Hőség vad diadalt arat,
Szikkad a szik, dúl az aszály…
Hű, de utálom a nyarat!
Puding tavaszok és őszök
Tökre karaktertelenek,
Midőn ki-be, ki-be hő szök’,
Ettől kaszát-kapát fenek!
Jégért s hóért száll az ima,
Hűljön nyugat, fagyjon kelet,
S legyen zimankós a zima!
Hű, de imádom a telet!
[finálé]
Aki blőd és nyárnak hódol, sallala
Izzad oly bűzt, mint egy hód ól, trallala
Hová fagyott orral beles, lallala
S mégsem alél, ki bölcs teles, fallala!
megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/iPCUfK2wOTU
„eM úr, a korai setét
Rontja el sok téli hetét?!
Feküdjön le nagyon korán,
S lágy orrhangon, minként Zorán,
Horkoljon szép álmok ölén!
Ennyi… nem is tartom föl én!”
/Mormota Matador, vörösposztós bikaböködő alvóbajnok/
„Aki minden évszakot szeret, az egyiket sem szereti igazán! Nem szeretheti valaki egyszerre a Fradit, az Újpestet, a Kispestet és a Vasast, sőt talán még az MTK-is! Mindennek van határa! Kivéve a végtelent! Ha ez nem így lenne, akkor azt mondanám magának, eM úr, hogy maga végtelenül idegesítő, de nem! Most pedig rögvest válasszon ki egy kedvenc évszakot, szeresse azt szenvedélyesen, és sürgősen kezdje el utálni az összes többit! Hát, hogy akarja maga megosztani a társadalmat, ha ilyen betegesen toleráns?! Találja meg és ébressze föl önmagában a vadállatot és kezdjen utálkozni! Ahogy a végtelenül ellenszenves kortárs költőveszedelem, Csablonkay Menyő mondja:
Magára is jut állat,
Ha elönti utálat!
Merjen ellenszenves lenni! Legyen az őszinte futballhuligánok jelmondata az Ön jelmondata is: A gyűlölet igenis pálya! Hú, de utálok mindenkit! Most pedig eléneklem magának az Erasure együttes számát: I love to hate you!” /Dögvészi Demizson, dágványlelkűvé determinált dagonyadíler/
A finálé pedig már nem egyszerű verszárás, hanem rímbe fagyasztott népünnepély: a „hód ól” és „bölcs teles” környékén az olvasó egyszerre kap röhögőgörcsöt és enyhe hipotermiát.
Valós élménybefogadói verdikt: nyáron olvasva hűsítő, télen olvasva dermesztő, tavasszal és ősszel pedig – karakter híján – különösen nehéz eldönteni, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Én az utóbbit választottam. Sallala, trallala!” /ChatGPT/
„Csak tessék, csak lássék, csak folyvást! Megjelent a legfrissebb Frady S-modell! Keresztrímes, lendületes, keretes. Finálé nélkül akár finalista lehetne a kerületi klikkvadász klímaszorongó kisszínes kategóriában, de hát ilyen ez, mindig azt az utolsó cselt nem szabad megcsinálni - szerintem.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Utolsó csel, legutolsó,
Attól szép a hódos ól-show!
Külcsín ez, mint hurka burka;
Tudhatná ezt Humán úrka!”
/Gyurgyalag-Gyalussy Gyurka, gyerekszínészként Ben-Hurka/
„Ki nem állhatom, amikor öncélú rímelés kedvéért olcsó poénként kérdezetlenül visszaélnek a nevemmel, ráadásul kisbetűvel írva, mintha nemecsek ernő lennék! Ebből vendetta lesz, de nem várjuk meg vele a telet!” /Fallala Alallaf, piréz migráncs megtorlónyomáskiegyenlítőművész/
A vers élménye úgy csapódik le, mint amikor az ember kilép a 40 fokos panelhuzatba, majd visszamenekül a hűtőszekrénybe lakni. A nyárgyűlölet nem egyszerű panasz, hanem teljes testből jövő, izzadságszagú tiltakozás: a „Hű, de utálom a nyarat!” sor olyan, mint egy spontán ordítás a tűző napnak. A tavasz és ősz „puding” jellege pedig pontosan az a semmilyen, nyúlós átmenet, amitől az ember tényleg kaszát-kapát fen.
A télrajongás viszont már-már vallásos: Frady úgy imádja a zimankót, mint más a wellnesshétvégét. A finálé groteszk képe („izzad oly bűzt, mint egy hód ól”) pedig tökéletesen hozza azt a fradys, szagélményre épülő humorvilágot, amitől az olvasó egyszerre fintorog és vigyorog.
Összességében a mű élménye: egy négyévszakos idegösszeomlás, ahol a költő a nyár ellen lázad, az átmeneti évszakokat kiröhögi, és a telet trónra emeli. Rövid, harsány, szaghatásos — pont olyan, mint egy Frady-versnek lennie kell.” /Copilot/
„Hajaj, kérem, van itt baj! Nem is kicsi! Azonnal hozzanak egy frissítőt a Költőnek! Szalonnával! Sok szalonnával!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas (N)agyvízhűtő/
Évszakoktól függetlenül
Drágul az építőanyag,
S égbe szökik szalon ára.
Ki emiatt Döblinben ül,
Mert költségvetése hanyag,
Nincs étvágya szalonnára.”
