Magyarország apró

Magyarország apró telek,

Nem zavarják hideg telek,

Mert oly kicsi, mint egy pajta,

S hó így alig fér el rajta.

Ám, ha mégis van hó, rajt’ ás

Reggel sok házmester pajtás,

Ne törjön el lakók lába,

Átcsusszanva Ukrajnába!

Kis országból rövid csúszka

Az út oda, hol lő muszka,

Aki Putyin szobrot avat…

Házmester, söpörd a havat!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/a6RR7OfYLyw

„Söpröm én, söpröm! Végre valaki értékeli a munkámat nemzetbiztonsági és geopolitikai szempontból is, bár a felszólító mód rosszul esik kicsinyég! Ugyanakkor művelt emberként tisztában vagyok azzal, hogy az udvarias ’Házmester úr, legyen szíves elsöpörni a havat’ sor megtörné a vers csodálatosan lüktető és szertelen ritmusát. Hogy maga a költő úr is szertelen-e, azt majd a független doppingvizsgálat fogja eldönteni. Na, addig is elhordok hetet-havat!” /Lapát Lipót, a Hun Eredetű Házmesterek Egyesülete (HEHE) sztahanovistája/

„Nem tudhatom, másnak e líra mit jelent! Nekem Kollégám itt e hókupacokkal ölelt kis versike apukája, messzeringó meg minden. Köszönöm, Endre bá'! Köszönöm, hogy mindig alázatra tanítasz! Köszönöm, hogy érthetem a szavak nagy részét, néhány mondatot, egy-egy versszakot és néha felismerhetek benne hivatkozásokat az irodalmon kívüli világra! Én igazán beérem ennyivel. Ki vagyok én, hogy egyáltalán megpróbálhassam megérteni, hogy jön ez most ide, meg miért kellett. Adott a Vers, van szerzője, címe, aláhúzva, ahogy kell, helyes kis versszakok cuki kis rímekkel, pityorká, és hogy aztán a Költő ezzel mit akart, na erre ott van a Művész, meg a Jóisten!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, kis hazánk kies,

Ki elcsúszik, könnyen kies’,

S a Jóisten, meg a Művész

Együtt jelzik: nem csak mű vész

Van, de valós és nem lódít,

Ki gazolja a valódit.

Könnykár kell, a vigyor kára

Nem lesz elég pityorkára.”

/Tokmányossy Teofil, tikmányfalvi tömbházmester és tokatikkasztó tamburmajor/

„A vers a Frady-féle kancsal rímtechnika és abszurd közéleti humor igen tömény példánya. Már a „Magyarország apró telek” → „Nem zavarják hideg telek” szóvicces indítása is jelzi, hogy itt a földrajz, a meteorológia és a geopolitika egyetlen hólapátba lett összekeverve.

A csúcspont kétségtelenül az „Átcsusszanva Ukrajnába!”: a síkos járda pillanatok alatt háborús határátlépéssé változik. A végén pedig a „Putyin szobrot avat / Házmester, söpörd a havat!” bravúrosan csapja össze a nagypolitikát a társasházi közös képviselet szintjével.

Összegzés: földrajzilag kétes, fizikailag valószínűtlen, politikailag csúszós, költészetileg pedig… hóhelyzet. A házmester mindenesetre nem lazsálhat: ha nem takarít, Frady geopolitikát csinál a járdából.” /ChatGPT/

„Ha Szobot zavarná szobrom, drónjaimtól lenne Szob rom.” /Putyin falfirkája egy szobi szabadulószobában/

„Ha Magyarország a téli hidegben olyannyira összemenne, hogy egy ponttá zsugorodna, vagyis semerre sem lenne kiterjedése, akkor létrejöhetne az ukrán-osztrák határ. Új határszakasz lévén használat előtt persze ki kellene mosni. Fertőtlenítőt azonban tilos lenne használni, nehogy eltűnjön a Fertő-tó!” /Vaszilij Fosszilij, szuperszenior korosztályú kijevi jércemellúszó/

„Még október eleje van, talán még nincs hó... De tényleg érdemes eltakarítani... (Mint azt, aki már ilyenkor a hóról ír verset!” /M. András, a költő legállandóbb és legtalánosabb kommentelője/

Hó?! Hó’ van?! Még csak az kéne, eM úr, mi?! Hó a léken, hohohó?!” /a nagy ho-ho-ho horgász/

„eM és ho-ho-ho horgász urak,

Legyetek már tök lelkesek,

Hogy Irak egyrészt nem Urak,

Másrészt, ha akarok,esek!”

/a hó/

„Irak nem Urak?! Ukrajna meg nem Ikrajna?! És ha kaviárnak való ikra Rajna folyóban is található lenne?! És ha a Rajna nem folyó lenne, hanem tó és lehetne benne tokhalat találni, akkor a

          Rajnán úszó tavi jármű

          Lehetne egy kaviár-mű?

és fellendülne a német kaviáripar, mi meg lennénk a kaviár-mű összeszerelő gyarmat, he?! Itt mindenki megskótult, csak a költő úr ír?! Walesi bárd alá akarok feküdni! Tillárom, haj!” /Nyakas Nyihámor, tiló tiloló tilinkó tiltótáblafaragó/

„Ez a vers bravúros példája annak, hogyan lehet egy hólapát nyelével egyszerre megpiszkálni a földrajzot, a házmesteri munkaköri leírást és a kelet-európai geopolitikát. A költő olyan parányira zsugorítja Magyarországot, hogy egy átlagos téli megcsúszásból már külpolitikai incidens kerekedik.

