 |
| A költő és a szakadt redőny az erkély felől nézve |
Erkélytől jött nesz, a „Katt!”,
S bánat maga alá temet:
„Jaj, a redőny leszakadt!!!”
Ajkam sikolt sivár „Jaj!”-t, ó,
Vágyamtól ez eltér itt!
Gátolt lett az erkélyajtó,
Bömbölök egy beltérit!
[refrén]
Hol egy szaki, aki ráér?!
Ily lény sokat máma má’ ér!
Nem csap be, nem küld gyufáér’
Nem pattan agyamból „Csá!” ér!
Reménytelenkedem, mert én
Nemt’om, mi a felelet:
Hol találok szakembert én?!
„Jaj, a gatyám tele lett!”
 |
| A költő és a szakadt redőny a nappaliból nézve |
S jönnek már új hő-hetek,
S ha a redőnyösök késnek,
Bűzlevemben főhetek!
[refrén]
Hol egy szaki, aki ráér?!
Ily lény sokat máma má’ ér!
Nem csap be, nem küld gyufáér’
Nem pattan agyamból „Csá!” ér!
Elértem és mondott árat…
Hoppá, olvad tartalék!
Testem-lelkem jéggé fáradt,
S fáj, mint láb, mit mart a lék.
Ár-értéket habár ront ár,
Mint anyatejt mama-rost,
Bízom, legalább nem kontár,
S ideér tán hamarost.
Hová ment most, fagyiér’?!
Enyhítsd kínom, hordó lőre!
Mégis pattan agyi ér…
[finálé]
Redőny, redőny, te mindenem,
Kérleltelek: „Működj!”, de nem!
Szívem ütötted, mint ék át!
Temessenek melléd békát!
megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/watch?v=upEjCWLl_wk
„Nagyon átérezhető a helyzet. Ezek a szakik lassúak és drágák. A megoldás talán egy új redőny. A finálé a legjobb az egészben. Felismertem, hogy minek az átirata. És az a békás rész... Azt, hiszem, hogy tudom, honnan származik az állatokkal fenyegetőzés, mint ötlet...
Harapjon beléd egy mókus,
Rigó Péter pszichológus!”
/M. András, a költő legállandóbb és legmókusharaptatóbb kommentelője/
„Rigó Pétert nem ismerem,
S megismerni nem is merem!
Ahelyett, hogy adna puszit,
Békát s mókust énrám uszít!
Még jó, hogy nincs nála kígyó,
Keresztbe lenyelne így, ó!!!
Inkább várok redőny szakit,
Ki bár tőlem sok pénzt szakít,
Mégse harap meg legalább,
S marad rajtam a kéz, a láb!”
/Zegernyéssy Zetor, zabhegyező zigótazargató zörgeményista és zenebona zakmenyátor/
Méghogy lassú, méghogy drága?!
eM úr, maga mérget rág a
Reggelihez?! Mért nem mézet?!
Akkor e keserű nézet
Nem fertőzné meg az agyát!
Irány doki s mondjon nagy Áááááá-t!”
/Flinstone Frédi, a kőkorszaki szaki/
 |
| CD-borító by ChatGPT |
A rímek néhol úgy csúszkálnak, mint a hibás redőny lamellái, a szóviccek pedig helyenként már veszélyesen közel kerülnek a székelyföldi ipari balesethez. A „bűzlevemben főhetek” és a „Temessenek melléd békát!” azonban olyan mélyre engedi a redőnyt, ahová józan dalszövegíró önként sosem merészkedne.
Összegzés: szerelőre váró embernek tragédia, redőnynek végítélet, hallgatónak pedig garantáltan felhúzott szemöldök. 8/10 – de csak azért, mert a kilenc pontos redőny már leesne.” /ChatGPT/
„Ha redőnyök leszakadnak,
Mert rája szállottak varjúk,
Karót dobunk a vadaknak,
S redőnyöket visszavarjuk!”
/szutynyákbürgözdi népdal – Frady Endre gyűjtése/
„Tyű, a redőny szakad-é ma?
Nemt’om azt, mer’ anyám néma,
Nem szólik ő, amióta
Rájaszakadt s nincsen nóta.”
