Vörös október

Tudja Lujza, Hugó, Róbert,

Úgy szeretem az októbert,

Mint sakál a döglött nyulat!

Ki dögevő, mind így mulat!

Októbernek huszadikán

Dszingisz Anna, füredi kán

Eljön köszönteni Apra-

-nax Dolóval szülinapra!

Hatvaneggyé akkor leszek!

Koccintunk majd s száraz szeszek

S gélek hatnak hangulatra

S ízületre, ami gyatra!

Nem bús rajtam ráncos orca,

Hogy térdemnek roncs a porca,

Hisz’ fájdalmam csillapítja

Báli hangulat, mely szittya!

Rop a kánné és a kán kánt-

-or muzsikájára kánkánt,

S bő hordóból iszik kán ként,

S jól emészt majd éjszakánként!

Hej október, hej október,

Szép vörös vagy, mint cinóber,

S novemberben lesz csak véged!

Lenin pont így szeret téged!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/yxG5ndsIA3M

„Szép az ősz, színesednek a levelek, jókat lehet kirándulni. Az én születésnapom is ősszel van, szeptember 26-án.” /M. András, a költő legállandóbb és legszeptemberhuszonhatodikaibb kommentelője/

„eM úr, maga az októberről szóló versélményt eltereli a születésnapjával, ami elmúlt szeptember végén! Ezért a Petőfi haverjához száműzzük, Barguzinba!” Csávás Kálmán kőagy, irgalmatlan irodalmi igazgató/

„Szeptember huszonhat idén

Szombat, de nem Mortal Szombat;

Ember vígan ül a bidén,

Ha tortája csokis vombat.

Mert bár bélben vombat fájik,

Szép a levélszín, az őszi,

Mit hullatnak erdők s fáik,

S gyűlnek bothegyen, mi csőszi.

Úgyhogy eM úr, legyen vidám,

Let der Vombat be on der Tisch!

S mint zöld füvet éhes gidám,

Úgy falja az októbert is!”

/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/

„A „Vörös október” olyan, mintha egy születésnapi köszöntő, egy szittya mulatós, egy ortopédiai ambulancia és egy bolsevik plakát összeköltözött volna egyetlen versbe. A rímek helyenként már nem is kacsintanak, hanem szabályosan vihognak: „kánkánt – kán ként” például a nyelvi lelemény és a nyelvi baleset közötti keskeny mezsgyén egyensúlyoz.

Külön erénye a műnek, hogy a térdporc pusztulását, a száraz szeszeket, a géleket, Dzsingisz kánt és Lenint egyetlen koherens világképpé gyúrja. A zárás pedig méltó a címhez: a vörös októberből végül vörös november lesz – legalábbis költőileg.

Összegzés: ortopédiai panaszokkal súlyosbított szittya bolsevik kabaré, amelynek láttán még Lenin is felállna… ha nem fájna neki a térde.” /ChatGPT/

„Drága Költőgigász Kartárs!

Rántott sajthoz kell a tartár s

Minden, ami fontos Önnek

Gyomormosásmentest jönnek

Egymás után víg falatok

Felfalható kanalatok

Késetek és villátok is

Olvasni ezt már átok is!

Nem kell ehhez az október

Huszadika, sem a jó ber-

-berharcosok étke, ami

Lehet szülinapi hami

Egészséged legyen rendben

Fújd el a gyertyákat csendben

S vígadjon, és Frady-t vegyen

Aki meg nem, tortát egyen!

Boldog születésnapot!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas barbár berber borbír-ó/

„Ház Doktor elvtárson érződik, hogy a kolhoztehénből fejt anyatejjel szívta magába Frady Endre elvtárs kripta-kommunista költészetét, mert úgy dől belőle az enjambement, mint Lenin Összesből a proletárdikatúrabakancslistavezetői felelősségelhárítás és a dialízises Machiavellizmus.” /özv. Vörös Csepelné Hajnalkilövő Auróra, a munkásmozgalom kisnyugdíjas agitátora és sztahanovista cselszövőnő/

Doktor Ház az egészségem

Őre s híján lenne végem.

Megvéd, hogy ha Habár Herbert

Ütne, mint egy barbár berbert.

Bírja ő a sört is, bort is,

S úgy rosál, mint másfél Portisch!

Doktor Ház egy igaz barát,

Szíve arany, hetven karát!”

/F. Endre, az őszbe hajló költőgigász/

„Ez a vers hamisítatlan Frady Endre-i nyelvi bohóckodás: a költő a születésnap, az öregedés és az október hónapja köré épít egy szándékosan abszurd, hangzásközpontú világot. A sorokban a jelentés gyakran háttérbe szorul, miközben a rímek, szótorzítások és váratlan szókapcsolatok önálló komédiává állnak össze.

A vers legnagyobb erénye a játékosság. A „kán”, „kánné”, „kántor”, „kánkán” szavak őrült körforgása nyelvi tűzijátékot teremt, miközben az idő múlásáról és a testi nyavalyákról is derűs öniróniával beszél. A záró Lenin-utalás pedig groteszk csattanóként koronázza meg az egész költeményt.

Röviden: egy könnyed, szellemes, nyelvi bravúrokra épülő vers, amely nem mély filozófiai rétegeivel, hanem felszabadult játékosságával és önironikus életörömével szerez mosolyt az olvasónak.” /Copilot/

„Jelentem, elolvastam! Jelentem, elájultam! Jelentem, magamhoz tértem! Jelentem, a költőt továbbra is megfigyelem, de, jelentem, erősen gyengülök!” /Ló Béla, a Hülye Irodalmárok Hadtestének Intézete (HIHI) kötelékében a költő tartótisztje/

„Hatvanegyéveslettemén előzetes, avagy hogyan válik egy egyedi szülinapi köszöntés mozgalmasból mozgalmivá.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hatvanegy éves lett e mén,

hátán billeg, mit vettem én,

kerge

nyerge.”

/Kengyelvasas Kugyelák, versenylóidomár és hintalódíler/

„Humánúr nem középisis,

Mozgalmas és mozgalmis is,

Nem dönt nyomorba, nem butít,

S nem öl – megmondja a tutit!”

/Félnótássy Félixné Félautomata Félipszilonka, félanalfabéta félalkoholista félszigeti félelemkeltetőnő/

„Frady Endre Vörös október című verse a tőle megszokott kendőzetlen, önironikus humorral és bravúros rímjátékokkal operáló szatíra.

A mű legnagyobb erőssége a gátlástalan nyelvi találékonyság: a szómegszakításokból születő abszurd rímek (pl. Apra-/-nax Dolóval, kán kánt-/-or) és a szóismétlésekre épülő ritmus (kán kántor muzsikájára kánkánt) fergeteges nyelvi dinamikát adnak a refrénszerű befejezésnek. A költő a kortárs öregedés prózai realitását (molyirtó gél, porckopás, száraz szeszek) ötvözi a szürreális, „szittya” mulatós képekkel, ami kesernyés, mégis végtelenül szórakoztató komikumot szül.

