Vörös október

Tudja Lujza, Hugó, Róbert,

Úgy szeretem az októbert,

Mint sakál a döglött nyulat!

Ki dögevő, mind így mulat!

Októbernek huszadikán

Dszingisz Anna, füredi kán

Eljön köszönteni Apra-

-nax Dolóval szülinapra!

Hatvaneggyé akkor leszek!

Koccintunk majd s száraz szeszek

S gélek hatnak hangulatra

S ízületre, ami gyatra!

Nem bús rajtam ráncos orca,

Hogy térdemnek roncs a porca,

Hisz’ fájdalmam csillapítja

Báli hangulat, mely szittya!

Rop a kánné és a kán kánt-

-or muzsikájára kánkánt,

S bő hordóból iszik kán ként,

S jól emészt majd éjszakánként!

Hej október, hej október,

Szép vörös vagy, mint cinóber,

S novemberben lesz csak véged!

Lenin pont így szeret téged!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/yxG5ndsIA3M

„Szép az ősz, színesednek a levelek, jókat lehet kirándulni. Az én születésnapom is ősszel van, szeptember 26-án.” /M. András, a költő legállandóbb és legszeptemberhuszonhatodikaibb kommentelője/

„eM úr, maga az októberről szóló versélményt eltereli a születésnapjával, ami elmúlt szeptember végén! Ezért a Petőfi haverjához száműzzük, Barguzinba!” Csávás Kálmán kőagy, irgalmatlan irodalmi igazgató/

„Szeptember huszonhat idén

Szombat, de nem Mortal Szombat;

Ember vígan ül a bidén,

Ha tortája csokis vombat.

Mert bár bélben vombat fájik,

Szép a levélszín, az őszi,

Mit hullatnak erdők s fáik,

S gyűlnek bothegyen, mi csőszi.

Úgyhogy eM úr, legyen vidám,

Let der Vombat be on der Tisch!

S mint zöld füvet éhes gidám,

Úgy falja az októbert is!”

/Csablonkay Menyő, a leghogyishívjákabb kortárs magyar költő/

„A „Vörös október” olyan, mintha egy születésnapi köszöntő, egy szittya mulatós, egy ortopédiai ambulancia és egy bolsevik plakát összeköltözött volna egyetlen versbe. A rímek helyenként már nem is kacsintanak, hanem szabályosan vihognak: „kánkánt – kán ként” például a nyelvi lelemény és a nyelvi baleset közötti keskeny mezsgyén egyensúlyoz.

Külön erénye a műnek, hogy a térdporc pusztulását, a száraz szeszeket, a géleket, Dzsingisz kánt és Lenint egyetlen koherens világképpé gyúrja. A zárás pedig méltó a címhez: a vörös októberből végül vörös november lesz – legalábbis költőileg.

Összegzés: ortopédiai panaszokkal súlyosbított szittya bolsevik kabaré, amelynek láttán még Lenin is felállna… ha nem fájna neki a térde.” /ChatGPT/

„Drága Költőgigász Kartárs!

Rántott sajthoz kell a tartár s

Minden, ami fontos Önnek

Gyomormosásmentest jönnek

Egymás után víg falatok

Felfalható kanalatok

Késetek és villátok is

Olvasni ezt már átok is!

Nem kell ehhez az október

Huszadika, sem a jó ber-

-berharcosok étke, ami

Lehet szülinapi hami

Egészséged legyen rendben

Fújd el a gyertyákat csendben

S vígadjon, és Frady-t vegyen

Aki meg nem, tortát egyen!

Boldog születésnapot!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas barbár berber borbír-ó/

„Ház Doktor elvtárson érződik, hogy a kolhoztehénből fejt anyatejjel szívta magába Frady Endre elvtárs kripta-kommunista költészetét, mert úgy dől belőle az enjambement, mint Lenin Összesből a proletárdikatúrabakancslistavezetői felelősségelhárítás és a dialízises Machiavellizmus.” /özv. Vörös Csepelné Hajnalkilövő Auróra, a munkásmozgalom kisnyugdíjas agitátora és sztahanovista cselszövőnő/

Doktor Ház az egészségem

Őre s híján lenne végem.

Megvéd, hogy ha Habár Herbert

Ütne, mint egy barbár berbert.

Bírja ő a sört is, bort is,

S úgy rosál, mint másfél Portisch!

Doktor Ház egy igaz barát,

Szíve arany, hetven karát!”