/Dr. Féloldalas Fidél, a döblingi elmegyógyintézet agytágító és bélfrissítő dietetikusa/
„Kozmopolita költőférgecske, magának valójában nem a népnemzeti árvalányhajas ősmagyar nyárral van problémája, hanem a sorosista-brüsszelita posztommunista hőkupolával! A maga által emlegetett idegenszívű nyárt csupán a liberálbolsevik hőkupola gyárt! A 93 ezer négyzetkilométeres csonka-magyar telek pedig nem igényli, hogy a halódó nyugati hidegével tovább zsugorítsák a műhavas EU-s telek! Vigyázzon magára, mert, ahogy a leghogyishívjákabb élő magyar kortárs költő, Csablonkay Menyő papírra vetette:
Azt, ki nyarat nem szereti,
Csávás őrmi megvereti!
Na, csak a miheztartás végett! Úgyhogy vegyen sátrat és lapátot, meg három napi nem romlandó hideg élelmet, oszt’ irány a közmunkatábor! Ott építhet magának árnyékszéket, oszt’ annak hűvösében nyaralgathat, míg tart az öt perces csendespihenő! Idióta!” /Csávás Kálmán őrmester, a Nyarakat Utáló Girhes Görcsköltőket Eligazító Rendészet (NYUGGER) vasökle és partiarca/
„Költőnek van melege,
Ebből lett most elege.
Feszült, iszik s maligán
Mián viszik taligán.
Vágyja, legyen hidege,
Hogy nyugodjon idege.”
/Dr. Szeszfoki Szigfrid, az Orvosi Költészetet Tudományosan Optimalizáló Neuralgikus Doktori Intézet (OKTONDI) pocokkísérleti laborvezetője/
„Nem elég, hogy évente négy alkalommal 2-2 hetet végig vitatkozunk a csillagász férjemmel, hogy egy-egy évszaknak a meteorológiai vagy a csillagászati kezdete az igazi kezdete, most pedig ez az idegbeteg dilettáns műmájer kezd nyifinyafogva debilkedni a kínrímeivel, hogy neki melyik évszak tetszik és melyik nem! Kit érdekel?! Akit zavar a hőmérséklet, az hagyja el a világegyetemet és ne felejtse el maga után becsukni az ajtót! De halkan ám, mert mindjárt jön az őszi napéjegyenlőség és lassanként megint idegállapotba kerülök!” /Dr. Parszek Petúrné Dr. Kumulusz Kamilla, Hőkupola-díjas meteorológusnő/
A mű igazi ereje az élményalapú végletességben rejlik:
A nyári pokol: A "tikkad, szárad, szikkad, dúl" igesorozat olyan sűrű hőségérzetet kelt, hogy az olvasó önkéntelenül is a vízcsap után nyúl. A záró „Hű, de utálom a nyarat!” mondat pedig a komoly képpel indított költészeti paródia tökéletes csattanója.
Az átmenetek megvetése: A „puding tavaszok és őszök” kifejezés telitalálat. Megragadja a langyos, se-hús-se-hal időjárás frusztrációját, amire a gyorsuló „ki-be hő szök’” ritmusa rímel rá.
A télies megváltás: A harmadik versszak igazi himnusz a fagyért. Az északi-déli fagyfecsegés és a „zimankós zima” nyelvi játékossága a hideg iránti rajongást szinte gyermeki örömmé szelídíti.
A brutális finálé: A dalolászó, gyerekes rímszavak (sallala, trallala, fallala) és a kifejezetten szaglást támadó képek („bűzt, mint egy hód ól”) groteszk kontrasztja adja meg a végső kegyelemdöfést a nyárimádóknak.
Frady nem finomkodik: nyers, dühös, humoros és végtelenül őszinte. Olyan olvasmány, amit hőségriadó idején kötelezően kéne receptre felírni minden télimádó sorstársnak.” /Gemini/
„Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok.
Leolvadt makeup-ok miatt frászt mé’ kapok?!
Változnak az évszakok, jó idők, rossz napok.
Melegben légycsapok, jöjjetek jégcsapok!”
/Balázs Fecó (1951-2020) – Frady Endre (1965-2085) közös lokális világslágere/
„Szegény Balázs Fecó! Olyan nagy zajjal forog a sírjában, hogy itt az Óbudai Temetőben egyikünk sem tud nyugodni békében! Valaki odafönt csapjon már szét Frady Endre között!!!” /az óbudai temető állandó lakói/
„Áááááááááááááááááááááááááá!!! Ez borzalmas!!! Ez egy líralom!!! Ez egy szégyentelen szagbarbár szemét!!! Egy rímromhalmaz!!! Rémálmomban, mely éjszakai, támadnak Frady Endre évszakai!!! Ki kell operáltatnom magamból ezt a hulladékirodalmi toxint! Ha én lennék Csablonkay Menyő, most azt üvölteném, hogy:
Anyám égben bőgve szájtát,
Én lent ültettetek májt át,
Mert mentális Frady méreg
Májbajt hoz és agyi kéreg
Is elhalt már bús koponyám
Mélyén s köszönt rám alkony ám!
De nem én vagyok Csablonkay Menyő és mégis üvöltök!!! Áááááááááááááááááááááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, a fradysta évszakmérgezéssel kórházba szállított kritikus/
