A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ünnep. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. május 1., péntek

2018. december 5., szerda

Ünnepi fények

Közterek embere fázón
Fekszik a hullt belű zsákon,
S távoli tőle a száz ohm:
Ünnepi fények a fákon.

Közterek embere éhez,
Fogsorok ínybe bevásnak,
S távoli kép jut e lényhez:
Ünnepi fények a másnak.

Közterek embere árva,
Talpa alatt hűl a rótt hon,
S vágya a semmibe’ járva:
Ünnepi fények, az otthon.

Ünnepi fények, a jólét
Benn, fa alatt süti meg hal,
S kinn bevedelve a hólét
Közterek embere meghal.

„szúrós szikár széljegyzet az "annyit is ér" mentalitású menedzsment margójára” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Akinek nincs saját, külön bejáratú fűtött cethala, az annyit is ér!” /Gázár Jónás, hódmezővásárhelyi próféta/

„Költő polgártárs, maga nem tudja, hogy a közterek embere se nem fázik, se nem éhezik, mert nem is létezik, hiszen közkívánatunkra el lett zavarva a közterekről! Akit nem látunk, az nincs! Ahogy magának sem joga szabadlábon védekezni! Őrmester, ütééés íííndulj!!!” /Ököl Ödön, a Panelproli Osztályellenséget Feltétlenül Agybafőbe Bagatellizáló Egyesület (POFABE) szakmai igazgatója/

„Közterek embere ember?
Vagy csak egy állati véglény?
Bölcs, aki vallani nem mer,
Elviszi gyorsan a kékfény.”
/D. György, a költő más cégnél dolgozó és szociálisan érzékeny mérnökkollégája/

„Hallja-e D. úr, ha még egyszer kisbetűvel írja a nevemet, tényleg elviszem, oszt’ vissza meg már csak nyolc napon túl hozzák ám! Na, ehhez tartsa magát!” /Kékfény Késztény kilencedes, a Kulturálisan Önjáró Zakkantakat Univerzálisan Tiltó Államilag Létrehozott Aktív Társaság (KÖZUTÁLAT) őrsvezető helyettese/

„Sóhajtozók! Nem hallottam
hangotokat, mikor szegény
Gruevszkit üldözte a sok
Soros-bérenc rendőrlegény?

Azér' bezzeg sóhajtoztok,
hogy egy cím nélküli senki
- és ezért már nem szavazó -,
a hálóból ne essen ki!

A Karácsony nekik nem jár.
Hiszen nincsen szobájuk se,
hol egy díszes fenyő alatt
állhatna az ünnep kincse!

Csilingelés? Csillagszóró?
Rég elitták már az árát,
szerencsére van még olyan,
ki e hamisságon átlát!”

/Z. György, a Dokk nevű irodalmi portál önfeledt fenegyereke/

„Ironizálunk, Z úr, ironizálunk? Z, mint Zalán?! Na, futás!!!” /Csávás Kálmán izomnagy, az Internacionalista Szekértoló Költőket Intenzíven Rendreutasító Igazgatóság (ISZKIRI) rajtparancsnoka/

„A közterek embere lépjen be a huszita seregembe, oszt’ majd adunk a pápának ünnepi fényeket!” /I. György, cseh király/

„Kik ezek a zagyvaságokat kommentelő ismeretlen gyaur druszák?! A sárkányommal tépetem le a hitetlen fejüket és tüzet okádtatok a kilehelt kénköves lelkükre! Olyan ünnepi fény lesz itt, hogy arról koldulunk!” /Szt. György, keresztény lovag és védőszent/

„Frady Endre témaválasztásával kivételesen egyetértek. Nyilván belebotlott, hiszen az utcán hever. A kényszeres dilettantizmusa és a beteges kínrímkényszere viszont gusztustalanabb, mint amikor anyám a csehszlovák import mosógéppel akarta kimosni a nyers pacal bolyhaiból a bélsarat! E klapancia katarzisa felidézi bennem a fent említett marhabeles esemény ’Hányat kell még hánynom, hogy jobban legyek?’ gyomorforgatását! Irodalmi latrinába Frady Endrével!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A költő szociális érzékenységénél csak az antiszociális érzéketlensége szignifikánsabb. A tisztán kopogó keresztrímek a keresztbe vert szegekre csapó kalapácsütések ambivalens szimbólumai. A hatalom hiénáinak humánum hiátusa elleni haláltusa hisztérikus hőzöngés nélkül konvergál a mindenné magasztosult semmi felé. Az ihlet az éh lett. Frady Endre ismét odamondta a tutit, de akiknek hallaniuk kellene, azok tuti nem olvasnak Frady Endrét. Se.” /Atoll Erősebbné Minta Puska, a Társ A Dalom c. szociális szóvirágcsokor néptribunja és tördelőszerkesztője/

