A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zsoké. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zsoké. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. október 22., péntek

Szabadság!


Szabadságra máma megyek,
Mégse örvendjetek hegyek!
Rajtatok most nem síelek,
Erre utalnak e jelek:

Nincsen se lécem, se botom,
Nem is vásárolok potom
Áron, melyek nem potomak,
Áradnak, mint bő Potomac!

Ehelyett majd olvasok én,
S ülök, mint ló Délen zsokén.
Támasztok tenyérrel állat,
S pihenek majd, mint az állat!


„Költő úr, attól, hogy a déli féltekén a lóversenyek is fejjel lefelé zajlanak, még nem a ló ül a zsokén, hanem fordítva! Szabadsága alatt vonuljon be egy elmegyógyintézetbe és kezeltesse magát! Tökkelütött!” /Félteke Fikusz, fanatikus fölrajztanár/

„Szabadságra megy?! Egy egész hétre?! El sem merjük hinni! Tényleg igaz?! Hipp-hipp hurrá!!!” /a költő mérnökkollégái/

„Fordított ló úr, a Potomac folyó nevének kiejtése nem [potomak], hanem [pəˈtoʊmək], vagyis nem rímel a verse! Javaslom, hogy ugorjon fejest egy angol vécébe és húzza le magát!” Kretén!” /Emerikeninglis Engelbertné Vedörforkászt Vendetta, angoltanár/

„Ne aggódjon, költő úr, nem fogunk harakirit elkövetni, ha nem jelenik meg rajtunk sífelszerelésben! Egyébként jelezni szeretnénk, hogy ha akarna, se tudna rajtunk síelni, mert nincsen hó! Suttyó!” /a hegyek/

„Jaj, anya, apa is itthon lesz az egész őszi szünet alatt?! Ne mááá’!!!” /a szabadságolt költő közoktatott lánygyermekei/

„Heeej, de jó is lenne egy fordított nap, amikor nem a gyalogos ellentengerész büdösítené össze az alfelével az én szép fehér hátamat, hanem én tehénkedhetnék rá az ő gerincére! Gyanítom, hogy hosszú időre kórházba kerülne az öreg totyak és nekem is lenne végre egy kiadós szabadságom! Síelni persze én sem mennék, mert sehol sem kapni a patámra illő síbakancsot! Nyihaha-bruhaha!” /Szellő, Vitéz Nagybányai Horthy Miklós röhögő lova/

„Aki egy hétig nem akar dolgozni, az egy hétig ne is egyék! Hadd bántsák a böjti szelek! Aki testileg szenved, az elszakad a bűnös versírástól! Boldogok a verstelenek, mert őket nem gyötri a gyehennai rímkényszermunkatábortűz! Apage Fradytas!” /Júdás Jenő, OKJ-s képzett teológus/

„Olvasással pihenne, költő úr?! És mit szól ehhez a szeme?! Pihenjen aktívan! Űzzön japán küzdősportokat! Origamizzon! Sudokuzzon! Gózzon! Harakirizzen! Forduljon ki végre önmagából!” /Szamuráj Szotty, feketeöves szájkaratéka/

„Vigyázzon, költő úr, hogy a szabadsága ne váljon szabadossággá! Továbbra is tartsa be a közlekedés legelemibb szabályait! Mielőtt lelép az úttestre, nézzen szét minden irányban, nehogy véletlenül halálra gázolja egy épp arra járó békemenet! Ne kelljen magát ünnepelnünk a halottak napján!” /Kresz Károly, közlekedési rendőrfőhadnagy/

„Halloween-kor, ki nem lökött,
Ne olvasson! Vájjon tököt!”
/Rükverc Rezsilla, rigmusgyári előmunkás és tökvájókés díler/

„Vennék tököt, de már késő,
Megérkezett nejem és ő
Jelezte, hogy soha nem váj!
Kérdezném, de nem merem: Why?”
/Gyáva Gyula, gyíksomlyói gyurgyalag gyűjtő gyógyegér/

„Mivel már nagyon nyög a bús hadam, szabadságra engedem őket és együtt elmegyünk Bécsnek büszke várába egy jó kis Helló Wien partyra!” /Mátyás király/

