Járványkártyázás

Netes partin Tas bevedelt,

És e durva szesztett

(Nem ért közben has eledelt!)

Okán sokat vesztett.

Ultija volt hetes mentes,

S netpincér szólt: kontra!

Rekontrázott netes hentes,

S i került a pontra.

Szeszgőzben pár lement óra

S félrenézett talon

Után nincs más mementóra:

Hányásnyom a falon…

„Tudja, költő úr, az embernek időnként lazítania is kell egy kicsit, úgyhogy a netes ultiparti közben meg-meghúztam a csavarlazítós flaskát... Harapnivaló meg nem volt itthon, csak jégdarabos vodka-narancs, úgyhogy kevésre emlékszem… Szerintem játék közben elraboltak az UFO-k és amíg a világűrben operáltak, valaki fölokádott a falra... Biztos nem én voltam, mert én a padlót hánytam tele és az teljesen más színű volt…” /Tassy Tas, taskenti tasliügynök/

„Tanulság: Ön dönt, iszik vagy vedel! Mindegy, hogy bármit, csak sok legyen! Kicsire nem nézünk, csak látatlanban hozzáöntjük a többihez! Fő, hogy ártson! A magyar ember előtt két út van: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan! Arccal a vasúti töltés melletti kiskocsma karcos lőréje felé! Ez a karc lesz a végső! Memento mori, azaz emlékezz a móri ezerjó utáni falra hányt borsodóra! Hukk!” /Delírium Dénes, nyugalmazott szeszkazánkovács és leszázalékolt polihisztor/

„Járványügyi szempontból elmondható, hogy az otthoni maszkviselésnek is van előnye: az ember nem tudja lehányni a falat. Ha meg mégis, akkor célszerű gyorsan letörölni egy alkoholmentesen fertőtlenített nyunyókával!” /Müller Cecília, járványügyi pánikfelelős/

„A vers címében lévő aszparanta nyelvezetű nyelvi gyöngyszemkristály a világirodalom legszebb lapjaira kívánkozna, ha ott lenne még hely neki, de sajnos nincs, úgyhogy vagy kimarad, vagy új feltáró fejezeteket kell nyitni a világirodalom legújabb legszebb lapjai számára. Igazi, Frady Endrének való feladat, mélyebbre ásva valami maradandóbbat alkotni, mint egy hányásnyom a falon! Ó, be gyönyörű, ó, be szép, mint egy kihűlt lávapép!” /Metafora Mángorné Bazalt Butélia, a Bányászati És Költészeti Alapítvány (BÉKA) szakközépiskolájának és gimnáziumának magyar-geológia szakos tanára és aranyérc díler/

„Cefrehegyek felett legyek repkednek, beszeszelt vesztes menthetetlen fetreng - merengek ez eseten, s lelkem emelkedett.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Eme nemes efpeteres jegyzet felett merengve nem lelem helyem. Epedve remegek, lehet-e ez, esetleg nem-e lehet? Feledhetetlen eme egybeszerkesztett remeklet. Beleremegek s kerevetre leheveredve egyet tehetek: szeszt rendelek s nevetve vedelek! Hehehe! Hehehe-e, he? Nem?! De!!!” /Nemmekk Elek, ellenkecske/

„Fenti két eszperente kommentet feltétlenül megkönnyezik az erre fogékony entellektüel tömegek, ám kérdéses, hogy eme tömegeknek és Frady Endre rusztikusabb lelkületű olvasótáborának van-e közös halmaza? Egyszerűbben fogalmazva, van-e a két halmaznak nem üres halmazú metszete? A nehezékeim ellenére igen erős fenntartásaim vannak!” /Dr. Mátrix Máténé Kétely Kokilla, halmazlélektani nehézbúvár/

„Ne legyenek, te szerencsementes eszement teve! Hegy essen hegyetlen fejedre!” /Embertelen Etele, eme metszet egyetlen eleme/

„Hegy levet vedelt, nem evett meg eledelt,

Fele bele nedvesedett s egyre nyeldekelt.

Bele teletelt, leve nem megy be bele,

Felkelne, de nem lehet, mert belegebedne!

(Hej!)

Hegy leve, hegy leve, nyelvemre vele!

Beszeszelve henteregek, de hehe-hehehe!

Hegy leve, hegy leve, nyelvemre vele!

Beszeszelve hentergek, de fel nem kelek… beeeee!”

