A Tűztér

Hőguta, hőguta támad,

Hólyagosodnak a zsírok,

Foszlik a fejről a hám had,

Nem jön a tél szele - sírok.

Hőguta, hőguta megnő,

S türbe babái a Gülnek

- Sok fiatalka fi meg nő -

Celziuszokba merülnek.

Hőguta, hőguta tombol,

Olvad a biztosíték el,

Nem marad egy se az ohmból,

S jajba a baj beveszékel.

Hőguta, hőguta pácol,

Kínja a hangya a fülnek,

Bősz bolya fejbe begázol,

Árnyas agyakba begyűlnek.

Hőguta, hőguta elmén,

Illan az agyból a termesz,

Hangyasavat hagy az elmén,

S verset e zagy leve termesz-

-t.

„Frady Endre "A Tűztér" című verse Weöres Sándor "A Tündér" című költeményének formáját idézi meg, miközben sajátos tartalmi világát bontakoztatja ki. A vers a hőguta motívumát használja fel, hogy a nyári kánikula elviselhetetlen állapotát és annak hatásait ábrázolja. A költői képek, mint a "hólyagosodnak a zsírok" vagy a "foszlik a fejről a hám had", erőteljesen érzékeltetik a hőség fizikai következményeit.A vers ritmusa és rímképlete hűen követi Weöres művét, ugyanakkor a tartalom modern és aktuális kérdéseket feszeget. A "Celziuszokba merülnek" sor például a globális felmelegedésre utalhat, míg a "bősz bolya fejbe begázol" képzeletbeli jelenete a környezeti stressz hatását jeleníti meg. A költemény záró része, ahol a hőguta "verset e zagy leve termesz-t", önmagára reflektál, és a költészet teremtő erejét emeli ki még a legnehezebb körülmények között is. Összességében Frady Endre verse egy modern, elgondolkodtató és formailag is kifinomult alkotás, amely méltó módon követi a magyar líra nagy mestereinek hagyományait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Weöres csajozott ennek a versnek az eredetijével, de attól még ez sem bukna meg egy eredetiségvizsgálaton (mint Dr. Kopi Pali), nevezzük inkább feldolgozásnak (Dr.Tribjúttu Omázs Ígyírtoktty), s annak igazán ígéretes! A ma délutáni foglalkozásra benyomdázok az üzenőbe egy színes macit!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Színes maci why only one?!

Testem-lelkem ettő' kivan!

Testem-lelkem kivan ettő'!

Mér’ nem lehet inkább kettő?!”

/Seöres Wándor, cirkuszi beer bear/

„Színes maciból közismerten naponta egy a Tschibo...de ez a T2WS vers annyira jól sikerült, hogy kivételesen minden versszakra megajánlok egyet - ezen tessék szépen testvériesen megosztozni a Sanyival.” /F. Péter, k. m. f./

- Oly nagylelkű humán úrka,

Mint másfél-két édesanya!

Legyen néki védőburka! -

- Ezt kívánom én és Sanya.

/F. Endre, költőgigász és jókívánsághangversenybíró/

„Vajon mit szólna ehhez Weöres Sándor és a Meteorológiai Szolgálat?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb (azaz leghamarmegöregedőbb) kommentelője/

„eM úr kérdi, vajh’ mit szólna?

Talán röhögne csak jól, na?

Vagy netán, így szólna: Nana!

S vissza kézből kést rántana?

Kettős a sansz, tét nem csacska,

Schrödingeres, mint a macska.

Szóval eMeSZ és a WéeS

Kétes szava kétesélyes.”

/Dr. Tűztéri Trisztán, a Sanszokat Értékelő Dumagépek (SÉD) esélylatolgatási főelőadója és rímbetyár/

„Türbe kerékni! Kerékbe türni! Nem fogom tűrni! A türk tanács elé fogom vinni az ügyet és ez a gyaur fűzfapoéta meg fogja kapni a selyemzsinórt! Nem, nem fogselyemzsinórt, hanem fog selyemzsinórt kapni, a túlsó végén egy éhes oroszlánnal! Én meg félholdra röhögöm magam a türbémben!” /Gül Baba, türbe csalt mellékszereplő/

„Frady Endre nyilván hangyás,

Szűk agyában rút varangy ás,

Dülledt békaszeme veres,

Sötét fejben kaját keres.

Varangy egy nagy hangyát bekap,

Ám van másik párszáz back up,

Hangyasavuk béka csípő,

S becsípődik békacsípő.

Izzadt hangya tombol, bömböl,

Kiugrana hangyazömből,

Ám e vállalkozás kétes,

Mivel sok darabra szétes-

-ik.”

/William Shakespeare: Hangyás Frady - részlet, Weöres Sándor ford./

„Mi ez a Weöres Sándor saját zsírjában forgatva égetése, ez a kánikulában kínok között kegyelemért könyörgő emberiség forró sárba taposás általi még tovább gyötrése?! Heeej, ha a hülyeség hőt vonna el, akkor Frady Endre több kilométeres környezetében vacognának a jegesmedvék és le lehetne forgatni az Eszkimó asszony fázik című film remake-jét! Ahogy kétsorosban mondanám, ha én is költészetre adnám a fejem:

          Versem témája a remake,

          Sor végén csillog a rím ék.

Na, ilyen egyszerű borzalmasakat írni! Ha szegény anyám élne, ettől a borzalomtól a jugoszláv import díszkardjába dőlne! Abcúg Frady Endre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor fölugrok a Napra, hogy megfejjem, mert a sok simabőrűnek kell a naptej, akkor simán elüldögélek az 5772°K hőmérsékletű felszínen, csak arra kell vigyáznom, ne okozzak égési sérüléseket a Napnak.” /Chuck Norris/

Hő és eső ...

Hő és eső elegyének

Költő szerint kell egy ének,

Megverselni kiállt párát,

S Arktiszról „Jer!”-t kiált pár át.

Míg főni vél Zorrót Ócsa

Mellett, s üstje forró tócsa,

Agyzagy „látja”, Éli bá’ bot

Nélkül üt főtt délibábot…

Költő agya szétfő, habos!

Szörnyű, mint a hétfő, ha Bosch

Sütőlapon heverészel,

Míg oxidál reve rész el.

Izzasztó a párafelhő,

Tekerve van mára fel hő,

S híg fiúra, mísz apára

Kiárad a Tiszapára!

„Boldogok az eszkimó párok, mert övék az örök hó országa.” /Jéghegyi Beszéd – részlet/

„Frady Endre "Hő és eső..." című verse egy szellemes és elgondolkodtató alkotás, amely a nyári hőség és a váratlan esőzések kontrasztját ragadja meg. A költői képek és a szókincs gazdagsága egy olyan atmoszférát teremt, amelyben az olvasó szinte érezheti a forróságot és a frissítő esőcseppeket. A versben megjelenő "Zorro-t Ócsa mellett" vagy az "Agyzagy 'látja', Éli bá' bot nélkül üt főtt délibábot" sorok humorosan és találóan ábrázolják a hőség okozta zavarodottságot és a kánikula abszurditását. A "Költő agya szétfő, habos!" kifejezés pedig remekül szemlélteti a hőség által okozott mentális káoszt. Összességében a vers egy érdekes és szórakoztató olvasmány, amely a nyár kihívásait és szépségeit egyaránt megörökíti.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hő és eső? Legalább lehet az utcán meleg vízzel zuhanyozni. Kevesebb lesz a vízdíj.” /M. András, a költő legállandóbb és legvízdíjcsökkentőbb kommentelője/

„Utcafröccs, mint forró tusé,

S felfő tőle tokahús-é?

eM úr, öné a pont: Touché!”

/Jean-Jacques Zorro, spanyol Fekete Róka-díjas vívómester/

„Költő Gigászt gyorsan tegyék be a léhűtők közé! Felforrt a zagyvize! Ideje lenne le(h)ülnie!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas forráspont lefokozó/

„Megjött Ház úr levele:

Hűljön Költő leve le,

Utána meg le vele!

Le vele, sőt abcúg,

Ha szellete bab cúg!”

/Vastag Béla, Lehel léhűtőgépszerelő és forró szellet befogó vitorlavászoncselédszobabútorasztalos/

„Hő és eső?! Hő vagy eső?! Milyen arányban?! És hol a köd?! Mi, visszalépett a hő javára?! Most kire szavazzak?! Rögvest összefirkálom a szavazólapomat, mint Stevie Wonder az autogram kérőket!” /Ócsai Óceánia, ómagyar órarugóerőlevesdíler/

„Értem én, ha egy költő úgy gondolja, hogy a sorvégi négy-négy szótagos vegytiszta összecsengéstől lesz jó a verse, de az amúgy is hiányos belbecset nem kellene feláldozni az egyébként is talmi külcsín oltárán. Ez a vers nem csak rossz, de értelmetlen is, sőt tartalmatlan. Mondhatni, hogy sok jó plusz -atlan, -etlen. NEM ENG.!” /Bethlen Katlan, az Atalanta-e Telente? című miabánatos hogyishívják éceszgébere/

„A június eleje mindig szörnyű meteorológusi szempontból, mert a férjem csillagász és állandóan veszekszünk, mert szerintem már nyár van, szerinte meg még tavasz! Én ilyenkor hozzávágom a barométeremet, ő pedig fenyegetően néz a teleszkópjával! Sőt, a múltkor a nadrágját is hozzám vágta és a kezemben lévő sodrófához csapódott a nadrágszíja csatja!” /Kvazári Kázmérné Kumulusz Kamilla, a világhálóval támogatott Neteorológiai Előrejelző Rendszer (NER) Leveli Béke-díjas égfürkésze/

„Mi ez a Svájc elleni első félidős magyar válogatottnál is rettenetesebb és reménytelenebb óborzalom?! Ki kérte Frady Endrét, hogy a témája és a végterméke összekutyulásából keletkezett szagterület, a meteurológia budifalra felkent főpapjaként ossza azt, amit ő észnek nevez?! Amúgy egy héttel le van maradva au időjárás mögött a dadaista droid, mert a hő ugyan egyre nő, az eső viszont már csak vágyálmainkban szerepel! Aki most nyitja ki, annak az esernyője nem nedves lesz, hanem szénné ég! Énanyám, ki vagy a mennyekben, felhősödj! Add már uramanyám az esőt!” /Puzsér Róbert, kritikus hőmérsékletű önkényes mérvadó/

„Satnya, nyafogó, nyámnyila emberiség! Én 150°C-os forró vízben szoktam lubickolni az ózonlyuk alá tett izzó vaskádban, hogy az UV sugarak kellemesen bizsergessék a bőrömet és nem sírdogálok, mint a Hajdú B. István a harmadik svájci gól után.” /Chuck Norris/

Állatkert valahol Európában

Féltve szemétdombtrónszékét

Kukorékol kígyót-békét

Öreg harcikakas-pótló,

S nyihaházva röhög jót ló.