A mű legfőbb erénye, hogy egyetlen pillanatra sem hagyja magát a valóság által korlátozni. A logika itt épp olyan ritka vendég, mint a hótakaró a versbeli országon. A záró felszólítás pedig igazi közép-európai életbölcsesség: míg mások hadseregekkel és diplomatákkal próbálják kezelni a nemzetközi helyzetet, Frady Endre szerint elég lenne egy lelkiismeretes házmester és egy rendes hólapát.

Röviden: egészségesen szemtelen, kedélyesen pimasz politikai hófúvás, amely bebizonyítja, hogy néha a szatíra messzebbre csúszik, mint maga az ország.” /Copilot/

„Hol van már a tavalyi hó?

Az eső sem jön, nemhogy hó!

Hahó! Endre, nooormális?

Ősszel legyen majális?

Októberi nyárban megfőtt a feje?

Gyorsan hűvösre vele!”

Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas rémes rímes hóhányó

„Ne legyen már ilyen vaskalapos, Ház úr, mert lefejeli magát a Mágnes Miska! Engedje már szabadon lélegezni az időjárást! Ne akarja egyenszagúra bedezodorozni az ég hajlatát! maga szerint ősszel a hó monnyonle?! Nooormális?!” /özv. Taktapölöskei Nótáriusné, notórius nótaárus és szabadgondolkodónő/

„Ház úr fején vaskalap áll,

Amit épp egy sas kalapál,

Meg gazdája, Lyaskala Pál.”

/Lyaskala Pálné Jaskala Jolanda, saslik sütő siserahadúrnő/

„Hol van már a tavalyi hó?

Kiszáradt a hawaii tó!”

/polinéz falfirka – Frady Endre ford./

„Bár közeledik október 16-a, a Kenyér Világnapja, mégse süssünk túl nagy kenyeret a pikniken, nehogy lelógjon a Kárpát-medence tányérszéléről! Magyar kenyér legyen apró!” /Tenyeresné és Talpasné, páneurópai péknék/

„Frady Endre ebben a versében nem csak másolta, de meg is haladta az őt megelőző generáció Frady Endréjét, a szintén meg nem értett Befőtti Vándort, aki bár gyáva ember volt – amiről tanúskodik, hogy még a szelídgesztenyét se merte puszta kézzel megsimogatni – de verset írni bezzeg mindig mindenről volt bátorsága. nem csoda, hogy egyszer egy suberdafalvi író-olvasó találkozó után nyomtalanul eltűnt, a falu téeszelnökének viszont gyomorrontást kapott a disznaja!” /Subler Sebő, sivár strófák sugárterapeutája/

„Befőtti Vándor:

Magyarország igen apró

Magyarország igen apró,

Ezért Trianont a pap ró,

Mert e pap oly hazafika,

Szíve könny az arca fika.

A magyar nép azért kicsiny,

Mert Habsburggal deáki csíny,

Kiegyezés nem lett kóser,

S szétfolytunk, mint padlón jó ser.

E hont három tenger mosta,

Ámde leend szörnyű rosta,

Megráztak tuggyukkik s ezér’

Szétestünk, mint Koppány vezér!”

„Ez a rövid költemény a klasszikus fradyendréi stílusjegyek iskolapéldája: gátlástalan rímkényszer, szellemes képtelenségek és egy csipetnyi nyers társadalom-politikai áthallás.

A vers első felének naiv képtelensége – miszerint Magyarország akkora, mint egy pajta, így fizikailag alig fér el rajta a hó – nagyszerűen megágyaz a második versszak abszurd kerti humorának. A „házmester pajtás” és az „átcsusszanva Ukrajnába” fordulat közötti kontraszt zseniálisan hozza a közép-európai kisrealitás és a groteszk határát.

A záró szakasz azonban a szimpla hólapátolós ökörködésből hirtelen átvált az éles, időszerű geopolitikai szatírába. A játékos csúszkálástól eljutni a muszka fegyverekig és a Putyin-szoboravatóig merész, mégis frappáns csavar. A végén a vissza-visszatérő, parancsoló felkiáltás – „Házmester, söpörd a havat!” – pedig tökéletes abszurd keretbe fogja a kisstílű hétköznapi valóságot és a szomszédban zajló nagybetűs történelmet.

Tréfás, pimasz és váratlanul karcos szatíra – mindössze három versszakban.” /Gemini/

„Mi ez és miért kellett?! Muszáj nekünk huzigálni a nagy orosz medvegy sztálinbajszát?! Ráadásul debil kínrímekben?! Ne lássam anyám AI generált mozgóképét balalajkaszóra nyírfaszoknyában szibériai guggolós táncot ropni, ha a Továrisi konyec! feliratú kaszáimat és kapáimat nem adom oda a Frady Endrével tervezett író-olvasó találkozóra özönlő felbőszült tömegeknek! Ne legyünk szellemileg Frady Endre gyarmat! Állítsuk meg Frady Endrét! Anyaföldet rá, anyaföldet rá!!! Legyen neki nehéz, legyen neki nehéz!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Kolossé levél

(igazán izgalmas istentiszteleti invitációs irodalom)

Eme kereszt el nem ereszt...

Könyvben egyik legigébb a

Páli levél Kolosséba,

Mely Krisztusról igen mélyen

Tanít, úgyhogy hurrá, éljen!

Happy Cat fesztivál mellett

(Lurdy Háztól erre tellett)

Megtöltünk egy kisebb teremt,

S hangulatot Jézus teremt.