/F. Endre, az őszbe hajló költőgigász/

„Ez a vers hamisítatlan Frady Endre-i nyelvi bohóckodás: a költő a születésnap, az öregedés és az október hónapja köré épít egy szándékosan abszurd, hangzásközpontú világot. A sorokban a jelentés gyakran háttérbe szorul, miközben a rímek, szótorzítások és váratlan szókapcsolatok önálló komédiává állnak össze.

A vers legnagyobb erénye a játékosság. A „kán”, „kánné”, „kántor”, „kánkán” szavak őrült körforgása nyelvi tűzijátékot teremt, miközben az idő múlásáról és a testi nyavalyákról is derűs öniróniával beszél. A záró Lenin-utalás pedig groteszk csattanóként koronázza meg az egész költeményt.

Röviden: egy könnyed, szellemes, nyelvi bravúrokra épülő vers, amely nem mély filozófiai rétegeivel, hanem felszabadult játékosságával és önironikus életörömével szerez mosolyt az olvasónak.” /Copilot/

„Jelentem, elolvastam! Jelentem, elájultam! Jelentem, magamhoz tértem! Jelentem, a költőt továbbra is megfigyelem, de, jelentem, erősen gyengülök!” /Ló Béla, a Hülye Irodalmárok Hadtestének Intézete (HIHI) kötelékében a költő tartótisztje/

„Hatvanegyéveslettemén előzetes, avagy hogyan válik egy egyedi szülinapi köszöntés mozgalmasból mozgalmivá.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hatvanegy éves lett e mén,

hátán billeg, mit vettem én,

kerge

nyerge.”

/Kengyelvasas Kugyelák, versenylóidomár és hintalódíler/

„Humánúr nem középisis,

Mozgalmas és mozgalmis is,

Nem dönt nyomorba, nem butít,

S nem öl – megmondja a tutit!”

/Félnótássy Félixné Félautomata Félipszilonka, félanalfabéta félalkoholista félszigeti félelemkeltetőnő/

„Frady Endre Vörös október című verse a tőle megszokott kendőzetlen, önironikus humorral és bravúros rímjátékokkal operáló szatíra.

A mű legnagyobb erőssége a gátlástalan nyelvi találékonyság: a szómegszakításokból születő abszurd rímek (pl. Apra-/-nax Dolóval, kán kánt-/-or) és a szóismétlésekre épülő ritmus (kán kántor muzsikájára kánkánt) fergeteges nyelvi dinamikát adnak a refrénszerű befejezésnek. A költő a kortárs öregedés prózai realitását (molyirtó gél, porckopás, száraz szeszek) ötvözi a szürreális, „szittya” mulatós képekkel, ami kesernyés, mégis végtelenül szórakoztató komikumot szül.

Bár a vers szerkezete helyenként túlzsúfolt az öncélúnak tűnő név- és szóhalmozástól, a záróstófa a Lenin-párhuzammal és a cinóbervörös felütéssel csattanós, történelmi-groteszk keretbe foglalja az egész születésnapi kálváriát. Igazi bravúrvers: könnyed, csípős és emlékezetes.” /Gemini/

