A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ciki. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ciki. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. július 24., szerda

Frau Kisch munkavédelmi tragédiája

Imádkozunk Frau Kisch-ért,
Aki trágyaszagtól kába,
Ám a hitetlenség kísért,
Mert behullt a latrinába.

Esélyeit nagyon rontja,
Hogy tök undor emelni ki.
Nem látszik ki, csak a kontya,
S trágyás hajat húzni ciki.

Hej, Frau Kisch! Haj, Frau Kisch!
Ajjaj, nem ad nékünk választ!
Még ha szemet-szájat csuk is,
Trágya őt már bentről mállaszt…

Reflux ragad minket begyen,
Szörnyű látvány, mit e sor lát!
Tanulság, hogy mindig legyen
Latrinákon védőkorlát!

„Latrina: nyitott árnyékszék; tábori illemhely.” /A magyar nyelv értelmező kéziszótára/

„Latrina (görög): árnyékszék, emésztő gödör, kloaka” /A Pallas nagy lexikona/

„Mivel soha életemben nem nősültem meg, így Frau Kisch nem az én feleségem és nem én löktem a latrinába! Száguldó riporterként ott sem voltam, hiszen folyamatosan máshol tartózkodtam és soha sem álltam meg annyi időre, hogy nem létező feleségeimet trágyába fullasszam! Ha megtörtént volna, biztos írtam volna róla egy remek tényfeltáró cikket!” /Egon Erwin Kisch (1895-1948), németül író cseh oknyomozó újságíró/

„Nem a legkellemesebb halálnem, de nagyon praktikus, hiszen egyből lebomlik. És ott a hullaszag sem érződik annyira a többi között.” /M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/

„eM úr, sok nő önért bomlik,
Miként trágyalében Frau,
S hűlt helyből, mely csupán nyom-lik,
Kibugyborékol egy ’Au!!!’?”
/Hóhányó Hetény, hullaszagosító homuvogymuk/

„"Ki tiltja meg,", így költőnk, "hogy elmondjam mi bántott hazafelé menet?!" Nos, a latrina magica ellenállhatatlan bája már Kusturicát is megérintette, de eleddig nagyon kevés művész vállalkozott rá, hogy ilyen érzékletességgel utánérezzen. Talán féltek, hogy a plágium vádját nem tudnák majd lemosni magukról.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Latrina magica mellett
Humán úr egy komment* ellett,
Népnek mert már nagyon kellett!

Plágiumot mosó medve
Szőrén száradt roadshow nedve,
Mígnem eső lett eredve.

Eme komment másik bája
Kusturica latrinája.
Sok-sok eső szálljon rája!”

*automatikus tárgyeset

/Tabularázó Ózáralubat, törzsi varázslószerszámtanmértan oktató/

„Biz' én ellettem vón' komment né'kül is, de a latrina tükrében megcsillanó mély humanizmustól instant illuminátus állapotba kerültem...” /F. Péter, k. m. f./

„Ej, humán úr, mi az, ma
Megszállta a miazma?”
/Chen Origami Azma, véletlenül idekerült ismeretlen kommentelő/

„Az ilyen balesetek megelőzésére találták ki a reneszánsz Olaszországban, hogy a latrinát a katedrális legmagasabb pontján, a kupola közepén helyezik el.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Panteonnak legtetején
Tényleg lyukat látok, sej én!
Oculus az, azaz a Szem,
Ami latinul van asszem.
Nem latrina, csak egy cseles
Kör, amin a napfény beles.”
/Luk Szájvókör, dzsedi dzsúdó oktató/

