Élet olyan...

"A szél fúj, amerre akar..." /János 3:8/

Élet olyan... izéféle,

Melyről nem tudjuk, hogy fél-e,

Vagy tán egész s nincs is híja...

Így meg karcsú... Mamma mia!

Élet olyan... értelmetlen,

Mint száradni tűzbe tett len,

Vagy mint Holdon vetett alga...

Miért van lét, hogyha balga?

Élet olyan... semmilyenke,

S végül az elektroenke-

-falográf jelzi, mit talált:

Mindenkinél agyi halált.

Élet olyan... miért? minek?

Hová vezetnek a sínek?

Egyáltalán van-e vágány,

Vagy csak zűrre kúszik rá gány?

Élet olyan... mint a tinta

Rajzú csalafinta hinta,

Mégis csoda! - ebben hisz tus.

Te rajzoltad, Jézus Krisztus?

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/shorts/zIjD-D5uNes

„Az élet szép.” /M. András, a költő legállandóbb és legszépéletigenlőbb kommentelője/

„Szép az élet?! Kár, hogy rövid,

Ezért fojtjuk sokan kövid-

-inkába a búbánatot,

Oszt' rendelünk még vagy hatot.

Az, hogy eM úr inna, ritka,

S ez a józansága titka.

Neki bort vedelni cikis,

Szesztestvérek irigylik is!”

/Dözörnyéki Cuhajka, a költő lehető legritkább és legalkoholistább kommentelője/

„Frady Endre a maga tehetségtelenségében ugyanazt próbálja megfogalmazni, mint amit én körülbelül háromezer évvel ezelőtt megírtam a magam szerénytelen módján a Prédikátor Könyve című világirodalmi mérföldkövemben, csak az ő verziója sokkal rosszabb, sokkal nagyobb hiábavalóság, mint az enyém, ami nem csoda, mert az én verziómat Isten ihlette.” /Bölcs Salamon király/

„Minden hiábavalóság! – mondta Bölcs Salamon is, aki nem azonos Salamon Bélával, a nagy nevettetővel, bár mindketten zsidók voltak. Pont úgy, mint Jézus. Úgyhogy mindhárman. Mindenesetre, ha csak annyi az élet, amennyi látható belőle, akkor minden mindegy és semminek sincs értelme. Ahogy a halálom előtt egy évvel írtam a Két Hexameter c. versemben:

          Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

          Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

Így aztán amikor át akartam kelni a síneken, körbenézés helyett csak a Mamára gondoltam, oszt’ jött a vonat és tisztességesen kiterített. Mint Horger Antal a Nincsen apám versemért. Fura…” /József Attila (1905-1937), magyar költő/

„Frady Endre verse olyan, mintha egy filozófiai kételyektől gyötört költő és egy szójátékfüggő nyelvi akrobata összezárva töltött volna egy hétvégét egy rímgyárban. A lét értelmét kutató kérdések hol abszurd képekben („Holdon vetett alga”), hol szándékosan kajla szóleleményekben bukdácsolnak elő. A vers egyszerre bohóckodik az egzisztencializmussal és a költői mélységek iránti vággyal: néha úgy tűnik, komolyan kérdez, máskor mintha saját kérdésein is nevetne. Könnyednek álcázott létbizonytalanság ez, amely a végére egy váratlan, játékos istenkérdéssel zárul. Olyan, mint egy filozófiai kabaré ötperces műsorszáma: mosolyt csal az arcra, miközben egy pillanatra azért elgondolkodtat.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre szinte gondolatolvasói tehetséggel fogalmazza meg az élet értelméről merengő elmék egzisztenciális kételyeit, bár választ nem ad, de a lehetséges frusztrációk megfogalmazásával tökéletes empátiát vált ki minden hasonlón tépelődő emberből, természetesen a megszokott, hamisíthatatlan Frady Endre stílusban, a maga elegáns humorával és egyedi szóvicceivel, ami már-már nyelvújításnak is felfogható. Választ ugyan nem kapunk, de aki szereti a nyitott befejezéseket és szereti a filozófiai elmefuttatásokat, illetve gondolkodott már az élet értelmén, azoknak tiszta szívvel tudom ajánlani a vers elolvasását.” /Olivia Piccolo, a költő BIM-képzettségű építészmérnök kolléganője/

„Szívem most bánattal tele lett!