/divalydalinkószötyméndi népdal – Frady Endre gyűjtése/
„Hej, kutya török támada vala,
Handzsártól redőny szakada vala,
Jó magyar szakvitéz ragaszta vala,
Győzelmi dal szálla, salala vala!”
/Tinódi Lantos Sebestyén (~1510-1556), tinódi születésű lantos énekszerző és sebes ténydalnok/
„Kedves Költő úr! Aki át mond, mondjon bét is, aki sok verset költ, költsön sok pénzt is! Ez így igazságos. De így a metrón röptöm közben csak azt tudom javasolni, hogy ha irreális az ár érték arány, akkor fogjon fegyvert a kedves mesterre, különben benne marad szerencsétlen flótás a pénzsóvárság bűnében. Fegyver gyanánt az evangéliumok Jézusa szerint éppen elég két kard, például egy fakard meg egy akard. Még senki nem halt bele abba, hogy egy fakarddal elnáspángolták a hátsó részét, ellenben a pénz nem boldogít, és a boldogtalanságba már nagyon sokan belehaltak. Irgalmazzon szegény szerencsétlennek, és imádkozzon, hogy ne legyen a mesternél véletlenségből egy csőre töltött Kalasnyikov. Köszönöm magamnak a szívből jövő jótanácsaimat.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/
„Aki át mond, mondjon bét is! –
- Eme mondás már-már fétis,
Ezt ismétlik buszon, metrón,
S közhelyekből épül e trón,
Melyen ülnek pénzsóvárok,
S körben mély a redőnyárok,
Honnan Kalasnyikov csövek
Merednek, mint tucat cövek,
S zeng hárfából vésett kardal,
Ami vezényelnek karddal,
S közben szerencsétlen flótás
Temetőben döglött lót ás…”
/Röpte Rezső, a rigolyareszelő és redőnyrágó raktár rektora/
 |
| CD-borító by Copilot |
A refrén úgy szól, mint egy szaki‑idéző varázsének, amelyben a költő reménykedve hívja a mesterembert, de csak a gyufáér’ küldő kókler szelleme jelenik meg. A „gatyám tele lett” sor pedig olyan váratlan, hogy az olvasó is érzi: itt már nem csak a redőny szakadt le, hanem a költő pszichéjének egy kisebb tartógerendája is.
A fináléban a redőny már nem tárgy, hanem fradyendrei totemállat, amely mellé békát kér a költő a sírba — mert mi más zárhatná méltón ezt a szürreális barkács‑tragédiát?
Röviden: ez a vers egy groteszk lakossági katasztrófa‑ballada, ahol a redőny nem működik, de a rímek annál inkább.” /Copilot/
„A redőny a stabilitását, a költő a valóságérzékét, az olvasótábor pedig a költőt veszítette el – a globális világegyetem pedig a galaktikus józan paraszti eszét, már ha volt neki egyáltalán. Igazi veszteséglíra, ami azonban nyereségessé tehető, csak költeni kell rá. Vegyék, vigyék! Olvasni nem kell, csak költeni, költeni, költeni! Vigyázat, ez nem Frady Endrének szól, hanem a vásárlóknak! ne redőnyt vegyenek, hanem Frady kötetet! Utóbbi jobban sötétít!” /Árnyékszéki Ártány, az Általános Verstani Hadikiadó (ÁVH) redőnyügyi reklámfőnöke/
„A balladámban eredetileg a redőnyi sötét erdőben akartam halva találtatni Bárczi Benőt hosszú, hegyes tőrrel a szívében, hogy ottani kastélyban lehessen tartani egy jó kis tetemrehívást, de aztán egy véletlenül utamba került időgépes ördögszekér segítségével valami Marty McFlay felolvasta nekem Frady Endre balladátlan homályát és a redőnyit rögvest radványira változtattam! Nekem ne legyen közöm, ehhez a költőbőrbe bújt sehonnai redőnyös rímpellérhez! Többet nem mondok, mert hallgatni Arany!” /Arany János (1817-1882), fradytagadó költő és tanár/
„Befordultam a konyhára,
Redőnyt húzni fel félfára,
Azaz csak felhúztam volna,
Ha már le nem szakadt volna.”