Bár a vers szerkezete helyenként túlzsúfolt az öncélúnak tűnő név- és szóhalmozástól, a záróstófa a Lenin-párhuzammal és a cinóbervörös felütéssel csattanós, történelmi-groteszk keretbe foglalja az egész születésnapi kálváriát. Igazi bravúrvers: könnyed, csípős és emlékezetes.” /Gemini/

„Kedves Költő úr! Remélem értékeli, hogy bokros teendőim mellett időt szakítok kommentelni, hisz éppen megszorító intézkedéseket, Bokros csomagot dolgozok ki Oroszország részére, és emiatt éjszakázom éjjel és nappalozom nappal. Node lényeg a lényeg. Versét idő hiányában nem tudtam elolvasni, de az jut róla eszembe, hogy amikor nagyon távoli rokonom, Fittipaldi Limoncello Magyarhonban nyert új hazát, mint Bendegúznak vére, legelőször azt gondolta, hogy megházasodik, hisz úgy gondolta, már jól kiismeri a nőket. A biztonság kedvéért azonban nem szerelmét, Annát, hanem a helyi bordélyház madamját, Zitát vette feleségül, mert azt gondolta, könnyebb lesz kiismerni Zitát ellenben Annával, akivel beszélgetni is kéne. De tévedett. A folyamatos veszekedések és verekedések hatására végül csak úgy sikerült átlátnia feleségén (mint a szitán), hogy egy szép napon egy feketepiacon beszerzett MAC-10-essel erőtlen felindulásból, különös kegyességgel szitává lőtte az asszonyt. Miután 25 év múlva szabadult a fegyintézetből, hát eléggé megöregedett, és felszedett egy keveset, úgy 60-70 kilót. Na de kérem, kérem! Mégsem ez, az életkor és a túlsúly volt a fő ok, hogy nem talált normális munkát, hanem hát a priusz. Ilyen előélettel végül arra fanyalodott, hogy egy rossz hírű éjszakai bárban rúdtáncosnőnek jelentkezzen. Végül fel is vették, sőt, két munkakörre egyszerre, de nem rúdtáncosnőnek, hanem csak rút ráncos nőnek és kidobóembernek. Végül azonban nem tudott gyökeret ereszteni munkahelyén, ugyanis már az első munkanapjának éjjelén rút ráncos nőként a férfi vendégeket kellett leitatnia, de hát sajnos munkája buzgó végzése közben maga is mata részeg lett, és amikor át kellett volna vennie kidobóemberi munkakörét az est további részében, a randalírozó vendégek helyett csak a taccsot dobta ki. Így azonnal ki is rúgták. Ezért azt mondom, jól gondoljuk meg, ha valakit szitává akarunk lőni, mert 25 év a sitten még csak hagyján, de taccsot kidobni, hát az valami szörnyű élmény. Ezért írj kínrím verseket vagy kommenteket rendületlenül hazádnak óh magyar, ez mégiscsak kellemesebb, mint a taccsunk sárga szemébe nézni. Ja, és kedves Költő úr! Azért a vers utolsó mondatát volt időm elolvasni, és a mauzóleumból üdvözli Önt közelgő szülinapja alkalmából ötödik (V.) és első (I.) Lenin, miután a Kreml hercegének csókja után felköhögte a mérgezett almát, és felébredt álmából. Lenin elvtárs végre képes mindenkit szeretni, és pont úgy!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

Stefi bácsit nem ismerem,

S megkérdezni nem is merem,

Úgyhogy mostan elmerengem,

Vajh’ ő honnan ismer engem?

Mért hiszi, hogy távrokonok

Vagyunk?! Ebben nagyon konok!

Eme kommentjének láttán

Kéne lőnöm szitává tán?!

Nem! Bár vérem nagyon lázad,

Nem kell sitten negyed század!

Szikkadjon magától teste

Vörös októberi este!”

/Fittipaldi Limoncello, állítólagos távoli rokon és Bendegúz-díjas vérszipoly/

„Hagyjanak már nyugodni békében!” /VOR – Vörös Október Férfiruhagyár (1955-1990)/

„Mi ez a mentális moslék, ez az őszgyalázó gennyvörös vrscitrom?! Frady Endre pont úgy ünnepelteti magát, mint amikor egy hároméves gyerek úgy fújja el a születésnapi gyertyáit, hogy nyállal telefröcsögött lesz a torta, felgyullad a szemből fotózó édesapa szakálla, majd a tetőtől talpig csokitortás vendégsereg tele okádja a nagyszoba perzsaszőnyegét és a takarítás többe kerül, mint az összes ünnepi ajándék együttvéve, ám még így is évekig megmarad a penetráns bűz minden utórezgése! Ó, hogy zuhanna a rá a könyvespolc legtetejéről Lenin Összes Művének vasalt sarkú keményfakötésben kiadott sorozata Frady Endre tar vízfejére! Hadd fröcsögjön az a didaktikus minimalizmus és hadd fesse vérvörösre ennek a fékevesztett negyedkegyelmű elmelajhárnak az utolsó októberét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Lenini út

Padkán nézek le: Nini!

Keskeny út e lenini!

Felkaptat, mint sólet ár,

S izzad rajt’ sok proletár.

Verejtéktől mar a só,

Ох, это не хорошо!

Nyűtt lábakon már térdek

Remegnek; ez pártérdek?

Munka hada dübörög,

Bősz burzsoá düh dörög,

Dagadt tőkés bő kölke

Hull – üti vas ökölke!

Úttörők, csak zúzzátok

Cár derekát s csúz átok

Trónjáról őt leveri,

S ömlik szemkönny leve, rí!

Állam épül, jóléti,

Föl-föl, hurrá, ollé, ti

Bolsevikok menjetek

Építeni Mennyetek!

Jólétet e dal kohol,

Hinni ezt, kell alkohol;

Sok vodka és pálinka,

S ettől dől le Sztálinka.

„A lenini úton tanácstalanul toporgó értelmiség előtt tulajdonképpen nem is egy, hanem két út állt: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Talán pont a vodka miatt látszott kettőnek.” /Dr. Inka Pál, pálinka desztillációs vegyészmérnök/

„Miért lett volna tanácstalan az értelmiség, amikor minden településen és munkahelyen volt tanács, azaz szovjet?! Ki nem állhatom ezt az entellektüel nyavalygást! Pép testben pép lélek! Bőven rájuk fért egy testet-lelket edző lépéskényszermunkatábortűzparancsuralmi rendszer!” /Izom Igor, ideológiai idegpályaválasztási igazgatásrendész/

„Ez a vers akár abban a korszakban is népszerű lett volna. Ja, hogy a Gulág tagság körében? Voltak ott ilyen dolgok, az tény. De az átlagembernek könnyebb és kiszámíthatóbb volt az élete, mint most. Voltak nyilván hátrányai is, de a mostani rendszert lecserélném rá.” /M. András, a költő legállandóbb és legnosztalgikusabb kommentelője/

„Kiszámítható és könnyű…

Számos szemben nyögött könny: Űűű!

