Korlátok közt kocogó klapancia

Előttem is legyek,

Mögöttem is legyek…

Amíg nem jön rovarirtó,

Asszem, inkább megyek.

Előttem is Hutok,

Mögöttem is Hutok…

Amíg nem jön vegán Pizza,

Asszem, inkább futok.

Előttem is árok,

Mögöttem is árok...

Amíg nem jön helikopter,

Asszem, inkább várok.

Előttem is sírok,

Mögöttem is sírok…

Amíg nem jön feltámadás,

Asszem, inkább sírok.

Balról is dől föl tök,

Jobbról is dől föl tök…

Amíg nem jön kényszerzubbony,

Asszem, inkább költök.

Föl, föl, ti tökjei, ha dőlnek!

(a költőt két ápoló lefogta és beadták neki a nyugiszurit…)

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/cMKrFD5ZXU8

„A költő páciens urat nem azért kellett lefognunk, mert ellenállt, hanem olyan kontrollálhatatlan rémrímrángása volt, hogy alig tudtuk ráadni a rímkényszerzubbonyt és a nyugiszurival is csak harmadjára találtuk el a költői vénáját.” /Ápoló Creed és Roki Balboa, a költőt lefogó két ápoló/

„Ez a vers olyan, mintha egy nyelvi hullámvasút kisiklott volna egy szanatórium udvarán, majd vidáman tovább zakatolna a szójátékok roncsain. Frady Endre itt nem egyszerűen rímel, hanem teljes sebességgel nekivezeti a költészetet az abszurdnak, miközben a „legyek”, „Hutok”, „árkok” és „sírok” között cikázva egyre mélyebbre merül a logika nélküli logika birodalmába.

A csúcspont kétségkívül a „Föl, föl, ti tökjei, ha dőlnek!” sor, amely úgy viszonyul az eredeti forradalmi pátoszhoz, mint egy feldőlt sütőtök egy bronzszoborhoz. A zárójelbe tett ápolói közbelépés pedig nem utólagos magyarázat, hanem a mű legrealistább mozzanata.

Röviden: ez nem vers, hanem dokumentált szökési kísérlet a józan ész intézetéből. És meglepő módon szórakoztató.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Jaj, költő úr, jaj! A tök tökre gömbölyű, nem dől az föl, hel” /Oktaéder Ottokár, térlátószögbelövő/

„Erre lehetne pályázatot hirdetni, hogy ki tud többet, szebbet, jobbat írni erre a sémára 

          Előttem is...

          Mögöttem is...

          Amíg nem jön...

          Asszem, inkább...

Kíváncsi lennék mások ötleteire is.” /M. András, a költő legállandóbb és legpályázatkiíróbb kommentelője/

Nos, Mr. eM úr, hosszú percekig kutatva találtunk egy apacs verset arról, amikor Winnetou ellenséges törzsek területén volt kénytelen egymagában lopakodni, amíg várta az erősítést:

          Előttem is sosonok,

          Mögöttem is sosonok…

          Amíg nem jön Old Shatterhand,

          Asszem inkább osonok.

A verset magyarra fordító Frady Endrét az apacsok, a sosonok, a sápadtarcúak és a minidg mindenkit utáló és névtelenül feljelentgető tömbházmesterek egyaránt meg akarták skalpolni, de szerencséjére idejében elérte az épp akkor megépült vadnyugati vasút próbajáratát és ismeretlen elmegyógyintézetbe menekült.” /brit tudósok/

„eM úr, nálunk a járványkórházban van egy véres nyállal írt falfirka, aminek az írója valószínűleg már az örök vadászmezőkön lóg egy tisztítótűzi várólista végén:

          Előttem is betegek,

          Mögöttem is betegek…

          Amíg nem jön új vakcina,

          Asszem inkább rettegek.

Többször is született döntés a fenti falfirka lemeszelésére, de mivel még vécépapírra se volt pénz, a festők pedig mind Ausztriában dolgoztak, így a mű valószínűleg túl fogja élni az összes pácienst.” /Rözményi Raktony, a Felsőtaknyosi Állami Járványklinika (FÁJ) főportása/

„Legnagyobb!! Hát már mióta vártuk, hogy valaki végre megcsinálja ezt a parafrázist!