„Kedves Költő úr! Remélem értékeli, hogy bokros teendőim mellett időt szakítok kommentelni, hisz éppen megszorító intézkedéseket, Bokros csomagot dolgozok ki Oroszország részére, és emiatt éjszakázom éjjel és nappalozom nappal. Node lényeg a lényeg. Versét idő hiányában nem tudtam elolvasni, de az jut róla eszembe, hogy amikor nagyon távoli rokonom, Fittipaldi Limoncello Magyarhonban nyert új hazát, mint Bendegúznak vére, legelőször azt gondolta, hogy megházasodik, hisz úgy gondolta, már jól kiismeri a nőket. A biztonság kedvéért azonban nem szerelmét, Annát, hanem a helyi bordélyház madamját, Zitát vette feleségül, mert azt gondolta, könnyebb lesz kiismerni Zitát ellenben Annával, akivel beszélgetni is kéne. De tévedett. A folyamatos veszekedések és verekedések hatására végül csak úgy sikerült átlátnia feleségén (mint a szitán), hogy egy szép napon egy feketepiacon beszerzett MAC-10-essel erőtlen felindulásból, különös kegyességgel szitává lőtte az asszonyt. Miután 25 év múlva szabadult a fegyintézetből, hát eléggé megöregedett, és felszedett egy keveset, úgy 60-70 kilót. Na de kérem, kérem! Mégsem ez, az életkor és a túlsúly volt a fő ok, hogy nem talált normális munkát, hanem hát a priusz. Ilyen előélettel végül arra fanyalodott, hogy egy rossz hírű éjszakai bárban rúdtáncosnőnek jelentkezzen. Végül fel is vették, sőt, két munkakörre egyszerre, de nem rúdtáncosnőnek, hanem csak rút ráncos nőnek és kidobóembernek. Végül azonban nem tudott gyökeret ereszteni munkahelyén, ugyanis már az első munkanapjának éjjelén rút ráncos nőként a férfi vendégeket kellett leitatnia, de hát sajnos munkája buzgó végzése közben maga is mata részeg lett, és amikor át kellett volna vennie kidobóemberi munkakörét az est további részében, a randalírozó vendégek helyett csak a taccsot dobta ki. Így azonnal ki is rúgták. Ezért azt mondom, jól gondoljuk meg, ha valakit szitává akarunk lőni, mert 25 év a sitten még csak hagyján, de taccsot kidobni, hát az valami szörnyű élmény. Ezért írj kínrím verseket vagy kommenteket rendületlenül hazádnak óh magyar, ez mégiscsak kellemesebb, mint a taccsunk sárga szemébe nézni. Ja, és kedves Költő úr! Azért a vers utolsó mondatát volt időm elolvasni, és a mauzóleumból üdvözli Önt közelgő szülinapja alkalmából ötödik (V.) és első (I.) Lenin, miután a Kreml hercegének csókja után felköhögte a mérgezett almát, és felébredt álmából. Lenin elvtárs végre képes mindenkit szeretni, és pont úgy!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

Stefi bácsit nem ismerem,

S megkérdezni nem is merem,

Úgyhogy mostan elmerengem,

Vajh’ ő honnan ismer engem?

Mért hiszi, hogy távrokonok

Vagyunk?! Ebben nagyon konok!

Eme kommentjének láttán

Kéne lőnöm szitává tán?!

Nem! Bár vérem nagyon lázad,

Nem kell sitten negyed század!

Szikkadjon magától teste

Vörös októberi este!”

/Fittipaldi Limoncello, állítólagos távoli rokon és Bendegúz-díjas vérszipoly/

„Hagyjanak már nyugodni békében!” /VOR – Vörös Október Férfiruhagyár (1955-1990)/

„Mi ez a mentális moslék, ez az őszgyalázó gennyvörös vrscitrom?! Frady Endre pont úgy ünnepelteti magát, mint amikor egy hároméves gyerek úgy fújja el a születésnapi gyertyáit, hogy nyállal telefröcsögött lesz a torta, felgyullad a szemből fotózó édesapa szakálla, majd a tetőtől talpig csokitortás vendégsereg tele okádja a nagyszoba perzsaszőnyegét és a takarítás többe kerül, mint az összes ünnepi ajándék együttvéve, ám még így is évekig megmarad a penetráns bűz minden utórezgése! Ó, hogy zuhanna a rá a könyvespolc legtetejéről Lenin Összes Művének vasalt sarkú keményfakötésben kiadott sorozata Frady Endre tar vízfejére! Hadd fröcsögjön az a didaktikus minimalizmus és hadd fesse vérvörösre ennek a fékevesztett negyedkegyelmű elmelajhárnak az utolsó októberét!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Október végi óraállítás

Órát állít kis Hunnia,
És a nép ezt úgy ítéli,
Időszámítás, ha téli,
Tovább lehet alunnia!

Később kezdődik a mise,
Kipihentebb lesz a pap is.
Édes szájunk tejbepapis,
S talán nem késünk el mi se.