(Rímként kőlégyfi, a kőnyű).

eM úr, ki nem értett egyet,

Az még kívánhatott egyet,

Egy utolsót hóhér előtt,

Ki azután, bumm, belelőtt.

Könnyű, számítható halált

Lelt, kit golyó fejen talált.

Mostani rendszernek elő-

-nye, hogy nincs hóhér, ki lelő.”

/Dr. Durrdefekt Dezső, a Szegény Oroszokat Vigasztaló Jólszolgálati Elkötelezettségű Testület (SZOVJET) főtanácsosa/

„Már csak a Putyin-Raszputyin rímpár hiányzik, hol a vektort Viktor adja. De jól jön itt a turbán-Orbán rímpár is, "daragíje taváris"! ... Elnézést kérünk, Dr. Háztól megvontuk a szót!” /TEKnős Sztella, acélöves nyelv-, fej-, végtag- és hajcsavaró/

„Jó ügynök volt derék Doktor Házunk,

Kár érte, nélküle ázunk-fázunk.

Lerombolta szegényt a snassz Putyin,

Aki olyan gáz, mint volt Raszputyin.

Cárszultánon jól áll eme turbán,

Mígnem borral leissza Petur bán.

Kremlünk ezen hepaj óta vár is,

Víg tort ül bent nagyon jó továris.”

/Borjú Berija, a Kapitalistákat Gumibotozó Bizottmány (KGB) rímtechnológiai pártbizalmija/

„Nem csoda, ha Dr. Háztól megvonták a szót, hiszen még a jelzőt sem tudja egyeztetni a főnévvel! Tavaris egyes szám, a daragíje viszont többes! Helyesen daragój tavaris lenne! Na, igyi szudá! V Szibíri ócseny hóladna! Hahaha!” /Dr. Cirill Celesztinné Metód Mamuska, Lenin-renddel kitüntetett nyelvtankomcsi/

„Költő elvtárs, mi elkötelezetten ateista bolsevikként nem túlvilági mennyországot építünk, hanem proletárdiktatúra vezette kommunizmust! Mindenki képességei szerint dolgozik a munkatáborban és szükségletei szerint részesedik az ideológiai továbbképzésből! Szovjethatalom + Villamosítás = Kommunizmus. Arccal a villamosszék felé! Éljen a Párt!” /Szergej Tarakanov Dunakavics, élmunkástanácselnök/

„A fenti egyenlőség átrendezésével megkapjuk a Kommunizmus - Szovjethatalom = Villamosítás egyenlőséget, azaz, ha munkástanácstalanítjuk a kommunáinkat, akkor lesz végre villanyunk is! Diktatúra mentes közegben szabadabban mozognak az elektronok is. Ahogy a sztahanovista villanyszerelőből lett nagy proletárköltő, Amperszag Ajtony írta:

          Fagyban ember áz’ is, fáz’ is,

          Ám hőhidat ráz a fázis!

          Ha nincs szovjet, de van áram,

          Átmelegszik tág légváram!

Sajnos a vers megjelenése óta Amperszag Ajtony és a verse is nyomtalanul eltűnt. Emlékét megőriznénk, de nem merjük.” /Watt Winnetou, indián származású wigwamproli/

„Frady Endre, a kriptokommunizmus költője idült idealizmussal fogja meg a megfoghatatlant és ragadja torkon a torkon ragadhatatlant. A konfrontatív katarzisteremtés szürreális szimbólumok közül kiakolbólított kisdobosa és úttörője kortárs kátyúkat tör a lenini út hossztengelyében, de nem engedi kijegecesedni a cseppfolyós öntudat bő lére eresztett doktrínáit. A tézis, antitézis, szintézis szentháromság jó magaviseletű harmadolásával szabaduló szobatiszta művész valódi vészt zúdít a begyepesedett osztálytársadalom szőrrelbélelt hónaljára. A vers mindennél jobban leleplezi az alkohol öl, butít és gyomorba öntve földönt alapigazságtartalmát. Birodalmak jönnek, birodalmak mennek, de Bíró Dalma gyilkos málenkíj robotokat megállító borotvaélen táncoló ügybuzgalma is csak csepp abban a tengerben, melyből fölfakad Frady Endre özönvize. Utána!” /Destruktív Dusánné Buggyant Balalajka, a Gigantikus Utópiákat Lázálmodó Átabota Galéria (GULÁG) szellemi szószátyárja/

„Munkásököl, vasököl

Bilincsel, ha megszököl!”

/rovásírásos fafirka a Gulág egyik latrinájánál/

„Mi ez az álkritikusan álnosztalgikus álság, ez a bélkritikusan bélnosztalgikus bélség?! Ki ez a célkritikusan célnosztalgikus céleb, aki csehül csaholva oda harap, ahová a kolbászt dobja a Nagy Testvér szőrös keze?! Miért kell a babkonzerv egekbe szökő árának megállapításához egy irodalomgyalázó sólet ár sziklatúra?! Frady Endre versei csak arra alkalmasak, hogy a szovjet börtönök celláiban a kübli fölötti falrészre levakarhatatlanul felragasztva kínozzák vele a rendszer ellenségeit! Napi egy kötelező hangos felolvasás után a szerencsétlen rab pár héten belül rádöbben, hogy diadalt aratva önmaga fölött szereti a Nagy Testvért! Követelem Frady Endre lelövésénél a rugalmasan visszapattintó tűzfal használatát, hogy a költő igenis beleléphessen kétszer ugyanabba a golyóba!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor eljött az ideje, a világűrbe tigrisbukfencelve lendülettel ráugrottam a Szovjetunió egyik szélére és abban a pillanatban megdőlt a rendszer. A vodka nem felborította, csak meghánytatta a béketábort.” /Chuck Norris/

November 7-i szonett

Lenin szólott: Jó továris

Elvtársaim, ott a vár is!

Foglaljuk el, itt az óra,

Lövöldözz már, Auróra!

Téli Palotának annyi!

Bolsevikból sok vadkannyi

Össze-vissza dúlja-fúlja…

Túltolták ők? Kicsit túl, ja!

Ez volt hát a lenini út,

Láttunk rajt’ sok lányt és fiút,

Kik már régen elporladtak…

Így múlt ki a komcsi attak,

S vár rá örök pokolszundi…

Sic transit gloria mundi!

ajánlás:

Herceg, mi se legyünk komcsik,

Szánkban se füstöljön rom csikk!