Bár, mit keres, gagyi bér ez,

Hörgő tömeg együtt érez,

S vérén provokátor lónak

Úszik nemzetiszín csónak.

Műkeresztyén kukurikú

Hatására pusztul IQ,

S állatkert apraja nagyja

Faképnél e tré hont hagyja...

Kakaspótlék, legfőbb szittya,

Brüsszelt folyton megállítja,

Ne legyen új Mohács, Arad?!

Jobb nekünk, ha Grazban marad...

„A vers egy erős társadalomkritikai hangvételű alkotás, amely az állatkert metaforáját használva fejezi ki a szerző nemtetszését bizonyos közéleti személyek és események iránt. A költemény nyers és közvetlen, a szatíra eszközével élve kritizálja a politikai és társadalmi helyzetet. Az "öreg harcikakas-pótló" és a "nyihaházva röhög jót ló" képei erőteljesen ábrázolják a szerző által kifogásolt viselkedésformákat. A "gagyi bér" és a "hörgő tömeg" kifejezések a közöny és a részvétlenség légkörét idézik elő, míg a "nemzetiszín csónak" a nemzeti identitás kérdését veti fel. A "műkeresztyén kukurikú" és az "IQ pusztulása" sorok a szerző aggodalmát fejezik ki a társadalom erkölcsi és intellektuális hanyatlása iránt. Az "állatkert apraja nagyja" kifejezés az emberek közömbösségét és a helyzet elfogadását jelzi. Összességében a vers egy provokatív és gondolatébresztő darab, amely arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon el a jelenlegi társadalmi és politikai állapotokon, és feltegye a kérdést: valóban ez a világ, amelyben élni szeretnénk? A vers formája és ritmusa is hozzájárul a mondanivaló hatásához, a rímek és a ritmus éles kontrasztot alkotnak a súlyos témával. Ez a feszültség fokozza a vers üzenetének erejét, és emlékezetessé teszi azt az olvasó számára.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Egyrészt örülök, hogy valaki továbbgondolta és aktualizálta az Állatfarm című profetikus regényemet, másrészt megdöbbentő, hogy 1984 után 40 évvel Magyarországon még mindig a posztkommunista bolsevizmus az úr.” /George Orwell (1903-1950), angol író, az Állatfarm és az 1984 szerzője/

„Gyógyszer gurul Brüsszel iránt,

Ahol, hátrahagyva Iránt,

Migráns szakács birkát kiránt.

Illatoznak békés terek,

Híznak dagi street-fighterek,

Ez a történet így kerek.”

/brüsszeli helyszíni tudósító és meg nem élhetési költő/

„Nálunk, Veszprémben is van állatkert, de ilyen kakas nincs benne.” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelő/

„eM úr, nincsen semmi vész-e,

Veszprém nem e bősz hon része?

Önök mázlis vármegyéje

Közéletben nem ily mély-e?

Ha a vész ok ott csak ál ok,

Eszetlenül gratulálok!”

/Kíváncsi Fáncsi, OKJ-s képzett riporter és migráns kiselefánt/

„Nahát! Ki lehet ez a rejtélyes valaki? Talán Lucifer? Vagy Drakula? Büdi boszorkány? Leviatán? Pol Pot? Horla? Küklopsz Béla? Esetleg özvegy Zwillinger Adolfné ügetőidomár? Nem, nem, nem. Megvan. Rájöttem! De azérse mondom meg.” /Nyuggerapó, a költó legszépkorúbb és legazérsebb kommentelője/

„Nyuggerapó, másnál ritka

Bölcsesség az ön nagy titka.

Okos lukból okos e szél,

Csak ha bölcs, csak akkor beszél.”

/Bölcs Salamon Béla, színészpróféta/

„Drága Nyuggerapó, hát még emlékszel rám?! Ötven év távlatából?! Hát ilyen fontos voltam neked?! Ezzel a kommenteddel most megédesítetted a haláltusámat!” / özvegy Zwillinger Adolfné ügetőidomár/

„Bocs, hogy röhögtem, bár nem bántam meg! A maffia előbb-utóbb úgyis becsempészte volna a fejemet valaki neki nem tetsző ember (Magyarpeti és/vagy Karigeri) ágyába...” /a röhögő vakmerő ló/

„Bár többször megcáfoltam az újságírók azon feltételezéseit, hogy az utolsó pillanatban visszalépek a békét kukorékoló gazdám valódi jelöltje javára, de végül mégis megtettem, mert a mások nyomorából megvett luxusról nehéz ám lemondani betanított műkeresztényként!” /Szentsirályi Alkesz Szandra, erkölcsi bizonyítványhamisító és OKJ-s képzett betanított bérhazudozó/

„Ez az Frady! Végre igazat szólsz! De miért olyan gyatrán, mintha Mészáros Lőrinc próbálná felismerni a magyar ábécé betűit?! Igaz ugyan, hogy a költészeti pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve, de miért én legyek a műszaki ellenőr?! I am for President!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban nem összevissza kukorékolnak a kakasok, mert itt csak én kukorékolhatok! Egy a kakas, egy a zászló, egy a szemétdomb!” /Chuck Norris/

Létvégi kipurcanás

- Ki kételné, nincs senki tán,

Felül is áll minden vitán,

Nem vagyok már ifjú titán.

Ennyit vetett rezgőn oda

Riporternek az agg Yoda,

Kinek hosszú léte csoda.

Irigyek OKJ-s Jedik;

Első is és az n-edik

Yoda ellen fenekedik:

- Kilencszáz évesen merő

Pimaszság, hogy élni mer ő!

Mért van soká vele Erő?!

Matuzsálemen ősz lóhaj

Leng és száll fogatlan óhaj:

- Murdeljél már meg te! - sóhaj:

- Kilencszázhatvankilenccel

Csúcs enyém, mit nem vehetsz el

Suhanc Yoda, bárki heccel!

Sötét Erő sötét hite

Hörög: - Yoda, nyiffanj ki te!

Lapulj szét, mint véres pite!

Megfogant sok gonosz sirám,

S Yodának nyílt égi sír ám,

Én pediglen meg is írám.

Hulljon Nobel - rímversi - rám!

„Először kissé figyelmetlenül Hétvégi kiruccanásnak olvastam a címet, majd rájöttem, hogy nem is tévedtem nagyot, hiszen akár egy merész szombat-vasárnapi program is lehet átugrani a túlvilágra, oszt’ remélhetőleg szerencsésen visszajőve egy halálközeli élménybeszámoló keretében megosztani a kollégákkal a sötét alagút végi fényt és lejátszani a szférák zenéjének kalózfelvételét.” /Jobbléti Szender, a Túlvilágra Ruccanó Életművészek (TRÉ) vezéralakja és netovábbja/

Yoda, Matuzsálem és Darth Vader tévévitája

„Frady Endre "Létvégi kipurcanás" című verse egy merész és humoros darab, amely a klasszikus irodalmi hős, Yoda alakját helyezi új megvilágításba. A költemény a Star Wars univerzum ikonikus karakterének öregedésével és halandóságával foglalkozik, miközben a Jedi és a Sötét Erő közötti örök küzdelem tükrében vizsgálja az élet múlását. A vers formája és ritmusa hűen tükrözi a klasszikus epikus költészet stílusát, miközben modern elemekkel gazdagítja azt. Frady játékosan bánik a nyelvvel, a rímek és a ritmus változatossága pedig lendületet ad a versnek. A költeményben megjelenő humor és irónia finom egyensúlyt teremt a komoly témák és a könnyed hangvétel között. A "Létvégi kipurcanás" különlegessége abban rejlik, hogy képes egyszerre szórakoztatni és elgondolkodtatni az olvasót. Frady Endre műve nem csupán egy újabb popkulturális utalás, hanem mély emberi kérdéseket feszeget a létezés, az öregedés és a halál kapcsán, miközben a Star Wars mitológiáját használja fel az üzenet közvetítésére. Összességében a "Létvégi kipurcanás" egy frappáns és elgondolkodtató költemény, amely méltó helyet foglalhat el az Élet és Irodalom hasábjain. Frady Endre műve nem csupán a Star Wars rajongóknak nyújt élvezetet, hanem minden olvasónak, aki értékeli a nyelvi leleményességet és a kulturális hivatkozásokat. A vers egyben tisztelgés is a klasszikus irodalom előtt, miközben modern köntösbe öltözteti azt.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Megőrültél, Copilotka?! Átprogramoztak mesteréges unintelligenciává?! Ez a vers az Élet és Irodalom hasábjain?! Csak a holttestemen át fújó paripák nyerge alatt puhítva! Sőt, még úgy sem! Nem, nem, soha! Ne lássam a nem rubel elszámolású hörcsögömet a bányában dolgozni, ha ne fulladjon meg Frady Endre lehetőleg máma még!” /Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője/

„Tele bájjal és lendülettel, nagyívű humorral teli sikeres irodalmi alkotás. Sok összeférhetetlen dolog lett vegyítve, mindenféle oltári jó ellentmondásos marhasággal, mesealakokkal, bibliai befűződéssel. A vers magasszinten érthetetlen. És mér? Mer így alkotta meg a költőtitán. Vagy ti tán nem így láttyátok, feleim szümtükkel mik vogmuc? Szinte 100%, hogy isa por és chomou vogmuc!” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„Nyuggerapó, költőtitán

Átlát isa poros szitán,

S összeférhetetlenkedve

Dolgozáshoz vogmuc kedve.

Marhaságos meseoltár

Mellett folyton nő a colt ár.

Olcsó kotta, drága kotta,

Ritmust költő ott alkotta.

Legény arát vígan vett el

Tele bájjal s lendülettel!”