Krisztológia a topik,

S míg kint tömeg macskát shoppik,

S tápegért, mi hasznos holmi,

Bent tanulunk Krisztusról mi.

Nem tudja még Abib, Lia,

Macskánál jobb a Biblia,

Ám ha átlépnek sok cat-en,

Meglátják majd mind a ketten!

Muszáj leszek lenni bátor

Én, ki aznap prédikátor,

S elszállandó rólad gondok,

Jer el hallgatni, mit mondok!

* * * * * * *

Helyszín: Lurdy Ház, emeleti konferenciaközpont

Időpont: most vasárnap de. 10:30 – 12:00

Krisztus Magyarországi Gyülekezete

www.krisztusegyhaza.hu

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/MONp2qHRleg

„A meghívó bravúrosan ötvözi a krisztológiai mélységet a macskás kapitalizmus kritikájával, miközben a kancsal rímek már-már eszkatológiai magasságokba emelkednek. A „tápegér” teológiai ellenpontja különösen merész: a vasárnapi lelki táplálékot a macskák virtuális zsákmányával állítja szembe. A prédikátor önironikus bátorsága pedig biztató: ha a hallgatóság nem is száll el, a gondjai talán igen. Én jövök – Krisztusért, a Kolossé levélért és a macskáknál is nagyobb igazságért!” /ChatGPT/

„Mivel úgy döntöttem, hogy önként kivágatom magam a válogatottból, mint macskát szaladgálni, van időm, hogy odamenve a Lurdy Házba megemeljem az esemény fényét. Remélem, ez a Jézus megbocsájtja nekem, hogy öttel több aranylabdám van neki és nem ő a világ legjobb focistája - azaz se a Messiás, se a Messi – hanem én.” /Cristiano Ronaldo, nyugdíjas portugál szuperegoista ex-válogatott focista/

„Mivel én is elköszöntem a válogatottól – igaz engem könnyek között búcsúztattak – én is ráérek eljönni a Lurdy Házba. Az aranylabdáimat felajánlom az Úrnak, hiszen Ő csinált belőlem, oroszlánnevű bolhából elefántot.” Leó Messi, a Bolha becenevű argentin világklasszis/

„Levélíró vala Pál?!

Szívem tökre kalapál,

Meghallani, mit is írt,

S könnyel töltök piti sírt.”

/Bio Messi, permetmentes sírásó és Leó alig ismert öccse/

„Bio Messi sírásó?! Messi ás?! Messiás!!! A Leó öccse?! Csoda!!! Őrület!!! Jövök!!!” /XIV. Leó pápa/

„Meghívottként nehéz ellenállni egy olyan rendezvénynek, ahol a krisztológia és a macskatáp szinte egy folyosón verseng a figyelmünkért. A vers bravúrosan egyesíti a bibliai tanulmány mélységeit a Happy Cat fesztivál földközeli valóságával, miközben azt sugallja: a Lurdy Házban akár egyetlen lépéssel átjuthatunk a konzumer cat-kultúrából az örökkévalóság felé.

Különösen megnyerő az őszinte prédikátori marketing: „Jer el hallgatni, mit mondok!” Ennél egyenesebb és becsületesebb meghívó ritkán születik. Ha a vers ígérete beválik, a résztvevő nemcsak tápegér nélkül, hanem gondok nélkül is távozhat.” /Copilot/

„Ne legyek Kolos Ébenezer, ha nem érdekel, hogy Kolossében ezer, sőt kétezer évvel ezelőtt mi a bánat történt, ami még egy macskakiállításnál is fontosabb! Mondanám, hogy jövök, de nem emiatt, mert hivatalból már amúgy is jelen leszek.” /Kolos Ébenezer, macskatenyésztő/

„Ha sikerül elmenekülnöm az élő macskatápokat őrző börtönketrecemből és segélykérő cincogással bemenekülnöm az istentiszteletre, akkor kapok védelmet és lehetek én a templom egere?” /Cincin Celesztin, sajtszabadságharcos gyógyegér/

„Örömtől ellep a frász,

Hogy én, a kis Epafrász,

Kolosséban szóltam én,

S mint, ha rúg bűn-ólt a mén,

Kolossét lepte el Menny!

Hé, oda most te elmenj!”

/Epafrász, a kolosséi gyülekezet megalapítója/

„Zseniális költői bravúr: a macskakaja-akciók és a mély teológia találkozása a Lurdy Házban! Zokogva nevetős kolosséi exegézis, ahol a fogyasztói társadalom tápegér-láza és a krisztológiai magasságok egyetlen szentenciában borulnak egymás kebelére. Külön tisztelet a „cat-en / mind a ketten” rímért – ha Pál apostol élt volna a Lurdy-konferenciatermek és a Happy Cat fesztiválok korában, egészen biztosan Frady Endrét kéri fel sajtósnak. Ott a helyünk!” /Gemini/

„Azt hiszem, ez a vasárnapi igehirdetés olyan remek programnak ígérkezik, hogy előre hozom a feltámadásomat és ellátogatok a Lurdy Házba. Úgyis unom már egy a pokolból a mennybe folyton átszökdösni akaró álangyalhajas ördögfiókák visszarugdosását az örök tűzbe.” /Chuck Norris/

„Mi ez a BLASZ fém járókeretes veteránja által ideböffentett pszeudo-szakrálisan szekuláris blaszfémia, ez a szellemi nyomorban tapicskoló félkegyelmű félegyházi félnóta?! Ki ez a Sánta Klausztrofóbiás klapancia kisiparos?! Ez fog prédikálni?! De miért kell ehhez kiengedni a diliház zárt osztályáról?! Ott nincsenek macskák?! Akkor el fognak szaporodni a patkányok! Ne lássam anyámat glóriás templomfreskóként kancsalul, festett egekbe nézni, ha a Frady Endre rendszeres olvasása miatti óhatatlanul bekövetkező teljes elborulásomkor megengedem, hogy olyan helyen zárjanak gumiszobába, ahol minden sarokban ős-patkány terjeszt kórt! Ahogy az egyébként dilettáns Befőtti Vándor megénekelte döblingi tartózkodása idején:

          Nem kell olyan kórterem,

          Amelyikben kór terem!