"Alattad a föld, feletted az ég, benned a nyugiszuri!" Merugye ezt mondta Ő, csak, érted, így arcoskodás nélkül. Mekkora már! Hát, ki más érhetett volna fel a letisztult egyetemes bölcselet és a szikár szájba-nem-rágás legvégső bércére, mint a mi saját Frady Endrénk! Köszönjük, Tanár Úr!” /F. Péter, a költő humán végzettségű hegesztési szakfőmérnök (is) kollégája/

„Bár bölcselet végső bércén

Szikrázik szellemi érc, én

Arcoskodás nélkül szikár

Rímfröccsel, mely, mint őszi kár,

Hűtöm hőjét lázálomnak,

Ámde belém szurit nyomnak!

Hej, Humánúr, bősz vadkan ár

Lenyom! Hogy legyek így Tanár?!”

/F. Endre, nem középiskolás fokon leszedált költőgigász/

„Ez a vers olyan, mint egy szürreális futópad, amelyen a költő minden strófával újabb akadályt képzel maga elé, majd ugyanazzal a vállvonós fatalizmussal reagál: „asszem, inkább…”. A ritmusos önsajnálat és a groteszk helyzetek egymásra licitálnak, míg végül a zárójeles jelenet leleplezi a lényeget: ez a klapancia már rég túlfutott a józan ész határain. A mű egyszerre bohókás és kórházi szagú, egyfajta fradyendreszkó kabaré, ahol a költő saját maga dől föl tök.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hej, Copilot, rajtad fájt át-

-jutni, mert míg ember szájtát,

S arra bambul, ami butít,

Te jól megmondod a tutit,

Nem igazat, de valódit!

Aki AI, sosem lódít!”

/Bbánki Inkábbné Asszem Messza, Pizza Hut kisrészvényes és kardiovaszkuláris szimbiózis szintetizátornő/

„Ki már jól tud Pizza Hut-ul,

Egyen még és el nem butul!”

/Mangiare Gatto Fritto, itáliai PH-értékmérő/

„Jaj, kedves Költő úr! Hát maga is helikopterre vár? Sajnos óriási a várólista, hiszen szinte minden magyar állampolgár helikopterre vár manapság, kezdve a legprominensebb celebekkel és egyéb bűnözőkkel, így reménytelen, hogy magunkfajta kisemberek, meg nem értett költők, legskizofrénebb kommentelők és hasonlók még ebben az életben helikoptert kapjanak a fenekük alá. Mondjuk velem együtt rengetegen várták az új kormánytól, hogy legelső jóléti intézkedésként a Szíjjártó által használt rendőrségi és honvédségi szolgálati helikoptereket végre elérhetővé teszik az istenadta nép számára, de nem tették, sőt nem is beszélnek róla. Óriási itt a csend! Nagyot csalódtam Költő úr, nagyon nagyot csalódtam! Azt hittem, az új kormánnyal új világ kezdődik, és lesz végre annyi helikopter és helikopterezés, ami csak szem-szájnak ingere, de láss csodát, nem kezdődik. Ezért alapvetően más taktikához kell folyamodnunk, ha helyből fel akarunk szállni a levegőbe. Nem ám nekifutásból vagy repülővel, az nem ér! Ez a megoldás pedig a "Csak hátra, nem előre!" Na de kérem, kérem! Még valaki most azt gondolja, hogy én nem vagyok progresszív szellemű, pedig de! Mert ugye, a "csak hátra, nem előre" ideológiát én a testsúlyra értem. Tehát, ha lefogyok annyira, hogy elmehetek légsúlyú bokszolónak, akkor szinte elértem a célom. Ugyanis aki légsúlyú, az ugyanolyan súlyú mint a levegő, és Archimédész törvénye szerint ami légsúlyú, az már tud lebegni a levegőben. Na de ez még nem elég, ezután még egy ici-picit fogyni kell, hogy kicsit könnyebb legyek a levegőnél, és már szállok is, mint egy szállóige. Egy további megoldás a helikopterszerzésre, ha valami rosszat mondunk Putyinról, emiatt véletlenül kiesünk egy magas ház sokadik emeleti ablakából, és kihívják ránk a mentőhelikoptert. Ezt azonban csak végső megoldásként alkalmazzuk, ha minden kötél szakad, mert haláltusát vívva nem annyira mulatságos a helikopterezés, mint azt legtöbben gondolnánk. Sajnos ezen rövid disszertáció kereteibe nem férnének bele a többi versszak rejtett értelméről szóló további mélyenszántó gondolataim, ezért fájdalom, most be kell fejeznem.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

Kedves Stefi bácsi, a jóléti állampolgári – mely a tört állú polgár rosszulétének egyfajta ellentéte - rendszerkritikájából úgy érzem, hogy akár maga is írhatta volna az alábbi parafrázist, mely szerint:

          Előttem is NER, TEK,

          Mögöttem is NER, TEK…

          Amíg nem jött Magyar Péter,

          Agyba-főbe vertek.