Komcsi nem vész, átalakul

Azzá, aki éppen ma cool!

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=jIPPLtP4qCo

„Úgy-úgy, költő úr, úgy-úgy! Végre valaki ki meri mondani a materialista anyagmegmaradás törvényét, mely szerint kommunista nem vész el, csak átalakul! Például unortodox illiberális kereszténydemokrata oligarchává, bármit is jelentsen ez! De mi tuggyukkik állnak a háttérben, ami az előterek háta, hát a háttérhatalmi erőterek! Nem hiszek az előtéri erőterekben! Mindenki monnyonle!” /Dr. Kohn Teó, nemzetközi összeesküvéselméleti fizikus és háttérsugárzási főelőadó/

„Költő úr, maga politikailag veszélyes, poétikailag tehetségtelen és pokoltechnológiailag eretnek! A verse és a maga alatt meggyújtott máglyáról történő soron kívüli eltávozási kérelme egyaránt NEM ENG.!” /Tomász Tomászovics Torquemada, spanyol polgárháborús szovjet kommunista inkvizítor/

„Puhány Lenin, Leningrád

Tudja, szűk a len-ing rád!

Üzeni Szentpétervár,

Terád nem Szent Péter vár!”

/Kirill pátriárka párti átka/

„Elvtársak és elvtársnők, ki nem állhatom ezt a rengeteg öncélú sületlenséget!” /November Hetedikéné Oktogon Oktávia, a nyolcszögletű kerek erdő kerülőnője/

„Heeej, ha nem siettük volna el ezt a fránya rendszerváltást, akkor most lett volna egy négynapos hosszú hétvégénk! Sőt, akkor április 4-én is kezdetét vette volna egy ugyanilyen hosszú víkend! Mire volt jó ez a fene nagy sietség?!” /özv. Mameluk Miabánatné Őskövület Ödéma, nyugdíjas nyíregyházi nyomozónő és nyárfaiskolai nyílászáró nyikorgatónő/

„Nyavalyog, nyikhaj nyugger nyanya?! Nyominger nyúlként nyáladzik nyámnyila nyilakat?! Nyugatról nyüstölik nyekergő nyilatkozatra?! Nyemá!!!” /Nyebojsza Nyihámor, nyaklónyíró/

„Szerintem meg nem is baj, hogy november 7-én nincs tanítási szünet, mert a gyerekek aznap is tudnak tanulni, tanulni, tanulni! Előre az éni úton!” /Lenin, a hőős ki csak néépének élt/

„Lenin elvtárs úr, ahhoz, hogy minden iskolaköteles gyerek tudjon mindent tanulni, tanulni, tanulni, ahhoz minden tantárgyból kéne elég tanár, aki tud tanítani, tanítani, tanítani! Nem vállalná el az oktatási miniszterséget? Rosszabb már magától sem lenne a helyzet!” /Átlag Ányos, keményen dolgozó kisember és családtámogatatlan csikkszedő családapa/

„Ha Lenin is él, miután élt és mielőtt élni fog, meg Elvis is él, miután meghalt, akkor lehet, hogy Lenin az Elvis? Vagy Lenin csak a balhét viszi el?” /dr. Eccerű Engelbert, szovjetbarát szimplicitási szuggerátor/

„Éljen november 7, és a naptár összes többi napja!” /M. András, a költő legállandóbb és legháromszázhatvanöt(szökőévbenháromszázhatvanhat)napkedvelőbb kommentelője/

„November hat, november hét,

November nyolc… Az ön terhét

Könnyíti, ha nem is választ?!

eM úr, ne is adjon választ!”

/Közönyös Kösztöny, közmunkatábori közművelőség közepette középkorú közvágóhídi középvezető/

„eM úr, ha november hetet

Úgy nézi, mint bármely hetet,

Bármely hót vagy bármely évet,

Akkor maga nagyot tévedt!”

/Izom Igor, a Tévútkeresőkkel Ökölharcot Kezdeményező Faék Egyszerűségű Jasszok (TÖKFEJ) ideológiai idomvasa/

„Igaza van, eM úr, ha november 7 a nagy OKTÓBERI szocialista forradalom napja és a Novhét  teret is Oktogonnak hívják, akkor végül is minden mindegy, úgyis meghalunk!” /Nihil Nulla, a Ma Már Minden Mindegy című hurrápesszimista hetilap egyetlen élő olvasószerkesztője/

„Lenin vagy nem Lenin? Ez itt a kérdés, hol 's valá a válasz?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kommentista/

„Sok kis komcsi kommentista,

Ez a kérdés, válasszatok!

Lenin él vagy Lenin nyista,

S koporsója vajh' nyírfa-tok?”

/Dr. Hómájas Homályné Balladai Balalajka, a Szovjet Totális Állami Literatúrát Intéző Népbizottmány (SZTÁLIN) keresztrímügyi pártbizalmija és dúlidúli díler/

„Nombe... noveb... vembre... hét... hukk... de kemény e za száz... szájzá... szárzá... hukk... száraz... nobe... nover... hukk... november... hukk...” /Bornemissza Jelcin, minden oroszok szesztestvére/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió meglátogat téged!” /finn falfirka/

„Hé, kis ruszlik, hová úsztok?! Azonnal álljatok meg, mert kézigránáttal kifognak, bepácolnak, majd megesznek benneteket! Gyertek vissza, nem halljátok?! Идите сюда! Ruszlik haza!” /ruszli mama/

„Hahó, büdös kölkök, hagyjátok már abba a karatéjozást! Késő van, takarodjatok! Пошли домой! Bruszlík haza!” /Bruszli mama szomszédja/

„Mi ez a megbonthatatlan szovjet-magyar barátságtól megbomlott elmeháborús uszítás?! Ki ez a penetráns patkányszagú poézist permetező putyinpincsi?! Miért kell nekem szonettként félredefiniált irodalmi fekáliát szagolgatnom?! Ha én olyan mindenre alkalmatlan lennék, mint Frady Endre, az emberiség érdekében beneveznék a Darwin-díjra és egy Я не боюсь! kiáltással orromat a hónom aljába fúrva magamba fulladnék, de előtte végrendeletben kikötném, hogy a kipreparált testemet vodkában áztatva mutogassák a tehetségtelen költőknek elrettentő példaként!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Néha egyetlen kicsi szón múlik a történelem. A kommunista forradalom előestéjén a cár üzent nekem, hogy fejeljem le Lenint és a bandáját, de elfelejtette hozzátenni, hogy KÉREM!” /Chuck Norris/

Irodalmi Nobel-díj 2016

Sírban eltűnődik Lenin
Nobel-díjon, Bob Dylanin…
A döntések igen furák,
Это жюри очень дурак…
Mért nem az ő Összes Művét
Jutalmazták?!: „Zsűri, hű, vét
Társadalmi igény ellen,
És se én, se Woody Allen,
Sőt, mi több, se Frady Endre
Nem kapja meg most már rendre!
Nekem van időm, én várok,
Ám ti, élő proletárok
Csapjatok az asztalra rá,
S kürtzengéssel – tará-rará! –
Szerezzétek meg, ami jár!:
Nobel-díj meg friss kaviár,
S versenyképes jövedelem!
Ha mind megvan, megemelem
Sapkámat s kiáltom: Éljen!
S Mauzóleumban mélyen
Tűnődöm jobb téma híján
Frady Endre Nobel-díján.”

