Bősz darázs a petyhüdt macit,
Felüdít a fehér furmint,
Mit szárazon megihatsz itt.
Ez az "itt" jelesül Tokaj,
Közelebbről Sajgó pince,
Ahol árat sose sokallj,
Ha megkérdik, vajh' hörpintsz-e?
Kettőezer tizenhárom
Évjárata e nedűnek,
Számban ízét alig várom
S gondjaim már menekű'nek!
„Megérkezett a versike! Nagyon jó lesz, köszi szépen!” /a magát megnevezni nem kívánó felkérő/
„Köszönöm költő úr a művet! Évtizedekig masszív alkoholista voltam és esélyem sem volt leszokni, de ez a vers annyira katasztrofálisan szörnyű, hogy egy életre elvette a kedvemet a borozgatástól! A diplomaosztóm óta most vagyok először színjózan! Még egyszer köszönöm!” /Dr. Bornemissza Béla, egykori be- és kirúgott bakteriológus majd betanított bakter/
„Mi ez a rasszizmus, költő úr?! Miért pont a fehér borokról irkál?! Talán gondja van a vörösökkel, vagy a feketékkel?! És mi a helyzet a mulattos borokkal, mi?! Jó lesz vigyázni, mert a Neoegalitárius Internacionálé (NI!) nevében úgy bedaráljuk a szabad véleményét, mint hazug kínai büfés a sánta kutyát!” /Egyenlőbb Emil, megélhetési polgárjogi aktivista/
„Felháborító, hogy már megint ezt a Sajgó ünnepelteti magát, miközben a mi pincénk másfélszer akkora és sokkal több az időjárás szeszélyének ki nem tett, korszerű és olcsó tablettás borunk, mint neki! Az Egri Csigavérünk tavaly elnyerte az Év Leglassabb Lőréje címet! A Homoki Hasbarúgónkat pedig a világ minden táján meg szokták emlegetni! Igazságot követelünk!” /Pacsmag Patony, a Pacsmag Pincészet tulajdonosa/
„Nem érdekel a fehér bor. Az orvosaim előírására már csak száraz vörösből ihatok hosszúlépést, de csak annyit, amennyit megkíván a szervezetem.” /Tömény Józsi, rocker/
„A bornyitás miatt egy pillanatra őrizetlenül hagyott anyám váratlan kritikai érzékről tanúságot téve olvasatlanul megsemmisítette ezt a klapanciát, így nyugodt szívvel állíthatom, hogy egy Frady mű akkor fejti ki a legpozitívabb hatását, ha hermetikus örök homály fedi. Ha valaki véletlenül mégis elolvassa, akkor úgy hat, mint az a hánytató lőre, amit Ölbutít úr gyomorba dönt. Köszönöm anyám, hogy megóvtál attól, hogy epés legyen a celebrúgó bakancsom csatja!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Igazi sírva vigadó balladai homálylíra sallangmentes népies felhangokkal dalban elbeszélve! A vers rusztikus líranedűként csusszan le a katarzisra vágyó olvasóközönség eklektikus torkán, majd feloldódik a világirodalom véráramában, ahol borgőzös és kadarkamámoros kataklizmaként emeli másfél ezrelékkel a vérpoézis szintet. Igazi búfelejtő szomjlíra!” /Nedű Nadírné Nadály Nóra, néprajzos és nehézgép kezelő/
„Egyszer egy nagy hordó bor majdnem megakadt a torkomon, de ahogy nyeltem összeroppantak a dongák.” /Chuck Norris/