„Tisztelt Költők! Jelenleg szabadságon vagyok, így nincs módom szánalmas műveiket sem elolvasni, sem agyagba döngölni véleményezni.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Helló világegyetem! Én is szabadságon vagyok, de nem kell aggódni, mert a gép forog, az Alkotó jobbkeze pihen.” /Chuck Norris/

2014. július 10., csütörtök

Lóversenyen

Bukmékerek, azaz bukik
Szerint az én lovam ász,
Ám a célnál orra bukik…
„Hé, a zsoké hova mász?!

S mér’ kacsingat ráadásul?!
Bundát tilt egy csomó jog-
-szabály!” – bőgök s lelkem fásul.
Bukméker csak somolyog…

„Na, mi van, költőcske?! Kilátogatott a lovira és ott úgy átverték, mint a kormánytöbbség szinte bármit a parlamenten? És még verset is írt róla?! De miért ilyen gyíkgyengét? NEM ENG.!” /Toplákhy Töméncz, főcenzor és Gatyakorc fedőnéven egykori III/II-es állambiztonsági ügynök/

„ABAB rímszerkezet! 8-7-8-7-es szótagszám pulzálás! Vegytiszta rímek! Enjambement! Mélység! Mondanivaló! Mindenbírás! Mester, még-még-még, ennyi nem elég!” /Hanyatthomloky Eulália, irodalmi katartika és Gyöngytyúk fedőnéven egykori III/III-as ügynök/

„Kiskoromban anyám egyszer elfelejtett rajtam pelenkát cserélni, és amikor három nap múlva lerobbant rólam, a zagy még a szomszéd kutyáját is betakarta. Hasonlóképpen terítette be Frady Endre ezzel az újabb rottyanatával a magyar irodalmat. Itt már csak a nagynyomású vízágyú és az intenzív kereszthuzat segíthet. A társadalomnak pedig a költő tényleges életfogytiglani kényszergyógykezelése.” /Puzsér Róbert, kritikus és Dzsémszbond fedőnéven egykori 00/VII-es médiaügynök/

„Egyszer bundázni akart annak a lónak a zsokéja, akire fogadtam és félpályánál leesett a nyeregből. Odamentem, visszatettem és lovastól berúgtam a célba. Fölényes győzelem volt, aminek a tiszteletére azóta is itt keringenek a Föld körül.” /Chuck Norris, a legnagyobb király és Baltaarc fedőnéven egykori I/I-es szuperügynök/

„Gyermekeim, a lóverseny az ördög szerencsejátéka. Járjatok inkább focimeccsre! Hétvégén vébédöntő! Hajrá Argentína!” /I. Ferenc, pápa és Jorge Mario Bergoglio néven egykori játékosügynök/

„Első Ferikém, Első Ferikém, mikor nő már be a fejed lágya? Hiába, fiatalság bolondság! Még hogy Argentína?! Ti is kaptok majd egy hetest, mint a pásztor nélküli brazil nyáj! Nationalelf über alles! /XVI. Benedek, nyugdíjas pápa és Ratzinger néven egykori hitügynök/

„Egyszer engem is ledobott a Water nevű loo, de az nem bunda volt, hanem tragédia. ABBA buktam bele.” /Napóleon, belebukott császár és Konyak fedőnéven egykori italügynök/

„A lósportfogadáshoz három dolog kell: lóvé, lóvé, lóvé!” /Patás Feri bá’, tippadó zugbukméker és Montekukkoló fedőnéven egykori távcsőügynök/

„All you need is ló. All you need is ló. All you need is ló, ló, ló. Ló is all you need.” /John Lennon, ex-beatle és Walrus fedőnéven holt ügynök/

„Tisztelem a költő úr kitartását! Lassan már minden kiadó elhajtotta, de ő továbbra is ír… és ír… és ír… Én meg nem győzöm a főszerkesztők párnájára csempészni a véres lófejeket!” /Ló Pál, nyugalmazott terrorista és Frady Endre irodalmi ügynöke/