„A minap értesültem, hogy országszerte – sőt még a határon túl is – amatőr társulatok és műkedvelő iskolások egyaránt játsszák „A süket király” című mesedarabomat úgy, hogy fogalmuk sincs, ki a szerző. Van, ahol népmeseként aposztrofálják, van, ahol elnyerte ugyan a legötletesebb szövegkönyv különdíját, csak épp én, a szerző nem voltam megemlítve. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy idén sem én kaptam meg az irodalmi Nobel-díjat! Pedig tudnék mit kezdeni a vele járó negyedmilliárd forinttal…” /Frady Endre, méltatlanul mellőzött és elhallgatott költőgigász/

„Kedves Frady úr! Küldje el a svéd fordítást és megnézem, hogy mit tehetek önért!” /XVI. Károly Gusztáv svéd király/

„Kinek a pap, kinek a papné, vagy a paplak,
Nobel-díjat pedig az kap, akinek adnak.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Why me? Why not Lenin or Endre Frady? The answer is blowin’ in the wind.” /Bob Dylan, újdonsült irodalmi Nobel-díjas amerikai énekes, zenész, dalszerző, költő/

„Ez a nyikhaj Bob Dylan még nagyon pályakezdő hozzám képest! Az én Összes Művem színvonalának eléréséhez neki még sokat kell tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin/

„Nem vitassa asztat senki,
Megérdemelte ja jenki!”
/Falvédő Frigyesné Kínrím Kakofónia, fejőnő és a Lajosmizsei Anyák Bob Dylan Asszonykórusának (LABDA) dalszövegírója/

„Jaj, kénytelen vagyok a fékevesztett irodalmi dömper tombolása elől a vallásba menekülni! Ó, Uram, add meg nekem, hogy ne add meg ennek a nóném nullánál is jelentéktelenebb Frady Endrének az irodalmi Nobel-díjat, mert akkor még az ükunokáimnak sem majd adatik meg, hogy örökre elfelejthessék a nevét! Anyám ezen nem aggódik, mert szerinte neki a Calgonja (Cavinton, mama, Cavinton!) nélkül már az se jutna eszébe, hogy melyik nevet nem tudja elfelejteni, de hát ő már Andrzej Wajdát is keveri Andy Vajnával! Szent Szabolcska Mihály, gyertyát gyújtok neked és könyörögve kérlellek, hogy míg színed előtt lánggal ég, fulladjon meg Frady Endre, lehetőleg máma még! Ámen!” /Szent Puzsér Róbert, kritikus/

„Épp Frady Endre süket királyát akartam megfilmesíteni, amikor sajnos halálra röhögtem magam a forgatókönyvön. Ha hirtelen el nem hunytam volna, ez a mese Oscar-díjat ért volna.” /néhai Andrzej Wajda, Oscar-díjas lengyel filmrendező/

„Producerként épp szponzorokat kerestem az Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone főszereplésével forgatandó The Deaf King című hollywoodi szuperprodukcióra, amikor a rendező sajnálatos hirtelenséggel elhunyt. Bánatomban feltettem az addig begyűlt teljes összeget a ruletten a feketére, de sajnos a kaszinóm elnyerte tőlem. Szerencsére adómentesen!” /Andy Vajna, idegenből visszaszakadt hazánkfia, filmproducer és kaszinótulajdonos/

„Itt lehet rólam olvasni: http://fradyendre.blogspot.hu/2016/10/a-suket-kiraly.html De hangosan ám, mint Pepin bácsi, mert különben nem hallom ám!” /a süket király/

„MI VAN KIRÁLY ÚR?! NEM HALL?! VEGYEN MOSÓMEDVÉT! NEKEM IS VOLT EGY SÜKET NAGYNÉNÉM BRJAZOVICÉBEN, AKINEK AZ ORVOS BOGARAT TETT A FÜLÉBE, DE SAJNOS MEGRÁGTA AZ AGYÁT ÉS ONNANTÓL KEZDVE CSAK HÁTRAFELÉ TUDOTT BICIKLIZNI!” /Pepin bácsi/

„Ha én elordítom magam, akkor nem csak a süketek hallanak, hanem a halottak is feltámadnak. Legfelsőbb helyről már jelezték is, hogy számítanak az aktív részvételemre a Utolsó Napon.” /Chuck Norris/

Nosztalgiahullám

Vizet áraszt tavaszi szél,
Öreg szívemben a KISZ él,
Akkor voltam ifjú botor,
S pörögtem, mint szovjet rotor.

Sasszemem volt messzelátó,
Tiniszerelmem mind plátó,
Kockahasam kőként feszült,
Erdő szélén tábornesz ült.

Titkos ügynök képzőtábor:
Havannai szivar, rá bor
Bele a csehszlovák sörbe,
S millió róka szállt körbe.

Ügynökmúltam sokat jelent,
Meghatározza a jelent.
(- Hogy lehettem ennyire lent,
Jelentve jelentéktelent?! -

- Lelkiismeretem lázad...)
Hej, az a XX. század
Szép volt, jó volt, mint a nagy Ő,
Mégse jön már vissza. Agyő!

Megkopaszodtam én, a punk,
Miként egykor Lenin apánk,
 S urnámból a vízbe hull ám
Porló nosztalgiahullám...

„ Ne aggódjon költő elvtárs amiatt, hogy egykoron Padlizsán fedőnéven jelentette, hogy a környezetében kinek a szendvicsében van olcsó lengyel  mókusparizer és kinek telik drága svéd rénszarvas szalámira! Maga a mi kutyánk kölke és, ha hajlandó alkalmazkodni a taktikai okokból folyton változó világnézetünkhöz, akkor nem marad el az erkölcsi megbecsülése és a kiemelt nyugdíja! Esetleg egy Kossuth-díj és a Nemzeti Alap Tantervben való szereplés sem lehetetlen. Továbbra is éljen a (néha ilyen-olyan színekbe hajló) Párt!” /Képlékeny Kenéz, a Párt világnézeti főideológus helyettese/

„Nyugg... nyugi... Pali... Padi... Padlizsán... hukk! A leki... lelle... lelkiismeretet is el lehet hagg... hagla... halgattatni... hukk... csak elég cseh ló... cselló... csehszlovák sör kell hozzá...  borral... hukk!” /Tömény Tivald, a Párt erkölcsrendésze, Törköly fedőnéven egykori titkos ügynök/

