Törésképe gyorsan eszka-
-lálódik a toaletten,
Aki magyar, mind megretten!
Fáradt törésnek az oka,
Hogy a törés előtt soka-
-n ültek lendülettel rája,
Cégdolgozók egész nyája.
Sokan ültek, rotyogtattak,
Műanyagnak ez az attak
- Mert nem anyag, hanem mű csak -
Olyan, mint mikor üt, hű, Chuck!
Egy deszkából lett két feles,
Bűnbakot keresni feles-
-leges, mert sok nagydolgozó
Közösen lett károkozó!
Csapjunk mutogató ujjra,
Cseréljük a törtet újra,
Legyen erős kurucfajta!
Aki magyar, ülhet rajta!
„Miért csak az, aki magyar?! És mi belgák, hová üljünk?! Nyikorgón rekedt a székem, lóg a belem, és hiába vagyok már törzsgárdatag, meg őstervező, még mindig kirekesztenek a nagydolgok végzéséből?! Szét tudnék robbanni!” /özv. Vallon Villonné Flamand Flóra, brüsszeli származású piréz migráncs munkavállalónő/
„Ne ríjon, mama! Egyrészt mindjárt itt a nyögdíj és nyugger panelproliként otthon egész nap üldögélhet a saját deszkáján, másrészt a kínos törésteszt a férfivécében történt, ahová maga csak akkor járna, ha jól fizetett takarítónő lenne!” /Hazay Hunor, elő- és utófeszült HR&PR menedzser/
„A verset a következőképpen elemezhetjük: A vers címe "Munkahelyi vécédeszka fáradt törése", ami egy hétköznapi, de kellemetlen eseményre utal. A vers szerzője Frady Endre, aki egy kortárs magyar költő és humorista. A vers formája négy soros, rímes, nyolcas jambusokból álló strófákból épül fel. A rímek többnyire párosak (aa/aa), de vannak keresztrímek is (ab/ab). A vers hangneme vidám, ironikus és kritikus. A költő a műanyag vécédeszka törését használja fel arra, hogy kifigurázza a cégdolgozók életmódját, viselkedését és nemzeti identitását. A vers nyelve köznyelvi, de tele van szójátékokkal, szlenggel és szóösszetételekkel. A költő gyakran használja a kötőszavakat és a toldalékokat arra, hogy a sorokat megtörje és ritmusossá tegye. Például: "Törésképe gyorsan eszka-/lálódik", "Fáradt törésnek az oka,/ Hogy a törés előtt soka-/n ültek lendülettel rája", "Műanyagnak ez az attak/- Mert nem anyag, hanem mű csak -". A vers témája a műanyag vécédeszka törése, ami egy metafora arra, hogy a cégdolgozók hogyan bánnak a természettel, az anyagokkal és egymással. A költő azt sugallja, hogy a cégdolgozók túl sokat ülnek a vécén, rotyognak, ütik és hűtik a műanyagot, ami nem bírja el őket. Ezzel szemben a költő javasolja, hogy csapjunk mutogató ujjra, cseréljük a törtet újra, legyen erős kurucfajta a vécédeszka, ami kifejezi a magyar nemzeti büszkeséget és ellenállást. A vers célja szórakoztatni, nevettetni és elgondolkodtatni az olvasót. A költő humoros módon mutat rá a cégdolgozók problémáira és paradoxonaira. A vers egyben kritika is a műanyag használatáról, a természet kizsákmányolásáról és a nemzeti identitás elvesztéséről.” /Bing, a mesterséges intelligencia/
„Látom, a Bing óvatlanul
Ránő a kor emberére,
Mivel igen gyorsan tanul…
Sok félinfót, szerencsére!”