„Frady Endre verse groteszk humorral és szatirikus hangvétellel mutatja be Frau Kisch tragikus helyzetét. A vers a mindennapi élet egy abszurd és komikus pillanatát ragadja meg, miközben mélyebb társadalmi és emberi kérdéseket is felvet. A vers első szakasza az imádkozás és a hitetlenség közötti ellentétet tárja elénk, miközben a latrinába esett Frau Kisch képe egyszerre tragikus és komikus. A második szakasz a mentési kísérlet undorító részleteit írja le, ami tovább fokozza a helyzet abszurditását. A harmadik szakaszban a reménytelenség és a végső elkerülhetetlenség érzése dominál, miközben a trágya lassan elnyeli Frau Kischt. A vers záró szakasza egy tanulsággal zárul, amely a latrinák biztonságának fontosságát hangsúlyozza. Ez a humoros, mégis komoly figyelmeztetés a mindennapi élet veszélyeire és a biztonsági intézkedések fontosságára hívja fel a figyelmet. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató, mégis elgondolkodtató mű, amely a groteszk humor eszközeivel mutatja be az emberi élet abszurditását és a mindennapi helyzetek tragikomikus oldalát.” /Copilot/

„Végre valaki foglalkozik a sokszor elhanyagolt munkavédelem kérdésével is! A rohanó árnyékvilágunkban, ahol csak az árnyékszékre ülés ad megkönnyebbülést, könnyű elfeledkezni az élet szagos oldalának veszélyeiről! Bár torokszorító torkoskodás közben a tragédiába torkollásról olvasni, mégis igaz a mondás: Kisdolog, nagydolog, nem ugat hiába!” /Biztonságos Baltazár, munkavédelmi főelőadó/

„Ha már a szabványos védőkorlát is háromsoros, a vers miért több? Valami bűzlik Dániában ... is.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szar-vasgomba őstermelő/

„Ház úr, vasgombája vadít,
Eszek-iszok-dínok-dánok,
S négy sorban rúgom fel Fradyt,
Mert a kihalt dínók dánok.”
/Hamlet Huba, dínólevő vagy dínónemlevő kérdéses dán királyfi/

„Amik ellen nem érdemes imádkozni:
1. A hőmérséklet világátlag marhára megnövekedett, szárad a kukorica, a napraforgó és a mungyó ültetvény
2. Cunami tizedelte meg Lillafüred és Rakamaz lakóságát
3. Kitört a Gellért hegy
Amik ellen érdemes imádkozni:
a. Özv. Zwillinger Adolfnénak kifűződött a cipellője
b. Tulajdonképpen hányadika van másodikán?
c. Frau Kisch beleesett a latrinába”
/XY-esetleg-Z a nemzeti mesterséges intelligencia Nyuggerapó-díjas rendezőelve/

„Azért is szállhatnak imák,
Bejgliből ne hulljon ki mák!
Bő legyen a Mittagessen,
Sz hőszég ellen esző esszen!
Senkinek halálos ágya
Ne legyen latrinatrágya!”
/özv. Zwillinger Adolfné Rakamazi Lilla, füredi imamalomkerékagy díler/

„Ha a latrina partján reménytelenül állóknak akkora hite lenne, mint nekem volt anno, akkor egy bot fölemelésével ketté tudnák nyitni a trágyatengert és Frau Kisch száraz lábbal kelhetne át. De hát ilyenek ezek a mai hitetlen fiatalok!” /II. Mózes, ószövetségi főpróféta/

„Latrinába léptem, trágyás lett az új cipőm!” /Takáts Tamás, dörti blúzt bendőre húzó zeneremete/

„Latrinán, jaj, bomba robban,
Trágyahegy nő egyre jobban,
Csússzunk innen négyes bobban!”
/Babbáb Bob, bélsárospataki polgármester és egykori jamaikai téli olimpikon/

„Mi ez az… ááááááááááááááááááááááááááááá… nem, nem, most vissza kell fognom magam, különben megint pofán ver valaki! Ma higgadt értékelést fogok adni! Tehát: tartalom és forma korrelációjában a vers aszimptotikusan konvergál a végtermék felé. A latrina tartalma tökéletesen is megegyezik Frady Endre költészetével, a trágyalébe fulladó áldozat pedig az olvasótábor szimbóluma. Konklúzió: Frady Endrét a bélsár költészetével együtt hermetikusan el kell zárni a világegyetemtől! Ha szegény anyám élne, most átteleportáltatnám a galaxis túlsó végére, hogy egy csepp se fröccsenhessen rá abból, amit Frady Véglény Endre irodalomnak hisz! Na, ennyit bírtam nyugodtan, most már jöhet az ááááááááááááááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Latrina, latrina itt áll,
Bár botorul beleestél,
És netalán beleittál,
Bőgsz, de örülj, mer’ a test él!