„Költő úr, nem akarom szembe dicsérni, de ez a verse olyan rossz, hogy már-már rettenetes! Nekem nincs szükségem csehszlovák sörbe kevert kannás borra, hogy körberókázzam a Nagyalföldet, elég ha másfélszer elolvasom ezt a posztkommunista celebförmedvényt, ezt a szellemi pestisjárványt!  Anyámat befizettem egy havannai előnyaralásra, hogy inkább ott nosztalgiázzon méregdrágán, mint ezt az olcsó gagyit olvasva itthon. A Lenin Mauzóleum meglátogatása egy könnyed tavaszi románc ehhez az erkölcsi hullabűzhöz képest! Ha cézár lennék, az összes végtagom minden hüvelykujját lefelé fordítanám! Halál a szellemi kútmérgezőkre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A 'KISZ?! Mi?!' angolul 'Kiss me!'. Ha magyar lennék, én is lerúgnám a Make love, not war! szlogen kitalálójának a fejét. De jó, hogy nem budapesti, hanem texasi erőbarom vagyok!” /Chuck Norris/

Különös Ajándék

"bőgve rohant ki az osztályból" /egy aranyhal felvétele/

Különös Ajándék tanárnő sikítva vágta a földhöz a naplót.
- Ülj le, Birkássy, egyes! Egyes alá!!! NULLA, TE SZERENCSÉTLEN!!! Honnan vetted azt a baromságot, hogy Kossuth Lajost a Duna jegén választották meg MLSZ elnöknek?!
- Miért, talán a Tiszán?! – kérdezett vissza röhögve a trendi takonyzöld orr-piercinget viselő Birkássy Bendegúz, mire Különös Ajándék történelem-földrajz szakos tanárnő bőgve rohant ki az osztályból.
Szülei, Dr. Különös Béla és Dr. Különös Béláné Szimpla Matild mindig arra tanították, hogyha szorgalmasan tanul, akkor sokra viszi és boldog lesz. Ajándék szófogadó lányként megfogadta a tanácsot és nap mint nap leült tanulni, tanulni, tanulni. Ilyenkor mintha Lenin jól temperált viaszbábja is elégedetten mosolygott volna a Mauzóleum félhomályában. Az azóta már felnőtt tanárnő viszont zokogott:
- Tanultam, tanultam, tanultam és mégse vittem semmire, sőt még boldogtalan is vagyok!
A könnyeitől keletkezett bokáig érő tóból ekkor az ölébe ugrott egy aranyhal és felajánlotta, hogy teljesíti három kívánságát. Ahogy ígérte, úgy is lett:
Először a váratlanul örökös antarktiszi nagykövetségbe küldött Dr. Birkássy Bottyán magával vitte feleségét és egyszülött Bendegúz fiát.
Másodszor a fizetését triplájára emelték és így már majdnem annyit keresett, mint egy parlamenti takarítónő.
Harmadszor az iskolai menzán roston sült aranyhalat kanalazhatott rósejbnivel és zsenge parajjal.
- Na, most már tudom, mi a különbség a valódi életpálya és az életpályamodell között! – böffentett elégedetten, majd visszament az osztályába. Aznap minden felelőnek csak csillagos ötöst adott és az elégedett nebulók azzal a tudattal mehettek haza, hogy az Ob mégis egy kanadai tó, az Urálon túl már tényleg látszik Bécsnek büszke üzletsora és a Nagy Októberi Kapitalista Forradalmat valóban Mátyás király vörös ingesei verték le.
Mindenki boldog volt, csak egy mélyen csalódott aranyhal szelleme sóhajtotta bele hitetlenkedve és lélekfejcsóválva az éjféli csendbe:
- Halat kanállal?!

Copy

Világpolgár finn digó
Zsebében az indigó
Kéken másol mindig, ó!

Világpolgár finn digó
Zsebében az indigó
Kéken másol mindig, ó!

Világpolgár finn digó
Zsebében az indigó
Kéken másol mindig, ó!

Világpolgár finn digó
Zsebében az indigó
Kéken másol mindig, ó!


„Finn digó, hát persze! Jó, hogy nem ír ruszki, vagy albán tót! Mondja költő úr, hányasa volt magának akármiből is?! Manapság annyian kivándorolnak. Miért pont maga marad itthon?! Na, iszkiri, mert már nagyon feszül a Brúszli póráza! Csibész, kapd el!” /Dr. Lajtai Tódor, iskolaigazgató és harci kutya tenyésztő/

„Hrrrr-grrrr vau-vau grrrrr vaúúúúúúú…” /Brúszli, harci kutya/

„Ugatol? Kapol!” /ismeretlen népi figura/

„Mit keres e talján
Netlíra legalján?”
/Újpest Barnabás, Frady Endre kortárs ellenköltője/

„Kinek van baja velünk, finn digókkal?!” /Pekka Materazzi és Francesco Mekkinen/

„Nekünk, ír ruszkiknak!” /Alekszandr Szergejevics O’Hara és Michael Flatlovszkyj/

„Indy go?! Hová menjek már megint?! Hányadszor találjam még meg a frigyládát ennek a hálátlan emberiségnek?! Megállj Frady, egyszer még ostorvégre kaplak!” /Indiana Jones, az elveszett frigyládák megtalálója/

„Zseniális, ahogy a költő már nem csak a szavakkal, de a színekkel is játszik! Kortárs koloratúr képvers! Katartikus! Ahogy egykoron Kosztolányi is színes tintákról álmodott, majd bele is halt szegény, úgy hal bele a kortárs olvasó lelke a költő színes lázálmaiba, hogy az olvasás után eufórikus lírai feltámadásban legyen része, és megújult emberként szégyen nélkül tunkolja ki fehér kenyérbéllel a vérpiros szaftot a haragoszöld kislábasból. Szép az élet!” /Szószatyor Ida, középiskolai magyartanár és olaszlíra hamisító/

„Jaj, a lyányom olyan élhetetlen! Éhbérért tanít, a nyári szünetben meg olyan pénzeket hamisít, amik az Euró bevezetése miatt már hosszú évek óta nem is léteznek! Amíg férjet nem talál, addig eltartom én, de remélem, hogy nem egy tanár kollégát fog ki, mert abból páros éhhalál lesz!” /özv. Szószatyor Lajosné Dögkúti Aranka, szakácsnő és amatőr sintér/

„Másolni! Másolni! Másolni!” /Dr. Vlagyimir Iljics O’Lenin/

Zseni

Tök jó lenni zseninek,
zseninek, zseninek!
Irigyek a Leninek,
Leninek, Leninek,

mer’ őket nem szeretik,
szeretik, szeretik
máglyán égő heretik,
heretik, heretik.