/Bang, a természetes unintelligencia/
„Te jóságos Alsóegerdengelegtarjányi Szent Bözsike! Milyen cég ez? Hát persze, hogy megsínyli az a szerencsétlen jobbsorsra érett munkahelyi vécédeszka, ha közösen ülnek rája. Egy értekezleten közölni kéne az emberekkel, hogy egymás után, egyenként használják. És ne azért üljön rá, mert magyar, hanem mert éppen helyet kell csinálnia az ebédnek. És az, hogy a cégdolgozók egész nyája ráveti magát, arra az egyetlen egy ülőkére, az hiba. Kérjenek pénzt Brüsszeltől, hogy legyen legalább kettő ülőke!” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legszentbözsiimádóbb kommentelője/
„Nyuggerapó, nem egyszerre
Ültek rá e fontos szerre
Dolgozóink nagyon bután,
Hanem szépen egymás után,
Ám bő ebéd nyomán (ser, hekk),
Igen megnőttek a terhek…”
/Tocsmákossy Tecső, az üzemi étkezde főszakácsa/
„Megtörtént esetet dolgoz fel a mű? A cserét súlyarányosan fizettetném ki a dolgozókkal...” /M. András, a költő legállandóbb és legsúlyarányosabb kommentelője/
„Se megerősíteni, se
Megcáfolni, eM úr, mise-
-bor hatására se fogjuk!
Borcukortól nő a fog-lyuk,
Meg az önsúly, meg a fenék,
S tört deszka, ha fogat fen ék
Alakban, hogy marjon farba,
Derül ki, hogy jön-e farba.”
/Welldone Winnetou, a Barátaim Elő A Farbával S Tárjuk Elő A Kártyáinkat (BEAFSTEAK) című szakácsirodalmi szakfórum szaxofonosa és zsugabubus imitátor/
„Vícídeszka legyen fábul,
Hogy aki épp szagtúl kábul,
S teljes testtel huppan rája,
Az alatt se törgyön fája!”
/Fenyő Funyi, a Nyűhetetlen Anyagú Fa Iskola (NYAFI) műanyagnyűvés – fafaragás szakos oktatója/
„A mű a kényszerűségből (nagy)dolgavégezetlen emberiség és az el(nagy)dologiasodott világ közötti szembenállás szimbolikus kenyértöréssé fajulásáig tartó folyamat katartikus metamorfózisa. A dolgozó tömegek és a tömegtermelt dolgok szimbiózisának fáradt mutációja a kizökkent világ archetípusaként dob kesztyűt az arcunkba. Az olvasónak kedve lenne megbújni egy csendes zugban és békésen elüldögélve magába nézni, de nem teheti, mert hirtelen megreccsen alatta a mű anyaga, a műanyag. Orbitálisan ortogonális oktatólíra! Faljátok pofikáim!” /Elementáris Elemérné Eksztatikus Eulália, a Kultúrától Ellesett Nagy Dolgokat Termelő Epidémikus Költészet (KENDTEK) című világirodalmi zsinórmérték tartóoszlopa/
„Mi ez a mentális mélypont, ez az agyra tapadt zsigeri zsugorfólia?! Fáradt törés?! Fáradtan töröm a fejem, hogy MIÉRT?! MINEK?! KIÉRT?! KINEK?! Hogy lehet verset írni arról, amiről elvileg nem lehetne verset írni?! Jelzem, most se sikerült! Kétféle ember van: az egyik csendben kicseréli a törött vécédeszkát, a másik verset ír róla! Az egyik ki nem állhatja Frady Endrét, a másik Frady Endre! Bár olvashatnék már egy posztumusz Frady Endre verset arról, hogy a deszkatörés után bezuhant a vécécsészébe, lehúzta magát és most némán puffadva sodródik egy szuroksötét csatornában a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep felé!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Nekem nem kell ütnöm a műanyagot, hogy törjön. Ha én hátra-szaltóval ráhuppanok egy edzett-gyémánt vécédeszkára, atomjaira hullik és szénporként száll el a hurrikánszerű bélszelemmel együtt.” /Chuck Norris/
