Stefánia vagdalt főzés
Közben felrobbant a konyhám,
Szemem kicsapta a gőz és
Szakácsnőről mállt a kontyhám.
Faház oly lángokkal égett,
Mint eretnek emberfia,
S én-azonosítás végett
Megjött Doktor Stefánia.
Szemem fenn ragadt a falon,
Mégsem zengtem rímes rag dalt
Széntömbként a boncasztalon,
Midőn Stefánia vagdalt.
„Még hogy nem zengett rag dalt, amikor mindezt a sekélyesen primitív ’falon–boncasztalon’ ragrímpár közé helyezte el elszenesedett szendvicsszerkezetként! Gusztustalan! NEM ENG.!” /Rühragu Ronald, a Cizellált Irodalomért Alapítvány (CIA) megbízott vice cenzora/
„Ehhez már írni se lehet mit. Szénné égette agyam ez az izé, ez már súlyos testi sértés.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Ó, balga költő gyermekem, ne haragudj, hogy nem tudtalak megvédeni, de az olyan eretnekeket, akik a Stefánia vagdaltat sütés helyett főzni próbálják, előbb-utóbb méltán utoléri a jól megérdemelt büntetésük!” /Római Szent Lőrinc, a szakácsok védőszentje/
„Jaj, a kontyomról leégtek a csillogást biztosító hámsejtek! Pedig mondtam ennek a szerencsétlen költőnek, hogy ne öntsön olajat a tűzre! Hogy megyek majd így a Szent Lőrinc napi Dinnyevizelő Bálba?! Még szerencse, hogy augusztusig talán beszerezhetek valami fáin hajfestéket! Hívom is az Avon tanácsadónőmet!” /Bödön Ödönné Vájdling Vienetta, OKJ képzett szakácsnő/
„Fáin hajfesték alapanyag majd csak tavasszal jelenik meg a kert fáin, ugyanis a lemállott kontyhám regenerálására a legjobb a frissen fejt fecsketejből készített Csilivili termékcsalád Kontyika hajbalzsama.” /Recefice Rezsőné Kencefice Klotild, fecskeidomár és Avon tanácsadónő/
„Én most inkább nem nyilatkozom. Az engedély nélküli névhasználat miatt a vagdalkozás és a hangos pörölés helyett inkább csak csendben perelek.” /Dokktér Stefánné Doktor Stefánia, betanított kórboncnok/
„Ez a vers teológiailag helytelen, ugyanis én vagyok a kezdet és a vég, ebben a versben pedig a Stefánia vagdalt. A költőt most meg kellene ölnöm a szám leheletével, de inkább megbocsájtok neki, mert szent együgyűségében nem tudja, mit cselekszik.” /az Úr/
„A Stefánia vagdalt keretében önpusztult költő a szendvicsemberi lét-nemlét határmezsgyéjén agonizáló biodíszletek archetípusa. Az önfelfaló fekete humor és a proletár konyhaművészet gyúelegye nyomán gasztroirodalmi ősrobbanásnak lehetünk szem- és fültanúi. A tűpontosan összecsiszolt keresztrímek létráján magabiztosan haladó mű világító fáklyaként ragyogja be a sötétben tapogatózó emberiség vak- és hullafoltjait. Leleplező letargialíra!” /Triola Triznyákné Szinkópa Szidónia, a Hendikeppel Alkotó Múzsák Műhelye (HAMM) irodalmi alkotóház konyhafőnöke és művészeti vezetője/
„Nem, nem és nem! Nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy egy szemtelen és szemetlen Darwin-díjas molekulakupac a saját boncolását is megverselje! Ez undorítóbb, mint háromszor hibázó aranyhalat késsel enni! Én már a szemkicsapásnál begőzöltem, anyám pedig a málló kontyhámnál kezdett öklendezni és a falra ragadt szemeknél akkor taccsot dobott, mint egy izlandi jobbhátvéd! A lakásban azóta is millió, millió, millió róka száll! Megállj, kutya Frady! Addig packázol az irodalommal, míg egyszer az irodalom visszavág!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Egyszer a számban felrobbant egy miniatürizált tömegpusztító atomfegyvert rejtő Stefánia vagdalt. Azóta mindig így végzem a fogkőtisztítást.” /Chuck Norris/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boncasztal. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boncasztal. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. december 8., péntek
Stefánia vagdalt
Címkék:
boncasztal,
emberfia,
eretnek,
főzés,
gőz,
kontyhám,
konyha,
ragrím,
Stefánia vagdalt,
széntömb
2015. január 5., hétfő
Újévre ébredtem...
Újévre ébredtem máma,
Ami elvben remek, ám a
Test nem újul s jön az ósdi
Sérülten sántikálósdi.