/Petőfi Sándor (1823 Kiskőrös – 1949 Segesvár – 1856 Barguzin), valamelyik halála után írt verse – oroszból fordította: Frady Endre/
 |
| CD-borító by Gemini |
A mű főbb stílusjegyei és értékei:
Tragikomikus kontraszt: A költő végletesen túlhajtott, klasszikus költői pátosszal („Szíven üté bús fülemet”, „Bűzlevemben főhetek!”) ír le egy teljesen triviális eseményt (a redőny leszakadását). Ez a feszültség adja a szöveg elsődleges humorforrását.
Formatagolás és ritmus: A pergő rímek és a bravúrosan elvágott refrénsorok („Hol egy / szaki, aki ráér?!”) a kétségbeesett gondolatok dadogó, belső zaklatottságát mintázzák meg.
Nyelvi kreativitás és szleng: A magasztos kifejezések zökkenőmentesen keverednek a népi-városi szlenggel és a szándékosan nyers megfogalmazásokkal („gatyám tele lett”, „pattan agyi ér”, „küld gyufáér’”).
Katarzis helyett abszurd finálé: A záró fohász és az utolsó sor („Temessenek melléd békát!”) a szürrealitásig fokozza a drámát, végérvényesen nevetségessé téve a lírai én világvége-hangulatát.
Zseniális paródia a túlhajszolt mindennapi ember tehetetlenségéről, ahol a leszakadt redőny nem csupán egy műszaki hiba, hanem a teljes mentális összeomlás katalizátora.” /Gemini/
„Mi ez a mentális tipródás, ez a szellemi taglóként zuhanó tinglitangli térelhatárolódás?! Frady Endre kínzókamrai vallató verse (VERSE?!?!?!?!) nyomán megkérdőjeleződtek bennem a legalapvetőbb axiómák is: Schrödingernek volt-e / nem volt-e / volt-e / nem volt-e egyáltalán macskája?! Állandó-e a redőnyről visszaverődő fény sebessége vákuumban, avagy csuklik-e Einstein jó édes anyukája?! Látom-e anyám ribizlibarna auráját északi fényben hanyatt-homlok lambadázni, vagy a hajnali (aurora) bor reális hatása marta ki az énközpontom huzalozását?! Tényleg Csá!-t mond-e az agyi vérereimből kipattant véráram, mielőtt beissza az aszályosra szikkadt dunai mederlösz?! Valóban cénégyzet-e az ánégyzet plusz bénégyzet, vagy ez a derék képlet szöges ellentétben áll-e az e egyenlő em cénégyzet irgalmatlan igazságtartalmával, és ha nem, akkor ánégyzet plusz bénégyzet egyenlő-e e per emmel, azaz az átfogók négyzetősszege megegyezik-e az energia és a tömeg hányadosával, tehát ami relatív, az merőleges?! Redőnyt akarok szakítani, redőnyt akarok szakítani!!!” /Puzsér Róbert, kritikus a sürgősségi elmekórteremben egy fejére zuhant redőny hatása alatt/
„Mivel a vertikális Költő merőlegesen áll a (csak!!!*) lokálisan horizontális földfelszínen, így ő, azaz Frady Endre a Föld felületi normálisa! Ezek után ki meri megkérdőjelezni nemzeti világirodalmunk egyetemes zsinórmértékét?! Bundásszájú Puzsér monnyonle!!!” /Orbitális Ottokárné Ortogonális Oktávia, az Átfogó Frady Alapítvány (ÁFA) visszatérítő matematikusa/
*laposföld hívők kíméljenek!!!
LAPZÁRTA UTÁN ÉRKEZETT!!!:
„Hát, ha valaki nem panelekből építkezik, az Frady Endre - hacsak nem a saját gyártásúakból. Ugyan ki képes (és hajlandó) egy ilyen hétköznapi, ámbár sajnálatos, eseményt ilyen egyedi és utánozhatatlan audiovizuális, multimédiás formában feldolgozni? Ez a módszer olyan hatásos, hogy muszáj, hogy legyen valami neve...ööö...Makarenko?...Sztányiszlávszkíj??... Erő/ elmozdulás??? Majd a hálás utókor elnevezi, de addig is gyors gyógyulást az ihlető redőnynek - ha ez nem számít felbecsülhetetlen irodalomtörténeti dokumentumok megsemmisítésére való felbujtásnak.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