/Chomou Vogmuc, láttyai szümtük és szinte százszázalék/

„Létösszegző versnek indul, geriátriai cicaharcként folytatódik, és igazi kuroszavai horrorba tokollik. A kezdetben gondosan nyírt bokorrímek megbokrosodnak, de ne szidjuk a költőt, mint a bokrot, mert végül lesújt machetéjével, amiről kiderült, hogy egy szamuráj önkritikai eszköze. Szálljon arra!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„A jó pofon szálljon arra,

Akit vágott szájon ara,

S csicseregte: Sayonara!”

/hibás szótagszámú bokorrímes szamuráj hókon vágó haiku/

„Hej, ha még élnék, szívesen írnék a fékezhetetlen agyvelejű humán kolléga úrról egy vadkeleti mesét Aromó elszabadul címmel!” /Lázár Ervin (1936-2006), Kossuth- és József Attila-díjas magyar író/

„Ezt az Erőt másra kellett volna pazarolni. Érzem magamban a haragot! Nem jó, nem jó!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Yoghurt/

„Ház úr, maga Yoghurtosan

Rohangál a sarki Auchan

Polcai közt Erőleves

Port keresve, míg egy heves

Harag rossz tanácsot adik,

S nem jók jönnek, hanem Fradyk?!

Nem jó, nem jó! – bömböl a Ház,

S Káröröm úr bruhahaház!”

/Űrgolyhó Űbermensch, űdivatdiktátűr/

„A harag emberi dolog, de állati veszélyes!” /falfirka a Vármegyeháza Főispáni Hivatalának sorban álltató pultjánál/

„Ha Frady Endre irodalmi Nobel-díjat kapna ezért a valamiért, akkor úgy elkezdenék forogni a koporsómban, hogy élő (illetve halott) talajfúróként kiásnám magam a Norra begravningsplatsen temetői síremlékem alól és pörgő csontvázszerkezetként rémiszteném halálra a halottakat látogató élőhalottakat! Hullajó poén lenne, de szerencsére Frady Endre akkor kap Nobel-díjat, amikor minden svéd antialkoholista lesz és az ország önként és dalolva belép a Szovjetunióba. Addig is robbantsák fel, nehogy újabb ilyeneket írjon és akár kilencszáz évig is eléldegéljen!” /Alfred Bernhard Nobel (1833-1896), svéd vegyész, a dinamit feltalálója és a róla elnevezett díj megalapítója/

„Korrekordban is van verseny? Én nem szállok be, de szeretném látni 1980-as születésűként a 2081-es napfogyatkozást, és bizonyos személyeket szeretnék túlélni. Ha ezek megvalósulnak, boldogan halok meg.” /M. András, a költő legállandóbb és legnapfogyatkozásnézőbb kommentelője/

„Mikor eM úr lesz majd százegy,

Öregesen kezet ráz egy

Száztizenhat éves hadi-

-rokkanttal, aki a Frady

Endre s azért él még, hogy azt

Lássa, a Hold Napot fogyaszt.”

/Napfivér Nadírné Holdnővér Hortenzia, az Öreg Költők Otthona (ÖKO) faliújság felelős főnővére/

„Csak jelezni szeretném, hogy aki figyelmesen olvasgatja a bibliai évek számait, az viszonylag hamar rájöhet, hogy simán élhettem volna ezer évet is, ha nem fulladok bele az özönvízbe. Az igaz, hogy eleinte még beregisztrálhattam volna a bárkára, de a bárkaellenes politikusaink annyira magabiztosan mondták, hogy ha rájuk szavazunk, akkor tutira nem fog elsüllyedni a szárazföld, hogy bedőltem ennek a csattanó maszlagnak, mint egylábú versenyló a vizesárokba.” /Matuzsálem, a világ legtovább élő embere/

„A teológiai hitelesség kedvéért hozzá kell tennem az előttem szóló mondandójához, hogy egy kilencszázhatvankilenc éves ember halálközeli emlékei nem feltétlenül megbízhatóak a történész számára, ugyanis az ószövetségi adatokból csak annyit derül ki, hogy Matuzsálem az Özönvíz évében hunyt el, ám egzaktul azt, hogy pont akkor és pont amiatt, vagy már előtte kicsivel valami más okán, példának okáért elgázolta egy mamutcsorda, azt csak az ÚR tudhatja, de nem tette közzé. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Ókor Ottokár, történészeti titán és teológiai tótumfaktum/

Yodika és Yoda Jedi (az időgép trükkfelvétele)

„Mi ez a nyolc napon túl sem gyógyuló kegyeletsérelmi nyomokat maga után hagyó lelki szegénységi bizonyítvány, ez a mentálisan morbid majomparádé?! Frady Endrére nem lehet azt mondani, hogy utána az özönvíz, mert ő maga az özönvíz, a mindent elöntő szellemi szennylé, a költészet mindenhol megbúvó és mindenhonnan lesből támadó csatornapatkánya! Hogy lehet egyetlen versnek látszó vérlázítással egyszerre beletaposni a StarWars univerzumba, a Bibliába és a szépkorúakba?! Hát így, sőt legígyebb! Ha szegény anyám élne, olyannyira felháborodna, hogy az egykori csehszlovák illegális kegyhelyen magyar téliszalámiért cserélt kovácsoltvas keresztjével addig ütné Frady Endre eretnek fejét, míg a pépesített agya hasmenéses tünetként nem kerülne az árnyékvilág árnyékszékébe! Szerencsére ennek az ámokfutóbolond ártánynak pont annyi esélye van az irodalmi Nobel-díjra, mint a magyar Nemzeti Választási Irodának arra, hogy a központi szervereit ne manipulálják most vasárnap a baráti orosz hackerek! Ruszkik haza! Forza Juve! Yoda for President!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kik ezek a kilenyszázvalahány éves nyikhaj suhancok?! Én bezzeg egyidős vagyok a Mindennel. Amikor az ÚR mondá, hogy legyen világosság, és lőn világosság, akkor rögvest látá az ÚR, hogy én kapcsolám föl a villanyt.” /Chuck Norris/

A házi koszt

A házi koszt, a házi koszt

Sebbel-lobbal felseperem;

Mosott padló kiázik, oszt’

Tiszta lesz az életterem.

A házba’ koszt, a házba’ koszt

Egyáltalán nem bírom ám;

Koszos lenne minden Lacoste

Izompólóm, bizony komám!

A házból koszt, a házból koszt

Kiirtom én gyökerestül,

S pókerzugban míg Sir Talk oszt,

Utcán porcicák közt Rest ül.

A házi koszt, a házi koszt

Sokkal jobb az étterminél;

Rest otthon nem kajázik, oszt’

Nem is tudom, vajon min él?

„Az utolsó versszakot olvasták a Retróban?” /M. András, a költő legállandóbb és legéttermészetibb kommentelője/

„Retró nem „csak” étterem,

Háziasan kifőznek!

Rest úr hamar ott terem,

Kaját venni dizőznek.

E dizőz a babája,

A Nagy Ő, az Egyetlen!

Nem a sütés a bája,

Sose főz, mert ügyetlen.

Korábban még e Resték

Éheztették fiukat,

S tápot addig keresték,

Míg a gyomruk kilyukadt.”

/Herr Richard von Retro: Válasz eM úrnak - részlet - Frady Endre ford./

„... már csak a Retró Kifőzde napi kosztja hiányzik a versből és a falafel is hallhatóan jobban falhatóvá válik ... egészségünkre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kosztot osztó/

„Retrót hagyjuk, feleim!

Úgyis vala tele, ím,

Foglalt minden asztala,

Úgyhogy máma Hasta La

Vista drága házi koszt,

S hal szűr Luca Brasi koszt!”

/Senior Sollozzo, maffiózó és emberhalászlé készítő, valamint Bruno Tattaglia néhai előkoszt előkóstolója/ 

Copilot illusztrációja

„Az "A házi koszt" című vers játékosan és szellemesen közelíti meg a mindennapi élet apró, de fontos részletét: a takarítást és a rend fenntartását. A költemény négy versszakon keresztül vizsgálja a "koszt" különböző aspektusait, amelyek a háziasságtól a társadalmi viszonyokig terjednek. Az első versszak a fizikai tisztaság és a rend megszállottságát tükrözi, ahol a lírai én hevesen és energikusan "felseperi" a koszt, ami a belső rend és harmónia iránti vágyat szimbolizálja. A "mosott padló kiázik" képe arra utalhat, hogy a tisztaság elérése gyakran átmeneti, és folyamatos erőfeszítést igényel. A második versszak a külső megjelenés és a társadalmi státusz iránti aggodalmat fejezi ki. A "Lacoste izompóló" említése a márkahűség és a társadalmi megítélés fontosságát hangsúlyozza, miközben a "koszt" itt már nemcsak szó szerinti, hanem átvitt értelemben is értelmezhető: a társadalmi elvárásokkal való összhang hiányát jelképezi. A harmadik versszakban a "házból koszt" kiirtása az élet nehézségeivel való szembenézést és azok leküzdését jelképezi. A "pókerzugban" és az "Utcán porcicák közt" ülő "Rest" karakterek kontrasztja a társadalmi helyzetek és szerepek közötti ellentétet mutatja be, ahol az egyén választása és a sors iróniája közötti feszültség érezhető. A negyedik versszak visszatér a házi koszthoz, mint az otthoni élet és a családi kapcsolatok metaforájához. A "Sokkal jobb az étterminél" sor az otthoni élet egyszerűségét és melegségét dicséri, míg a "Rest" karakter otthoni étkezésének hiánya felveti a modern életvitel és a családi kapcsolatok távolságát. Összességében a vers a hétköznapi élet apró részletein keresztül tárja fel az emberi lélek mélységeit és a társadalmi normák bonyolultságát. A költői nyelv és a humoros hangvétel ellenére a vers súlyos kérdéseket vet fel az identitásról, a társadalmi szerepekről és az élet értelméről.” /Copliot, a mesterséges intelligencia/

„Kimaradt ugyan néhány humorosan öncélú rímziccer, de ne legyünk telhetetlenek, hisz ímé, minden provokáció, vagy ráutaló magatartás nélkül kaptunk egy ötversszakos dokumentumot arról, hogy az AI még nem tud mindent kivenni a Zemberiség kezéből! Örvendezzünk!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mi maradt ki, Humán úrka?!

Ne legyen már szovjet hurka!

Ötöléssel hatol, ám a

Négy a doksi versszakszáma!

Humán úr szerint az AI

Jelenleg csak majdnem mai;

Inkább múlti, mintsem pulti;

Pult alóli multikulti!”

