Úgy szeretem az októbert,
Mint sakál a döglött nyulat!
Ki dögevő, mind így mulat!
Októbernek huszadikán
Dszingisz Anna, füredi kán
Eljön köszönteni Apra-
-nax Dolóval szülinapra!
Hatvaneggyé akkor leszek!
Koccintunk majd s száraz szeszek
S gélek hatnak hangulatra
S ízületre, ami gyatra!
Hogy térdemnek roncs a porca,
Hisz’ fájdalmam csillapítja
Báli hangulat, mely szittya!
Rop a kánné és a kán kánt-
-or muzsikájára kánkánt,
S bő hordóból iszik kán ként,
S jól emészt majd éjszakánként!
Hej október, hej október,
Szép vörös vagy, mint cinóber,
S novemberben lesz csak véged!
Lenin pont így szeret téged!
megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/yxG5ndsIA3M
„Szép az ősz, színesednek a levelek, jókat lehet kirándulni. Az én születésnapom is ősszel van, szeptember 26-án.” /M. András, a költő legállandóbb és legszeptemberhuszonhatodikaibb kommentelője/
„eM úr, maga az októberről szóló versélményt eltereli a születésnapjával, ami elmúlt szeptember végén! Ezért a Petőfi haverjához száműzzük, Barguzinba!” Csávás Kálmán kőagy, irgalmatlan irodalmi igazgató/
„Szeptember huszonhat idén
Szombat, de nem Mortal Szombat;
Ember vígan ül a bidén,
Ha tortája csokis vombat.
Mert bár bélben vombat fájik,
Szép a levélszín, az őszi,
Mit hullatnak erdők s fáik,
S gyűlnek bothegyen, mi csőszi.
Úgyhogy eM úr, legyen vidám,
Let der Vombat be on der Tisch!
S mint zöld füvet éhes gidám,
Úgy falja az októbert is!”
/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/
Külön erénye a műnek, hogy a térdporc pusztulását, a száraz szeszeket, a géleket, Dzsingisz kánt és Lenint egyetlen koherens világképpé gyúrja. A zárás pedig méltó a címhez: a vörös októberből végül vörös november lesz – legalábbis költőileg.
Összegzés: ortopédiai panaszokkal súlyosbított szittya bolsevik kabaré, amelynek láttán még Lenin is felállna… ha nem fájna neki a térde.” /ChatGPT/
„Drága Költőgigász Kartárs!
Rántott sajthoz kell a tartár s
Minden, ami fontos Önnek
Gyomormosásmentest jönnek
Egymás után víg falatok
Felfalható kanalatok
Késetek és villátok is
Olvasni ezt már átok is!
Nem kell ehhez az október
Huszadika, sem a jó ber-
-berharcosok étke, ami
Lehet szülinapi hami
Egészséged legyen rendben
Fújd el a gyertyákat csendben
S vígadjon, és Frady-t vegyen
Aki meg nem, tortát egyen!
Boldog születésnapot!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas barbár berber borbír-ó/
„Ház Doktor elvtárson érződik, hogy a kolhoztehénből fejt anyatejjel szívta magába Frady Endre elvtárs kripta-kommunista költészetét, mert úgy dől belőle az enjambement, mint Lenin Összesből a proletárdikatúrabakancslistavezetői felelősségelhárítás és a dialízises Machiavellizmus.” /özv. Vörös Csepelné Hajnalkilövő Auróra, a munkásmozgalom kisnyugdíjas agitátora és sztahanovista cselszövőnő/
Doktor Ház az egészségem
Őre s híján lenne végem.
Megvéd, hogy ha Habár Herbert
Ütne, mint egy barbár berbert.
Bírja ő a sört is, bort is,
S úgy rosál, mint másfél Portisch!
Doktor Ház egy igaz barát,
Szíve arany, hetven karát!”
/F. Endre, az őszbe hajló költőgigász/
A vers legnagyobb erénye a játékosság. A „kán”, „kánné”, „kántor”, „kánkán” szavak őrült körforgása nyelvi tűzijátékot teremt, miközben az idő múlásáról és a testi nyavalyákról is derűs öniróniával beszél. A záró Lenin-utalás pedig groteszk csattanóként koronázza meg az egész költeményt.