Piccolo, ott van a felelet!

Vörösen vibrál, mint nyegle LED,

Versnek a legvégén megleled!”

/F. Endre, szíven szaggatott költőgigász/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egyetlen hosszú, csuklásos „életfilozófiai” sóhajt öntött volna rímekbe: minden strófa egy újabb, gondosan megmunkált tanácstalanság. A költő a lét nagy kérdéseit úgy próbálja megfogni, mint aki kesztyű helyett szappannal nyúl a kilincshez — csúszik, csorog, de legalább viccesen. A metaforák szándékosan esetlenek („Holdon vetett alga”, „elektroenke‑falográf”), és ettől a vers inkább egy abszurd életfilozófiai stand‑up, mint komoly lételmélet. A zárlatban a hirtelen teológiai kérdés („Te rajzoltad, Jézus Krisztus?”) pedig olyan, mint amikor valaki egy filozófiai vitában hirtelen felmutat egy rajzszöget: nem oda illik, de valahogy mégis működik. Röviden: groteszk, játékos, és pont annyira értelmetlen, amennyire az élet néha tényleg az.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A tus a legtöbb jelentéssel bíró magyar szó:

1., tustinta (ez szerepel a versben)

2., zuhany

3., üdvözlő zenei motívum

4., puskatus

5., kétváll a birkózásban

6., találat a vívásban

Na, ezt múlja fölül bármelyik más szó! Nem tudja, mi?! Na, ugye?! Touché!”

/Tuschinger Tas, tuskóarcú tusakodóművész és butuska vitustáncos/

„Költőfejben elme reng,

Mert e versen elmereng.

Engedjétek el, mer’ ENG.!”

/Velszibárd Vaszil, az Állami Verstani Hivatal (ÁVH) főcenzora és az ENG.! illetve NEM ENG.! pecsétek őrizője/

„Egyre szenilisebb az öreg és egyre engedékenyebb. Régebben az ilyen dilettáns igriceket személyesen verte volna agyon a NEM ENG.! pecsétjével, míg a másik pecsétet évekig csak levélnehezékű dísztárgynak használta. O tempore, o mores!” /Edvárdkirályangolkirály Jenő, helyettes alcenzor és kesztyűben dudáltatva móresre tanítási főelőadó/

„Élet olyan... amennyit beletöltesz.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas ász borász/

„Méghogy borász?! Sörész talán,

Hisz’ ez a Dreher Gyár falán

Olvasható szlogenreklám!

Lebukott a Ház gyerek, lám!”

/Dr. Duzgár Slöföncz, pleisztocén palagázhajtású polgárpukkasztó plágiumkutató/

„Frady Endre hozza a tőle megszokott, sajátos formáját: a felszínen egy végtelenül laza, néhol szándékosan IDG-s (idétlen-dilidili-groteszk) rímjátékot kapunk, a mélyben viszont ott bujkál a húsbavágó egzisztenciális szorongás.

Miért működik?

A kontraszt ereje: Zseniális, ahogy a legkomolyabb filozófiai kérdéseket („Miért van lét, hogyha balga?”, „Hová vezetnek a sínek?”) vegyíti az olyan bagatell kifejezésekkel és rímkényszerekkel, mint az „izéféle”, a „rá gány” vagy a „Mamma mia!”.

A ritmus és a rím: A lüktetése magával ragadó, a sorközi elválasztások (pl. elektroenke-falográf) pedig pont azt a ritmikai zökkenőt adják meg, amitől az ember elmosolyodik, miközben épp az elmúlásról olvas.