Chuck Norris, Chuck Norris megment,
Trágyaszagod tovaillan
Orrba taposva a McMan-t,
S izmod a Hold fele villan.

Latrina, latrina Chuck-tól
Félve-remegve kiszárad.
Húzni nem húz a Föld, csak tol,
S hála fel Norrisig árad.”

/Chuck Norris/

„Ó, jaj, orrba taposott ez a latrinai trágyaillat! De hogy kerültem bele ebbe a történetbe?!” /McMan/

„Kedves Költő úr! Minden munkavédelmis tudja, hogy ilyen esetben, amikor már az ima, sőt, még az imám (arabul إمام ) sem segíthet, akkor nem a szerencsétlenül jártat kell próbálni megmenteni, azt kockáztatva, hogy bepiszkoljuk a kezünket, netán még az alkarunkat is, hanem a látványt elszenvedőket kell azonnali elsősegélyben részesíteni azáltal, hogy az orrukhoz és szájukhoz is egy-egy Ambi-pur vécéillatosítót szorítva teljes jóga légzésre ösztökéljük őket, "Szívj! Szívj! Meg bírod csinálni!" üvöltéssel. Majd a latrinától szaglótávolságra eltávolodva a kollégák énekeljék el a a "Kis kacsa fürdik fekete tóba'..." kezdetű mondókát "Kisch mama fetreng fekete lébe'..." átiratban, de csak az első sorát, hogy ki ne fárasszák magukat. Üdvözlettel:”
/Stefi bácsi, a legskizofrénebb utókommentelő/

2016. március 2., szerda

Kínos kérés

Nem hívtalak rosszkor… helló?
Bocs… ha túl hangos a teló…
Majd halk leszek… nem zavarok?
Alszanak a… kik… haverok?

Megjöttetek… mind a heten…
Ugye… itt az emeleten?
Fáradt vagy… hat még a jetlag?
Mielőtt ledőlsz… esetleg…

Figyuzz… helyzet majdnem oké…
Itt ülök… úgy, mint egy zsoké,
Igen, ez a vicces benne…
Tudod, nagy szükségem lenne…

Ciki, hogy tulajdonképpen…
Magam ilyen ügyön tépem…
Talán nem vagyok egyetlen,
Akinek ez kellemetlen…

Nem figyeltem… úgy siettem…
Üres a rekesz mellettem…
Csípős ez a trutymó, ha mar…
Hozzál vécépapírt hamar!!!

„Három dolgot nem értek: mi az a vécépapír, miért kéne, hogy legyen és mi a probléma? Ennek a zavaros igricnek a kínos kérését mindenesetre nagy kegyesen elutasítom! Na, gyorsan vigyék innen a Bastille-ba! Sürgős trónszékelhetnékem lett!” /XIV. Lajos, a Napkirály/

„Ne sokat vacakolj vele Lajosom, mert csak fölöslegesen foglalja a helyet a börtönödben! Égettesd el máglyán, oszt’ nincs több gondod a kosztkvártélyára!” /I. Edward király, angol király/

„Máglya?! Minek a fát pazarolni az ilyen ápolatlan, borostás, kockás inges pernahajderre?! Ráadásul nagyon büdös, ahogy ég! Fejeztesd le a fattyút!” /VIII. Henrik, angol király/

„Na, mi van költő úr, olyan gyorsan múlt el a szorulása, hogy emiatt szorult helyzetbe került?! Nem szerezte be időben a papírt, ami elérhető?! Közben meg eszébe jutott a jelmondat, hogy ’Rászorultam, megírom!’, mi?! Rosszul tette! NEM ENG.!” /Főpári Alpár, főcenzor és vécétartozék díler/

„Hajnali háromkor hazaérünk a haverokkal az Oscar gáláról, a végre megkapott díjamtól boldogan ledőlök és már majdnem elalszom, amikor medvehangon felbrummog a mobilom, és ez a kretén némafilmes szövegíró szomszédom követeli, hogy egy tekercs vécépapírral szabadítsam ki a vécéjéből! Majdnem fölháborodtam, de közben eszembe jutott, hogy ebből lehetne egy jó filmet készíteni, amiért kaphatnék egy újabb Oscar-díjat!” /Leonardo DiCaprio/

