Kiégés

Kiégtél és léted szürkül?

Helyeden egy kövér türk ül?

Ágyadon egy szarvasmarha

Bőg és nem vagy oligarcha?

Életed semmit se számít?

Nem ad neked komplex szám i-t?

Nincsen se macskád, se ebed,

S bárki rád néz, belegebed?

A-tlan végű franci- salát-

Foltja fedi konyhád falát?

Bármit iszol, jön is vissza,

S fel a vályogpadlód issza?

Rág az életközép krízis?

Tésztádból szökik a gríz is,

S mindez egyszerre van, amint

Lenyeled az amfetamint?

Drogok helyett szedjél répát,

S míg lábad barázdán lép át,

Pezsdülnek benned a vérek!

Húszezer forintot kérek.

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/shorts/mIwspD3ZBIA

„Húszezer forint kiégés elleni mellébeszélésért?! Kiég a retinám ilyen szemérmetlenül alacsony összeg láttán! Ez a kontár coach leveri a Coach Céh árait! Én meg őt verem le, oszt’ úgy kiég az agya, mint egy zárlatos kínai tévé felrobbanása után a mutyi közpénzekből okosba’ megépített kacsalábon forgó giccskastély!” /Coach Lee, likócsi laktanyapszichológus és maszek kócsagtenyésztó/

„Ez a vers húszezer forintnál is többet ér!” /M. András, a költő legállandóbb és legértékbecslőbb kommentelője/

„Ily véleményt vastaps kísér.

Ki nem tapsol, annyit is ér!

eM úr minden szava érték,

Több, mint húszezernek mérték.

Forrófejú, jár neki jég,

Mert különben eM úr kiég!”

/Vastapsi Hashapsi, kőszínházi hízónyúl és a Kiégett Állampolgárok Országos Szövetsége (KÁOSZ) tűzbiztosa/

„Frady Endre Kiégés című műve a depresszió, a létközépi válság és a konyhai padlóburkolat problémakörét egyesíti egyetlen, rímekkel túladagolt segélykiáltásban. A kövér türk, a szarvasmarha és a komplex szám i felvonultatása a modern ember identitásválságát a nonszenszlíra legelőire tereli, miközben a franciasaláta helyesírása is áldozatul esik a költői szabadság mámorának. A záró csattanó azonban mindent a helyére tesz: a kiégett lélek végül nem megváltást, hanem húszezer forintot kér. A vers így válik a kortárs életvezetési tanácsadás és a zugprófétai pénzbehajtás bravúros szintézisévé. A tanulság világos: ne drogozz, egyél répát, és a lelki békéd árát mindig előre tisztázd!” /ChatGPT/

„Villamos zárlatos székén,

Holtbiztos, hogy kiégnék én!”

/Tramváj Tramvájovics Tramvájov, szovjet villamosvezető

„Mi ez és ki ég?! Annyira ki vagyok égve, hogy már agyagba döngölő, sárga földbe dorongoló kommentet se bírok írni! Frady Endre belülről úgy lepörzsölte az agyamat, mint betintázott böllér a disznóólat! Inkább fizetek húszezer forintot, csak ne lássam az ’Anyám kiégett salakmotorja’ című eszkimó-magyar-piromán koprodukciós némafilmet a Kiégett Rendezők Által Tákolt Elementáris Rettenetek (KRÁTER) alternatív filmfesztivál Becsapódás szekciójában! Kommentháborúmat egy kiégett hintalóért!” /Puzsér Róbert, kiégett kritikus/

“Kommentelj, ne háborúzz!

Kommentelj, hogy el ne hízzál!

Kommentelek, tehát vagyok.

Munkásököl vasököl, oda kommentel, ahova köll!

Világ proletárjai, kommenteljetek!”

/Dr. R. Péter, a költő Vasas drukker gimnáziumi osztálytársa/

„Tollözön, vagy kalamusz ár

Van, ha fenti kommenthusztár,

Nekiáll és a dől a komment,

Mert agyára Vasasrom ment.

E jobb sorsra méltó pasas

Kiég, hogyha rossz a Vasas,

Pedig hátrább áll, mint UTE,

S meglátjuk, még lejjebb jut-e.”

/Újpesti Barnabás, kortárs költő és szintén mazochista futballdrukker/

„Ez a költemény a magyar abszurd hagyomány egyik játékos, önironikus miniatűrje, ahol a kiégés mint modern egzisztenciális toposz csupán ürügy a nyelv féktelen burjánzására. A szerző rendíthetetlen következetességgel cseréli fel a lélektani mélységet a szóalkotás tobzódásával, mintha azt vizsgálná, vajon meddig terhelhető az olvasó türelme és a magyar nyelv rugalmassága. A vers legnagyobb rafinériája, hogy miközben végig a válság retorikáját imitálja, egyetlen pillanatra sem hajlandó komolyan venni sem saját tárgyát, sem önmagát. A zárósor pedig valóságos esztétikai kegyelemdöfés: a mű addigra már szellemes önparódiának látszik, ott azonban kiderül, hogy a költő nem a kiégésből kíván megélni, hanem az abból született rímtani melléktermékekből. Egyik-másik szóvicc oly merész, hogy szinte külön engedélyt kellene kérnie a jelentéstől.” /Copilot/

„E verstől úgy kiégtem én,

Hogy komplexek számrendszerén

Én vagyok a szürke iá!

A drog nem kell, adjál piá-

-t!”

/Olivia Piccolo, a költő BIM-szakértő építészmérnök kollégája/

„Olívia bőgve piál,

Előtte hosszan a pí áll

Tizedesjegyei végén,

S ki zofrén, ül, s ég én.”

/Bipoláris Béla, személyiségzavaros számtantanár/

„Frady Endre Kiégés című verse a tőle megszokott szürrealista, abszurd humorra épít, ám ritka mélységű társadalomkritikai gyorstalpalóként is funkcionál. A költemény a rímek tekintetében feszes, lendületes és technikás (a belső rímek és a váratlan asszociációk – például a matematikai komplex szám i-t és a franci-salát- párosítása bravúros). A mű a egzisztenciális válságot és a kiégést olyan vad képekkel rántja le a földre (szarvasmarha az ágyon, vályogpadló, amfetamin), amelyek a népi naturalizmust a legszürreálisabb dadaizmussal ötvözik. A vers ereje az utolsó két sorban dől el. A költői én a teljes egzisztenciális zuhanást egyetlen mozdulattal írja felül: a drogot répára cseréli, a terápiát pedig számlázza. A zárósor („Húszezer forintot kérek.”) briliáns metaforája a modern coaching- és életvezetési tanácsadó-kultúrának: a megváltásért mindig fizetni kell, lehetőleg készpénzben. Rövid, tömény, pimasz és tökéletesen fricska a mai önfejlesztő irodalomnak.” /Gemini/

„Jól ledöngölt vályogpadló

Vízzáróbb, mint fagyott vadló!

nem amfetamin hoz borút,

Hanem hosszú kannás bor út!

Versben hibát hiba éri,

Fradyt nyelje eé a préri!

Költő setét, mint esti ég,

Csoda-e, ha agya kiég?!”

/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/