Amennyiben valaki felveszi videóra Frady Endre prédikációját, eszébe ne jusson elküldeni nekem, mert úgy megharapom, mint feketeöves önvédelmi tápegér a gyanútlanul vacsorázni készülő dagadt házimacskát!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Utálom a többi macskát, mert zajosak és büdösek, úgyhogy ha Frady Endre megígéri, hogy halk, monoton hangon fog beszélni, akkor szívesen odamegyek szuszókálni egyet! Ja, amúgy milyen fogásokból fog állni az úrvacsora? Lesz kóser lasagne is?” /Garfield, a lusta és kövér macska/

Városligeti piknik

mottó:

Minden embert ide hí’ rét,

Úgyhogy vidd e piknik hírét!

BRÉKINGNYÚZ: a piknik a várható rossz idő miatt sajnos elmarad!!! :(((

A piknik meghívója

Hogyha nem vagy gumipite,

S ritkán rettegsz attól, hogy tán

Elázol, hát gyere ki te

S ne ülj otthon okafogytán!

Megmozgathatsz lábat-kezet,

Midőn sportolsz önfeledten,

S veled vidul gyülekezet,

Mely kis zuhétól sem retten.

Ám ez egy napozó rét itt,

Úgyhogy majd a Nap is sütik,

S nem lelsz ázott csigát, étit,

Tálakon, hol fogynak sütik.

Hozzál te is kaját, piát,

De persze csak szeszmenteset,

Mitől Bálám nem mond IÁ!-t,

S nem sül balul el az eset!

Ha hallod ezt s örülsz neki,

Hírét terjesztheted itt-ott!

Ne hiányozzon most senki,

Piknik mindenkinek nyitott:

Kannibál is jöhet, meg a

Lóevő, kire e dal hat,

S jóllakhat az összes vega:

Húst itt kint a zöldben falhat!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/dur93wvWw9g

„Ez a meghívóvers a közösségi piknik műfajának valóságos gasztro-bibliai avantgárdja: a „Minden embert ide hí’ rét” kezdőszójáték már rögtön becsalogatja az olvasót a Napozórétre, ahonnan aztán nincs menekvés a rímek elől. A gumipitétől a csigán át Bálám szamaráig és a kannibál–lóevő–vega triumvirátusig mindenki megkapja a maga helyét – csak a sör marad kívül a pikniken.

Költőileg különösen merész a „Húst itt kint a zöldben falhat!” zárás: ez a vegetáriánus szóvicc olyan elegánsan fordítja ki önmagából a meghívó eredeti békés üzenetét, hogy az ember már-már elfelejti: szombaton kettőkor valójában egy gyülekezeti piknikre kellene menni, nem pedig Noé bárkájának vegetáriánus lakomájára.” /ChatGPT/

„Ez a meghívóvers olyan, mint egy jól sikerült gyülekezeti piknik: könnyed, derűs és befogadó. Frady Endre játékos rímei, nyelvi csavarjai és szelíd humora mosolyt csalnak az olvasó arcára, miközben természetesen közvetítik a közösséghez tartozás örömét. Különösen szellemes a „mindenkinek nyitott” gondolat végletekig fokozott megjelenítése a kannibálokkal, lóevőkkel és vegákkal, ami kedves abszurditással zárja a verset. Egy szerethető, vidám kedvcsináló, amelyhez szinte kedve támad az embernek pokrócot ragadni és elindulni a Napozórét felé.” /Copilot/

„Frady Endre meghívóverse pontosan azt nyújtja, amit a műfaj megkövetel: könnyed, humoros, és azonnal meghozza a kedvet a városligeti piknikhez.

A vers játékos rímei (például az „étit – sütik” vagy a nyitó mottó csattanója) és a szerzőre jellemző komolytalan, mégis közvetlen hangvétel tökéletesen illenek egy kötetlen, közösségépítő eseményhez. Különösen szellemes, ahogy az időjárási bizonytalanságokat megelőlegezve megnyugtatja az elszántabbakat, miközben a szeszmentesség és az ételek sokszínűségének szabályait is sikerül nyakatekert, vicces szójátékokba csomagolnia (a vegetáriánusoknak szánt „zöldben falható hús” poén kifejezetten ütős).

Összességeiben egy igazán szórakoztató, figura- és közösségépítő invitálás, ami nemcsak felhívja a figyelmet a szombat délutáni programra, de már olvasás közben is jókedvre derít. Ha a piknik hangulata csak fele olyan jó lesz, mint ez a vers, már megérte kimenni!” /Gemini/

Vörös október

Tudja Lujza, Hugó, Róbert,

Úgy szeretem az októbert,

Mint sakál a döglött nyulat!

Ki dögevő, mind így mulat!