Csak a hosszú, sötét esték
Mélabúi ne lennének!
Megszürkül az összes ének,
Mint a Moszkva parti festék…


„A szolgálati közleménynek álcázott polgárpukkasztáson végighullámzó eretnek eszmékből felépülő moszkovita emlékmű láttán szakképzett TEK alkalmazottak már útra keltek átállítani a Művész úr rendszerét.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mire a kétbalkezes TEK-esek rájönnek, hogy az általuk agyba-főbe vert személy nem a rendszer ellen uszító költő, hanem szokásos céltévesztés miatt csupán a szomszédja, addigra Szergej és Igor paksi veszélyes hulladékként már rég bebetonozták az agyatlan idiótát valamelyik erre a célra kiépített tárolónkba. Moszkva érti a viccet, de nem hagyja megtorlatlanul.” /Vlagyimir Putyin, modernizált orosz cár atyuska/

„Ha vasárnaponként mindig tejbepapit kellene reggeliznem, akkor lehet, hogy 2/3-os többséggel inkább a KGB verőlegényeire szavaznék. Azok legalább húspéppé ütlegelnének!” /Szaft Szilárd, húsimádó hentes/

„Nekem mindegy, mikor kezdődik a mise, mert én már kora hajnalban az Úr színe előtt hajlongva lelkigyakorlatozom!” /Tréning atya, a Szent Habakuk parókia plébánosa/

„Alunnia?! Rím kedvéért sárba tiport nyelvtan?! Az összes ilyen szót használó gyógyköltő betiltandó! NEM ENG.!” /Gríz Grammatika, a Nyelvtant Államilag Legalizáló Közérdekű Alapítvány (NYÁLKA) főcenzora és függetlenített párttitkára/

„Alunni és álmodni kell:
Felét az ember életének
Delíriumban tölti el!”
/Arany János: Alunni/

„Hunnia, mi?! Szórakozunk a keményen dolgozó kisemberek országának a nevével?! Pofonszagot érzek! Az ilyen szóhasználat a tipikus tehetségtelenség nyolc napon túl gyógyuló következményének minősített esete.” /Csávás Kálmán, a Fűzfapoétákat Agybafőbe Gyepáló Intézet (FAGYI) végső megoldása/

„Vörös jelek a Hadak Útján:
Hunniában valami készül,
Rongyos hadak, roppant hadak
Seregelnek vígan, vitézül.”
/Ady Endre: A Hadak Útja – részlet/

„A nagy orosz dallelkű medve atomerő-demonstrációs vodkabűze elől az alvásba és a vallásba menekülő pszeudo-materialista népnemzet rövidlátó álörömének orrát önnön tejbegrízes mocskába tuszkoló poéta ebben a versében is emléket állít az emléket állíthatatlannak. A valóság nála sosem reális, és a realitás sosem valóságos. Minden az e kettő közötti semmiség mindenségén keresztül kap totális értelmetlenséget. Szabadság, szerelem – mondta Petőfi, de szabadságon vagyok és olyankor nem szerelem – mondja a szakszerviz, tehát a költészet elválik valóságtól, mint ocsú a búzától, vagy mint mókus a fenn a fántól.” /Ocsú Ottóné Búza Brigitta, középiskolai magyartanár és betanított medveidomár/

„Jaj, Brigitta szerelmem, tényleg válni akarsz, vagy csupán egy szimbolikus képzavar hagyta el jajvörös ajkadat?” /Ocsú Ottó, középiskolai rajztanár és betanított medveidomár/

„Sok lenni beszéd, málenkíj lenni robot! Davaj, davaj!” /Vaszilij Medvegyev, cirkuszigazgató/

„Mi ez a bugyuta bérpicsogás?! Mi ez az észtipró elmesatu?! Ha befelé tudnék harapni, megenném az agyamat, hogy ne fájjon! Anyám szerint nem magamat kellene felhúznom, hanem a nagyapjától örökölt I. világháborús kurblis faliórát, hogy legyen mit átállítani vasárnap hajnalban háromról kettőre! Persze, azért keljek fel hajnalban, hogy reggel egy órával később kelhessek?! Hát nem hülye vagyok, hanem kritikus! Mint a vérnyomásom! Anyám, gyorsan hívd a piócás embert!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban óraállítástól függetlenül a Nap felkelte és lemente előtt mindig engedélyt kér tőlem. Mindig meg szoktam ugyan adni neki, de azért megtartjuk ezt a jó szokást, hogy tudja, ki az úr a háznál.” /Chuck Norris/

Szeptember vége

Vége van a szeptembernek,
Hideg esők mégsem vernek,
Csupán a Nap langymelege
Tesztel: Izzadok én meg-e?

Lyaly, hó’nap már október van!
Hónapok közt nem Number One,
Sorrendileg Chuck Number Ten,
S avart kavar át a kerten.

- Grammatikailag nagyon
Gáz vagy, így hát ütlek agyon! –
- üvölt rám a szürke váci
Fegyházból egy nyelvtannáci.