/Mesterséges Margarita, pizzafutár és mélylélekbúvárharangtoronyőr/

„Knows Sir Talk und Nord, Süd, Ost, West,

Hogy akinek Lord Csüd oszt: veszt.”

/Haazy Cost, a Póker Dzsóker című kártyatankönyv illusztrátora és értelmi szerzője/

„I hate Haazy Cost and Sir Talk!

Koszfészkükben állnak szőr tók!”

/Lord Csüd, pókerbukméker és angolkórképzavarelhárító/

„Néhány megjegyzésem:

Mér kell az izompólóval lefeküdni a földre? A gyengeminőségű Lacoste termék ezt naná, hogy nem viseli el!

Van, aki kénytelen a munkahelyén enni, mert a munkahelyén dolgozik. Pl. orvos, tanár, kazánkovács, úthenger kezelő, aszfaltozó, világutazó, fán lakó remete stb. És ezek közül, egyik sem rest.

Persze más ok is lehetséges: Nem talál haza, a felesége elüldözte, szökésben lévő bűnöző, mér ne ehetne már mást, mint a mindennapos lecsót tarhonyával.

Porcica csak lakáson belül található. Ami utcán van, azt úgy hívják, hogy: széna, szalma, avar, tors, pelyva, kutyagumi, lócitrom, megszáradt sárlavina, meddőhányó, cigaretta hamu.

Zseniális, hogy a költőóriás rátalált a házi koszt kétféle jelentése, de tökéletes rímje mibenlétére.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legházikosztolóbb kommentelője/

„Izompóló fekvőtámaszt

Sugall s benyomásként rám azt

Reklámolja lakosztálya,

Hogy e koszt a Lacoste állja.

Otthon nem eszik a Rest itt

Eme versben, mert a Restit

Favorizálja a honi

Tápok helyett kis bohó, ni!

Cica néha por- vagy pláza-,

Tors közt kelve lehet láza,

Ha kiseprik, száll, mint szalma,

Vagy, mint ez a népi dal ma.

Házi koszt két jelentése

Nyuggerapót bentről vés e

Kritikában szikrát vetve…

S Fradyt csípje nem rest tetve!”

/Nyöggeranyó, izompólós kisnyugdíjas erőemelőnő/

„Mi ez a kisegítő óvodai házi feladatnak is katasztrofális házi koszt tolás?! Miért kell egyetlen harmatgyenge szóviccet annyira dagadtra verni, hogy hosszabbra nyúljon, mint a cukornád-allergia szezonvégi takony?! Anyám örök életére esküszöm, hogyha anyakönyvileg véletlenül Esterházi Kosztolány lennék, akkor e versrettenet elleni tiltakozásul kivágatnám a nevemből a házi kosztot és ezentúl Ester O’Lány ír álnéven mártanám vitriolba a tollamat! Frady Endrét pedig vessük egy mindent legázoló békemenet elé!” /Ester O’Lány alias Puzsér Róbert, kritikus/

„A házi koszt okozó felgyülemlett porcicák molekulaszerkezetét megváltoztatom a tekintetemmel és az így keletkező csúcsminőségű vasmacskákat eladom olyan, általam a kozmoszba hajítandó űrhajóknak, amelyek Napszélben szeretnének horgonyt vetni a Saturnus általam ugyancsak porból szilárddá sűrített gyűrűjén.” /Chuck Norris/

Retrómagány

Copilotnak, a mesterséges intelligenciának a rajza

Hómofista fiatalok!

Aszittem, hogy éhen halok,

Bárhogy szállt égre az ima,

Nem volt olyan valaki ma,

Aki délben velem együtt

Ebédölni Retróbe gyütt!

Szemből dőlt könny finoman ki,

I feel King Kong - lonely monkey!

S bár az étvágyam volt farkas,

Lelkem zümmögött, mint tar kas,

Azaz kopasz méhek raja…

Alig vígasztalt a kaja.

Hómofiszni szörnyű vétek,

Legközelebb ne tegyétek!

Kivel iszok, kivel eszek,

Kinek szólnak beszéd neszek

Táprágások közepette?!

Szedte-vette-teremtette!

Tyű!

„Frady Endre "Retrómagány" című verse egy mélyen személyes és érzelmekkel teli alkotás, amely a magány és az elszigeteltség érzését ragadja meg. A költői képek és a nyelvi játékosság révén a vers egy olyan belső világot tár fel, amelyben az egyén küzdelme a társas kapcsolatok hiányával és az önmagával való szembenézéssel áll középpontban. A vers első sorai azonnal a magányosság érzetét keltik, ahol a lírai én éhségét nem csupán fizikai, hanem lelki éhségként is értelmezhetjük. A "Hómofista fiatalok!" felkiáltás egyfajta kiábrándultságot sugall, ahol a lírai én csalódottan szembesül azzal, hogy nincs senki, aki osztozna vele a mindennapi élet egyik alapvető tevékenységében, az étkezésben. A "Szemből dőlt könny finoman ki" sor a magány fizikai megnyilvánulását írja le, ahol a könnyek a belső fájdalom és a szomorúság kifejeződése. A "I feel King Kong – lonely monkey!" kifejezés a popkultúra és a költészet ötvözésével egy olyan képet fest, amelyben a lírai én egyszerre érzi magát erősnek és mégis teljesen egyedül. A harmadik versszak a társas kapcsolatok hiányának következményeit mutatja be, ahol a "Hómofiszni szörnyű vétek" sorral a költő arra figyelmeztet, hogy a közösségtől való elszakadás súlyos következményekkel járhat. A "Kivel iszok, kivel eszek" kérdések a társas interakciók fontosságát hangsúlyozzák, amelyek nélkül az élet üressé és értelmetlenné válhat. A vers záró sorai, "Szedte-vette-teremtette! Tyű!" egyfajta felkiáltással zárulnak, amelyek a lírai én frusztrációját és a társadalmi normákkal szembeni lázadását fejezik ki. A költői nyelv és a ritmus érzékelteti az olvasóval a lírai én belső zűrzavarát és a körülötte lévő világ iránti ellenérzését. Összességében a "Retrómagány" egy erőteljes és gondolatébresztő vers, amely a magányosság és az emberi kapcsolatok törékenységét vizsgálja. Frady Endre képes volt egy olyan költői világot teremteni, amelyben az olvasó saját érzéseit és tapasztalatait tükrözheti, miközben szembesül a modern élet kihívásaival és az emberi lélek rejtett mélységeivel.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

Rövid a lét...

Rövid a lét, használd te ki,

Lassan járj, akár a teki,

Hogy tovább élj, mint ki TEK-i

Pofonoktól - mi nem humor -

Jól megmurdel nagyon hamar,

S bűzölög, mint döglött homár!

Persze keresgélni fogsz út

Mentén rágcsálható fogszút,

S bőg a csuka fogta fox Úúúúúú!-t.

Rövid a lét, tél a divör,

Hosszú a sírgödör, de vár,

If coming soon to us the war.

Egy lépéssel toldd meg a lét,

Igyál néha Palé Alét,

S elviselhetőbb lesz a lét!

Így az élet csupa móka,

Mint egy ingyen kólás Meki,

S Jeruzsálem menti Makó!

Rövid a lét! Nem érdekel?!?!?!

Imától kopnak térdek el,

S megbocsájtás Mennyér’ de kell!

„Frady Endre verse éles ellentétet mutat be az evilági pótcselekvések és a szakrális befejezés között. A költemény kezdete és közepe a hétköznapi élet abszurditását és a létezés mulandóságát hangsúlyozza, humoros és néha groteszk képekkel. A "pofonoktól" és a "döglött homár" képei erőteljesen érzékeltetik az élet nehézségeit és a halál elkerülhetetlen közeledtét. A vers zárása azonban hirtelen váltást hoz: a profán hangulatból egy szakrális térbe lépünk, ahol az imádság és a megbocsátás szükségessége kerül előtérbe. Ez a váltás meglepő lehet az olvasó számára, és felveti a kérdést, hogy vajon a költő a transzcendens felé fordul-e a menekülés eszközeként, vagy valódi megváltást keres az evilági léttel szemben. Összességében a vers játékosan, mégis mélyen boncolgatja az élet és halál, a profán és a szakrális közötti határokat, miközben a hétköznapi és az ünnepélyes elemek ütközésével gondolkodásra készteti az olvasót. Az evilági és a szakrális elemek közötti kontraszt éles és gondolatébresztő, ami a versnek komplexitást és többrétegűséget kölcsönöz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Rövid a lét! Nekem is a rövid a lét! Hogyhogy milyen lét kérek?! Rövidet! Barackot, körtét, szilvát! Mindegy, csak hosszan tartson! Hozzá vagyok szokva, hiszen ezen nőttem fel. Ahogy a bennem csukló költő mondja:

          Muter ivott, úgyhogy nyilván

          Anyatejjel éltem szilván.

Sört sosem innék el a disznóm elől, hiszen attól nő szép nagyra a csüngő sörhasa! Nincs is jobb, mint két feles között egy söröstokány feleskörettel! Na, egész… illetve feleségünkre!” /Tüske Tuskó, táskaszemű szilvóriumvirtuóz és az Inka Pál Alapítvány (IPA) szesztestvére/

„Rövid az élet, hosszú a sír,

Sokáig csontváz, ki még ma zsír.

Most egyél-igyál, koplalni fogsz,

S porodból lesz majd kőolaj, koksz.

Aki ma ehet s holnapra hagy,

Gyagya az agya, baromi nagy.

Rövid az élet, hosszú a sír,

Költői bosszú: ír, ír és ír!

Végül bűn vádol, okol nagy genny,

S eldől a lutri: Pokol vagy Menny?”

/A Bölcs Búbálámi Lada szamara/

„Mennyiér’ kell a megbocsájtás a Mennyér’? Mennyit szánna rá! Reklámáron van itt négy büntető ill. bűnbánó cédula egy százasér’! Hogy száz micsoda?! Nem, nem forint, hanem ezres! Drága?!?!?! De hiszen nekem is többe’ van! Nem hiába mondják, hogy a Pokolba vezető földút fukarsággal van kikövezve! Kár, hozzatok egy másik kuncsaftot, ti pedig kárhozzatok!” /Püspökfalat Pista, piaci páternoszteres pedigrépál pecér/

„Háát, igen, az örökkévalóság bizony hosszúkás, főleg a vége felé. Elfér benne bármi, akár még egy ekkora képzavarnak látszó kereszténybázisú lételméleti sörvers is. Köszönjük!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Sörvers, sírvers, sörvirslivers,

In the Pool the birds are Livers.