Heretiket siratja,
siratja, siratja
mindük közös ír atyja,
ír atyja, ír atyja.

A zseni is könnyet ejt,
könnyet ejt, könnyet ejt,
s utána fej dönnyetejt,
dönnyetejt, dönnyetejt.

Görögdönnye tejének,
tejének, tejének
ihlettére sej ének,
sej ének, sej ének

szól ajkáról… „Ami sok,
ami sok, ami sok
az sok!” – s ütik amisok,
amisok, amisok.

„Üssétek csak, féljen ez,
féljen ez, féljen ez!”-
- zúg a tömeg s éljenez,
éljenez, éljenez.


„Hajrá amisok, hajrá amisok! Abcúg Frady, abcúg Frady! Felnégyelni, felnégyelni!” /a tömeg/

„Nem kell felnégyelni. Elég csak kétszer félbeszakítani.” /Dr. Balta Béla matematikus/

„Jaj, jaj, jaj! Jaj, de nagy szégyen ez nekünk, hogy több száz évnyi szelídség és a másik orca odatartása után így kivetkőztünk magunkból és addig ütlegeltük a költő urat, amíg abba nem hagyta a kornyikálást. Nincs mentségünk erre a szörnyű bűnre. Hacsak maga a kornyikálás nem… Szerencsére az Úr kegyelmes és e rettenetes eset óta özönlenek hozzánk az egy százalékos adófelajánlások…” /Jeremy Otherface O’Sheep, halláskárosult amis lelkipásztor/

„Mégse tök jó lenni zseninek, zseninek, zseninek!” /Frady Endre, baleseti sebészet, sebészet, sebészet/

„Heretik mint többesszám?! Dönnyetej mint kínrím?! Frady Endre mint zseni?! Minden kritikus álma, hogy lássa, amint egy művész megkapja, amit megérdemel. Szerintem Frady Endrének még jár, ami jár. Az a bizonyos teljes juss. Embertársaim, kedves felbőszült tömeg, utánam! Üssük Frady Endrét még a kórteremben is! Valaki videózzon, hogy anyám is megnézhesse a Barátok közt helyett!” /Puzsér Róbert, kritikus és egyszemélyes B-közép/

„Kár volt a dalnok zsenit már a nyitóhangoknál oly intenzíven csendre inteni! A mostani Dal műsor mezőnyét látva-hallva lehet, hogy őt kellene kiküldenünk az Eurovíziós Dalfesztiválra. Élve vagy halva. Szinte mindegy is…” /Rákay Kálmán, köztévé intendáns zsűritag és Philip/

„Sokan nem értik, miért novemberben rendeztük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Kvittek vagyunk, mert mi meg ezt a verset nem értjük. Biztos ez is valami burzsoá métely. Sebaj, majd rájövünk! Jó amis pap elvtársak, tessék holtig tanulni, tanulni, tanulni!” /a Leninek/

„Ne dőljünk be a hazug imperialista propagandának! Lenin elvtárs egyrészt sosem volt többes számú, másrészt nem küldte máglyára az internacionalista ír eretnek elvtársakat, hiszen az a mindenkori szent inkvizítor elvtársak feladata volt. A hozzánk menekülő külföldi munkavállalókkal egyébként is Gulág és Málenkíj Robot elvtársak foglalkoztak. Szovjethatalom + kényszermunkatábor = kommunista szombat.” /Vszibíri Ócsenyhóladna elvtársnő/

„Walesi bárdokról van vers. Ír eretnekekről szintén. Csak rólunk nincs?! Mi skótok sem vagyunk ám piskótok! Ide egy alanyi költőt, vagy a buzogányommal tanítok meg valakit kesztyűben dudálni! Hogy a Loch Ness-i szörny falja föl az összes henye poétát!” /Old McDonald, hedefarmer/

„Jaj, ne már! Mért pont én?! A múltkor is hetekig böfögtem egy keresztben lenyelt elefántcsonttorony miatt!” /Nessie, tavi szörny és hírlapi kacsa/

„Frady Endre ugyanaz a világirodalomnak, mint hypós bakancstalp a nagymama lekvárjának. Utána már semmi sem lesz ugyanaz, mint ami előtte volt. Nyomot hagy. Mi meg takaríthatunk!” /özv. Szlucsányi Gerebenné Dörmi néni, takarítónő és az Akadémia lombhullató előkertjének levelező tagja/

Mese a nagy büdösszájú sárkányról

Egyszer volt, ahol volt, de már nincs, egy nagy büdösszájú sárkány. Egy közepesen szép, bár sokak szerint az évszaknak éppen csak megfelelő napon ez a nagy büdösszájú sárkány elrabolta a szomszédos Nagy Büdösszájú Birodalom nagy büdösszájú királyának egyetlen gyermekét, a nagy büdösszájú királylányt és a várába vitte. A nagy büdösszájú királylány úgy bőgött, hogy csak úgy fröcsögött kifelé a szeméből a rengeteg könny, ami nem csoda, hiszen, ha befelé fröcsögött volna, akkor a hidroglóbusszá dagadó vízfeje pár perc alatt hatalmas loccsanással robbant volna szerteszéjjel.

A nagy büdösszájú király – a szokásos néphez szólási formanyomtatványok kitöltése után – kihirdette, hogy aki kiszabadítja a nagy büdösszájú királylány fogságából a nagy büdösszájú sárkányt, illetve pont fordítva, az azonnali feleségül vétel által rögtön meg is tarthatja és haza is viheti, úgyhogy a kihirdetmény egyben előzetes atyai áldás is. Hozományról pedig szó se essék, ő ilyen kicsiségekkel nem foglalkozik, amikor egyetlen lánya ekkora veszélyben van.
No, lett is foganatja a kihirdetménynek! Királyok, királyfik, hercegek, grófok, politológusok, mentorok, Avon tanácsadók, kezelőorvosok, gyógyszerészek, mosógép szerelők, megélhetési oligarchák, kétkezi félkarú rablók, romkocsmatöltelékek, házasságszédelgők, hadronütköztetők, földi irányítók, könnyűbúvárok, hastáncosok, táncdalénekesek, villanyóra-leolvasók, sírásók és karvalytőkések egy emberként özönlöttek elfelé és minél messzebb, nehogy már pont ők!