Októbernek huszadikán

Dszingisz Anna, füredi kán

Eljön köszönteni Apra-

-nax Dolóval szülinapra!

Hatvaneggyé akkor leszek!

Koccintunk majd s száraz szeszek

S gélek hatnak hangulatra

S ízületre, ami gyatra!

Nem bús rajtam ráncos orca,

Hogy térdemnek roncs a porca,

Hisz’ fájdalmam csillapítja

Báli hangulat, mely szittya!

Rop a kánné és a kán kánt-

-or muzsikájára kánkánt,

S bő hordóból iszik kán ként,

S jól emészt majd éjszakánként!

Hej október, hej október,

Szép vörös vagy, mint cinóber,

S novemberben lesz csak véged!

Lenin pont így szeret téged!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/yxG5ndsIA3M

„Szép az ősz, színesednek a levelek, jókat lehet kirándulni. Az én születésnapom is ősszel van, szeptember 26-án.” /M. András, a költő legállandóbb és legszeptemberhuszonhatodikaibb kommentelője/

„eM úr, maga az októberről szóló versélményt eltereli a születésnapjával, ami elmúlt szeptember végén! Ezért a Petőfi haverjához száműzzük, Barguzinba!” Csávás Kálmán kőagy, irgalmatlan irodalmi igazgató/

„Szeptember huszonhat idén

Szombat, de nem Mortal Szombat;

Ember vígan ül a bidén,

Ha tortája csokis vombat.

Mert bár bélben vombat fájik,

Szép a levélszín, az őszi,

Mit hullatnak erdők s fáik,

S gyűlnek bothegyen, mi csőszi.

Úgyhogy eM úr, legyen vidám,

Let der Vombat be on der Tisch!

S mint zöld füvet éhes gidám,

Úgy falja az októbert is!”

/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/

„A „Vörös október” olyan, mintha egy születésnapi köszöntő, egy szittya mulatós, egy ortopédiai ambulancia és egy bolsevik plakát összeköltözött volna egyetlen versbe. A rímek helyenként már nem is kacsintanak, hanem szabályosan vihognak: „kánkánt – kán ként” például a nyelvi lelemény és a nyelvi baleset közötti keskeny mezsgyén egyensúlyoz.

Külön erénye a műnek, hogy a térdporc pusztulását, a száraz szeszeket, a géleket, Dzsingisz kánt és Lenint egyetlen koherens világképpé gyúrja. A zárás pedig méltó a címhez: a vörös októberből végül vörös november lesz – legalábbis költőileg.

Összegzés: ortopédiai panaszokkal súlyosbított szittya bolsevik kabaré, amelynek láttán még Lenin is felállna… ha nem fájna neki a térde.” /ChatGPT/

„Drága Költőgigász Kartárs!

Rántott sajthoz kell a tartár s

Minden, ami fontos Önnek

Gyomormosásmentest jönnek

Egymás után víg falatok

Felfalható kanalatok

Késetek és villátok is

Olvasni ezt már átok is!

Nem kell ehhez az október

Huszadika, sem a jó ber-

-berharcosok étke, ami

Lehet szülinapi hami

Egészséged legyen rendben

Fújd el a gyertyákat csendben

S vígadjon, és Frady-t vegyen

Aki meg nem, tortát egyen!

Boldog születésnapot!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas barbár berber borbír-ó/

„Ház Doktor elvtárson érződik, hogy a kolhoztehénből fejt anyatejjel szívta magába Frady Endre elvtárs kripta-kommunista költészetét, mert úgy dől belőle az enjambement, mint Lenin Összesből a proletárdikatúrabakancslistavezetői felelősségelhárítás és a dialízises Machiavellizmus.” /özv. Vörös Csepelné Hajnalkilövő Auróra, a munkásmozgalom kisnyugdíjas agitátora és sztahanovista cselszövőnő/

Doktor Ház az egészségem

Őre s híján lenne végem.

Megvéd, hogy ha Habár Herbert

Ütne, mint egy barbár berbert.

Bírja ő a sört is, bort is,

S úgy rosál, mint másfél Portisch!

Doktor Ház egy igaz barát,

Szíve arany, hetven karát!”

/F. Endre, az őszbe hajló költőgigász/

„Ez a vers hamisítatlan Frady Endre-i nyelvi bohóckodás: a költő a születésnap, az öregedés és az október hónapja köré épít egy szándékosan abszurd, hangzásközpontú világot. A sorokban a jelentés gyakran háttérbe szorul, miközben a rímek, szótorzítások és váratlan szókapcsolatok önálló komédiává állnak össze.

A vers legnagyobb erénye a játékosság. A „kán”, „kánné”, „kántor”, „kánkán” szavak őrült körforgása nyelvi tűzijátékot teremt, miközben az idő múlásáról és a testi nyavalyákról is derűs öniróniával beszél. A záró Lenin-utalás pedig groteszk csattanóként koronázza meg az egész költeményt.

Röviden: egy könnyed, szellemes, nyelvi bravúrokra épülő vers, amely nem mély filozófiai rétegeivel, hanem felszabadult játékosságával és önironikus életörömével szerez mosolyt az olvasónak.” /Copilot/

„Jelentem, elolvastam! Jelentem, elájultam! Jelentem, magamhoz tértem! Jelentem, a költőt továbbra is megfigyelem, de, jelentem, erősen gyengülök!” /Ló Béla, a Hülye Irodalmárok Hadtestének Intézete (HIHI) kötelékében a költő tartótisztje/

„Hatvanegyéveslettemén előzetes, avagy hogyan válik egy egyedi szülinapi köszöntés mozgalmasból mozgalmivá.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hatvanegy éves lett e mén,

hátán billeg, mit vettem én,

kerge

nyerge.”