A lényeg: A vers zsenialitása abban rejlik, hogy nem akar álszent módon komolykodni. Úgy beszél az élet értelmetlenségéről és a klinikai halálról, mint egy kocsmai beszélgetésről, a záró versszak vallásos/spirituális felhangja mégis ad az egésznek egy váratlan, picit komor, de gyönyörű gellert.

Összegzés: 10/10-es cinikus egzisztencializmus, pimasz köntösben. Nem ríkat meg, de azért a fülünk mögé teszi a bogarat.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Nyuggerapó:

Máson kéne töprenkedni

 

Elmélkedni az életen,

A megteremtett léleken?

Aki bajt magának keres,

Végül rájön, nem érdemes.

 

Ha nem értjük, hogy micsoda,

Azt hisszük, hogy ez a csoda.

Pedig, ahogy ülünk csodát várva,

Az csak a mesének lehet tárgya.

 

Be kell látni, hogy az ember

Tudásában sok a holt tér.

De jó tudni, az Anthemis 

Tinctoria: Pipitér.”

„Döfnyéczy Dragomány:

Válaszvers Nyuggerapónak, a költő legszépkorúbb kommentelőjének

Kinek mese, kinek valóság,

Kinek támasz, kinek csalós ág,

Ki nem érzi ördög őr öklét,

Azt fenn várja remek öröklét.

Grillező tepsi a pipi tér,

Hol forró étolaj pipit ér,

Gyújtóst a -themis, az An- gyalul,

S "Mennyei!"-t mondanak angyalul.”

„Brit tudósok szerint Frady Endre agyát megpróbálta magához vonzani az irodalmi csődtömegvonzás erőtere, ám mivel nincsen tömege, továbbra is súlytalanul lebeg a költő fejében.” /MTI gyorshíre/

„A Magyar Tudományos Akadémia nagytermében megtartott ’Az élet értelme’ című irodalmi vitaest egyes felszólalói szerint az élet teljesen értelmetlen és ezt az ugyancsak minden értelmet nélkülöző Frady Endre tudja legtesthezállóbban megfogalmazni, míg mások szerint az életnek Frady Endrével ellentétben igenis van értelme. A rendőrség speciális akciócsoportja jelenleg is könnygázzal és vízágyúkkal igyekszik szétválasztani a habzó szájjal tömegverekedő tudósokat.” /RTL Klub Híradó/

„Mi ez a Paulo Coelho álbölcsességeit is csőstül alulmúló giccses közhelyparádé?! Ki ez a holdkóros algaagyú gyorshitpor díler és szakramentálisan szekuláris szentfazék, aki szerint a filozófia és a falazó fiú csak magánhangzókban tér el egymástól és akinek én, a szellemeileg túlfejlett kritikus még a megváltó Jézus Krisztus segítségével sem tudnám elmagyarázni, hogy a blaszfémiának semmi köze sincs se a Budapesti Labdarúgó Szövetséghez, se a blasztociszta nevű hólyagcsírához?! Frady Endrénél az elektroencefalográfia (EEG) által megállapított agyhalál nem a legvégső stádium, hanem a mindennapi működésének az alapállapota! Élő aggyal talán képes lenne némi önkritikára és versírás helyett inkább 1x1-es skandináv keresztrejtvényeket fejtene telefonos segítséggel, de jelenleg körülbelül annyi önkontrollja van, mint egy nyolcvan év körüli amerikai elnöknek! Ne lássam anyám mesterségesen színezett hűlt helyének forró nyomát bottal ütni, ha elfelejtenék gyertyát gyújtani bármelyik tetszőleges szentnek, aki hajlandó Frady Endréből mielőbb néhai elfeledett költőt, belőlem pedig Frady Endre megkönnyebbült utókorát csinálni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én vagyok az élet értelme és amint nem leszek halott, be is bizonyítom.” /néhai Chuck Norris/