Távolban a nagy büdösszájú szegénylegény
(ismeretlen nagy büdösszájú festő képe)

Egymás között szólva elmondhatjuk, hogy bár a királylány a birodalom összes eddigi szépségversenyét megnyerte, ám a birodalmi közvélekedés szerint a telefonos szavazás erősen manipulált volt. Sőt!
Egy, csak egy jelentkező volt, a nagy büdösszájú szegénylegény, aki még a nagy büdösszájú életben sohasem látta a nagy büdösszájú királylányt, de még csak nem is hallott róla. Hiába no, a tévé, rádió, mobiltelefon és internet nélküli tanyasi életnek is megvannak a maga előnyei! Hogy hogyan hallott mégis a kihirdetményről? Ez egy felettébb hosszú történet, amelyben szó van lezuhant helikopterről, oroszlánfókák által elfogyasztott postásokról, eltévedt tájfutókról és máig harcoló német alakulatokról is, de ezt most itt nincs idő elmesélni. Röviden összefoglalva csak annyit mondhatunk, hogy véletlenül.
Nosza, több se kellett a nagy büdösszájú szegénylegénynek! Úgyis unta már a tanyasi létet, ahol nem volt más beszélgetőtársa, mint a nagy büdösszájú testvérei – alig tizenöten, vagy tizenhatan lehettek, de sosem tudta megjegyezni – a nagy büdösszájú apja, a nagy büdösszájú anyja, a nagy büdösszájú nagyszülei, a nagy büdösszájú dédszülei, a nagy büdösszájú unokaöccsei és –húgai, valamint az óhazából a válság elől kitántorgott másfélmillió nagy büdösszájú rokon.
Ment, mendegélt a nagy büdösszájú szegénylegény. Először még baromi messze volt a nagy büdösszájú sárkány várától, de aztán ahogy tovább ment, mendegélt, úgy egyre közelebb jutott.
PUFF!!! A nagy büdösszájú szegénylegényt hatalmas ütés érte és hanyatt is esett tőle. Legott felugrott és vissza is ütött, de az ökle egy kőkemény szürke kőfalba ütközött.
- Még jó, hogy nem gyémántfal, mert az gyémántkemény lenne! – gondolta a nagy büdösszájú szegénylegény és hirtelen rájött, hogy megérkezett a várhoz. Gondolkodott, hogy hogyan juthatna be, mert a kőfal megmászhatatlannak tűnt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve bement a kapun. A nagy büdösszájú portástól megvette a belépőjegyet és elindult felfelé a nyálkás csigalépcsőn.
A vár várószobájában már várt rá a nagy büdösszájú sárkány és a lánccal hozzákötözött nagy büdösszájú királylány.
- Mintha Jabbát és Leiát látnám! – gondolta meglepve a nagy büdösszájú szegénylegény, akiről még senki sem sejtette, hogy következő életeiben II.József, Lenin, Elvis Presley, Zlatan Ibrahimovics, majd pedig Luke Skywalker lesz. Na, de ne szaladjunk ennyire előre!
- Hhhhhhhh!!! – lehelt rá egy hatalmasat a nagy büdösszájú sárkány a nagy büdösszájú szegénylegényre.
- Hhhhhhhh!!! – viszonozta a nagy büdösszájú szegénylegény.
Az oda-vissza válaszcsapások közepette a két fél előtt felsejlett a döntetlen közeli végeredmény cseppet sem szívderítő rémképe. A vár körül eközben fürtökben hullottak a V-alakú vándormadarak. Már az ablak pereméig ért a kupac, amikor Greenpeace aktivisták jelentek meg és láncolták magukat a vár vizesárkából kilógó fatörzsekhez, amelyek utóbb éhes krokodilok farkainak bizonyultak.
A vár lovagtermében a harc eközben egyre elkeseredettebben és egyre kilátástalanabbul folyt. Már éppen reklámszünetet készültek tartani, amikor a nagy büdösszájú királylány egy váratlan mozdulattal tizenöt kiló szupererős mentolos Orbit rágógumit dobott a nagy büdösszájú sárkány szájába, aki ettől pár másodpercre védtelenné vált és a nagy büdösszájú szegénylegény bevitte a végső lehelet csapást. A nagy büdösszájú sárkány egyet vonaglott, majd a lelke megkönnyebbülten az örök vadászmezőkre röppent, ahol mindig süt a Nap és mégsem ragad az a fránya vattacukor.
- Én hősöm, én egyetlen szerelmem! – kiáltotta a nagy büdösszájú királylány és a nagy büdösszájú szegénylegényhez szökellt, hogy megcsókolja. A nagy büdösszájú szegénylegény egy rémült sikollyal félreugrott és így a mozgásirányukba eső alacsony parapetfalú ablakokon kizuhantak a várból és a V-alakú madárkupacon úrnői és úri gellert kapva a vizesárokba csobbantak.
No, aznap igazán jó napjuk volt a nagy büdösszájú krokodiloknak!
Ha nekünk nagy büdösszájú krokodiloknak aznap jó napunk nem lett volna, akkor máig korgó gyomorral mesélhetnék tovább…

Itt az eső

Búsong Igor, amint les ő
Ablakon ki: „Es az eső
S így kell rabótatyolni ma!”
Nincsen ajkán hálaima.

Igor őr egy szabadtéri
Szoborparkban orosz préri
Legtávolibb pontján is túl…
Egyszer majd csak belepistul!

Rágondol a hatméteres
Márvány Lenin őrlángveres
Fejére, mely gömbbé ázott
S felsóhajt: „Még van vagy száz ott!”

„Lenin száz, Sztálin csak hetven…” –
- számol s tenyere egy tetven
Csattan s véres lesz a haja.
Guggol s bőg: „Kalinka maja!”

(tánc!)

Szegény Lenin!

(posztumusz bosszú)

Ímélt brutál nagyim ír,
Sittre addig nem ül be,
Míg mél nem jut Vlagyimír
Iljicshez a Kremülbe.

Cirill az ő levele,
A betűi, hű, furák!
„Долой его! (Le vele!)
Ленин, Ленин, ты дурак!”

Irma elvtársnő vigasztalhatatlansága

Összetörten zokog Irma,
Tombol, bömböl, nagyon sír ma.
Könnyár ömlik szemüvegén,
Megvigasztalom, de meg én!

„Ne sirasd a törött bögrét!
Megragasztja kedves Dögrét
Elvtársnő a hatodikon,
S szebb lesz, mint egy szovjet ikon.”

„Jaj, de ez egy Lenin mintás
Volt, min ő és neje kint ás
Dácsakertben kulákot el,
S háttérben két vörös fotel!”

„Lenin elvtárs volt a csészén?!
Elvtársnő, megáll az ész! Én
Elbújnék, mint kinek Nap árt!
Éljen Lenin, éljen a Párt!”

November 7

(Nagy Oktogoni Cucilista Forró Dalom)

Kora hajnalt bőg az óra,
Tűzbe vizel Auróra,
Illetve a vízbe tüzel,
S cár atyuskát emígy üz el.
Sanyi a cár, vagy tán Miki,
Akit épp zavarunk mi ki?
Téli Palota és ostrom?
Vár áll ottan, legyen most rom?
Kommunizmus bömböl Oááá!-t,
Elkergetve sok burzsoát.
Remeghettek kopár térdek,
Éljen Lenin saPártérdek!

énekelve:
Leeenin, a hőőős, ki csak néépéből élt!