A következő címkéjű bejegyzések mutatása: játszótér. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: játszótér. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 27., szerda

Játszótér

Játszótéren játszó Jenci
Megdöbben, hogy mennyien ci-
-garettáznak dédik, nagyik,
Meg a napos padon a gyík.

Mialatt a hüllő szmókol,
Pad sarkában ég a pók ól,
Keresztesék menekülnek,
Sercegésük rossz a fülnek.

Fut Jenci s a tüzet oltja,
Bőszen fröcsköl vízi-coltja,
Szomszéd padon áznak vének,
S pofont adnak Jencikének.

- „Kölök, nem volt jó e tett ám,
Szétázott a cigarettám!”
- „Ne játsszál, te gaz lelenc, itt!”
S elhajtják a térről Jencit…

„Még szép, hogy elhajtottuk a büdös kölköt! Hát ebben a trágya országban sehol sem lehet már rágyújtani?! Se a buszon, se a villamoson, se a megállóban, se az étteremben, se a munkahelyen, se a templomban, sehol?! Most meg már a nyavalyás játszótéren sem?! Hát hol élünk, gyerekdiktatúrában?!” /Gőz Gyula, nyugdíjas kocsmáros/

„Brühühü… én csak… én csak… jót… brühühü… akartam… én csak… johót… brühühü…” /Joó Jenci, 3.c. osztályos tanuló/

„Micsoda, azok az agg alkeszok megütötték a kisfiamat és kizavarták a játszótérről?! Asszony, azonnal add ide a nagyapád féltve őrzött, fel nem robbant világháborús kézigránátját! Megyek és igazságot osztok!” /Joó Jeromos, főkönyvelő/

„Ejnye-bejnye Joó felebarát úr! Egy keresztény országban a bosszú nem etikus magatartásforma. Önnek vissza kellene vinnie a fiát a játszótérre és odatartania a gyerek másik arcát is, hogy arra is kaphasson egy-két jobbító szándékú pofont, melyekre felnőve majd bölcs hálával fog visszaemlékezni.” /Dr. Tömjéni Malaszt, a Nemzeti Kenet- és Dohánygyár vezérigazgatója és a Népnemzeti Ájtatos Párt országgyűlési képviselője/

„Egy keresztény országban pogromokat hajtanak végre keresztes pókok ellen?! Hálóikat felgyújtják, őket magukat kifüstölik?! Ez már a vég! Halál az idegenszívűekre! Vesszen a Triatlon! Mi? Ja, hogy az Trianon? Mindegy! Ki tudja megkülönböztetni ezeket a Brüsszel környéki kastélyokat?! Abcúg EU! Vissza Ázsiába! Mindent vissza! Mindenki monnyonle!” /vitéz Rozsdáskardossy Rezső, nyugdíjas tömbházmester/

„Hé, a szmókol szót én dobtam be a köztudatba, úgyhogy itt plágium fennforgása van, öcsém! Na, gyorsan küldjed a zsét jogdíjra, különben a haverjaim letépik a fejedet és kiszögelik az Avas lakótelep legmagasabb pontjára!” /Mr. Klausz, a KiMitTube? győztes rappere/

„Sütkéreztem, unatkoztam, rágyújtottam! Közöd?!” /a gyík/

„Ugatsz, te gyík?! Nesze! Most persze lapulsz, mi?! Tyű, amióta leszoktam a dohányzásról, folyton feszült vagyok! Régen azért kergettem ki a gyerekeket a játszótérről, mert zavartak a nyugodt cigizésben, ma meg csak úgy idegességből! Ki nem állhatom ezeket az izgága zajgépeket! Remeg a kezem, mit tehetek, ütnöm kell!” /Tahóvári Tobold, nyugdíjas betanított parkőr és ítéletvégrehajtó/

„Jaj, már megint egy vers! Frady Endre ezúttal egy akár fontosnak is tekinthető témát állít megszokhatatlan dilettantizmusával az őt körülvevő totális érdektelenség középpontjába, és így bagatellizálja el önnön bárgyúságával az elbagatellizálhatatlant. Kár, hogy nem a padon szmókoló gyík írta ezt a verset, úgy érdekesebb lett volna! Anyám szerint a gyíkok nem is tudnak cigarettázni, mert a békákhoz hasonlóan felrobbannak, de ő csak annyiban tudja megkülönböztetni a kétéltűeket a hüllőktől, hogy egyik gusztustalanabb, mint a másik. Akárcsak bármelyik Frady mű.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha az én fiamat valaki megütné a játszótéren, agyonverném a csúszdával.” /Chuck Norris/

2013. január 7., hétfő

Mikor esik a hó?

Az orrig behavazott költő /egy jeti felvétele/

Nyáron ritkán esik a hó,
Senki sem kiáltja: „Hahó,
Cudarfehér a játszótér,
S mezítlábas talpam hót ér!”

Úgy van, hogy egy havas telek
Látványa a hűvös telek
Egyikére emlékeztet.
Jól jegyezzétek meg eztet!

(tánc!)

„Kedves Költő úr! Nagyon szépen köszönjük szakmai munkánkat segítő bölcs sorait, amelyek révén a jövőben kevesebbet fogunk hibázni!” /Dr. Kumulusz Szupercella meteorológus/

„Baromira marhamérges vagyok, hogy nem kerültem be a második versszakba legalább egy kancsalrím erejéig!!! Múúúú!!!” /egy heves tulok/

„Bárcsak lenne elég bölcs ön,
Hogy soha többé ne költsön!
Költőcske, ön jó nagy tahó!
Lepje el hajáig a hó!”
/Újpesti Barnabás ellenköltő és tömbházfelügyelő/

„Mi itt a déli féltekén a leghatározottabban tiltakozunk az agyféltekétlen északi zugköltő lokálpenetrációja ellen! Nálunk igenis nyáron esik a hó!” /Diego Jetindo argentin sívilágbajnok/

„Nyáron is lehet hó, csak le kell fejelnem a megfelelő felhőt. Aztán hóembert építek és lerúgom a fejét.” /Chuck Norris/

„Nem tudni, mi hó, de költőragu lenni finom, nyamm-nyamm!” /egy trópusi kannibál törzsi főszakács/

„Egyszer táncoltam hóba’, ám azóta csak hébe, mert kiújult a csúzom. Már csak szólókra vállalkozom, mert a tánckarban kiderülne, mennyire lelassultam.” /Michael Flatley/

„Hát, ha ez vers, akkor én a Titanicot elsüllyesztő jéghegy tetején lila füvet legelésző kisbirka vagyok és fókákat tanítok fütyülni. Hát mi ez?! Miért kellett ideokádni?! Miért kellett ezt nekem elolvasni?! Ne vacakoljunk, hanem etessük meg a költővel a termékét száz példányban, majd lőjük ki a világűrbe! Fognak még az alienek térden állva könyörögni, hogy ilyet többet ne tegyünk velük!” /Puzsér Róbert kritikus/

„A holt költőink sírja felől egyre erősödő rotációs zajokat hallok.” /Agyag Jenő temetőőr/

„Állítsatok meg minket, ki akarunk szállni! Na, csak támadjunk fel, úgy lepofozzuk ezt a Frady Endrét, mint vodkamámoros izommuzsik a balalajkatolvajt!” /a holt költők/