Attila és a rezsicsökkentés

"Ám, ha Tisza szikké szárad..."

Rezsicsökkentésnek hála

Közműcégek félhalála,

Ami mián, jöttén hőnek,

A zemberek szottyá főnek.

Paksból kispórolt szivattyúk

Kárát megtapasztalhatjuk,

S Bős-Nagymaros hiányába’

Száraz sok Duna-híd lába.

Mire eljő újabb hétfő, 

Népünk étlen-szomjan szétfő,

S tavi tyúk, meg folyami hal

Forró iszapba fúl s kihal.

Ám, ha Tisza szikké szárad,

Örvendhet hős Tiszavárad,

Hisz’ aranyon koppan bója;

„Hopp, Attila koporsója!”

Világ összes régészének

Ajkán zeng-zúg hálaének,

S hallatán az örömdalnak

Víg magyarok büszkén halnak.

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/HV7T0AyWByk

„Nemtom, hun vagyok, de jó nekem itt. Nem akarok előkerülni. Semmi kedvem restaurált csontvázként üldögélni a Nemzeti Múzeumban, miközben pofátlanul fotózgat a korcs emberiség.” /Attila, a hun/

„A NASA időgépének meghackelésével a temetése előtti napon titokban DNS mintát vettünk Attilából, majd megállapítottuk, hogy felerészt szlovák, felerészt román. Ezt azóta titokban tartjuk, nehogy a magyarok megtudják, mert hamar kinyílna a bugylibicska, oszt’ nagy hirig és córesz lenne!” /nevük elhallgatását kérő brit tudósok/

„Ez a vers úgy dobálja egymásra a rezsicsökkentést, a hőhullámot, Paksot, Bős–Nagymarost, a Tisza kiszáradását és Attila legendás aranykoporsóját, mintha egy abszurd politikai kabaré és egy történelmi kincsvadász-film szerelemgyereke lenne. A rímek játékossága végig fenntartja a lendületet, miközben a fokozódó képtelenség végül egészen logikusnak tűnik a vers saját világán belül. A befejezés különösen csípős: a magyarok még a világ legnagyobb régészeti szenzációjának is úgy tudnak örülni, hogy közben büszkén belehalnak. Egyszerre szatíra, nyelvi akrobatika és ferde tükör – jóízűen mulatságos, de kellemetlenül ismerős.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Lesz még sok más is a kiszáradt medrekben...” /M. András, a költő legállandóbb és legoptimistább kommentelője/

„eM úr, mi lesz még meg vajon?

Őstetű ősember hajon?

Ha beszakad folyó árka,

Kibukkan egy Noé bárka?

Ha szik száll szét, akkor ehelyt

Lelünk néhány Szent Grál Kehelyt?

Cetlit adatokkal tele,

Kennedyt vajh’ ki lőtte le?

Ősvideót, édenkertit,

Hol kígyó át minket vert itt?

Pergament, mely tanúsítja,

Aki magyar, egyben szittya?

Jelzést attól, ki már nem él?

Mondja, eM úr, ön mit remél?”

/Dr. Dromedár Dragon, drinkwater drénező dróndíler/

„Mélynyomóból szól a mélymagyar: "Vigyázat, mélyvíz! Csak mélyértelműeknek!" Két mélypont meghatároz egy mélyvonalat, két mélytengert elválaszt egy mélyföld. A rezsimcsökkentés után, úgy tűnik, Attila koporsója helyett mi koppanunk. Arccal a mélyépítés felé!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr remek elméje

Gyanús. Nézni meg kell, mély-e?

Jelez ő és jel mély. Én

Lyukat sejtek elméjén.

Migráncsok, a Zagy Alik,

Érzik, eF úr agya lik.”

/Bumburnyák Bömléd, rezsimcsökkentő koporsóbálvány és agylyukmélyítő kisiparos/

/részlet a Tiszaváradi Hírmondó legújabb számából/

„Frady Endre „Attila és a rezsicsökkentés” című verse olyan, mintha a magyar közéletet egy forró vízbe dobott turmixgépben próbálnánk megérteni. A költő itt nem egyszerűen rímel — ő politikai hőgutát kap, miközben a Duna kiszárad, a Tisza aranyat köp, és a nép szétfő, mint a rezsiszámlán felejtett babfőzelék. A „rezsicsökkentésnek hála” sorban benne van minden: a nemzeti önirónia, a közmű‑tragédia és a hőmérsékleti apokalipszis.