„A mű a keményen nagydolgozó kisember szorult helyzetben történő kihez-mihez fordulásának már-már rusztikus retorikájú redundanciája. A biztos helyen ülés bizonytalanságának belső antagonisztikus önellentmondása adja a vers fanyar kanyarulatait, melynek farvizén úgy érezzük magunkat, mint Pilátus a Krédó Mulató mosdójában csőrepedés miatti vízhiány idején. A fölösleges szennytől való kétségbeesetten sziszifuszi szabadulni vágyása a reménytelen lelkiismeret maró létröggé materializálódott apoteózisa. Holnap kikérdezem!” /Trioxid Titanilla, középiskolai magyar-kémia tanár és a Krédó Mulató takarítónője/

„Fájront! Fáj is és ront is! Frady Endre a magyar irodalom idült kólikája és akut epilepsziás rohama! Ha a versét nem gépbe írta volna, hanem papírra, akkor legalább kitörölhette volna vele! Anyám szerint az írólapnak és a vécépapírnak azért nem ugyanaz a minősége, de hát ő sosem járt a szigligeti alkotótáborban, ahol hajnalban már az árokparti csalán is átcsúszott a minőségi rostán. Ez a versgörcs mindenesetre gyomorforgatóbb, mint a korabeli felolvasó estek alatt körbekínált Homoki Hánytató és a Badacsonyi Bélcsavaró!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem nincs szükségem vécépapírra! Hangsebességgel megpördülök és a hangrobbanó levegő súrlódása leégeti rólam a salakanyagot. A kormot meg leizzadom magamról.” /Chuck Norris/

2012. november 28., szerda

Karácsony előtt


(gyerekszíndarab)

szereplők:
Betty
Kitty

Betty a színpadon álldogál és az okostelefonjával matat. Kitty bejön.