/Kengyelvasas Kugyelák, versenylóidomár és hintalódíler/

„Humánúr nem középisis,

Mozgalmas és mozgalmis is,

Nem dönt nyomorba, nem butít,

S nem öl – megmondja a tutit!”

/Félnótássy Félixné Félautomata Félipszilonka, félanalfabéta félalkoholista félszigeti félelemkeltetőnő/

„Frady Endre Vörös október című verse a tőle megszokott kendőzetlen, önironikus humorral és bravúros rímjátékokkal operáló szatíra.

A mű legnagyobb erőssége a gátlástalan nyelvi találékonyság: a szómegszakításokból születő abszurd rímek (pl. Apra-/-nax Dolóval, kán kánt-/-or) és a szóismétlésekre épülő ritmus (kán kántor muzsikájára kánkánt) fergeteges nyelvi dinamikát adnak a refrénszerű befejezésnek. A költő a kortárs öregedés prózai realitását (molyirtó gél, porckopás, száraz szeszek) ötvözi a szürreális, „szittya” mulatós képekkel, ami kesernyés, mégis végtelenül szórakoztató komikumot szül.

Bár a vers szerkezete helyenként túlzsúfolt az öncélúnak tűnő név- és szóhalmozástól, a záróstófa a Lenin-párhuzammal és a cinóbervörös felütéssel csattanós, történelmi-groteszk keretbe foglalja az egész születésnapi kálváriát. Igazi bravúrvers: könnyed, csípős és emlékezetes.” /Gemini/

„Kedves Költő úr! Remélem értékeli, hogy bokros teendőim mellett időt szakítok kommentelni, hisz éppen megszorító intézkedéseket, Bokros csomagot dolgozok ki Oroszország részére, és emiatt éjszakázom éjjel és nappalozom nappal. Node lényeg a lényeg. Versét idő hiányában nem tudtam elolvasni, de az jut róla eszembe, hogy amikor nagyon távoli rokonom, Fittipaldi Limoncello Magyarhonban nyert új hazát, mint Bendegúznak vére, legelőször azt gondolta, hogy megházasodik, hisz úgy gondolta, már jól kiismeri a nőket. A biztonság kedvéért azonban nem szerelmét, Annát, hanem a helyi bordélyház madamját, Zitát vette feleségül, mert azt gondolta, könnyebb lesz kiismerni Zitát ellenben Annával, akivel beszélgetni is kéne. De tévedett. A folyamatos veszekedések és verekedések hatására végül csak úgy sikerült átlátnia feleségén (mint a szitán), hogy egy szép napon egy feketepiacon beszerzett MAC-10-essel erőtlen felindulásból, különös kegyességgel szitává lőtte az asszonyt. Miután 25 év múlva szabadult a fegyintézetből, hát eléggé megöregedett, és felszedett egy keveset, úgy 60-70 kilót. Na de kérem, kérem! Mégsem ez, az életkor és a túlsúly volt a fő ok, hogy nem talált normális munkát, hanem hát a priusz. Ilyen előélettel végül arra fanyalodott, hogy egy rossz hírű éjszakai bárban rúdtáncosnőnek jelentkezzen. Végül fel is vették, sőt, két munkakörre egyszerre, de nem rúdtáncosnőnek, hanem csak rút ráncos nőnek és kidobóembernek. Végül azonban nem tudott gyökeret ereszteni munkahelyén, ugyanis már az első munkanapjának éjjelén rút ráncos nőként a férfi vendégeket kellett leitatnia, de hát sajnos munkája buzgó végzése közben maga is mata részeg lett, és amikor át kellett volna vennie kidobóemberi munkakörét az est további részében, a randalírozó vendégek helyett csak a taccsot dobta ki. Így azonnal ki is rúgták. Ezért azt mondom, jól gondoljuk meg, ha valakit szitává akarunk lőni, mert 25 év a sitten még csak hagyján, de taccsot kidobni, hát az valami szörnyű élmény. Ezért írj kínrím verseket vagy kommenteket rendületlenül hazádnak óh magyar, ez mégiscsak kellemesebb, mint a taccsunk sárga szemébe nézni. Ja, és kedves Költő úr! Azért a vers utolsó mondatát volt időm elolvasni, és a mauzóleumból üdvözli Önt közelgő szülinapja alkalmából ötödik (V.) és első (I.) Lenin, miután a Kreml hercegének csókja után felköhögte a mérgezett almát, és felébredt álmából. Lenin elvtárs végre képes mindenkit szeretni, és pont úgy!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

Stefi bácsit nem ismerem,

S megkérdezni nem is merem,

Úgyhogy mostan elmerengem,

Vajh’ ő honnan ismer engem?

Mért hiszi, hogy távrokonok

Vagyunk?! Ebben nagyon konok!

Eme kommentjének láttán

Kéne lőnöm szitává tán?!

Nem! Bár vérem nagyon lázad,

Nem kell sitten negyed század!

Szikkadjon magától teste

Vörös októberi este!”