„A rosszindulatú rágalmakkal ellentétben és szociálisan érzékeny vagyok. Ha egy szoci áll elém, az érzékenyen érint és muszáj vagyok lerúgni a fejét! Fizessenek a gazdagoknak!” /Chuck Norris, nyugdíjas akciósztár/

„Jaj, Chuck, úgy látom, anno mégiscsak túl erősen rúgtalak fejbe!” /Bruce Lee, elhunyt akciósztár/

„A világirodalom eme gyöngyszemét megihlető törvényi szabályozás tényállási indoka az "életvitelszerű közterületen tartózkodás". Mármnost egy élettelen tárgy (de tekintsük határesetként fogalomnak), a közterület sehogy nem lehet életvitelszerű. Különben is, mi az az életvitel? Ismerjük az átvitel, könyvvitel, hazavitel, elvitel, keresztülvitel szavakat, és egy sor hasonlót, határozott definíció írja le mindőjüket. Egy büntető törvénykönyv nem lehet homályos.” /Grammatika Ignác, az alvilágban ismert becenevén Nyelvtan Náci, etimo-, pszicho- és ornitológus/

2017. december 13., szerda

Ünnepi fények

Ünnepi fényözönt éget
Sok egész- és félkegyelmű,
S bősz örömük úgy ér véget,
Borsos számlát küld az ELMŰ.

Jókedv és a fényár apad,
Jobban fáj ez, mint a bitó
(vérről elnevezett fapad),
S levél jő, a felszólító:

„Fogyasztó úr! Ha nem fizet
Maga, vagy a kezes apja,
Végrehajtót küldünk, tízet,
S e team önt jól fültőn csapja!”

Lefagy mind, mint Han a Solo,
S zizegnek a kilowattok.
Villamosszék hangja szóló:
„Karjaim közt kiolvadtok!”





„Tartoznak Önnek? Hiányzanak a kintlévőségei? Hatékony csapatunk bárhová behatol és a talált bentlévőségekkel kárpótolja Önt! Szükség esetén esetleg kiosztásra kerül néhány koki és saller is! Hívjon, jövünk! Küldjön, megyünk! Még karácsonykor is! Mottónk: A szeretet nem akadály!” /Team úr és csapata/

„Avagy a fény meg a szeretet ünnepe prózai megközelítésben. Ímé az ember, aki rímben prózálkozik. Hadronütköztető reloaded.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mi ez az ormótlan alávalóság?! Mi ez az öncélú polgárpukkasztás?! Szegény anyám a Mikulásra kapott indián lopakodó felszerelésében a gépemhez osont és a lelki emelkedettségre utaló címe miatt beleolvasott ebbe az ünneprontóan tapló irodalmi környezetszennyezésbe, majd az ELMÜ számlánál úgy ájult az ölembe, hogy bármelyik Jókai főhősnő megirigyelhette volna! Bár Frady Endre is ilyen elánnal omolna saját villamosszéke karjaiba! Akkor szikrázna csak fel igazán az ünnepi fényözön!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha egy összetett szóval kéne jellemeznem ezt a formalista antitézis lírát, akkor azt mondanám, hogy verslábszépségversenyfutás. Ha kettővel, akkor meg azt, hogy NEM ENG.!” /Lapos Lajos, az Idióta Költőket Elutasító Alapítvány (IKEA) lapra szerelhető főcenzora/

„Minek kellene lámpát gyújtanotok, amikor ti vagytok a világ világossága?! Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van!” /Jézus, a világ világossága/

„Nézze Jézus úr, ha Ön az ELMÜ-nél olcsóbban tudná biztosítani az ünnepi világítást, akkor Önnél rendelném meg, hogy karácsonykor fényárban ússzon az álomhotel! Gondolom, tudna születésnapi kedvezményt adni!” /Mutyi Menyhért, a Hitel Mentol ügyvezető igazgatója/

