Újévre ébredtem máma,
Ami elvben remek, ám a
Test nem újul s jön az ósdi
Sérülten sántikálósdi.
Feszült vádlik, sajgó térdek
Rosszak, mint (1) a rút
pártérdek
Mián elkövetett stiklik,
(2) S aranytojástalan tik lik,
(3) Meg a túlcukrozott békön,
(4) Vagy a kérdés: „Mitől
kék Ön,
Fázik tán a boncasztalon?”…
Újév ultin mi a talon?
„Gond nem játék, költő úr! Ne
majrézzon, hanem bátran vegye fel a talont és mondjon be valami
merészet! Mit kockáztat? Legfeljebb elbukja partit és betlizik egy
oltárit, oszt’ jóccakát! Ki tudja, mi van a 2015-ös pakliban?
Nem biztos, hogy olyan rossz év lesz ez! Még az is lehet, hogy
túléli! Vagy ha nem, hát kinyúl! Hehehe!” /Durchmars Dezső,
kibic és kártyajós/
„Mit bonyolítja itt az életemet,
költő úr?! Huszonhat felolvasás kellett, mire rájöttem, hogy a
zárójelbe tett számok csak jelzések, amiket nem szabad kiolvasni,
mert akkor nem jön ki a szótagszám! Szegény cenzorsameszom
teljesen berekedt a végére! Ráadásul nem elég, hogy komplikálja,
de még politikailag veszélyes is! Még hogy pártérdek meg stikli!
Maga egy pesszimista kozmopolita bérfanyalgó! NEM ENG.!!!”
/Tompay Töméncz, főcenzor és pálinkafőzde tulajdonos/
„Súlyos logikai tévedéseket vétett
a versében, költő úr! Ha ugyanis egy A esemény egyenlő (vö.
ugyanolyan rossz, mint), B, C, D és E eseménnyel, akkor utóbbi
eseményeknek egymással is egyenlőnek kellene lenniük. Ön szerint
egy aranytojást nem tartalmazó tyúkhátsófertály látványa
ugyanolyan szörnyű, mint kéken feküdni egy hideg boncasztalon?!
Ehhez képest a pártstikli az élet természetes velejárója, a
túlcukrozott tejszínhabos békön szalonnát pedig kifejezetten
szeretem! Mondja költő úr, hányasa volt magának formális
szillogisztikából?!” /Dr. Arisztotelész Atollné Hellén
Hermeneutika, aktuálfilozófai pártideológus/
„Nem elég, hogy a versenyszférában
túlhajszolt aranytojás tojástól kijött az aranyerem, és
betegszabira se mehetek, mert elveszítem az állásomat, ráadásul
ki is pellengéreznek! Még jó, hogy fel nem falnak! Hé, mit akar
tőlem az a főszakács kinézetű őrült azzal a bárddal?! Jaj,
van egy sanda gyanúm! Na, ez az év is jól kezdődik!” /néhai
Aranytojgli Tojó, túlcukrozott tyúkpörkölt/
„A péptestben péplélek elv alapján
munkálkodó lírikus jövőbe meresztett tekintetének balladai
homályában meg-megcsillan a balsorsban elvesztegetett régi
dicsőség tyúkvértől pirosult kése, amint kiegyenesített
pártkasszák között megfogyva bár, de törve nem sántikál elő
a múlt túlcukrozott kénköves bugyraiból. A mű mintegy kvázi
lelki boncasztalra készteti az olvasót, akinek egyik szeme fél
lábbal a sírban van, de a másik sem őszintén nevet. Igazi
pszeudo-optimista halállíra!” /Jajvári Butélia, irodalmár és
pépnevelő/
„Ó, drága egyszülő anyám!
Szerinted én marhultam meg, vagy tényleg az a barbár
bölömbivalyság van odaírva, amit az imént felolvastam neked?!
Hát nincs a fejlett XXI. század elején az országnak egyetlen
olyan intézménye sem, amelynek költészetre keményedő gumifalai
között Frady Endrét hermetikusan el lehetne zárni a külvilágtól?!
Inkább fagyjak kékre egy boncasztalon, minthogy ezt a rettenetet
még egyszer el kelljen olvasnom! Világ médiacelebtelenítői,
egyesüljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Az emberek folyton az újévet
várják, az újévek viszont mindig engem várnak és Boldog Chuck
Norrist kívánnak egymásnak.” /Chuck Norris, a boldog/
„Boldogok a Chuck Norrisok, mert az
odatartott másik orcájukon szilánkosra törik az ellenségeik
túlcukrozott ökle.” /Jézus/