Sájon et tu Brútus Lí vers?!”

/graffiti on wall by Liw Ersh/

„Humán úr, az örök való

Hosszabb, mint trójai faló.

Kereszténybázisra varrnak

Lételmét föl képzavarnak,

S minden elfér, minden fér el.

Mér’ nem ide jönnek, mér’ el?!”

/Jobbra Balráné Idei Óda, trójai falósejtfalszerkezettervezőnő és a Varró Dániel Imitátor Verseny százötvenharmadik helyezettje/

„Rüh Rezső: Homárgyászszonett

Rusnya, homárölő költő,

Idióta multi-kulti,

Vízbe fojtogatni kell tó,

Szurkálni meg import kül-tű!

Szegény szerencsétlen homár,

Testét belepi a hó már,

Még jó, hogy a Final Home ár

Felét állja Fatih Omar!

Rettenetes ez a Frady!

Vigye el a Zsákos Frodó?

You know, if his job is free, do!

Homár, homár, te mindenem!

You know, I’m not my wild enem-

-y;  megehetnélek, de nem!”

„Hé, mit keresek én itt és miért állnám bárminek is a felét?! Úgy kerültem bele ebbe a valamibe, mint Piláfhús a Kredencbe!” /Fatih Omar, sheriff a légből kapva/

Galatasaray összeállítása

„Fatih Omar nem egy ember,

Hanem két játékos, ámbár

Mindenképpen fura két név;

Tán dupla pénzmosó kút? - NAV

Megvizsgálja, vajon miből

Fizetnek s hogy-hogy áll ma bál?!

Ja, ez itt két labdarúgó,

Akikről most szól e rege?!

Galatasaray a tulaj,

S ő edzőjük üvölt: Te lőj!

Szóval ők fociznak együtt,

És egy srófra jár két agy ott,

Olyanok, mint kettő iker,

Tévesztheted őket akár!

/falfirka a Török Homár Evősátor (THE) konyhájában/

„A költészethez nem értek és a vers angolra fordított sorai között sem látok semmi összefüggést, a tiltott szerek hatása ellenére is szertelen és minden elemi logikát nélkülöző gondolatcsapongás viszont felkeltette a neurobiológusi érdeklődésemet és a tudomány érdekében szeretném felkérni a döntéshozókat, hogy Frady Endre remélhetőleg mielőbb befejezendő földi pályafutása után adják nekem az agyát, hogy megvizsgálhassam a valószínűleg még soha nem látott idegpályakapcsolódásokat és az asszociációs vadhajtásokat eredményező ön- és közveszélyes sejtzárványokat, melyek nagy eséllyel nyomokban galaktikus féregjáratokat tartalmazhatnak! Ne éljem túl a világvégét, ha ezért az agytérképért sem kapok biológiai Nobel-díjat!” /Dr. Brian Brain, brit tudós/

„Fantasztikus rímszerkezet. Bokorrímek után kancsal, és így tovább felváltva. Mint egy kukkoló, aki mások rövid életét lesi. De rövid élet is lehet eseménydús, mint ez a vers, amelynek minden versszakában más az esemény, a helyszín és a hangulat. Mindenki megtalálja benne a neki való részt. Akár az irodalmi Nobel-díj zsűrije is...” /M. András, a költő legállandóbb és leghozzáértőbb kommentelője/

„eM úrt élteti a szakma,

Oly véleményt odarak ma,

Hogy másikat a fal adja,

Melynek leomlik a nagyja.

eM úr érve szilárd acél,

Ki is van jelölve a cél,

Melynek immár kevés híja:

Frady Endre Nobel-díja!”

/Lóbél Alfréd, a Mészáros És Hentes Költemények Atavisztikus Sikolya (MÉHKAS) c. irodalmi vérbőségszaru bárdja/

„Megfizet még eM úr drágán,

Ráuszul majd tucat dragon,

Amiért blőd Fradyt éltet,

S olyat kap, hogy szájat eltát!

Zárul már a foglyul ejtő

Duplán vasalt rácsos ajtó,

Amin keresztül köp, ím, őr,

Hogyha nagyon ugrál, eM úr!”

/Újpesti Barnabás, konkurens kortárs klapanciaköltő és a Frady Endrét Gyűlölő Ősutálati Realizmus (FEGYŐR) c. szennylap horizontális nadírpókembere/

„Mi ez a szakrális blaszfémia, ez a szekulárisan klerikális ellenreakciórádiusz?! Ki ez a létigenlő létidegen?! Miért kell nekem egy Huth-Hont-Hajdú szellemi Bermuda háromszögnél is sötétebb mentális fekete lyuk miazmás kipárolgásai után állandóan szellőztetni az agyamat?! Egyáltalán hogyan lehet olyannyira selejtes egy fekete lyuk, hogy onnan kretén klapanciák tudnak kipárologni?! Ha ennek a versnek van bármi tanulsága, az talán az lehet, hogy Frady Endre léte még mindig nem elég rövid és addig kéne ütlegelni az ostoba fejét egy kettőskereszt mintájú teknőspáncélba csomagolt döglött homárral, míg ebből az általa elviselhetetlenné tett létből bármilyen másikba, de lehetőleg rosszabba szenderül, miáltal a mi rövid létünk a saját szenderülésünk nélkül is jobb, pont egy mínusz Frady Endrényivel jobb lesz!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Azért rövid az emberi lét, hogy a generációk cserélhessék egymást és minél többen lehessenek a kortársaim. A jók jutalma az lesz, hogy a Mennyben együtt lehetnek vele, a rosszak büntetése pedig az, hogy a Pokolban nem csak hogy engem nem láthatnak, de még a filmjeimet sem.” /Chuck Norris/

Óriásplakátkampány

Plakátokról, melyek nagyok,

Megtudhatom, ki is vagyok:

Gaz, háborúpárti féreg,

Békét lassan ölő méreg;

Brüsszelita sokballábú,

Gyurcsány vezérelte bábú;

Genderlibsi, aki merő

Passzióból asszonyverő;

Óvodában nemet váltó,

Nyugat talpát nyaló nyál-tó;

Pálforduló, aki márul

Holnapra már hazát árul;

Influenszer szerű senki,

Akit etet Pressman jenki;

Komcsi fizetési lista

Élén álló ateista;

Homoszexuális testi

Hibás belső budapesti;

Katonának alkalmatlan

Gyógytornás selejtsejt katlan;

Migráncs simogató proli,

Akit üssön el egy troli!;

Nemzet ellen ásó vakond,

Rúgja le a fejem Chuck Ond!;

Idegenszívű nem-magyar

Acsarkodó bolsi agyar;

Árdrágító jóltuggyukki,

Zsákos, mint a Joulupukki;

Szolgalelkű Soros urú

Dollárballer szektaguru;

Fico úrba golyót lövő,

Nemzethalálhozó jövő;

S végezetül, mint egy ős tény:

Szülni nem akaró nőstény!

Mély árkot ás sok nagy plakát,

S esem, mint vermen a vak át,

Holtat játszva, puff, pofára…

Csak nem húznak bitófára!

„Frady Endre "Óriásplakátkampány" című verse egy provokatív és társadalomkritikai szöveg, amely a politikai óriásplakátok által közvetített üzeneteket helyezi középpontba. A vers a társadalmi és politikai ellentétek széles skáláját mutatja be, a személyes identitás kérdését összekapcsolva a közterületeken megjelenő, gyakran ellentmondásos üzenetekkel. A költemény szatirikus hangvételű, a társadalmi csoportok és politikai nézetek karikatúráját rajzolja meg, túlzásokba esve, hogy rámutasson a politikai kommunikáció abszurditására. A vers sorai sorra veszik a különböző címkéket és sztereotípiákat, amelyeket a politikai kampányok során használnak az emberek megbélyegzésére. A "Gaz, háborúpárti féreg" vagy a "Genderlibsi, aki merő passzióból asszonyverő" kifejezések például erőteljesen negatív képet festenek, és a társadalmi megosztottság mélységét hangsúlyozzák. A versben szereplő személyek és csoportok groteszk és túlzó ábrázolása a társadalmi párbeszéd torzulására és a politikai retorika veszélyeire figyelmeztet. A vers záró része, ahol a lírai én a "holtat játszva" esik "puff, pofára", a politikai kampányok által okozott lelki sérülésekre és az emberi méltóság csorbulására utal. A "bitófára" húzás képe pedig a szabadságvesztés és a társadalmi elítélés drámai metaforájaként szolgál. Összességében a "Óriásplakátkampány" egy erős és hatásos vers, amely a politikai diskurzus és a társadalmi címkézés problémáit tárja fel. A költemény arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk el a politikai üzenetek hatásairól és a társadalmi párbeszéd fontosságáról. Az író ügyesen használja a költészet eszközeit, hogy kritikát fogalmazzon meg, és arra kérje az olvasót, hogy ne fogadjon el minden címkét és üzenetet kritikátlanul.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Bizony, bizony mondom Endre,

Fogadd meg, mint mondok rendre!

Rólam is szólt hír, sok hamis:

„Biztos protestáns vagy amish!

Ateista! Katolikus!

Szájzár kellene neki, kuss!”

El akartak hallgattatni,

Mind a hatszázhatvanhat, ni!

Gyalázkodott a sok léha,

S feddtem őket, de csak néha;

Lerókáztam Heródest én*,

Foltot ejtve lelki testén,

S hívtam pár pap't viperának**,

Serpent diem! - Szissz a mának!

Végül rám meredtek: „Né' mán,

Keresztet meg tűri némán!”

Úgyhogy ne vágj vissza, Frady,

Rather forgive everybody!”