Feszült vádlik, sajgó térdek
Rosszak, mint (1) a rút
pártérdek
Mián elkövetett stiklik,
(2) S aranytojástalan tik lik,
(3) Meg a túlcukrozott békön,
(4) Vagy a kérdés: „Mitől
kék Ön,
Fázik tán a boncasztalon?”…
Újév ultin mi a talon?
„Gond nem játék, költő úr! Ne
majrézzon, hanem bátran vegye fel a talont és mondjon be valami
merészet! Mit kockáztat? Legfeljebb elbukja partit és betlizik egy
oltárit, oszt’ jóccakát! Ki tudja, mi van a 2015-ös pakliban?
Nem biztos, hogy olyan rossz év lesz ez! Még az is lehet, hogy
túléli! Vagy ha nem, hát kinyúl! Hehehe!” /Durchmars Dezső,
kibic és kártyajós/
„Mit bonyolítja itt az életemet,
költő úr?! Huszonhat felolvasás kellett, mire rájöttem, hogy a
zárójelbe tett számok csak jelzések, amiket nem szabad kiolvasni,
mert akkor nem jön ki a szótagszám! Szegény cenzorsameszom
teljesen berekedt a végére! Ráadásul nem elég, hogy komplikálja,
de még politikailag veszélyes is! Még hogy pártérdek meg stikli!
Maga egy pesszimista kozmopolita bérfanyalgó! NEM ENG.!!!”
/Tompay Töméncz, főcenzor és pálinkafőzde tulajdonos/
„Súlyos logikai tévedéseket vétett
a versében, költő úr! Ha ugyanis egy A esemény egyenlő (vö.
ugyanolyan rossz, mint), B, C, D és E eseménnyel, akkor utóbbi
eseményeknek egymással is egyenlőnek kellene lenniük. Ön szerint
egy aranytojást nem tartalmazó tyúkhátsófertály látványa
ugyanolyan szörnyű, mint kéken feküdni egy hideg boncasztalon?!
Ehhez képest a pártstikli az élet természetes velejárója, a
túlcukrozott tejszínhabos békön szalonnát pedig kifejezetten
szeretem! Mondja költő úr, hányasa volt magának formális
szillogisztikából?!” /Dr. Arisztotelész Atollné Hellén
Hermeneutika, aktuálfilozófai pártideológus/
„Nem elég, hogy a versenyszférában
túlhajszolt aranytojás tojástól kijött az aranyerem, és
betegszabira se mehetek, mert elveszítem az állásomat, ráadásul
ki is pellengéreznek! Még jó, hogy fel nem falnak! Hé, mit akar
tőlem az a főszakács kinézetű őrült azzal a bárddal?! Jaj,
van egy sanda gyanúm! Na, ez az év is jól kezdődik!” /néhai
Aranytojgli Tojó, túlcukrozott tyúkpörkölt/
„A péptestben péplélek elv alapján
munkálkodó lírikus jövőbe meresztett tekintetének balladai
homályában meg-megcsillan a balsorsban elvesztegetett régi
dicsőség tyúkvértől pirosult kése, amint kiegyenesített
pártkasszák között megfogyva bár, de törve nem sántikál elő
a múlt túlcukrozott kénköves bugyraiból. A mű mintegy kvázi
lelki boncasztalra készteti az olvasót, akinek egyik szeme fél
lábbal a sírban van, de a másik sem őszintén nevet. Igazi
pszeudo-optimista halállíra!” /Jajvári Butélia, irodalmár és
pépnevelő/
„Ó, drága egyszülő anyám!
Szerinted én marhultam meg, vagy tényleg az a barbár
bölömbivalyság van odaírva, amit az imént felolvastam neked?!
Hát nincs a fejlett XXI. század elején az országnak egyetlen
olyan intézménye sem, amelynek költészetre keményedő gumifalai
között Frady Endrét hermetikusan el lehetne zárni a külvilágtól?!
Inkább fagyjak kékre egy boncasztalon, minthogy ezt a rettenetet
még egyszer el kelljen olvasnom! Világ médiacelebtelenítői,
egyesüljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Az emberek folyton az újévet
várják, az újévek viszont mindig engem várnak és Boldog Chuck
Norrist kívánnak egymásnak.” /Chuck Norris, a boldog/
„Boldogok a Chuck Norrisok, mert az
odatartott másik orcájukon szilánkosra törik az ellenségeik
túlcukrozott ökle.” /Jézus/
Címkék:
aranytojást tojó tyúk,
békön,
boncasztal,
mián,
öreg test,
pártérdek,
stikli,
talon,
túlcukrozott,
újév,
ulti
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)