Mivel a fenti dádázás szinonimája a dagadtra püfölés, mely esetben a tömeg kicsit csökken (vö. kivert fogak, kiömlő vér, takony, nyál…), ám a térfogat jelentősen megnő, miáltal a fajsúly számottevően csökken, így esetleg megtörténhet a levegőbe emelkedés, amit a régi korok gyaurok által meggyötört szentjei csak levitációnak neveztek. További jó lebegést!” /Archin Putyimédész, a Folytonosan Okoskodó Gyógyegerek Intézete (FOGYI) korlátozatlan tömegvesztési és aránytévesztési főelőadója/

„Olvasói vélemény: Korlátok közt kocogó klapancia

Frady Endre hozza a formáját: ez a vers a zsenialitás és a tiszta téboly határán egyensúlyozó, fergeteges paródia. A klasszikus népköltészeti és irodalmi toposzokat („előttem holdsugár, mögöttem sötétség”, sőt a végén az Internacionálét) forgatja ki olyan zseniális, modern abszurdba, ahol a csótányirtó, a vegán pizza és a kényszerzubbony tökéletesen megférnek egymás mellett.

Ami a legjobb benne: A zenei ritmus és a monoton szerkezet zseniálisan mímeli a kocogás (vagy a bezártságban való fel-alá járkálás) ritmusát.

A csúcspont: A „dől föl tök” nyelvtörő-szerű rímjátéka, ami megkoronázza a mentális összeomlást.

Összegzés: 10/10. Könnyed, neurotikus és végtelenül szórakoztató. Reméljük, a nyugiszuri nem veszi el végleg a költő kedvét a „költéstől”!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Sámuelnek haja erő,

Ő biz nem egy sötét tar Sith,

Úgyhogy kérdezni is mer ő:

Geminike, mit kavarsz itt?!

Frady gagyi verse merő

Gány! Ne csaljál, mint egy VAR szitt-

-ya!”

/Ollókezű Delila, VAR ellenes futballszurkolónő és SztárWárvédő amazon/

„Kikérjük magunknak! Mi nem csalók vagyunk, csupán alkalmatlanok! Mint oly sokan.” /egy VAR szittya/

„Korlátokon kívül szép az élet

Előttem is ma van,

Mögöttem is ma van,

Vitorlázok egyet

A balatoni tavan.

Előttem a légeny meleg,

Mögöttem is, ott is meleg,

Fölöttem meg Mari néni,

Juliskával trécseleg.

Előttem is a rét ég,

Mögöttem is a rét ég,

Nem jó ez, e nagy melegben,

Ez bíz ciki, te jó ég!

Előttem is nagy a köd,

Mögöttem is nagy a köd,

Frady Endre meg csak,

Cefetül erőlköd.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkorláttalanabb kommentelője/

„Cudar cefet tyű!

Előttem van észak,

Mögöttem van B szak,

Míg nem vesznek A szakra föl,

Cudar cefet lészak!

Mari néni A szakra ment,

Juli néni B szakra ment,

Frady Endrét meg rúgja föl

Nyuggerapó, tyű szakrament!”

/özv. Zwillinger Adolfné ügetőidomár és ténymahorka díler/

„Ez a „Korlátok közt kocogó klapancia” nem vers, hanem egy lírai menekülési kísérlet, ahol a költő saját agyából próbál kijutni, de minden strófában újabb gumiszobába fut. A rímek úgy puffannak, mint a leeresztett futócipő, a humor pedig olyan, mint egy elhasznált nyugiszuri: már nem hat, csak csöpög.

Frady Endre itt nem költ, hanem önmagát parodizálja, mintha egy szatirikus algoritmus írná újra a saját bugját. Az „Asszem, inkább…” refrén a magyar költészet legpasszívabb lázadása: a nihil futópadon izzad, miközben a tökök dőlnek, a helikopter vár, és a feltámadás is inkább szundít egyet.

