóriás rettenet már, hogy versenyezni lehetne vele a bűn rossz kategóriában. Kíméletlen, szókimondó és szó szerint fáj olvasni....” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„ZS, mint zsűrizhetetlen, reál úr? Esetleg zsírégető? Zsigerbrúgató? Zsizsikirtó? He?!” /Frady Endre, költőgigász/
„Zs, mint zseniális. F, mint feketeöves. K, mint káprázatos. Az mindenesetre biztos, hogy nem átlagos olvasói erőfeszítéseket kíván a szöveg. Hiszen senki nem gondolhatja komolyan, hogy a Mensa Hungariqa rendes tagja által saját agyúlag begépelt vers pusztán arról szóljon, amiről szólni látszik. Ugyan már, képtelenség! Léteznie kell egy szofisztikált jelkulcsnak, egy kifinomult algoritmusnak, melynek alkalmazásával a szöveg betűi megfelelő sorrendbe kerülnek, az enigmatikus üzenet feldolgozhatóvá válik az olvasótábor halandó tagjai számára is, és a befektetett alkotói energia hasznosul. Kollégák, a feladat adott, és a remény hal meg utoljára.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Juvéban a gól ára
Magas, futja kólára!”
/CR7, a Juventus góllövő droidja és műkedvelő fűzfapoéta/
„Ugyan már, ezt a kétsorost biztosan nem a CR7 írta! Ő sosem inna kólát, mert tudja, hogy egészségtelenebb, mint lenyelni egy hangsebességgel közeledő helikoptert!” /Bulvár Bölénc, oknyomozó újságíró/
„Én egyszer ásítás közben lenyeltem egy hangsebességgel közeledő helikoptert, de nem akadt meg a torkomon, mert leöblítettem másfél hektó kólával. Másnap ütős volt a székletem.” /Chuck Norris/
„Mi ez a verslábszagos ízlésficam?! Mi ez az alpári agyzsírégetés?! Frady Endre, ez a költészet virágoskertjébe beszabadult irodalmi dinoszaurusz, ez a lelki taposóakna, ez a minden kulturális mázt levedlett szellemi ganajtúróbogár a gyomorforgató lábatlankodásával politikailag akarja ellehetetleníteni a Sétáló Budapest című főpolgármesteri programomat! Anyám szerint kézen állva is lehet sétálni egy amúgy is feje tetején álló városban, de eltiltottam a véleményétől! Frady Endrének meg azt üzenem, hogy (…) na, jó, nem mondom ki, mert klerikálisan prűd anyám visszakézből úgy vágna szájon a sodrófával, hogy napokig keresgélhetném a fogaimat a székletemben!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Tisztelt költő úr! Amint látja, két legnagyobb példaképének, Chuck Norrisnak és Puzsér Róbertnek is a saját széklete jutott eszébe az ön legutóbbi verséről. Nem gondolja, hogy ezen a negatív csúcson kéne abbahagynia és szögre akasztania a magát? Ha utóbbi nem megy önerőből, akkor vegye igénybe szerény szolgáltatásomat! Ha másokat is beszervez, tudok csoportkedvezményt adni.” /Dr. Kotász, diplomás hóhér/