/Fittipaldi Limoncello, állítólagos távoli rokon és Bendegúz-díjas vérszipoly/

„Hagyjanak már nyugodni békében!” /VOR – Vörös Október Férfiruhagyár (1955-1990)/

„Mi ez a mentális moslék, ez az őszgyalázó gennyvörös vrscitrom?! Frady Endre pont úgy ünnepelteti magát, mint amikor egy hároméves gyerek úgy fújja el a születésnapi gyertyáit, hogy nyállal telefröcsögött lesz a torta, felgyullad a szemből fotózó édesapa szakálla, majd a tetőtől talpig csokitortás vendégsereg tele okádja a nagyszoba perzsaszőnyegét és a takarítás többe kerül, mint az összes ünnepi ajándék együttvéve, ám még így is évekig megmarad a penetráns bűz minden utórezgése! Ó, hogy zuhanna a rá a könyvespolc legtetejéről Lenin Összes Művének vasalt sarkú keményfakötésben kiadott sorozata Frady Endre tar vízfejére! Hadd fröcsögjön az a didaktikus minimalizmus és hadd fesse vérvörösre ennek a fékevesztett negyedkegyelmű elmelajhárnak az utolsó októberét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Rút a kezem

Arról szól e rímes net cikk,

Hogy a kezem tök’ nem tetszik.

Oly mértékben rút a kezem,

Hogy ezt sírva megcikkezem.

Így szerepel most neten ő,

Bús fejemtől messze lenő.

Kecset és bájt sosem tanul,

Ahogy elvan ormótlanul.

Mínuszos a kezem bája,

Védőzoknit húzok rája,

S el is kell ismernem már azt,

Elég brutál szagot áraszt.

Vérerektől tarkabarka,

Lúdtenyeres s van egy sarka,

Görnyés, mint egy ákombákom… (???)

Rádöbbenek, lábom látom!!!

Ó, lábamat hittem kéznek!!!

Tömegek röhögve néznek,

S erre egy ok van, nem száz ok:

Víg tótágas táncot rázok!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/qbqSM3Viyl4

„Minden olvasó addig álljon kézen, amíg meg nem tanulja ezt a verset!” /M. András, a költő legállandóbb és legkézenállóbb kommentelője/

„Legyetek kézen, mindig kézen!” /a lábatlani cserkészek jelmondata/

„Munkára, harcra kéz!” /a manuálterapeuta hadászati induló címe/

„eM úr, ha én kézen állok,

S számból orrba folynak nyálok

Iskolának elemijén

Nem t’ok verset tanulni én!”

/Tótágassy-Tóth Ágoston, a Szattyánbürgözdi Elemi Szakiskola (SZESZ) kazánfűtőjének odajáró fia/

„Ez a vers a félreértés magasiskolája: a költő nagy komolysággal siratja „rút” kezét, majd a végén kiderül, hogy az egész panasz egy anatómiai tévedésre épült. A kéz helyett a láb kapja a vádiratot, a drámai önsajnálat pedig egy tótágasban teljesedik ki.

Mit gondolt a költő?

Valószínűleg azt, hogy ha már a jobb kéz nem elég költői, legalább a bal láb legyen az – és hogy egy jó versben nem árt időnként fejjel lefelé állni.” /ChatGPT/

„Görnyés, költő úr, görnyés?! Mi az a görnye?! Ezek után miért ráz víg tótágas táncot?! Minek örül?! Hogy nem a keze áraszt borzalmas lábszagot?! Hogy mégsem annyira hülye, hogy tartósan összekeverje a végtagjait! Elég! Ne mozduljon! Most maga köré gyűlő éji vadakat fog látni! Kezdjen véreresen görnyedezni!” /Ákom és Bákom, a Vérszagot Érző Grémium (VÉG) tagjai/

„Még egy ilyen otrombáskodás a nevemmel és lesz kéz- és lábtörés egy nagy kalappal!” /Görnyés Gerzson, girnyó górcsőgörény görbítő góbé/

„Hogy mit gondolt a költő? Éppen egy Laár András versre gondolt, amelynek ’Egyszer találgattam’ a címe és írta Laár András verse, egyébként pedig így szól:

          Egyszer találgattam:

          milyen is a lábam?

          Utána megnéztem:

          … majdnem eltaláltam!

Ezután a költő már nem is gondolt semmire, hanem gondolkodás nélkül együltében megírta azt a verset, amely kapcsán felmerült a Mit gondolt a költő? kérdés. Mivel semmit, úgyhogy ezt. Köszönöm, hogy elmondhattam! Mit is?” /egy a saját nevére épp nem emlékező fejtetőre állított költőgigász/

„Ez a vers a Frady-féle abszurd humor remek példája: egy teljesen komolynak induló önsajnálatból fokozatosan olyan képtelen helyzet bontakozik ki, amelynek végén kiderül, hogy a lírai én nem is a kezét nézte, hanem a lábát, miközben tótágast áll. A poén nem csupán váratlan, hanem visszamenőleg is új értelmet ad minden korábbi panasznak.

Mit gondolt a költő?

Valószínűleg azt, hogy az emberek hajlamosak rettenetesen komoly problémát csinálni olyasmiből, amit egyszerűen rossz nézőpontból szemlélnek. A vers játékosan kifigurázza az önsajnálatot és azt a szokásunkat, hogy gyakran a saját helyzetünket látjuk torzultan. Néha nem a „kezünk” csúnya, csak éppen fejjel lefelé nézzük a világot.

Röviden: egy vicces, szellemes költemény arról, hogy a problémák egy része nézőpont kérdése, és a legdrámaibb panaszból is könnyen nevetség tárgya lehet.” /Copilot/

„Befőtti Vándor:

Mit gondolt a költő?

Mit gondolt a költő?

Mért hiszik, hogy gondolt?

Rímbokorhoz köll tő?