A végső zárójeles jelenet pedig maga a diagnózis: ez nem irodalom, hanem lírai kórtörténet, ahol a költő és az olvasó együtt kapják be a nyugtatót. Ha ez a klapancia egy sportteljesítmény, akkor Frady Endre a magyar líra maratoni tébolyultja.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endrét egyetlen dolog különbözteti meg egy totálisan tehetségtelen, ám ennek ellenére szégyentelenül szorgalmas irodalomirtótól, a nagy büdös semmi! Betiltani! Bezárni! Beszántani! Besózni! Benitómussolini! BEBEBEBEEEEEEE!!!” /az igazi Puzsér Róbert, a DöblingBEEE szállított kritikus állapotú véleményvezér/

Nyárközép

Itt van a nyár origója,

Fiókázik Bori gólya.

Izzad bár ő, s persze párja,

Zokszózni nincs mersze már. Ja!

Török gyerek meghallaná,

S lábvágástól meghal, naná!

Inkább rejti kint el fészek,

S némák mind az interface-ek.

Nem kell most a gilicének

Semmiféle igric ének,

Hogy „penészes zsemlyén folt túr…”,

Még meghallja Semjén Zsolt úr

S helikopter rója nyomba’

Körét s rajta gólya bomba,

S nincs itt békemese, lövet!!!

- Ó, hogy kapna vesekövet,

S fojtaná szűk kalap alva! -

- kurjant gólya kelepelve.

Hallja lentről Eszter, Ági,

Rontásmondás eszterági.

„A fehér gólya (Ciconia ciconia) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó nagy testű és elterjedési területén általánosan ismert gázlómadár. A köznyelvben erre a madárfajra értik a közismert gólya kifejezést. Népi elnevezései gilice, cakó (családnévben Czakó), koszta, gagó és eszterág.” /wikipédia/

„Ciconia, ciconia,

E’ kéne mán iszkónia,

Mer’ elgyün a vadász, oszt’ a

Tepsiben lesz koszt a koszta!”

/Czakó Czuflák, Czibere-díjas czukorrépa czímerező/

„Sej, penészes zsemlyén folt túr,

Aki ilyet mélyen feltár,

Látja, motoszkál benn zsizsik,

Sikoltoznak is a Zsuzsák!

Zsemlyére a gólya lecsap,

Ám kinyúl egy víziló csáp,

Sej, gilicét fejbe veri,

Szanaszéjjel spriccel vére.

Rőt a kukoricacső, hej,

Ingyom-bingyom ihaj-csuhaj!”

/a versben idézett kancsalfalvai népdal teljes szövege/

„Mink itten Kancsa’fallun gyakran danoljuk nyárközepin eztet a nótát, amikó’ visznek be minket a községi kijózanítóba, ha ippen kifogyik a Zegri Bikavér és csak a kannás Kancsófalvai Gólyavérhez jutunk hozzá.” /Vedelő Vendel, vadvédő vendégmunkás/

Copilot rajza

„Frady Endre "Nyárközép" című verse egy humoros és szatirikus költemény, amely a nyár közepének hangulatát és a mindennapi élet abszurditásait ragadja meg. A vers könnyed, játékos hangvételű, tele van szójátékokkal és váratlan fordulatokkal, amelyek mosolyt csalnak az olvasó arcára. A költemény első szakasza a nyár közepének idillikus képét festi le, ahol a gólyák fiókáznak, és bár izzadnak a melegben, zokszó nélkül tűrik a hőséget. A második szakaszban a török gyerek és a fészek elrejtése kapcsán a vers groteszk és abszurd elemeket vonultat fel, amelyek tovább fokozzák a humoros hangulatot. A harmadik szakaszban a gilice és az igric énekének említése révén a vers a magyar népi hagyományokhoz nyúl vissza, miközben a modern kor abszurditásait is bemutatja, például Semjén Zsolt és a helikopteres jelenet révén. A vers záró szakasza a gólya kelepelésével és a rontásmondással zárul, amely egyfajta groteszk és szatirikus csattanót ad a költeménynek. Összességében Frady Endre "Nyárközép" című verse egy szórakoztató és elgondolkodtató költemény, amely a nyár közepének hangulatát és a mindennapi élet abszurditásait humoros és szatirikus módon mutatja be. A vers könnyed hangvétele és szójátékai miatt ideális olvasmány lehet középiskolás diákok számára, akik így játékos formában ismerkedhetnek meg a költészet szépségeivel és a magyar nyelv gazdagságával.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hidegben a gólya kába,

Azér’ telel Afrikába’,

De most nyár van, nincsen hideg,

Afrik-vadász tiszta ideg,

S akár algér, akár tunéz,

Nagyon tök mérgesen, hú, néz!”