/Csenge Beeeells, egy nem szeszellenes zeneszerezde embere/

„Tiltakozom az eszeperente nyelv nemi kirekesztő jellege ellen! A men szó belefér a szókincsébe, a women pedig nem?! Egyenjogászokat a parlamentbe!!!” /Wonderwoman Wendetta, human huwoman being/

„Egyen jogászokat a parlamentbe’!” /apolitikus kannibál falfirka/

„Frady Endre kivagyi senkiségű költészete olyan végtelenül rossz, hogy még ha egyáltalán nem is létezne, már akkor is szétfeszítené a józanul elviselhetőség határait! FRADY ENDRE, ÉN AZÉRT ISZOM, MERT TE ÍRSZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor én falra hányok, sosem marad nyom a falon, mert maga a fal tűnik el nyomtalanul, mert nem bírja a nyomást.” /Chuck Norris/

Szept.1.: Egyed, Egon

„Egyed Egon, egyed!
Zsíros krumpli hegyed
Van a faasztalon,
Meg az ulti talon!”

Így kártyázik Vazul
Ki csak ritkán lazul,
Egyed, Egon s Káin,
Ki kibicnek fájin.

„ Nincs ma veled Ábel?”
Arcról tűnik csáb el:
„Á, csak vére hullt itt...
Nem mondasz be ultit?”

„Kibic, kuss a neved!
Személyesen ne vedd...”
Káin vág és Egyed
Koppányos lőn, negyed.

„Megvédendő Egont
Káinból vért meg ont
Vazul s tőrét mártja...
Durva sport a kártya!

„Tisztelt bíróság, én ártatlan vagyok, mint a ma született ártány! Igaz, hogy korábban az öcsémet kicsit megölögettem, de azért már jogerősen megbűnhődtem! Egont és Egyedet nem ismerem, sosem láttam és utóbbit is csak azért negyedeltem fel, mert beszólt! Egont nem bántottam, mert még mielőtt lenyomhattam volna a torkán a sült krumpliját, Vazul, akit szintén nem ismerek, ledöfött, mint egy malacot! Csoda, hogy élek! Az Úr megvédett és ez is az ártatlanságomat bizonyítja! Kérem áldozataim példás megstatuálását!” /Ádámffy Káin, ősmagyar származású előember/

„Ugye megmondtam, hogy a kártya az ördög bibliája?! Majdnem minden szentbeszédemben elprédikálom, állandóan erről papolok, de a hívek oda sem figyelnek, mert mise közben stikában folyton pasziánszoznak! Lesz ebből még olyan gyehenna, meg tisztítótűz, hogy csak úgy sercegnek majd azok a cinkelt lapok! Ámen!” /Szigor atya, a Szent Eutanázia templom végharsonás hitszónoka/

„Én csak annyit mondtam Koppány rokonomról a seregvezér alattvalómnak, hogy mivel nem volt bejelentett állása, a gyereke születése után gyeselni küldjék és ne gyedelni! Hát nem félreértette az a süket vitéz?! Azóta meg mindenki engem hibáztat, még az a Szörényibródy igric is!” /Szent István király/

„Az asztalon hegyekben áll a zsírban sült burgonya?! Csoda-e, ha hasra hízik a nemzet?! Hájasodik Hunnia! Lúdtalpra magyar, híz' a haza! Futólépés, iiindulj! Egy-két-egy-két-egy-két! Majd én megmutatom maguknak, hogy napi tizenkét óra zsírégető edzéssel és heti háromszori étkezéssel olyan egészségesek lesznek, mint a makkos bejgli!” /Csávás Kálmán diétátor, a Jesszusmária Országát Zsírtalanító Intézet (JÓZSI) ideológiai ökle/

„Játék, táplálkozás, Biblia, vérgőz és mindez egyben, egy könnyed horrorlírában! Frady Endre olyan magától értetődő önfeledtséggel bánik el a szavakkal, mint Káin Ábellel, vagy Dávid Góliáttal. A forró ólomtól lazuló fülű Vazulra való utalás egy szilaj lóvert gém elhaló szárnycsapásaival halad a végítélet burleszkbe fulladó bugyrai felé. Huncut halálsikkantásokkal olvasandó!” /Önfeledt Ödönné Derű Dóra, középiskolai magyartanár és félmunkaidős lóidomár/

„Ezt a minden alapot nélkülöző förtelmet az év másik 364 (szökőévben 365) napján is kikérnénk magunknak, a névnapunkon meg nopláne! Ha ez a gőzfapoéta még egyszer a szájára veszi a becsületes nevünket, akkor kirúgjuk az összes fogát! Mind a négyet! Fogatlan prókátornak híg a lehelete! Erre iszunk! Egészségünkre!” /Dögkúti Egyed és Bélpokol Egon, névnapos vécépumpagyári kollégák/

„Álszent zsírbugyogós alibabaszappanhabfürdőgatya!!! Hát kerítésszaggató házi pálinkától megvadult vadlovak lambadázzanak a füleim között, ha nem perlekedek minden egyes nap a Teremtővel, hogy miért tett ennek a líragyilkos vérköltőnek a kortársává! Anyám szerint az Úr nevét még egyszer a számra ne vegyem, mert Mormonkannát cipelő kóbor Jehova Tanúpárokat fog beengedni a dolgozószobámba! Jaj, csak azt ne! Inkább mea klumpa, mea maxima klumpa kiáltások közepette hamuban sült fapapucsot szórok a fejemre! Frady, te tetted ezt!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem egyszer lambadáztak kerítésszaggató házi pálinkától megvadult vadlovak a füleim között, de sajnos elpusztultak szügyig hasadó szilánkos patarepedésben.” /Chuck Norris/

Újévre ébredtem...