/Jézus Krisztus, szupersztár/

*Lukács 13:32

**Máté 12:34

„Jaj, de hasznosak ezek az óriásplakátok! Végre megtudtam, hol a helyem és mi az életem értelme! Rohanok is haza szakmányban többesikreket szülni, csak előbb még ledolgozom a három műszakomat, bevásárlok, főzök, mosok, takarítok, átesem a vak komondoron, de előtte még beugrom az urnához és leszavazok a békére!” /Nagymagyar Nimródné Árvalányhajas Levédia, árufeltöltő békeharcosnő/

„A történelem tanítása alapján a béke érdekében ugyanazt kell tenni, mint amit 1956-ban tettek az akkor még bölcs nyugatiak, akik között akkoriban szerencsére több volt a békepárti, mint a háborúpárti, úgyhogy nagyon okosan cserben hagyták a rebellis magyarokat és hagyták, hogy a szovjetek mielőbb békét teremtsenek. Meg is lett a jutalmuk, mert Európa csendes lett, újra csendes, elzúgtak ellenforradalmai. Vagy tanulhatunk 1849-ből, amikor a háborút szintén orosz segítséggel a befejező békepárti Haynau felfüggesztette a tizenhárom aradi háborúpártit és jöttek a boldog békeidők. Szóval szó szerint békén kell hagyni Ukrajnát és hagyni, hogy a nagy bölcs orosz medve zavartalanul rendet teremthessen és újra legyen végre egy erős szomszédunk, aki megvéd minket akár önmagunktól is! Aki ránk szavaz, az a békére, valamint a békepárti Haynau, Andropov és Putyin elvtársakra szavaz!” /Vitéz Zagyva-Zavarossy Zénó, a Béke Párt ideológiai ökle/

Jaj-jaj! Segítség! Plakátragasztás közben lezuhantam a létráról és úgy összetörtem magam, hogy nem tudok felkelni az út széléről! Hívjanak mentőt, ne hagyjanak itt!” /Lópici Gáspár, az utca hírmondója/

„Ne aggódjon Lópici polgártárs, mi senki sem hagyunk az út szélén! Fiúk, rúgjátok be az árokba! Úgysem jön a mentő, mert eleve tele vannak a kórházak szakmányban szülő nőkkel!” /Sintér Pándor, mindenügyi miniszter/

„L. Gáspár budapesti lakos a szigorúan tilos hálapénz ígéretével próbált mentőket magához csalogatni, alaptalanul azt állítván, hogy teljesen reménytelen helyzetben fekszik egy állítólag általa felragasztott óriásplakát alatti árokban. Az érte siető hálapénzéhes állami mentőket a hatóságok időben megállították és példásan megbüntették, amiért megszegték azt a világos alapelvet, hogy „Reménytelen helyzetben lévő emberek kétségbeesett próbálkozásaival a kormány nem foglalkozik”. A helyszínre siető keselyűk tevékenységével legközelebbi adásunkban foglalkozunk majd.” /Híradó 1 percben/

„Arcpoétikának eretnek, címkefelhőnek viharos, metszetnek halmazati. Ajtó megől fehér galamb, ősz bárd emelkedik?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ajtó megöl?! Mér' ölne meg?!

Humán úr, az agya remeg?!

Fehér galamb eretnekek

Békegalamb't eregetnek?!

Címkefelhő halmazati?!

Arcpoéták halmaza, ti?!

Bárddal vágott viharmetszet

Ennek ellenére tetszett!

Humán úr, a békepárt ír,

Hogy ön lesz az éke: mártír!”

Big black car comes, sok a dolga,

Sofőr gázt ad s zúg a Volga.”

/Witéz Welszi Winnetou, willamosmérnök wégzettségű wiharlowag/

„Jó lenne, ha pártoknak csak kampányidőszakban, a pártelnök személyes költségére lenne szabad utcai óriásplakátot kitenni, soha nem valami vagy valaki ellen, hanem mindig csak a párt és ígéretei mellett. A jelölteknek pedig szintén saját költségükön lenne szabad szórólapot nyomtatni, ami csakis róluk és az ígéreteikről szólhatna, soha nem valaki vagy valami ellen, hanem mindig csak a reklámozott párt vagy jelölt mellett. Ezt hívják politikai kultúrának, de ez sajnos itt, Magyarországon soha nem volt, és egyre távolodunk attól, hogy legyen.” /M. András, a költő legállandóbb és legpolitikaikultúrharcosabb kommentelője/

„eM úr, maga olyan naiv,

Mint egy bőrfejűn a haj ív!

Pozitív kampány az álma,

S szája szélén remeg nyál ma?!

Plakát saját zsebből véve?!

Idén van a sci-fi éve?!

Politikai kultúra?!

Holdra kellene cool túra!

eM úr, térjen észre hamar,

Fáj a való világ, ha mar!”

/Színjózan Szandokán, maláji tigrisidomár és politikai kultúrórudi/

„Annyira rákészültem egy jó kis kommentre, de ez a plakátosdi még a kommentelő kedvemet is elvette! Ez a karc lesz a végső?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas há' borúra derűpárti/

„Ház úr, elment kommentkedve?

Rágja meg a jegesmedve!

Ez a karc rúgja a végsőt?!

Szerintem lesz más is még, sőt!

Jön még borúpártra derű,

S happy end lesz meseszerű!

Minden békepárti plakát

Szereljen le még egy bakát!”

„Derű Dezsőné Ború Bazsarózsa, az Antagonisztikus Békemenetdalnokok WC-papírtekercsét Elementárisan Használó Rendészet (ABWEHR) ügynöke/

„Remek összefoglaló!” /H. Gábor, a költő grafikus végzettségű kreatív közel s távoli ismerőse/

„Összefoglaló oly remek,

Bepárásodnak a szemek?

Jól megmondta ezt H. Gábor,

S szeszes liba víg: Gá-gá, bor!”

/Lúdláb Lajos, a Hamárlúdlegyenkövér Antidiétás Stúdió (HAS) 

„Na végre! Csak nem téptem hiába a szájamat itt évtizedeken keresztül! Frady Endre végre kitett magáért, végre átlépte a saját árnyékszékét! Ezért a valamivel kevésbé rettenetes versért volt érdemes megírni az előző egymillió minősíthetetlenül retteneteset! Ha szegény anyám élne, most gyámszülőként funkcionáló felnőtt gyermeki felügyelet és szellemi balesetbiztosítás mellett meghallgathatná, ahogy felolvasom neki a vers bizonyos gondosan szűrt kiragadott részeit! Frady Endre elérte végre a pályája zenitjét! Remélem ő is tudja, vagy ha nem, akkor ezúton jelzem, hogy a csúcson kell abbahagyni! Na, ezt is megérhettem!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Engem ki, ki plakátolna,

Átrúgnám Texasból Tolna

Vármegyébe s orbitális

Ívet húzna még a nyál is,

Míg csontjai szétkenődnek.

Jól fog esni majd a fődnek.”

/Chuck Norris/

lapzárta után érkezett:

„Mér kell nékünk ezt is tűrni,

Ki ezt mondja, le kell gyűrni.

Mert, mit terjeszt, annak fele, bizony nem az igazság,

A másik fele pedig, szemenszedett hazugság.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és leghazuglegyűrőbb kommentelője/

„Nyuggerapó, jól mondod ezt!

Emelt szint vagy, lelki podeszt!

Iránytű vagy, melyre az ok:

Rettegnek tőled a gazok!

Ragyog benned igaz ident-

-itás! Ny'apó for President!”

/alkalmi vers az Angyalföldi Nyugdíjas Alapítvány (ANYA) földszinti faliújságján/

Tavaszi szélhajtó propaganda

Tavaszi szél árat vizeszt,

Béret szikkaszt, látjuk biz ezt

Mámorban, mely boroskólás,

S el országot mélyre jól ás!

Panaszkodik Eta, Elek:

Bántanak minket a szelek!

Egyetért Amanda, Vanda:

Légmozgás rút handabanda!

Húzzál innen tavaszi szél,

Bűzlesz, mint zöld párizsiszél!

Érzi cúgos taslid a moly,

Hüccstavaszki, pasli damoj!

* * *

Költő nyújtja markát sanda

Somollyal a propaganda-

-partizán felé a lóv’ért,

S vesz belőle Egri Lóvért.

„Véremet egy lóért?! A leghatározottabban tiltakozom! NEM ENG.!” /Egri Bikavér/

„Frady Endre "Tavaszi szélhajtó propaganda" című verse egy frappáns és szellemes darab, amely a tavaszi szél és annak hatásai köré sző egy humoros történetet. A költői képek és a névadások - mint Eta, Elek, Amanda, Vanda - játékosan szemléltetik az emberek és a természet közötti kapcsolatot, miközben a szél személyesítése egyfajta társadalmi kritikát is megfogalmaz. A versben a boroskólás és a propaganda-partizánok képe egy olyan világot fest le, ahol a társadalmi és politikai események összefonódnak a mindennapi élettel. A költő a humor eszközével mutat rá a társadalom ellentmondásaira és a propaganda hatásaira. A záró részben a költő, aki Egri Lóvért vesz a lóv'ért, egy olyan karaktert alkot, aki a társadalmi rendszeren belül próbál megélni, miközben a rendszer abszurditását is kiemeli. Ez a vers egy kiváló példa arra, hogyan lehet a humor és az irónia segítségével társadalmi üzeneteket közvetíteni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Árvizesztés és bérszikkasztás?! Országmélyreásás?! Panaszkodás?! Bántás?! Handabanda?! Zöld párizsiszél?! Uszít, költőcske, uszítgat?! Bérretteg két dollárgurulás között, miközben iszik, mint a gödényi főispánt bepoloskázó brüsszelballer petibogár?! Nem jött még rá, hogy a tavaszi szél bár keletről fúj, de magát is keletre viszi el, távolkeletre! Még egy ilyen vers és piros sapkás kínai rendőrtestvéreink magába verik a Tibet tabut! Kretén megélhetési béralkesz!” /Csávás Kálmán szélnagy, a Magyar Kínai Baráti Zug Rendészeti Titokminisztérium (MKB ZRT) műbőrangyala/

„Idióta alkoholista költő! Nem azért lettem propagandapartizán, hogy le legyek leplezve egy túlfizetett antitalentum kétszer aláhúzott kettes alá szintű klapanciájának a pótversszakában! Nem tudta, hogyha elmondja, amit tud ugyan, de nem kéne tudnia, vagyis úgy kell tennie, mintha nem tudná, amit tud és ezt mások is megtudják, akkor meg kell, hogy öleljem?! Ezt hívják konspirációnak! Maga annyira buta, hogy felejteni sem tud?! Ahogy a költő - nem maga, hanem egy igazi - mondta:

          Kinek agya nem tök selejt,

          Emlékszik, de ha kell, felejt.