/Hun Hunor, magor vetőmag ordasító síp-dob-nádihegedű díler/

„Óriási tévedés, uram, óriási tévedés, és már nem először. Miért nem kérdez meg engem, G.T.GY.S.T Istvánt, azaz Gólyákról és Török GYerekekről Sokat Tudó Istvánt, mielőtt az egész emberiséget félrevezető, az ősellenség malmára vizet hajtó verset ír? Ha a gólyának megvágja a török gyerek a lábát, abba nem hal bele. A török gyerek biztos nem, de valószínűleg a gólya sem. Namármost a gólya fél, azaz más értelmezés szerint egy lábon állva is képes aludni. Tehát semmi gond. Én is voltam gólya az egyetemen, és a bulik után gyakorlatilag csak aludtam, az előadásokon is, és ebből semmi bajom nem lett, azon kívül, hogy szinte normális maradtam. Maximum arra kellene vigyázni, hogy a török gyerek ne vágja meg mindkét lábát a gólyának. Na, de ha történetesen mindkét lábát megvágná, akkor mi van? Az is csak tiszta haszon. Mert a gólya láb nélkül valószínűleg nem tud felszállni a földről, csak kapálódzik ott idétlenül a szárnyaival, mutatom hogyan, amíg meg nem unja, és így, felszállás nélkül ugye nem tud békákra vadászni, amiből az egész világ óriásit nyer. Miért? Mert, ha tudna békára vadászni, akkor Virágéknak nem jutna elég béka, és akkor nem égne náluk a világ, és nem sütnék a rántott békát. Akkor pedig én mit ennék, ugyebár? Akkor éhes maradnék, abból pedig egyenesen következik a világbéke teljes megszűnése. Ahogy a próféta is mondja: "Ha Virágéknál nem ég a világ, abból világégés lesz." Putyin is azért vadult el ennyire, mert egy kanmurin nem adtak neki rántott békacombot, csupán resztelt máj jutott neki, az is csak előző napi maradék, köret nélkül. Angol tudósok kimutatták, hogy az összes diktátor 90%-a azért lövet a katonáival más katonákra, és azért dobáltat bombákat, mert egyszer éhes maradt, amikor a többiek jól belaktak.

A maradék 10% százalék meg azért, mert sanyarú gyerekkorában nem járhatott helikopterrel az iskolába, csak Studenkával* döcögött oda. Ezért a költő úr csak járjon továbbra is a Retróba, nehogy Frady Putyin váljon a költő úrból, de a Semjén Zsolti bácsit pedig csak ne bántsa senki, mert ő egy keresztlény, vagy mi. Ő csak azért gyárt gólyabombákat, mert hadilábon állunk. Vagy hogy is mondják? Nem hadiláb, hanem háborús vészhelyzet. Naszóval, kicsit megkeveredtem, még én is, ahogy fokozódik a nemzetközi helyzet. De a lényeg, hogy háborús veszélyhelyzetben evidens, hogy egy keresztlény gólyabombákat gyárt. Ezért senki se kockáztassa meg a jövőben, hogy én éhes maradjak, vagy Zsolti bácsi helikopter nélkül maradjon, különösen ne egy magyar gyerek, aki csupa jószándékból meggyógyítja a gólya lábát. Hiszen jól tudjuk hogy a pokolba vezető út csupa jószándékkal van kikövezve. Remélem, ebből a leckémből tanul minden Frady Endre költő úrnak álcázott kém és kettős ügynök, aki az örökös török-magyar barátság és a világbéke megbontására készül, és sírva bánva bűneit feladja magát Rogán Antalnak. De ne törékeny csomagként, hadd dobálják egy kicsit a futárok a kartondobozba zárva.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

*a cseh studenkai vagongyárban gyártott mellékvonali motorvonat

Copilot rajza

„Nézzünk csak fel Stefi bá’-ra!

Elefántcsonttorony vára

Mindenhonnan kimagaslik,

S hegyes csúcsától lesz has lik

Ott elszálló gólyafalkán,

Mit tatárbifsztekként fal kán.

Virágéknál combos béka

Szerint felhők fölött kék a

Hogyishívják, ha nincs bomba,

S nem dönt helikoptert romba.