Röviden: egy könnyed, szellemes, nyelvi bravúrokra épülő vers, amely nem mély filozófiai rétegeivel, hanem felszabadult játékosságával és önironikus életörömével szerez mosolyt az olvasónak.” /Copilot/
„Jelentem, elolvastam! Jelentem, elájultam! Jelentem, magamhoz tértem! Jelentem, a költőt továbbra is megfigyelem, de, jelentem, erősen gyengülök!” /Ló Béla, a Hülye Irodalmárok Hadtestének Intézete (HIHI) kötelékében a költő tartótisztje/
„Hatvanegyéveslettemén előzetes, avagy hogyan válik egy egyedi szülinapi köszöntés mozgalmasból mozgalmivá.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Hatvanegy éves lett e mén,
hátán billeg, mit vettem én,
kerge
nyerge.”
/Kengyelvasas Kugyelák, versenylóidomár és hintalódíler/
„Humánúr nem középisis,
Mozgalmas és mozgalmis is,
Nem dönt nyomorba, nem butít,
S nem öl – megmondja a tutit!”
/Félnótássy Félixné Félautomata Félipszilonka, félanalfabéta félalkoholista félszigeti félelemkeltetőnő/
A mű legnagyobb erőssége a gátlástalan nyelvi találékonyság: a szómegszakításokból születő abszurd rímek (pl. Apra-/-nax Dolóval, kán kánt-/-or) és a szóismétlésekre épülő ritmus (kán kántor muzsikájára kánkánt) fergeteges nyelvi dinamikát adnak a refrénszerű befejezésnek. A költő a kortárs öregedés prózai realitását (molyirtó gél, porckopás, száraz szeszek) ötvözi a szürreális, „szittya” mulatós képekkel, ami kesernyés, mégis végtelenül szórakoztató komikumot szül.
Bár a vers szerkezete helyenként túlzsúfolt az öncélúnak tűnő név- és szóhalmozástól, a záróstófa a Lenin-párhuzammal és a cinóbervörös felütéssel csattanós, történelmi-groteszk keretbe foglalja az egész születésnapi kálváriát. Igazi bravúrvers: könnyed, csípős és emlékezetes.” /Gemini/
S megkérdezni nem is merem,
Úgyhogy mostan elmerengem,
Vajh’ ő honnan ismer engem?
Mért hiszi, hogy távrokonok
Vagyunk?! Ebben nagyon konok!
Eme kommentjének láttán
Kéne lőnöm szitává tán?!
Nem! Bár vérem nagyon lázad,
Nem kell sitten negyed század!
Szikkadjon magától teste
Vörös októberi este!”
/Fittipaldi Limoncello, állítólagos távoli rokon és Bendegúz-díjas vérszipoly/
„Hagyjanak már nyugodni békében!” /VOR – Vörös Október Férfiruhagyár (1955-1990)/
„Mi ez a mentális moslék, ez az őszgyalázó gennyvörös vrscitrom?! Frady Endre pont úgy ünnepelteti magát, mint amikor egy hároméves gyerek úgy fújja el a születésnapi gyertyáit, hogy nyállal telefröcsögött lesz a torta, felgyullad a szemből fotózó édesapa szakálla, majd a tetőtől talpig csokitortás vendégsereg tele okádja a nagyszoba perzsaszőnyegét és a takarítás többe kerül, mint az összes ünnepi ajándék együttvéve, ám még így is évekig megmarad a penetráns bűz minden utórezgése! Ó, hogy zuhanna a rá a könyvespolc legtetejéről Lenin Összes Művének vasalt sarkú keményfakötésben kiadott sorozata Frady Endre tar vízfejére! Hadd fröcsögjön az a didaktikus minimalizmus és hadd fesse vérvörösre ennek a fékevesztett negyedkegyelmű elmelajhárnak az utolsó októberét!” /Puzsér Róbert, kritikus/