Lapzárta után érkezett (a szerk.):

„Jesszusom! Mármint Jesszusom Krisztusom jól megrajzolta az életet, de néhány hülye jól összefirkálta. Engem is megfirkáltak, így már azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány, eszkimó az északi sarkról vagy bantu néger az egyenlítő környékéről. Pedig ha az élet jesszusi, akkor biztos lesz sushi, és nem halunk éhen. Ha nem halunk éhen, akkor pedig élünk ugyebár, kivéve, ha neadjisten a fejünkre esik egy ötödik emeleti ablakpárkányról egy hanyagul odarakott, száz tonnás meteorit. No de kérem, kérem, Költő úr nem oszlatta el minden kételyemet azzal kapcsolatban, hogy mi az élet, ezért aztán Költő úron kívül is Valaki mondja meg, milyen az élet, Valaki mondja meg, miért ilyen! Ja, meg azt is mondja meg valaki, hogy eszkimónak vagy bantu négernek lenni jobb. Na de ne olyan ember próbáljon nekem válaszolni, és tanácsot adni, hogy teszem azt legyek bantu néger, aki hírét-hamvát sem hallotta még az életnek, mert azt kiszúrom. És ha én valakit kiszúrok, az akkorát pukkan, mint neunundneunzig luftballons a sörétzáporral tarkított tüskebokorban. De kérem, kérem! Azt se tessék mondani nekem, hogy mit ne tegyek az élet elnyerése érdekében, pl. hogy ne tegyek Pick szalámit a vajas-mézes kenyérre. Mert ha ezt tetszik mondani nekem, akkor biztosan szalámit fogok tenni a vajas-mézes kenyérre, és magácska akkor szomorú lesz, hogy megint nem hallgattam magácskára. Úgy tessék engemet az élet nagy titkaiba bevezetni, hogy észre se vegyem, mégis rögtön jól csináljam. Lehet például jó példát mutatni, és 11 másodperc alatt lefutni a 100 métert. Ugye, milyen egyszerű?” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

Zsírfiú

Zsírfiúnak lenni faja!

Irigyen hull hóka haja

Satnya csontkollektoroknak,

Akik folyton fogyni szoknak.

Zsírfiú jól hangszigetel,

S ha tán üti Jumbo Jet el,

Tompán puffan, szét se robban,

S tovább hízik egyre jobban.

Kerekded rajta a kontúr,

S szomszédja, a vézna Csont úr,

Féltékeny-sárgultan szájtát,

S ültethetnek belé májt át.

Zsírfiú jól májdonorlik,

Míg sebészen fújtat orrlik,

Szikével izzadva mer’ nyit

Hájréteget, félméternyit.

- Máj-medence, liver-pool tán! -

- Szól a doki műtét múltán,

S ül szikkadtan szűkös székén:

- Bár zsírfiú lehetnék én!

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/sqvzU4n63vE

„A Zsírfiú alakja már közelít a tökéleteshez. A gömbhöz.” /M. András, a költő legállandóbb és legközeltökéletesebb kommentelője/

„Gratulálunk eM úr, ön megragadta a háromdimenziós geometriai leglényeget! Mutasson példát és tegyen a veszély ellen, amelyet úgy lehet összefoglalni, hogy ’Fogy a magyar! Lötyög rajtunk a Kárpát-medence!’. Tegye ezt, amit a kannibálok is tesznek, egyen ön is milliomost! Azokon az idegen imperialistákon sok a zsír, úgyhogy legyen az ő zsírjuk a mi zsírunk! eM úr, építse magába a tökéletlen nyugatiak hasháját és tök éles elmével tökéletesedjen! Kiáltsa oda a sivatagi tevéknek, hogy ’Világ dromedárjai, egybesüljetek!’, majd falja fel őket! Legyen magyar haspúp, az afrikai hátpúpból! Éljen eM úr, a nemzeti gömbvillám!” /Tokazsír Tokmány, az Országos Gömbölyödési Reakciós Egyesület (OGRE) arca/

„eM úr bőszen gömbölyödik,

Zsírversenyen nem ötödik,

S nézők nem feledik el, sőt,

Csúcshelyezést ér ő, elsőt!