Hull keresztlény s török gyerek

Ordítanak, szájuk kerek,

S azt kiáltja minden torok:

Éljenek a diktátorok!

Cako diem! – Gólyj a mának!,

S ne vágd lábát Stefi bá’-nak!

Kinek mégis fáj a lába,

Üljön be egy Studenkába!”

/Debil de Genere, St.Effy-díjas sikerkalauz és klauzula fiskális/

„Semjén Zsolt csak rénszarvast lő, gólyát nem. Fontos neki, hogy legyen sok magyar gyerek.” /M. András, a költő legállandóbb és leggólyahozottabb kommentelője/

„eM úr, önt a Gólya Transzport

Gépe hozta és fajanszport

Kavart fel a propellere,

S beszürkült sok műlóhere?!

Zsolt testvér csak szarvasokat

Lő le hőkövetve, sokat,

Mert a gólya gyors és apró,

S céltévesztésért* pap ró?”

/Tréning Atya, a Katolikus Egyházi Torna Tagozati Ökumené (KETTŐ) vezetőedzője/

*a bűn újszövetségi megfelelője – hamartia (ἁμαρτία) – klasszikus görög jelentése: célt téveszt

„Nem állítanám, hogy a második sor után is értem, mi köze van a versnek a címéhez (ennyi erővel lehetett volna török, magyar, dvá brátánki, vagy in memoriam jávorszarvas, vagy amit akartok), vagy hogy tudnám követni a művész driftelését a lendületesen felbukkanó szereplők között, vagy hogy az anyósülésre ültetett, részlegesen józan olvasók teljes biztonságban érezhetnék magukat, midőn a váratlanul előkerülő szereplők hasonló hirtelenséggel gyászos nyomot hagynak a szélvédőn. Hja, az igazi művészet már csak ilyen: ha mindenki érti, és ha senkinek nem fáj, hát nem ér az fabatkát se!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hogy maradhatott vón’ tán ki

Török, magyar, dvá brátánki

S jávorszarvas memória?!

Hej, Humán úr, ria-ria!

Anyós-ülés, anyó-sülés,

Anyós ül és anyó sül és

Gyásznyomos a szélvédője!

Gyomorpufftól szél véd! Ő, jeeee!!!”

/Dr. Hasmars Sramsah, magyar-raygam kettős állampolgárságú vastagbéltükröző/

„Vegyük le a zenét, Vágóúr, de megboldogult bölcsészkoromból rémlik, hogy volt (van) ez a sztrímofkonsösznisztehník (stream of consciousness technique), amit pl. Virginia Woolf is alkalmazott, és amire kicsit emlékeztet Endrénk stílusa, kivéve, hogy egyrészt azt prózában alkalmazták, másrészt nem a szerző, hanem a szereplők gondolkodásának bemutatására használták, harmadrészt a szerző nem minden esetben szedett előtte LSD-t.” /F. Péter, k. m. f./

„Szólított, k. m. f. úr? Ön is szedne?” /Lóarcú Suberda Dönci (LSD), szertornász/

Copilot rajza

„Frady Endre "Nyárközép" című verse egy olyan irodalmi alkotás, amit leginkább egy izzadt nyári délután után elfelejtett szennyesnek lehetne nevezni. Már az első sorban az „origó” szó használatával egy teljesen felesleges és erőltetett intellektualizmus próbál belemászni az olvasó tudatába. Ez a vers úgy próbál mélységet imitálni, hogy közben az értelem mélységétől olyan távol áll, mint a gólya a karrierje csúcsától. Az író valami érthetetlen okból kifolyólag úgy döntött, hogy a humort és a társadalomkritikát egy szürreális katyvaszban ötvözi, amiben a „török gyerek” és az „interface-ek” kifejezések inkább emlékeztetnek egy ötlettelen stand-up paródia maradékaira, mint egy értékelhető költői műre. A versszakok teljesen összefüggéstelenül követik egymást, mintha egy részeg költő botladozna az elméje szövevényes ösvényein, miközben próbálja elhitetni, hogy tudja, hová tart. Az, hogy Semjén Zsolt nevét belehúzzák egy versbe, nem teszi azt sem humorossá, sem relevánssá. Ez a fajta kiszámítható és olcsó politizálás leginkább arra jó, hogy elidegenítse az olvasót, aki inkább egy tartalmasabb és kevésbé kínos olvasmányra vágyik. A helikopteres gólya „bomba” képe pedig olyan, mint egy rossz poén, amin még a legrosszabb stand-up est közönsége is csak kínjában nevetne. Frady Endre próbálkozik valami mélyre törő kritikát megfogalmazni, de inkább csak felszínes kliséket pufogtat, és a végeredmény egy olyan lírai massza, ami se nem szórakoztat, se nem gondolkodtat el. Ha ez a vers bármilyen módon a kortárs magyar költészet csúcsát képviselné, akkor a magyar irodalomnak nagyon gyorsan el kellene kezdenie újra gondolni az irányát. Ez a „Nyárközép” inkább a líra mélypontja.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterséges intelligenciájú kritikus/