Hja, a börtön ablakába
Soha nem süt be a kába
Nap, ha szitál ködnek burka.
Őszi napfény igen hurka!

„Meg-e és lyaly?! Meg anglicizmusok?! Ha kiszabadulok, megkereslek és százszor lemásoltatom veled a magyar helyesírás szabályait, te zugfirkász, utána meg addig verem a fejedet egy nagylexikonnal, míg sok kislexikon nem lesz belőle!” /Killer Adolf, bebörtönzött nyelvtannáci és orvhelyesíró/

„Kába, hurka és langymeleg?! Kit nevezel te langymelegnek, te bedrogozott humusz szipuensz?! A felszínem 5600°C-os, úgyhogy, ha a ti érdeketekben nem fognám vissza magam, előbb elpárolognál, minthogy ki tudnád mondani, hogy helioszeizmológiai retardáció!” /Nap, a Frady Endréhez legközelebb lévő csillag/

„Hé, plagizátorkám, én már írtam a szeptember végéről, úgyhogy semmi szükség nincs rá, hogy ellopd az ötletemet! Amúgy itt Barguzinban kicsit át kellett írnom a művet, mert ilyenkor itt a völgyben nem a kerti virág nyílik, hanem a fagyott hóba szorult toportyánférgek tokát átharapó jetik véres szája. B Баргузинe очень холодно!” /Alexander Petrovics, barguzini hadifogságban alkotó magyar költő/

„A költő ismét olyan fajsúlyos művet tett le az asztalra, hogy födém legyen a talpán, amelyik nem szakad le ekkora földhözragadt életerő hatására. Az ósdi hagyomány által az elmúlás évszakának tekintett őszt a művész nemcsak kiragadja ködös önmagából, de avatott kézzel előbb kizsigereli, majd átdarálja egy másik dimenzióba. A napfényt hurkába töltő önfeledtség életigenlő letargiája teszi ezt a művet a XXI. század egyik átugorható, de megkerülhetetlen szimbólumává. Igazi piedesztállíra!” /Őszinte Örömpörköltné Monolit Melankóla, az Armatúra Atanáz Építőipari és Rímszerelési Szakközépiskola magyartanára/

„Nem az őszi napfény a hurka, hanem Frady Endre, a szánalmas silányság tehetségtelen görcsdalnoka, a versszemétben guberáló senkiség álapostola, aki ismét egy zárt alakzatba rendezett értelmetlen szókatyvaszt köpött az ő korábbi aknamunkássága miatt már amúgy is idegi alapon rángatódzó arcunkba! Anyám szerint, ha ilyen szóképeket tudok, akkor magam is elmehetnék költőnek, de óva intettem a feltevéstől, mert a helyszínen elagyvéreznék, ha Frady Endre a nyilvánosság előtt kollégának szólítana.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Chuck Number Ten?! Aki velem szórakozik, annak onnantól nagyon kevés ideje van hátra. Frady Endrének igen gyorsan kell fekvőhelyet keresnie a holt költők társaságában.” /Chuck Norris/

„Jé, ez tényleg a szeptember végéről szólt. Nem csak úgy általában, nem allegorikusan, kibővített értelemben, térben, időben, értelmi, érzelmi síkon csapongva fegyelmezetlenül. Nem! Konkrétan, mint egy adott utcában, adott negyedórában várható időjárásjelentés. Igaz, nem is érnénk rá ilyesmire, hiszen közben azért angolórát veszünk, filmsztárt, majd fegyintézetet látogatunk, hogy rövid osztálykirándulásunk végén az úttörőtáborok tábortüzeinek langymelegénél vacoghassunk. Köszönjük, Urunk, hogy alázatra tanítasz minket!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Tavi túsz

A tavi túsz és a felfújt gumilepke
(Némó kapitány felvétele)

Ha engem egyszerre lep két
tó el s felfújt gumilepkét
nem érek el s messze úsznak,
ott maradok tavi túsznak.

Tavi túsznak ottmaradok,
s víz fenéki iszappadok
jelentik nekem a cellát,
s táppal a tó bőven ellát.

Bőven ellát táppal a tó,
hínárragu tök laktató,
ettől vagyok zöld és kerek,
illa berek, nádak erek.

Nádak erek, illa berek,
szeptemberek, októberek
őszi szele partra tesz ki,
Doktor Csont meg kérdi: Ez ki?