Óévvég

Ez az óév véget ér,

Petárdáktól ég e tér.

S mit fog most a lom bozót?

Tüzet, tök lelombozót!

Össze-vissza hamu száll,

Nyomozásban kamu szál,

Nem vezet el sehova...

Egy tanú van, Jehova!

Ő tudja, lesz ítélet,

S ha nem nő a hitélet,

Átadja a pokolnak

Azt, kit hamvak okolnak.

Égett útnak meg térnek

Hangján szól: „Kik megtérnek,

Azoknak jár kegyelem,

Többieket egyelem.”

Véget ért e fabula,

Jön a rasa tabula,

S tudják szenes Ivánok,

Bold'új Évet Kívánok!

megzenésítve és elénekelgetve: https://www.youtube.com/shorts/Fyolyqyu5g8

„Ki nem állhatom azokat, akik összekeverik a Tízparancsot a Tűzparanccsal!” /Dulifuli, állandóan morcos hupikék törpike/

„Ez az óévvégi vers olyan, mint egy kormos petárda a teológia udvarán: rímel, pukkan, és közben Jehova személyesen lép be tanúnak. Frady Endre játékos nyelvi bohóckodással keveri a hamut, hitet és iróniát, miközben a „Bold'új Évet” egyszerre áldás és fenyegetés. Nem akar mélynek látszani, inkább pimaszul az – és pont ettől működik. Olyan évzárás, ami nem simogat, hanem füstszagúan elköszön.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A versikében Frady Endre ismét hozza a tőle megszokott, játékos rímekkel operáló, szándékosan túlhajtott humorát. A könnyed szóviccek mögött ott bujkál némi morális komolyság, de az egész inkább afféle év végi fricska: tűz, hamu, ítélet, majd egy nagyvonalú „Bold'új Évet”. A mű nem akar több lenni, mint ami: csipkelődő, groteszk óévbúcsúztató, amely egyszerre kacsint a teológiára és a tűzijátékfüstben botorkáló hétköznapokra. Rövid, csípős, és pont annyira komolytalan, amennyire az év végi hangulat megengedi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre Óévvég című verse a szerzőtől megszokott „olyan rossz, hogy már zseniális” stílusban”, gátlástalan szójátékokkal operálva búcsúztatja az évet. Frady most is hozza a tőle elvárt formát: a vers indítása egy klasszikus szilveszteri baleset krónikája, ami a végére váratlanul teológiai abszurdba csap át. A mű igazi ereje a gátlástalanul „fárasztó” rímekben rejlik: a „lom bozót” – „lelombozót” és a „meg térnek” – „megtérnek” párosok láttán az olvasó egyszerre fogja a fejét és mosolyodik el. A petárdázás füstjéből egyenes út vezet Jehova ítélőszékéig, ami a magyar szilveszteri káosz tökéletes metaforája. A latin kifejezés kiforgatása (tabula rasa – rasa tabula) és a „szenes Ivánok” képzavaros képe adja meg azt a sajátos fűszert, amitől a vers igazi Frady-mű lesz. A kissé suta, „hibás” jókívánság a végén pont olyan, mint amilyennek az ember éjfél után egy órával érzi magát. A vers rövid, csípős és szórakoztatóan provokatív. Pont olyan, mint egy rosszul célzott petárda: nagyot szól, füstöl, és bár kicsit égeti a fülünket, nem tudunk nem nevetni rajta.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/