Pára

Rámtámad egy mutáns tulok,
Megtapos és bezabál.
Bendőjében megbarmulok,
Áll a marhazúza-bál!

Keringőre felkérődznek,
Illatom, mint pacalé,
Tulkom csókdob női őznek,
S köppenek én, méla lé.

Romantika kéne? Nesztek!
Félrehordó a barom,
Totálisan célt tévesztek,
S gyepen fejem vakarom.

Fűbe harap értem tulkom,
Nyögve nyel be a bamba
(Lásd: www.taplaldtul.com)
S csúszok le nagy iramba’.

Hopp, megakadok a torkán,
Maradványom félre ment,
S köhhként szállok, mint az orkán:
Egyszer fent és egyszer lent.

Emberélet csupán pára,
Meg van írva valahol.
Viszlát, ennyi voltam mára!
Kutya idő rám csahol…