Megdöbben, hogy mennyien ci-
-garettáznak dédik, nagyik,
Meg a napos padon a gyík.
Mialatt a hüllő szmókol,
Pad sarkában ég a pók ól,
Keresztesék menekülnek,
Sercegésük rossz a fülnek.
Fut Jenci s a tüzet oltja,
Bőszen fröcsköl vízi-coltja,
Szomszéd padon áznak vének,
S pofont adnak Jencikének.
- „Kölök, nem volt jó e tett ám,
Szétázott a cigarettám!”
- „Ne játsszál, te gaz lelenc, itt!”
S elhajtják a térről Jencit…
„Még szép, hogy elhajtottuk a büdös kölköt! Hát ebben a trágya országban sehol sem lehet már rágyújtani?! Se a buszon, se a villamoson, se a megállóban, se az étteremben, se a munkahelyen, se a templomban, sehol?! Most meg már a nyavalyás játszótéren sem?! Hát hol élünk, gyerekdiktatúrában?!” /Gőz Gyula, nyugdíjas kocsmáros/
„Brühühü… én csak… én csak… jót… brühühü… akartam… én csak… johót… brühühü…” /Joó Jenci, 3.c. osztályos tanuló/
„Micsoda, azok az agg alkeszok megütötték a kisfiamat és kizavarták a játszótérről?! Asszony, azonnal add ide a nagyapád féltve őrzött, fel nem robbant világháborús kézigránátját! Megyek és igazságot osztok!” /Joó Jeromos, főkönyvelő/
„Ejnye-bejnye Joó felebarát úr! Egy keresztény országban a bosszú nem etikus magatartásforma. Önnek vissza kellene vinnie a fiát a játszótérre és odatartania a gyerek másik arcát is, hogy arra is kaphasson egy-két jobbító szándékú pofont, melyekre felnőve majd bölcs hálával fog visszaemlékezni.” /Dr. Tömjéni Malaszt, a Nemzeti Kenet- és Dohánygyár vezérigazgatója és a Népnemzeti Ájtatos Párt országgyűlési képviselője/
„Egy keresztény országban pogromokat hajtanak végre keresztes pókok ellen?! Hálóikat felgyújtják, őket magukat kifüstölik?! Ez már a vég! Halál az idegenszívűekre! Vesszen a Triatlon! Mi? Ja, hogy az Trianon? Mindegy! Ki tudja megkülönböztetni ezeket a Brüsszel környéki kastélyokat?! Abcúg EU! Vissza Ázsiába! Mindent vissza! Mindenki monnyonle!” /vitéz Rozsdáskardossy Rezső, nyugdíjas tömbházmester/
„Hé, a szmókol szót én dobtam be a köztudatba, úgyhogy itt plágium fennforgása van, öcsém! Na, gyorsan küldjed a zsét jogdíjra, különben a haverjaim letépik a fejedet és kiszögelik az Avas lakótelep legmagasabb pontjára!” /Mr. Klausz, a KiMitTube? győztes rappere/
„Sütkéreztem, unatkoztam, rágyújtottam! Közöd?!” /a gyík/
„Ugatsz, te gyík?! Nesze! Most persze lapulsz, mi?! Tyű, amióta leszoktam a dohányzásról, folyton feszült vagyok! Régen azért kergettem ki a gyerekeket a játszótérről, mert zavartak a nyugodt cigizésben, ma meg csak úgy idegességből! Ki nem állhatom ezeket az izgága zajgépeket! Remeg a kezem, mit tehetek, ütnöm kell!” /Tahóvári Tobold, nyugdíjas betanított parkőr és ítéletvégrehajtó/
„Jaj, már megint egy vers! Frady Endre ezúttal egy akár fontosnak is tekinthető témát állít megszokhatatlan dilettantizmusával az őt körülvevő totális érdektelenség középpontjába, és így bagatellizálja el önnön bárgyúságával az elbagatellizálhatatlant. Kár, hogy nem a padon szmókoló gyík írta ezt a verset, úgy érdekesebb lett volna! Anyám szerint a gyíkok nem is tudnak cigarettázni, mert a békákhoz hasonlóan felrobbannak, de ő csak annyiban tudja megkülönböztetni a kétéltűeket a hüllőktől, hogy egyik gusztustalanabb, mint a másik. Akárcsak bármelyik Frady mű.” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Ha az én fiamat valaki megütné a játszótéren, agyonverném a csúszdával.” /Chuck Norris/