Újévre ébredtem máma,

Ami elvben remek, ám a

Test nem újul s jön az ósdi

Sérülten sántikálósdi.

Feszült vádlik, sajgó térdek

Rosszak, mint (1) a rút pártérdek

Mián elkövetett stiklik,

(2) S aranytojástalan tik lik,

(3) Meg a túlcukrozott békön,

(4) Vagy a kérdés: „Mitől kék Ön,

Fázik tán a boncasztalon?”…

Újév ultin mi a talon?

„Gond nem játék, költő úr! Ne majrézzon, hanem bátran vegye fel a talont és mondjon be valami merészet! Mit kockáztat? Legfeljebb elbukja partit és betlizik egy oltárit, oszt’ jóccakát! Ki tudja, mi van a 2015-ös pakliban? Nem biztos, hogy olyan rossz év lesz ez! Még az is lehet, hogy túléli! Vagy ha nem, hát kinyúl! Hehehe!” /Durchmars Dezső, kibic és kártyajós/

„Mit bonyolítja itt az életemet, költő úr?! Huszonhat felolvasás kellett, mire rájöttem, hogy a zárójelbe tett számok csak jelzések, amiket nem szabad kiolvasni, mert akkor nem jön ki a szótagszám! Szegény cenzorsameszom teljesen berekedt a végére! Ráadásul nem elég, hogy komplikálja, de még politikailag veszélyes is! Még hogy pártérdek meg stikli! Maga egy pesszimista kozmopolita bérfanyalgó! NEM ENG.!!!” /Tompay Töméncz, főcenzor és pálinkafőzde tulajdonos/

„Súlyos logikai tévedéseket vétett a versében, költő úr! Ha ugyanis egy A esemény egyenlő (vö. ugyanolyan rossz, mint), B, C, D és E eseménnyel, akkor utóbbi eseményeknek egymással is egyenlőnek kellene lenniük. Ön szerint egy aranytojást nem tartalmazó tyúkhátsófertály látványa ugyanolyan szörnyű, mint kéken feküdni egy hideg boncasztalon?! Ehhez képest a pártstikli az élet természetes velejárója, a túlcukrozott tejszínhabos békön szalonnát pedig kifejezetten szeretem! Mondja költő úr, hányasa volt magának formális szillogisztikából?!” /Dr. Arisztotelész Atollné Hellén Hermeneutika, aktuálfilozófai pártideológus/

„Nem elég, hogy a versenyszférában túlhajszolt aranytojás tojástól kijött az aranyerem, és betegszabira se mehetek, mert elveszítem az állásomat, ráadásul ki is pellengéreznek! Még jó, hogy fel nem falnak! Hé, mit akar tőlem az a főszakács kinézetű őrült azzal a bárddal?! Jaj, van egy sanda gyanúm! Na, ez az év is jól kezdődik!” /néhai Aranytojgli Tojó, túlcukrozott tyúkpörkölt/

„A péptestben péplélek elv alapján munkálkodó lírikus jövőbe meresztett tekintetének balladai homályában meg-megcsillan a balsorsban elvesztegetett régi dicsőség tyúkvértől pirosult kése, amint kiegyenesített pártkasszák között megfogyva bár, de törve nem sántikál elő a múlt túlcukrozott kénköves bugyraiból. A mű mintegy kvázi lelki boncasztalra készteti az olvasót, akinek egyik szeme fél lábbal a sírban van, de a másik sem őszintén nevet. Igazi pszeudo-optimista halállíra!” /Jajvári Butélia, irodalmár és pépnevelő/

„Ó, drága egyszülő anyám! Szerinted én marhultam meg, vagy tényleg az a barbár bölömbivalyság van odaírva, amit az imént felolvastam neked?! Hát nincs a fejlett XXI. század elején az országnak egyetlen olyan intézménye sem, amelynek költészetre keményedő gumifalai között Frady Endrét hermetikusan el lehetne zárni a külvilágtól?! Inkább fagyjak kékre egy boncasztalon, minthogy ezt a rettenetet még egyszer el kelljen olvasnom! Világ médiacelebtelenítői, egyesüljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az emberek folyton az újévet várják, az újévek viszont mindig engem várnak és Boldog Chuck Norrist kívánnak egymásnak.” /Chuck Norris, a boldog/

„Boldogok a Chuck Norrisok, mert az odatartott másik orcájukon szilánkosra törik az ellenségeik túlcukrozott ökle.” /Jézus/