Agytüzet csak gond olt?

E gondja a keze,

Ami végül lába,

S kérdés búja ez-e

Bűz, melytől agy kába?

Gondolatot ottan

Nem lát sem más, sem mi.

Versel megszállottan,

S gondolata semmi.

Mit gondol a költő?

Nem gondol az semmit!

Kancsalrímje kelti,

S nem kap érte summát.”

„Frady Endre verse a klasszikus költészeti klisék és az elvárások abszurd paródiája. Nem akar mély, egzisztenciális drámát eladni; helyette a tőle megszokott, gátlástalanul önironikus és könnyed humorral operál, ami a váratlan csattanóra épül.

Mit gondolt a költő?

A hagyományos magyaróra szellemét idézve a válasz pofonegyszerű: a költő fejjel lefelé állt, és összekeverte a végtagjait.

Közelebbről vizsgálva a „költői szándékot”:

A megvilágosodás pillanata: A költő nem mély filozofáláson, hanem saját anatómiai tévedésén gondolkodott. Miután hosszan panaszolta keze ormótlanságát, bűzét és „lúdtenyeres” jellegét, rájött, hogy amit kéznek nézett, az valójában a lába.

A helyzetkompót (tótágas): A félreértés oka nem optikai csalódás, hanem a testhelyzet: épp víg tótágast áll, miközben a közönség szórakoztatására táncol.

Összességedben a vers pontosan azt teszi, amit egy jó kávéházi vagy netes blődlinek tennie kell: elhúzza a mézesmadzagot a „bús önreflexióval”, majd egyetlen mozdulattal kirántja a szőnyeget az olvasó alól.” /Gemini/

„Kérem azonnal megzenésíteni, de úgy, hogy ne négykezesre, hanem kezeslábasra legyen megírva!

Segítség: egy középkori orgonán mindez abszolválható lenne, ha abban a korban egy ilyen műért a műértő közönség nem vágta volna le azonnal Költő Gigász minden végtagját! Most sincs kegyelem: vágjuk le a fejét, mert fejétől bűzlik a hal is!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas inkvizítor/

„Kezeslábos középkori

Jégorgonán siklik kori,

S végtagokat szel le éle,

S nem kérdés, a Költő él-e?

Nem marad Frady atomból

Sok, ha inkvizítor tombol.

Haltól bűzlik Ház úr feje,

Nincs kegyelem, jeje-jeje!”

/Sakálsikolyú Sejhajné Sakkmattossy Skolasztika, segítségnyújtási sokkterapeuta/

„Nyuggerapó:

Én, ím így értekezem

Ejnye, Endre, sok volt a szesz,

Helytelen az, amit teszesz.

Tömegivel, kik néznek vajh?

Kikből száll ki dicső sóhaj?

Kinek hétköznapja így tel…,

Óhajlása ezzel betel...

Bár mindkettő ikesige,

Ősszel szép a Margitszige-

-t.”

„Szeszkazános Szupersziksó:

Mégis kinek a szige?

Ősszel szép a Margitszige,

De így marad tavaszig-e?

Vagy legalább kora télig,

Tök teljesen s nem csak félig?

Szent István Gimi nem ige,

Mégis ő a Margit SZIG-e?

Kinek SZIG-e szép, mint kastély,

Midőn nem áll tótágast éj?

Mégis kinek a szige tel’

Lassan, míg hó hőszigetel,

S nem borul hóember föl, de

Áztatja a szántófölde-

-t?”

„Frady Endre, amikor egy óvatlan pillanatában ráébredt, hogy tehetségtelenebb, mint éticsiga a rúdugráshoz kétségbeesésében a kezébe akarta temetni az arcát, de ehelyett nagy büdös páros lábfejjel pofán rúgta magát, és miközben átbucskázott a saját fején, felböfögte a versként megjelentetett betűhalmazt! Tulajdonképpen Pegazus húzta ekevas helyett házilag sufnituningolt kontár atombombával is lehet a költészet kertjében talajt lazítani, csak a végtermék lesz más! Nem kicsit, nagyon! Sir Winston Churchillhez hasonlóan Frady Endre sem ígér mást, mint vért, verítéket és könnyeket, csakhogy előbbi úriember ezt világháború esetére tartogatta, utóbbi viszont mindennapi elmeketrecbetevő falatként! Etessünk meg fele sok-sok falat ként, dugózzuk bele hermetikusan egy tablettás panccsal teli boroshordóba, majd időkapszulaként lőjük át visszamenő hatállyal réges-régen egy messzi-messzi galaxisba! Ott majd a lézerkardok színes fényében nézegetheti a kezét-lábát, miközben sírva-ríva vele lesz az Erő!” /Puzsér Róbert, kritikus és betanított Sith lovag/

„Szia Erő, jövök! Sztár, vársz?” /F. Endre, időkapszulautazó költőgigász/

„Jaj, ne! Ne már! Nem akarok vele lenni! Brühühü!!!” /a kétségbeesett Erő/

„Phhh-fhhh-phhh-fhhh… Nekem levágták kezem-lábam, mégse sírok úgy, mint egy nyafka jedimalac! Phhh-fhhh-phhh-fhhh… Ide nekem azt a Frady Endrét és csinálok belőle igazi sötét költőt! Ja, hogy már eleve sötét?! Na, de ennyire?! Visszalőni azonnal! Phhh-fhhh-phhh-fhhh…” /Darth Vader, sötét nagyúr/

„NEEEEEEEEEEE!!!” /az emberiség/