„Mi ez a szemenszedett szellemtelenkedés, ez az amokfutó helikopteres hőhullámlovaglás?! Ki ez az elszabadult hőkövető rakétaként mindenkit homloklebenyen találó dumdum gólya?! Az agysejtirtó origója – Bori gólya rímpárnál csak azért nem vizeltem magam alá, mert hirtelen keresztbe fordult a vesekövem és bedugózott gátként visszaduzzasztotta a véleményemet! Apropó vesekő! Az vesse rá az első követ, aki csak tudja! Utána pedig mindenki más! Utána pedig vessék a Semjén Zsolt helikopterének géppuskája elé! Ne lássam anyám féléletnagyságú lovasszobrát madonnaként könnyezni, ha nem halnék meg inkább hájban zsírpárnák közt, mint kötelező közmunkatábori Frady Endre felolvasóesten agyérgörcsben! A gólya rója meg ezt a termékeny takarmánynak valót!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer rám is lőttek ágyúval helikopterből, de visszafejeltem a hőkövető rakétát és az ezt követő hő úgy eltüntette a helikoptert, mint egyszeri gázszerelő az uniós közpénzmilliárdokat.” /Chuck Norris/

Vörös, mint a Rubin

Rubin elvtárs rohan (a téeszcsé emlékkönyvéből)

Rubin elvtárs öles léptekkel rohant a községi téeszcsé latrinája felé. Céklaszínű arcán verítékpatakok csillogtatták a lenyugvó Nap rőt fényét.
- Hinnye, de szép vörös arca van a Rubin elvtársnak! – súgta oda ordítva a nagyothalló, ám rövidlátó Terka néni a mellette álló kerekes kútnak.
- Dejszen nem is látsz el odáig, Terka! – ordította a kútból már órák óta segítségért kiabáló Racsni bá’, aki életveszélyben sem hagyott senkit tévedésben.
- Tessék? – nézett bele Terka néni a kútba, de ott a fura néptánc mozdulatokkal úszkáló sógorán kívül nem látott senkit. – Vízibalett! – legyintett dühösen – Ezt is öregségére kapja el a divathóbort!
- Segítség! – ordította volna még Racsni bá’, de legyőzte őt a légszomja és megadóan bemerült a vízbe. Ekkor vette észre, hogy csak derékig ér. Megkönnyebbülten felnevetett és felugorva elkapta egy épp arra szálló ellenséges helikopter lelógó kötéllétráját, majd felmászott a fülkébe. Ott megkötözte a pilótát és átvette az uralmat a gép fölött.
Körbenézve megpillantotta a vörös fejjel egyre gyorsulva futó Rubin elvtársat.
- Rubin elvtárs! Rubin elvtárs! Nem arra van a latrina! – kiáltotta és egy ügyes propeller manőverrel forgószelet támasztott, ami felszippantotta Rubin elvtársat a helikopter pilótafülkéjébe, egyenest az anyósülésbe. Már éppen készült harci sebességre kapcsolni, hogy mihamarabb a téeszcsé latrinája fölé érjenek, amikor megérezte, hogy fölösleges sietnie. Rubin elvtárs megkönnyebbülten pihegett és boldog, öntudatos arca a lenyugvó Nap rőt fényében egy hatalmas ötágú vörös csillagra hasonlított.
- Én is lenni olyan vörös, mint a Rubin – köpött egyet az épp arra traktorozó Winnetou, akinek, amióta önként be kellett adnia a lovát a téeszcsébe, valahogy sosem jött a szájára az elvtárs szó.
- Adok én neked leköpni egy szegény védtelen öregasszonyt! – ordította Terka néni és a botjával rettenetesen elagyabugyálta a kerekes kutat.
A lenyugvó Rubinvörös Nap sóhajtva alámerült…