És a nép ezt úgy ítéli,
Időszámítás, ha téli,
Tovább lehet alunnia!
Később kezdődik a mise,
Kipihentebb lesz a pap is.
Édes szájunk tejbepapis,
S talán nem késünk el mi se.
Csak a hosszú, sötét esték
Mélabúi ne lennének!
Megszürkül az összes ének,
Mint a Moszkva parti festék…
„A szolgálati közleménynek álcázott polgárpukkasztáson végighullámzó eretnek eszmékből felépülő moszkovita emlékmű láttán szakképzett TEK alkalmazottak már útra keltek átállítani a Művész úr rendszerét.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Mire a kétbalkezes TEK-esek rájönnek, hogy az általuk agyba-főbe vert személy nem a rendszer ellen uszító költő, hanem szokásos céltévesztés miatt csupán a szomszédja, addigra Szergej és Igor paksi veszélyes hulladékként már rég bebetonozták az agyatlan idiótát valamelyik erre a célra kiépített tárolónkba. Moszkva érti a viccet, de nem hagyja megtorlatlanul.” /Vlagyimir Putyin, modernizált orosz cár atyuska/
„Ha vasárnaponként mindig tejbepapit kellene reggeliznem, akkor lehet, hogy 2/3-os többséggel inkább a KGB verőlegényeire szavaznék. Azok legalább húspéppé ütlegelnének!” /Szaft Szilárd, húsimádó hentes/
„Nekem mindegy, mikor kezdődik a mise, mert én már kora hajnalban az Úr színe előtt hajlongva lelkigyakorlatozom!” /Tréning atya, a Szent Habakuk parókia plébánosa/
„Alunnia?! Rím kedvéért sárba tiport nyelvtan?! Az összes ilyen szót használó gyógyköltő betiltandó! NEM ENG.!” /Gríz Grammatika, a Nyelvtant Államilag Legalizáló Közérdekű Alapítvány (NYÁLKA) főcenzora és függetlenített párttitkára/
„Alunni és álmodni kell:
Felét az ember életének
Delíriumban tölti el!”
/Arany János: Alunni/
„Hunnia, mi?! Szórakozunk a keményen dolgozó kisemberek országának a nevével?! Pofonszagot érzek! Az ilyen szóhasználat a tipikus tehetségtelenség nyolc napon túl gyógyuló következményének minősített esete.” /Csávás Kálmán, a Fűzfapoétákat Agybafőbe Gyepáló Intézet (FAGYI) végső megoldása/
„Vörös jelek a Hadak Útján:
Hunniában valami készül,
Rongyos hadak, roppant hadak
Seregelnek vígan, vitézül.”
/Ady Endre: A Hadak Útja – részlet/
„A nagy orosz dallelkű medve atomerő-demonstrációs vodkabűze elől az alvásba és a vallásba menekülő pszeudo-materialista népnemzet rövidlátó álörömének orrát önnön tejbegrízes mocskába tuszkoló poéta ebben a versében is emléket állít az emléket állíthatatlannak. A valóság nála sosem reális, és a realitás sosem valóságos. Minden az e kettő közötti semmiség mindenségén keresztül kap totális értelmetlenséget. Szabadság, szerelem – mondta Petőfi, de szabadságon vagyok és olyankor nem szerelem – mondja a szakszerviz, tehát a költészet elválik valóságtól, mint ocsú a búzától, vagy mint mókus a fenn a fántól.” /Ocsú Ottóné Búza Brigitta, középiskolai magyartanár és betanított medveidomár/
„Jaj, Brigitta szerelmem, tényleg válni akarsz, vagy csupán egy szimbolikus képzavar hagyta el jajvörös ajkadat?” /Ocsú Ottó, középiskolai rajztanár és betanított medveidomár/
„Sok lenni beszéd, málenkíj lenni robot! Davaj, davaj!” /Vaszilij Medvegyev, cirkuszigazgató/
„Mi ez a bugyuta bérpicsogás?! Mi ez az észtipró elmesatu?! Ha befelé tudnék harapni, megenném az agyamat, hogy ne fájjon! Anyám szerint nem magamat kellene felhúznom, hanem a nagyapjától örökölt I. világháborús kurblis faliórát, hogy legyen mit átállítani vasárnap hajnalban háromról kettőre! Persze, azért keljek fel hajnalban, hogy reggel egy órával később kelhessek?! Hát nem hülye vagyok, hanem kritikus! Mint a vérnyomásom! Anyám, gyorsan hívd a piócás embert!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Itt Texasban óraállítástól függetlenül a Nap felkelte és lemente előtt mindig engedélyt kér tőlem. Mindig meg szoktam ugyan adni neki, de azért megtartjuk ezt a jó szokást, hogy tudja, ki az úr a háznál.” /Chuck Norris/