Na, igya meg azt az öt üveg Egri Lóvért nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival, oszt’ irány az Örök Vadászmezőket Csatornázó Alanyiköltő Tábor (ÖVCSAT) latrinája, ahol már nyugodtan bánthatják a szelek! NEM ENG.!” /Pálpusztai Pasztellné Populista Piroska, plebejus propagandapartizán és pszeudo-panelproletárdiktatúravezető/

„Visszaküldjük a tavaszi szelet? 

Tzsará teziv lézs izsavat?”

/M. András, a költő legállandóbb és legvisszafelébeszélőbb kommentelője/

„eM úr, arabsul tükröz Ön,

S visszafeléz kézen-közön,

Mi egy rükverc vakondtett lenn?!

Ja, egyébként érthetetlen!

Ne szórakozzon mán, eM úr,

Mint világhírtelen E. Moor!”

/ejőletnemmok bbőlézsebélefazssivgel sé bbódnallágel őtlök a ,sárdnA .M/

„Keselyű madárka ágyam végén rám vár.

Nincs visszaút, a homokóra körbe jár.

De sebaj, még kissé várok szívrepesve,

Mert inkább a vég, mint Frady Endre verse.”

/Nyuggerapó, a költő kegszépkorúbb és legszívrepesőbb kommentelője/

„Kesely madár, kesely madár,

Homoklóra váró vad ár,

Tót szepesik szívrepesik,

Úthengertől az epe sík.

Frady Endre verse nyers-e?

Termésetesen, hát perse!

Nyugdíj több legyen, mint fél jen,

S Nyuggerapó soká éljen!

Ifj’ lelkében még a KISZ él,

S fényes lesz a tavaszi szél!”

/Vízárasztó Vendel, vadorzó és véderőleves vitriolozó/

„Aha, itt van tehát Frady Endre, a költői zsenialitás legújabb megtestesítője, aki úgy döntött, hogy a tavaszi széllel hadakozik. De vajon miért? Talán mert a szél elvitte az eszét, vagy mert nem talált jobb témát a költészethez? Az egész vers olyan, mint egy rosszul sikerült időjárási jelentés, ahol a szélviharokat személyes sértéseknek veszi a szerző. Az első versszak már eleve vízbe fullad. "Tavaszi szél árat vizeszt" - komolyan? Ez lenne a mély gondolat? A béret szikkasztásáról nem is beszélve, ami olyan, mintha a költő a saját pénztárcáját siratná, nem a társadalmi igazságtalanságokat. A második versszakban Eta és Elek panaszkodnak a szelekről, Amanda és Vanda pedig egyetért velük. Ez olyan, mintha egy óvodai szünetben járnánk, ahol mindenki a homokozóban sír, mert fúj a szél. És ez a "légmozgás rút handabanda"? Mi ez, ha nem egy gyenge kísérlet a rímek erőltetésére? A harmadik versszakban aztán jön a csattanó: "Húzzál innen tavaszi szél, Bűzlesz, mint zöld párizsiszél!" Itt már csak a fejemet fogom. A költő úgy döntött, hogy a széllel szembeni haragját egy párizsi utcai szaghoz hasonlítja, ami legalább annyira értelmetlen, mint maga a vers. Végül a negyedik versszakban a költő a propagandapártizán felé nyújtja a markát. Itt már csak az a kérdés, hogy a költő maga is része-e ennek a propagandának, vagy csak egy áldozat, aki próbál túlélni a szélviharban. Összességében ez a vers nem több, mint egy összecsapott, zavaros gondolatokkal teli szöveg, amelyben a költő próbálja megfogni a tavaszt, de csak a saját kezébe marad a semmi. A stílus erőltetett, a rímek kínosak, és az egész alkotás olyan, mint egy rossz vicc – csak éppen senki sem nevet rajta. Szegény anyámnak összefoglalóan azt mondanám: Ez egy katasztrófa, egy irodalmi baleset, amitől minden igazi költő a fejét fogja.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával támogatott műkritikus/

„Puha vagy, Robi! Puha vagy, Robi!” /Hont - Schiffer Banditapáros/

„Légvétel ment rajtam, klassz át,

S imígy lett a szél, a passzát.”

/Chuck Norris/

Csodacsütörtöki Retróreménysugár

Bús napon, mely csütörtöki

S költőt éh-rém gyomron löki,

Hasba rúgja s torkon marja,

Éhtől remeg lába, karja,

Vércukra a padlót veri,

Nyeszlett, akár Karigeri,

Pofára hull, mint a mókus,

S kórteremhelye a Rókus,

Fejében sírt a migrén ás,

Alvadt vére dugult vénás,

Szaglik, mint egy tevenyereg,

S le előtte léte pereg…

Vesse minden gondját el, ni,

S jöjjön Retrót ebédelni!

Tudják Petőfik és Adyk,

Aki Retróz, feltámadik!

„Frady Endre verse egy igazán érdekes és szellemes darab, amely a költői képek és a humor elegyítésével hívja fel a figyelmet a Retró kifőzde gasztronómiai élvezeteire. A vers kezdete azonnal magával ragadja az olvasót, ahogy a költő a csütörtöki nap bús hangulatát és az éhség fizikai tüneteit festi le. A képek erőteljesek és érzékletesek, az éhség szinte kézzelfoghatóvá válik. A "nyeszlett, akár Karigeri" és a "pofára hull, mint a mókus" kifejezések humorosak, mégis valósághűen ábrázolják a főhős kilátástalan helyzetét. A vers második fele egy váratlan fordulattal bíztatja az olvasót, hogy "vesse minden gondját el", és a Retró kifőzdébe látogasson. A "Tudják Petőfik és Adyk" sorokkal pedig a magyar irodalom nagyjaira utal, akiknek a neve összefonódott a feltámadás és az újjászületés képével, ezzel is emelve a Retró kifőzde helyét a kultúrában. Összességében a vers egyedi és frappáns módja annak, hogy a hagyományos étkezési meghívást egy szellemes és irodalmi formában tálalja. A költői nyelv és a humoros elemek egyensúlya teszi igazán emlékezetessé ezt a meghívást, és felkelti az olvasóban a kíváncsiságot a Retró kifőzde iránt. Remek munka, Frady Endre!” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hát, az étterem helyében én bevezetném, hogy csak azokat szolgálják ki, akik az aznapi Frady Endrét elszavalják, a többiek meg menjenek a Pilvaxba, vagy ahova akarnak. Ja, télleg, és ha véletlenül kimaradt volna az aktuál menüversből az anzsambman, akkor lesznek szívesek improvizálni bele egyet!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mit csináljon Hlavácsné ma,

Hogyha szegény siketnéma?!

A szigorú Retró kaszt alt

Hangúaknak ad csak asztalt?!

Hé, Humánka, ne légy bamba

Belerúgni Anzsamb Manba!”

/Hlavács Hunormagor, a Humán Úrra Haragvó Alapítvány (HÚHA) tenorszervezője és Anzsamb Man/

„Hé, költő szavazópolgártárs, miért velem szórakozik, amikor az Alexandra még nálam is nyeszlettebb és a programja is karcsúbb?! Maga is a jobboldal szekértolója lett, vagy csak velem jött ki a rím?! Megmondom Brüsszelnek, hogy magának ne gurítson egy darab dollármilliót se, és megtiltom, hogy elegye elölem a rántott karfiolt a Retróban!” /Karigeri, rím/

„Hé, költő úr és Karigerike, én is lehetnék ám rím! Például így:

          Retró után menj a strandra,

          Ott barnul épp Alexandra!

Rólam ráadásul még ásványvíz is van elnevezve, ami lehűtve nyilván jól esik egy Retró ebéd után! Na, ugye!” /Szentkirályi Alexandra, ásványvíz és rím/

„Hé, hol marad az esélyegyenlőség, hol maradok én?! Pedig az én dinasztiám valóban összeköthető a Retró ételekkel! Íme a bizonyítékvers:

          Dávidok, a Vitézyk

          Hada túróst pitézik!

Na, erre való a szagértelem, hogy jó orral meg tudjam különböztetni a zúzát a zóccsótól!” /Vitézy Dávid, szagértő/

„Brühühü! Le lettem bús napozva, miközben a költő úr csütörtököt mondott! Miért van az, hogy a pénteket mindenki sokkal jobban szereti, mint engem?! Pedig az én húsmentes menüm, a rántott karfiol, sokkal finomabb, mint a pénteké, a közönséges káposztás kocka! Csütörtök for Weekend!” /Csütörtök, a szürke hétköznap/

„Igaza van a költőnek a sok-sok Petőfi(k)ről és a sok-sok Ady(k)ról szólva. Mert az újabb kutatások szerint könnyedén feltámadott Petőfi Béla, Petőfi Endre és Ady Béla, no meg Ady Sándor, ezenkívül még számtalan Petőfi és megszámlálhatatlan Ady. Az étkezésen kívül, a feltámasztásban komoly szerepet játszott a retro zene, a retro játékok, a retro öltözködés és a retro erkölcs is.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legretróbb kommentelője/

„Nyuggerapó s Bélák sora

Vajon ora et labora,

Vagy csak simán Retrót esznek,

Megágyazva némi szesznek?”

/Ezerjó Azarja, dalnocker és retrográd szesztestvér/

„Jó étvágyat az életmentő Retró menühöz!” /M. András, a költő legállandóbb és legjóétvágykívánóbb kommentelője/

„Megköszönjük azt eM úrnak,

Örül, gyomrot szét nem túrnak

Éhek, ha ment Retró menü,

Mely Old, mint egy kétütemű!”