„Felháborító, hogy ez a galileai migráns elveszi a munkánkat és iparengedély nélkül ingyen világít! Így piacképtelen lesz a magasfeszültségünk! Feszítsük meg!” /Dr. Elmű Alma, az ELMŰ jogtanácsosa/

„Az adventi szakralitás és a piaci alapokon nyugvó materiális szeretet-biznisz kibékíthetetlen egymásba fonódása az, amire talán nem gondolt a költő, ám bátran leírta. Az ünnepi fényárban úszó fapados nosztalgia villamos rusztikusan pihentető ülőalkalmatosságai és a villamosszék örökre elpihentető felizzása közötti összekacsintás szürreálissá színesíti azt a bukolikus identitást, melynek mezsgyéjén a balta és a szűr reálissá válik. A tini- és show-bálvány Han Solo fagyott alakjának megidézése hozzásegít a karácsony előtti sztárváró hangulat megteremtéséhez és túlhájpolásához. Kellemes ünnepeket és sok-sok Frady Endre kötetet kívánok minden magyar ember fája alá!” /Glükóz Glicerinné Anfetamin Aranka, a Totálisan Univerzális Literatúrákat Okvetlenül Kiadó (TULOK) főszerkesztő helyettese/

„Hogy merészelt ez az idióta irodalmi lépegető beleírni engem ebbe az Erő sötét oldalánál is szurokfeketébb klapanciába?! Csubi, öl!” /Han Solo, az Ezeréves Sólyom kapitánya/

„Uuuuuuuuur Ahhhhhrrrr Uhrrr Ahhhhhrrrr Aaaaaaarhg…” /Csubakka/

„Én egyszer elaludtam egy villamosszékben és arra ébredtem, hogy szénné égett.” /Chuck Norris/

2013. december 16., hétfő

Karácsonyi történet

Abcúg Andersen, avagy miért kell nekem minden Karácsonykor bőgni a megfagyott kis gyufaárus lány horrorisztikus történetén?! 118 éven aluliak csak szülői felügyelet mellett olvashatják! Gyenge idegzetűek még úgy sem!

"A héten már a nyolcadik!"
A zabos lótekintetű Brusznyák Lajos tömbházmester izzadtan lapátolta a ház elől az éjszaka lehullott töméntelen mennyiségű havat. Egyáltalán nem volt ünnepi hangulatban.
- Utálom a fehér karácsonyt! – mondta és a hóba köpött. Sóhajtva folytatta a munkáját, amikor a lapát megakadt egy kisebb hóbuckában. A házmester nyögve nekifeszült és kifordított valamit a hó alól. Jó ürügyet szolgáltatott a pihenésre, hogy megnézze, mi az. Hamarosan rájött, hogy csak egy megfagyott kis gyufaárus lányt temetett be a hó.
- A héten már a nyolcadik! – dühöngött – Vihetem a szelektívbe!
Az utca végén, a Viharr Kálmán téren kupacokba gyűjtötték a Karácsonykor megfagyott könnyfakasztó mesehősöket. A zabos lótekintetű tömbházmester, vállán a megfagyott kis gyufaárus lánnyal elballagott a „tufaárus fiúk”, a „jószívű árvák” és a „mindenüket szétosztók” táblák előtt és megkereste a „kis gyufaárus lányok” feliratot. A kupac előtt már várta az átvevő.
- Jó reggelt Lajos bá’! Kapás van?
- Kapás! A héten már a nyolcadik! Ezek a kis gyufaárus lányok korán fagynak!
- Ja! Amióta az a kegyetlen Andersen cég kihajtja őket a termékmintákkal, folyton itt kötnek ki.
- Hát, nem szeretnék Andersen-féle kis gyufaárus lány lenni! Az biztos karácsonyi fagyhalál! Én meg áshatom ki őket a hó alól! Na, megyek vissza dolgozni!
- Boldog Karácsonyt, Lajos bá’!
- Gúnyolódsz?! Szétüsselek ezzel a lapáttal?!
- Mi van, öreg?! Agyára ment az örömünnep?!
Szó szót követett és a zabos lótekintetű Brusznyák Lajos tömbházmester súlyos lapátjával nagyon ellátta a fagyott kis gyufaárus lány átvevő fiatal nyikhaj baját.
- Na, lesz mit mesélnem ma este az unokáknak! – gondolta elégedetten a verekedéstől felvillanyozódott tömbházmester és már nem is volt zabos a lótekintete.
Hát ezt okozza a szeretet ünnepe!