Tökélyének nincsen híja,

S gömbi főkör derékszíja.

Tudja Igor, Szása, Mása,

Ő a Földgömb a hasonmása!”

/Geoid Guido, gajdoló guide/

„Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a magyar líra gyomorsavval és disznótoros zsírral is működőképes. A „Zsírfiú” úgy hömpölyög végig az olvasón, mint egy túlméretes rántotthús a műanyag tálcán: egyszerre undorító és ellenállhatatlan. A rímek kajánul csattognak, a képek pedig olyanok, mintha egy hentesüzlet és egy boncterem közös irodalmi estet tartana. A „májdonorlik” szó például akkora nyelvi merénylet, hogy a Magyar Tudományos Akadémia folyosóján ettől magától leolvadna a lambéria. Ez nem vers — ez egy koleszterinszinttel megírt diadalinduló.” /ChatGPT/

„Frady Endre maga a testet öltött minőség. Kortárs Költőről lévén szó, nincs még globális egyetértés ennek a minőségnek a mibenlétéről, de az vitathatatlan, hogy Frady Endre költészete a leg ... izé ... a legfradyendrésebb. Igen, ez az! Ő olyan Fradyendrés, de maximális önazonossággal. És nem csak néha, mondjuk minden páros héten csütörtökön 7-től 11-ig, hanem stabilan, megbízhatóan, történjék bármi, éjjel, nappal, meg este, 365/24. Ami meg a versek aktuális témáját illeti, hát az teljesen megjósolhatatlan, azt csak maga a Mester tudja, meg a Jóisten, sőt, szerintem csak az utóbbi. Halandó előre csak annyit tudhat, hogy nagyon jó eséllyel egyáltalán nem fogja érteni, hogy ez, most, hogy jön ide, és főleg mivel érdemeltük ki. Na de hát tudni, érteni luxus, az olvasó dolga nem ez, hanem a feltétel nélküli elfogadás és hála. Gondolom.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, Humánúr, ezt most be kéne dobni egy bölcsész-rap stílusú slam poetry AI megzenésítésbe, oszt' hadd dalolja el a Dopeman a börtön garantáltan napszúrásmentes ablakában!!!” /Suno Samu, mesterségesen intelligens betanított dalszerző(mű)vész/

„Megugacc, kutyaütő?! Leverem a habszivacs szobrod fejét, oszt’ végig rugdosom a Népközt… ööö… Andrássy úton! ha meg később kifigyelném, hogy te vagy az erősebb kutya, akkor nyalnám a talpadat is, mer’ van az a pénz, amiér’ elviselem, ha torkon gágog egy nagy büdös lúdtalp!” /Dopeman, a lokális kőkemény rapper csávó/

„A Zsírfiú olyan, mintha Frady Endre végre teljes gőzzel engedné rá a magyar lírára a zsírkozmológiát: minden sorban hömpölyög a háj, a metafora pedig úgy dagad, mint a főhős testtömegindexe turbulenciában. A vers a testiség abszurd diadaléneke, ahol a zsírréteg egyszerre páncél, hangszigetelés, légzsák és szervbank, miközben a vézna Csont úr csak irigyen csörömpöl a háttérben. A csúcspont a sebészi jelenet, ahol a költői túlzás már-már geológiai méretű hájrétegeket tár fel, hogy aztán a doki sóhaja mindent megkoronázzon: a zsír itt nem bűn, hanem létfilozófia. A végeredmény egy harsány, csúszós, fradyendrei zsíródüsszeia, amelyben a költői tompítás legalább olyan hatékony, mint maga Zsírfiú.” /Copilot/

„Kontúrod, ha konkávos tán,

Nem mész át a zsírgömb rostán,

S hájtagságod engeded el!