Kitty: Helló Betty!
Betty: Helló Kitty!
Kitty: Mi van nálad?
Betty: Teló!
Kitty: Kikérem magamnak! Ne csúfolj!
Betty: Nem csúfoltalak!
Kitty: De igenis csúfoltál!
Betty: De nem!
Kitty: De igen! Azt mondtad rám, hogy „Te ló!”
Betty: Nem azt mondtam, hogy „Te ló!”, hanem azt, hogy „Teló!”. Okosteló!
Kitty: Ja, okosteló!
Betty: Aha!
Kitty: Érintőképernyős?
Betty: Naná!
Kitty: Én is olyat kértem az angyalkától.
Betty: Az angyalkától?
Kitty: Tőle! Írtam neki levelet.
Betty: Kézzel?
Kitty: Naná, majd lábbal!
Betty: Miért, lábbal nem tudnál?
Kitty: Tudnék, ha akarnék!
Betty: Ja, persze!
Kitty: Miért, te hogy írtál az angyalkának?
Betty: Én nem az angyalkának írtam.
Kitty: Hát kinek? A Mikulásnak?
Betty: Dehogyis! Én a Jézuskának írtam! Ő a főnök!
Kitty: Az angyalok főnöke?
Betty: Igen. Meg a Mikulásé is.
Kitty: Húha! Akkor jövőre én is neki írok majd.
Betty: Na, azt jól teszed!
Kitty: És te mit írtál a Jézuskának?
Betty: SMS-t.
Kitty: Okostelón?
Betty: Naná, nem is papíron!
Kitty: A papír az nem jó?
Betty: Nem hát! Uncsi!
Kitty: Pedig a kőnél jobb.
Betty: De az ollónál nem.
Kitty: Viszont a kő jobb, mint az olló.
Betty: Ja! Zavaros egy játék!
Kitty: Dehogy zavaros! Bébikönnyű!
Betty: Bébikönnyű is lehet zavaros.
Kitty: Mint a visszaköpött tejbegríz?
Betty: Fúúújjj!
Kitty: (ráfúj)
Betty: Kac-kac! Nagyon vicces!
Kitty: Te már várod a Karácsonyt?
Betty: Nem.
Kitty: Miért nem?
Betty: Ha nem várom, akkor is eljön, nem?
Kitty: És ha közben világvége lesz?
Betty: Nem lesz!
Kitty: Honnan tudod?
Betty: Biztosan kapnék róla figyelmeztető SMS-t.
Kitty: Senki sem tudja előre, hogy mikor lesz világvége, így nem is küldhet róla SMS-t.
Betty: A Jézuska tudná!
Kitty: A Jézuska nem ír SMS-t!
Betty: Honnan tudod?
Kitty: Onnan, hogy nekem sem írt még soha.
Betty: Mert nincsen okostelód.
Kitty: Miért, a Jézuskának van okostelója?
Betty: Hogyne lenne?! Biztos kapott az apukájától a szülinapjára!
Kitty: Szülinapjára? Hű, de rossz lehet neki!
Betty: Miért?
Kitty: Mert neki Karácsonykor van a szülinapja és így biztosan csak összevont ajándékot kap!
Betty: Az szörnyű lehet!
Kitty: Még jó, hogy a Jézuskának nem Karácsony a keresztneve, mert akkor még a névnapja is Karácsonykor lenne!
Betty: Karácsonykor nem Karácsony névnap van, hanem Ádám.
Kitty: Akkor jó, hogy a Jézuska nem Ádám, hanem Krisztus, mert így máskor is kap ajándékot!
Betty: Mikor?
Kitty: Húsvétkor!
Betty: Akkor lehet, hogy akkor kapta az okostelóját is.
Kitty: Á, akkor mindenki csak csokinyulat kap! A Húsvét uncsi! A Karácsony sokkal jobb!
Betty: Ja, jobb!
Kitty: Remélem, most Karácsonyra én is megkapom az okostelót az angyalkától!
Betty: Az szuper lenne, akkor tudnánk SMS-ezni!
Kitty: Jaj de jó! Ha megkapom, rögtön írok is SMS-t! Válaszolsz majd?
Betty: Naná! Majd én is megírom, hogy megkaptam-e számzáras szemidigitális szupercellát!
Kitty: Rózsaszínben kérted?

Betty: Dehogyis! Pirosban! Remélem, ilyen színben hozza a Jézuska!
Kitty: Biztosan ilyenben, mert ő nagyon jó!
Betty: Igen, nagyon.
Kitty: Figyu, mi nem ajándékozzuk meg a Jézuskát?
Betty: Örömet okozni neki, meg ilyesmi?
Kitty: Aha!
Betty: Király! De mivel lepjük meg?
Kitty: Hááát… azt nem tudom. Zokni? Nyakkendő?
Betty: Á, szerintem neki van mindene! Mindenható!
Kitty: Anyukám szerint, ha szót fogadunk a felnőtteknek és megtesszük, amit kérnek tőlünk, azzal örömet okozunk nekik is és a Jézuskának is.
Betty: Furák ezek a felnőttek. A Jézuska is felnőtt?
Kitty: Gondolom. Már kétezer éves.
Betty: Akkor felnőtt. Szerinted örülne, ha megcsinálnánk a leckénket?
Kitty: Attól tartok, hogy igen. Ez legyen az ajándék?
Betty: Hát legyen! Na, megyek is leckét csinálni.
Kitty: Megyek én is! Pedig egyébként utálok leckét csinálni.
Betty: Én is! Olyan uncsi!
Kitty: Ja, cikiuncsi! Pedig bébikönnyű!
Betty: A bébikönnyű is lehet cikiuncsi.
Kitty: Ja, lehet. Mindenesetre a Jézuska ezt kapja tőlünk Karira.
Betty: Hát Jézuskának lenni sem lehet könnyű.
Kitty: Gyereknek lenni jobb.
Betty: Jobb, de azért nem mindig bébikönnyű.
Kitty: Hát nem…


(sóhajtanak és elindulnak kifelé)

Kitty: Helló Betty!
Betty: Helló Kitty!

(elszaladnak)

VÉGE