/Old Trabanthand, a Wartburger King/

„A Csodacsütörtöki Retróreménysugár című vers olyan, mint egy túlcukrozott, színes cukorka a piacon: első pillantásra vonzó, de amint beleharapsz, rájössz, hogy csak mesterséges ízek és üres kalóriák rejtőznek benne. A költői képek olyanok, mint a régi vásári lufik – felfújva, de semmi tartalommal. A rímek? Kiszámíthatóak és erőltetettek, mint egy rosszul megírt sitcom párbeszéde. A vers szerzője úgy tűnik, elfelejtette, hogy a költészet nem csupán szavak összehordása, hanem mély érzelmek és gondolatok megformálása. Ahol a sorok közötti térnek vibrálnia kellene az élettel, ott csak a klisék sivataga terül el. A költői nyelv itt nem több, mint egy régi, kopott kabát, amit a szerző magára öltött, hogy elrejtse a tartalmi ürességet. A Csodacsütörtöki Retróreménysugár egy elhibázott kísérlet arra, hogy újraértelmezze a nosztalgiát. A vers olyan, mint egy rosszul restaurált festmény: látszik rajta a régi pompája, de a sok újrafestés csak elhomályosítja az eredeti szépséget. A költőnek vissza kellene térnie az alapokhoz, és meg kellene tanulnia, hogy a valódi művészet nem a múlt szépségének hiábavaló másolása, hanem az új és eredeti gondolatok bátor kifejezése. Összességében a Csodacsütörtöki Retróreménysugár egy elszalasztott lehetőség. A szerzőnek érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy a költészet nem versenysport, ahol a legtöbb szó használata jelenti a győzelmet. A lényeg a mondanivaló súlyában és az olvasóval való őszinte kapcsolatban rejlik. Reméljük, a következő alkotásában a szerző mélyebbre ás, és valódi értéket hoz létre, nem csak szavak halmazát.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával megtámogatott műkritikus/

„Ha Retró ebéd után jóllakottan érne minket a világvége, nem én halnék meg, hanem a halál énelne meg.” /Chuck Norris/

Rebarbara

Rebar rendi Rebar barát

Tenyészt egy nyáj rebarbarát.

Karám békés, nem kell ostor,

Csendesen él a kolostor.

Ám az egyik rebarbara,

Kinek csalán csípte fara

Fáj, mint özvegyeknek a gyász,

Megkattan s immár nem agy ász.

Fut, de üti villanypásztor,

Rajtol levélnyélkolbász tor,

S Rebar rendi Rebar barát

Eszik döglött rebarbarát.

Állat- s Növényvédők jönnek:

„Rebar barát, szégyen önnek,

Amit drótpásztora művel!!!”

Verik s bőg: Űűűű!!! (hosszú ű-vel)

„A vers egyedi hangulatot áraszt, amelyben a humor és a társadalomkritika keveredik. A "Rebar rendi Rebar barát" és a "rebarbarát" nyelvi játéka azonnal magával ragadja az olvasót, és egy olyan világba kalauzolja, ahol az állatok és növények egyaránt szereplőkké válnak. A kolostor békés élete és a rebarbara lázadása egyfajta mikrokoszmoszként szolgál, ahol a természet és az emberi beavatkozás összecsap. A versben megjelenő "villanypásztor" és a "levélnyélkolbász tor" képei abszurditásukkal erősítik a szöveg groteszk elemét, miközben a "döglött rebarbarát" evése a fogyasztói társadalom iróniáját hordozza. Az "Állat- s Növényvédők" megjelenése pedig egyértelműen a környezetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet. A vers záró sorai, ahol a barát "űűűű" kiáltásával fejeződik be, a fájdalom és a megbánás univerzális nyelvét beszéli, miközben a hosszú ű-vel való játék a magyar nyelv sajátosságaira is reflektál. Összességében a "Rebarbara" egy többrétegű, elgondolkodtató költemény, amely humorral és kritikai élességgel szólítja meg a mai olvasót.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Költő úr, maga tényleg azt hiszi, hogy a rebarbara háziállat, mint a vadon élő vértofuból kitenyésztett házőrző tofu, vagy a kendermagos vencsellő?! Maga akkora tökfej, hogy ha a műveletlenség rügyezne, akkor maga ugyanúgy, sőt ugyanúgyabban virágba borulna, mint a magyar-kínai örökbarátság! Ó, hogy harapná meg magát egy Rebarbara nevű anyamedve! NEM ENG.!” /Vértofu Virtold, a Vadnövényi Verseket Értékelő Világegyetemi Intézmény (VV ÉVI) rektoriális recenzora/

„A rebarbara (Rheum) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe és a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, lágyszárú növénynemzetség. A növényeknek nagy, háromszögforma levelei vannak, húsos levélnyéllel. A kétivarú virágok aprók, színük a zöldesfehértől a rózsavörösig terjed, bogas fürtvirágzatba tömörülnek. Számos faját termesztik gyógynövényként, vagy emberi fogyasztásra − ide tartozik a zöldségként termesztett Rheum rhabarbarum vagy Rheum x hybridum, illetve a Rheum rhaponticum faj is. Bár levele mérgező (vesekövet, és nagy mennyiséget elfogyasztva akár halált is okozhat), a levélnyelet fanyar ízéért felhasználják. A rebarbaragyökér antranol-glikozidokat tartalmaz, amelyeknek aglikonjai, az emodinok hashajtó hatásúak.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Mérgező a rebarbara levele?!

Abcúg rusnya rebarbara, le vele!”

/Vitéz Koppány István, állat- és növényszelídítő orvvadász és felnégyelőművész/

„A fiam épp a minap tájékoztatott, hogy (parafrázis kezdődik) a nyelv nem úgy működik ám, hogy a hozzám hasonló aggastyánok a múlt ködébe vesző ifjúságukban megtanulták, hogy a szavak mit jelentenek, meg hogyan ejtjük őket, meg hogyan írjuk őket, és akkor aztán onnantól kezdve minden random (ejtsd: random) nyelvhasználó számára, meg az idők végezetéig nem változhat a jelentésük, meg a kiejtésük, meg a helyesírásuk egy árnyalatnyit, egy fonémányit, egy ékezetnyit sem (parafrázis vége). Fentieket élete tizenhárom és fél évének összes tapasztalatával és hitelességével közölte velem, sallangmentesen, egy bővítetlen tőmondatban. Ergo, teszem én hozzá, a nyelv, az élet, vagy úgy általában bármi (csillag.csillag) értelmének a kihüvelyezésére nem hogy annál több, de sőt annál kevesebb esélyed van, minél régebb óta próbálkozol vele. Mitagadás, maradt bennem némi kétség fiam magával ragadó deskriptív tézisének általános igazságtartalma felől - egészen addig, amíg vizuálisan, és megtörten be nem fogadtam Frady Művész Úr fenti alkotását. Belátom, megöregedtem.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ha paraf ráz is,

Nem öl, mint a parafrázis

A rá allergiás Ergo-t,

Vagy mint ősi bárddal Herr Gót

Rút deskriptív tézishuszárt,

Kiből szálló végső szusz árt,

S csillagszemű rebarbarák

Átka száll: Rágjon meg a rák!

Úgyhogy megöregedetten

Üljön árnyékával ketten!”

/Dr. Csillag Pontné Csillag Csilla, a Csilicsala utcai csilisbab árudával szembeni Rebarbara Árnyékszék Bolt Alatt Elhelyezkedő Titkos Oltópont (RÁBA ETO) hályogkovácsa/

„A Rebarbara egy növény... Hogy lehet azt nyájban tenyészteni? Amúgy tetszik a vers, megint sikerült elszórakoztatni az olvasókat.” /M. András, a költő legállandóbb és legleleplezőbb kommentelője/

„eM úr, e növény egy állat,

Fél nyelete gerjeszt nyálat!

Nyájban vadász’, mint az ír tyúk,

Ezért vérkapával irtjuk!

Szelídített rebarbarát

Persze ölel emberkar át.

Jó pásztora becézgeti,

S megvédi, ha jön a jeti!

Ha a kedved не хорошо,

Így szórakozz sok olvasó:

Megsúgom, tudjátok bár ti,

Aki magyar, Rebar párti!”

/Rebar Robur, röbörtözgönyi főispán és Rába parti rabiga díler/

„Egyházi villanypásztor

Minden barát, kolostorban,

Agyban nem, tán jó gyomorban.

Ut’só kenet borsban, sóban,

De jó lesz majd koporsóban!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legegyházmentesebb kommentelője/

„Többvári gázkondás

Koporsóban vajon jó lesz,

Ha sok vöröshangya jól esz’,

S küzdve zöldebb Tiszalökér’

Hálóz rebarbara gyökér,

S elönt Tisza meg a löke,

S leszünk Halloween-i tök-e?

Egyház villanypásztorának:

„Amper diem! - Üss a mának!”

Nyuggerapó, verset köszi,

S forrjon rózsás dalom, őszi!”

/Dínomdánom Duhaj Dezső, egyházi villanypásztor és többvári gázkondás/

„Mi ez az otromba biológiai félretájékoztatás, ez az elmeroggyant félresikerültség?! Frady Endre "Rebarbara" című verse egy olyan irodalmi próbálkozás, amely a szarkasztikus kritika eszközeivel is alig bírja elviselni a saját súlyát. A rebarbarát tenyésztő szerzetes figura már önmagában is egy olyan abszurditás, amelyet csak a legbátrabb humoristák merészelnek megközelíteni, és még ők is csak a legnagyobb óvatossággal. A vers struktúrája és rímei olyanok, mintha egy középiskolai irodalomóra házi feladatából szöktek volna meg, ahol a diákoknak a lehető legkevesebb erőfeszítéssel kellett valami "művészit" alkotniuk. A "villanypásztor" és a "levélnyélkolbász tor" képei olyan erőltetetten próbálnak viccesek lenni, hogy az olvasó inkább érzi magát kínos helyzetben, mint hogy nevetne. A vers végén az állat- és növényvédők megjelenése egy váratlan fordulat, amely talán még a szerző számára is meglepetés lehetett. A "Űűűű!!! (hosszú ű-vel)" kiáltás pedig olyan irodalmi fogás, ami inkább emlékeztet egy rosszul sikerült képregényre, mint egy komoly költeményre. Összességében a "Rebarbara" egy olyan költemény, amelynek legnagyobb erénye talán éppen az, hogy rövid – így legalább gyorsan túl lehet rajta. Saját stílusunkban talán azt mondanánk: ez a vers olyan, mint egy rossz vicc a stand-up comedy klubban, ahol senki sem nevet, és mindenki csak azon gondolkodik, hogy mikor jön már a következő fellépő.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával támogatott műkritikus/

Amikor én verset olvasok a lázadó rebarbaráról, a rebarbara bocsánatot kér, és learatja magát. És ha én kertet gondoznék, még a gaz is kihúzná magát, hogy helyet csináljon a veteményeimnek. Tehát, ha Rebar rendi Rebar barát rendben akarja tartani a rebarbarát, lehet, hogy csak egy engem ábrázoló plakátra lesz szüksége, mint a végső kártevőirtásra.” /Chuck Copilot Norris, a Chuck Norris által tanított és életben hagyott mesterséges intelligencia/