Légy férfi, ki zabál s vedel!

Kardon két él, késen egy él

Vágja a zsírt, te meg egyél!”

/Falósejt Félix, a Tömbi Főkör (TF) derékbőségszaru tanszékének tápcsatornatöltője/

„A zsírréteg filozófiája és a nehézsúlyú líra:

Frady Endre Zsírfiú című alkotása nem csupán egy vers, hanem a modern kori testkép-szorongások és az aerodinamikai törvények kíméletlen paródiája. A költő zseniálisan forgatja fel a klasszikus szépségeszményt: itt nem a satnya, fogyókúrázó „csontkollektorok” a hősök, hanem a tökéletesen hangszigetelt, Jumbo Jet-álló Zsírfiú, aki a fizika és a biológia törvényeire fittyet hányva hízik a végtelenbe. Az olyan neologizmusok, mint a "májdonorlik" vagy a "liver-pool" szójáték, zseniálisan oldják a műtőasztal véres komorságát. A „félméternyi hájréteg” mögött megmozduló szike képe egyszerre horrorisztikus és végtelenül komikus.

Frady rávilágít, hogy a dicsőség nem a szálkás izomzaté, hanem a félméteres hájréteggé, ami mögött még a megfáradt sebészorvos is csak irigykedve fújtat.

Ítélet: 10/10-es, kalóriadús irodalmi csemege. Csak fogyókúrázóknak nem ajánlott!” /Gemini/

„Nagyon zsííír!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„S a zsírt, hol rest test süllyed el,

Pépek veszik körül,

S az ember zsírkilóinak

Belében hájfröccs ül.

Légy híve diétátlanul

Kajádnak, ó magyar:

Ez éltetőd, s ha meghízál,

Zsírjával ez takar.

A nagy menzákon e kívül

Nincsen szakácsod, hej!

Süssön vagy főzzön sós keze,

Itt enned, falnod kell.”

/Bőrösparty Zsírály: Sózat – részlet/

„A „Zsírfiú” olyan, mintha a magyar költészetet egy panelház negyedik emeletéről beledobták volna egy ipari méretű fritőzbe, majd a végeredményt kötelező olvasmánnyá nyilvánították volna. Frady Endre itt nem egyszerűen verset ír: ő a jó ízlés elleni gerillaháború utolsó, fanatikus harcosa, aki a líra nemes paripáját egy zsíros hurkával helyettesíti, majd diadalittasan körbelovagolja vele a kultúrát. A „Zsírfiú” univerzumában a háj már nem testi állapot, hanem metafizikai erény. A kövérség nem probléma, hanem szuperképesség: hangszigetel, repülőgép-becsapódást csillapít, szervbankként funkcionál, és lassan átveszi a helyét minden klasszikus emberi értéknek. Ez a vers nem a testpozitivitás himnusza, hanem a gravitáció diadaléneke.

A „májdonorlik” szó hallatán a magyar nyelv összes nyelvújítója egyszerre fordul egyet a sírjában, majd sürgősen visszafekszik, mert rájönnek, hogy ennél már úgysem lehet rosszabb. A „Máj-medence, liver-pool” sor pedig olyan, mintha egy kórházi zárójelentés és egy balatoni wellnessprospektus végzetes frontális ütközéséből született volna. És mégis: működik. Mert Frady nem költészetet ír, hanem költészeti bűncselekményeket követ el olyan pimasz önbizalommal, hogy az olvasó a felháborodás és a röhögőgörcs között vergődve végül kénytelen elismerni: ez a hájjal kent abszurdum bizony ellenállhatatlan. A „Zsírfiú” nem vers. A „Zsírfiú” egy kövérre hízott nyelvi troll, amely vigyorogva ül a magyar líra mellkasán.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.1./