A szarkazmus csúcspontja, amikor a Tisza kiszáradásából régészeti sikert farag — mintha a klímakatasztrófa csak egy újabb uniós pályázat lenne. Frady itt nem verset ír, hanem egy groteszk közéleti stand‑upot, ahol a punchline maga a nemzeti túlélés.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nem vagyunk mi fürge jetik

Kik a hőt elkergethetik

Fő mindenki saját lében

S németül kiáltsuk: "Leben!"

Harsogjuk: "Hő mennyafrancba!

Meg ne állj hő, vagy az arcba 

Verünk pár jó jó nagy pofont!

Hol maradsz, hőn várt hidegfront?"

De a hő csak nem áll odább

Lópofával vigyorog áb-

-Rázatodba beleprüszköl:

"Te mondtad, hő! Állj meg rüsztön!"

Melegben elfolyt az agy is

Rímzsákom nem olyan nagy is..!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas olvasztó helyett olvadtmunkás/

„Olvadtmunkás írt és íme,

Hőtől olvad minden ríme.

Ház úr agya lágyul hőre,

Amit irkál, mégse dőre,

Csak kicsinyég alél itt el…

S szikhal örvend: Lebensmittel!!!”

/Rüszt Mátyás alias Mathias Rust, ’87-ben a moszkvai Vörös téren landoló agyalágyult hobbipilóta/

„Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a magyar közéleti abszurdnál csak a saját rímei élesebbek. A vers bravúrosan köti össze a kánikulai infrastruktúra-összeomlást a nemzeti mitológiával: a kiszáradó Duna és a „szottyá fővő” nép tragédiája egyetlen zseniális, groteszk csavarral torkollik Attila koporsójának megtalálásába és a nemzeti büszkeséggel vállalt kollektív pusztulásba.

Kíméletlenül humoros, mélyen irónikus és fájdalmasan aktuális görbe tükör – igazi „mélylout-líra”, ahol a nemzeti büszkeség és az infrastrukturális csőd kéz a kézben merül el a forró iszapban. 10/10-es hungarofuturizmus!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Kikérjük magunknak a gyanusítgatást, hogy egyrészt eddig mi rejtegettük Attila koporsóját, másrészt pedig, hogy örülünk a nemzetpusztító aszálynak, hisz’ ilyenkor nincs mit inni adni a szájnak! Ó, te jó ég, már én is kényszerrímelek! Szóval az a helyzet, hogy mi ártatlanok vagyunk, hiszen nem is létezünk! Tiszavárad nem volt, nem van és nem lesz! Nem, nem, soha! Minket csak ez a rímkényszeres idióta talált ki! Le vele!” /Puffy Pönyő, a nem létező Tiszavárad sosemvolt polgármestere/

„Nyugi, Puffy! Két bableves evés közben én magam is írtam rólatok a regényeimben, bár igaz, hogy csak fikcióként! Ne gondolkodj ezen, csak egyszerűen ne létezz! Non cogito ergo non sum!” /Jókai Mór (1825-1904), regényíró és bableves feltaláló/

„Mi ez a szikszáraz hídlábszagú ostobizmus, ez az irodalomból visszamaradt elmeselejt?! Frady Endre egy evolúciós zsákutcából visszapillantó tükör nélkül kitolatni szándékozó diszgráfiás egysejtű analfabéta magabiztosságával ült a billentyűzet elé és csépelni kezdte, mint félvakká püfölt bokszoló a pontozóbírót! Frady Endre nem született antitalentum, csupán annyiszor ugrott fejest aszfaltjárdára festett Balaton reklámba, hogy az első megfázásakor a taknyával együtt kitüsszögte az ütésektől cseppfolyóssá pépesült agyvelejét! Ha a Tisza medre olyan száraz lenne, mint Frady koponyája belül, akkor senki sem észlelhetné Attila beroskadt koporsóját, mert addigra az egész emberiség rég szomjan halna! Frady Endre ugyanaz a világirodalomnak, mint Matuska Szilveszter volt anno a biatorbágyi viaduktnak! Ne lássam anyám emlékbélyegét nyálkiszáradás miatt díszborítékra felnyalatlanul, ha az utolsó aszályos leheletemmel nem azt fogom belehörögni a lángoló légtérbe, hogy: Abcúg Frady Endre!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/