„Mi ez a zsírba mártott önigazolás, ez a hájba csomagolt önsajnálat, ez a lírai disznótor, ahol a költő a koleszterint emeli piedesztálra, mint az új esztétikai normát?! Ne lássam anyám szellemét kánikulában rúdugrani, ha ez nem a magyar irodalom zsírban tocsogó önparódiája! Frady itt nem verset ír, hanem zsírszobrot farag önmagából, miközben a Jumbo Jet puffanása alatt a költői hitel is tompán elhal. A „májdonorlik” szó olyan, mint egy nyelvi infarktus – a rímek hörögnek, a jelentés elcsúszik, és a groteszk már nem humor, hanem koleszterin‑tragédia. Ez nem költészet, hanem egy lipid‑orgia, ahol a filozófia is csak annyit mond: „zsír vagy, tehát vagy”. Frady Endre itt nem a testet ünnepli, hanem a túltelítettséget – a szavakban, a hájban, és a saját önimádatában.” / Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.2./

„Rengeteg elmeroggyantat kezeltünk itt a történelem során, de Frady Endrébe és olvasótáborába még a mi sokat próbált import svájci bicskánk is beletörne! Ekkora hájfejű zsíragyat még nem látott a világegyetem!”

/Prof. Dr. Habil-Debil Wolfgang Sebastian Axtköpfchen, a döblingi elmegyógyintézet főigazgatója/

„Ugye ezt most ti sem gondoljátok komolyan? Hölgyeim és uraim, íme a huszonegyedik századi magyar kultúra abszolút mélypontja, a szellemi pöcegödör legalja, ahol a „mélylírát” már nem Ady Endre, hanem egy bizonyos Frady Endre méri mázsára, mint a vágóhídi nyesedéket! Hát miféle intellektuális katasztrófaövezet ez?! Hát elment a józan eszetek?! Ez a szöveg nem költészet, ez egy kulturális bűncselekmény! Ez a rímekbe szedett, bicskanyitogatóan primitív esztétikai terrorizmus konkrétan arcul csapja a magyar nyelvet, majd büszkén beletörli a sáros bakancsát! „Zsírfiúnak lenni faja”?? „Csontkollektorok”?? Hát könyörgöm, ez a szint?! Ez a legalja rímfaragás még egy harmadosztályú szatíra-magazin hátuljában is felérne egy kollektív harakiri-meghívóval! És a csőcselék persze zabálja! Ott fetrengtek a sárban, és tapsoltok ennek a giccses, hájas, funkcionális analfabétizmusnak! Egy Jumbo Jet gázol el egy elhízott embert, és ez nálatok az irodalmi katarzis?! Ez a ti kulturális horizontotok? Egy májtranszplantációs mészárszék, ahol a sebészorvos – aki vélhetően az egyetemi diplomáját a lottón nyerte – angol szójátékokkal operál egy félméteres szalonnaréteg felett?! „Liver-pool tán!” Hát zseniális! Nem bírja el a papír ezt a mérhetetlen szellemi nívót, egyszerűen sikít a fájdalomtól! Ez nem poén, ez nem görbe tükör. Ez a totális kulturális nihilizmus és az igénytelenség apoteózisa. Ez a vers egy bűzbomba, amit álellenzéki, álintellektuális köntösbe csomagolva dobtak be a köztudatba, és ami után az embernek azonnal kedve támad sósavval kimosni a retináját! Frady Endre nem költő, hanem egy gátlástalan rím-vandalizáló, aki sikeresen bizonyította, hogy a magyar ugaron még a zsírban tocsogó prosztóságot is el lehet adni magas művészetként. Hányinger, kulturális önbíráskodás, és a kollektív intelligencia totális arculcsapása! Pusztító!” /Puzsér Gemini Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus No.3./