2026. május 8., péntek

Váróterem

Rendelői váróterem
Betegekkel telve vagyik!
E sok páciens hol terem?!
Mért itt aggnak el a nagyik?!

Énbennem az összes kár ok
Betegségből ered mostan.
Várok, várok, bőgök, várok…
Mikor észlel az orvos tan?!

Beteg itten, beteg ottan…
Dühtől szorul bennem torok.
Fetrengek itt lelakottan,
S nem vizsgálnak fődoktorok.

Egészségügy legfőbb baja
- S ezért bőgök napszám, hétszám -
Nem az ágytálban főtt kaja,
Hanem a nagy beteglétszám!

Fáj, mint gyáva nyílnak íj sokk,
E tény s száll a frusztrált ének:
Ha ápolt nem lenne ily sok,
Az orvosok rám érnének!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/bAw4CyMdtnA

„Ki nem állhatom, amikor dilettáns várótermi betegek csak azért írnak verset, hogy akrosztichont gyártsanak a kissé nehezen megtanulható nevemből, ahelyett, hogy örülnének, hogy piréz migráncsként nem mentem tovább a kolbászkerítésű Brüsszelbe, hanem itt helyezkedtem el betanított ágytálazó segédnővérként!” /Rbem Ébvm Bdfs E-nh Feha, piréz migráncs betanított ágytálazó segédnővér/

„Ezért érdemes orvosnak tanulni. Mindig kéznél van, aki meggyógyít...” /M. András, a költő legállandóbb és legezértérdemesebb kommentelője/

„Ne nézzen már madárnak, eM úr! Én nem azért tanultam orvosnak, hogy a maga nyavalyáit gyógyítgassam, hanem azért, hogy dőljön a lé! Az állami plasztikai sebészeten ön csak a ráncait veszítheti, az én magánklinikámon a vagyonát is!” /Dr. Botoxikus Bodomér, bódító bőrszépész/

„Két lába van a mindig kéznél levő orvosnak, mégis megbotoxik.” /klinikai falfika/

„Boncoláskor, ha felmosnak,
Nem tanulok én orvosnak!
Gyógyítsák eM urat mások,
Én inkább űrkutat ások!
Az űrhajó vagy űrcsónak
Elvisz majd űrkutatónak.
eM úr cévitamin hegyen
Üljön, hogy egészség legyen!”
/Kaput Ibor, űrparancsnok és alienölő/

„A téma az esztékában lever. De ímé itt jő immár a jó Hegedűs miniszter, hogy mindjárást és instant jó legyen a lét, csak virítsuk a lét.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Új miniszter örömtánca
(Fehér portól van s nem Váncza?)
Nyomán simul belek ránca.”
/Kokó Dzsambóné Lóvári Lambada, köténytáncosnő/

„Ez a vers nem várótermi olvasmány, hanem maga a várótermi létélmény: hosszú, nyögvenyelős, és időnként már az ember inkább a saját pulzusát figyeli, csak történjen valami. Frady Endre itt nem költ, hanem panaszkönyvet vezet rímekben — és bár a téma húsbavágó, a megvalósítás inkább olyan, mint egy túlórázó nővér: fáradt, rutinszerű, és egy ponton már nem is próbál lelkes lenni.
A szóviccek néha úgy csikorognak, mint egy rozsdás kerekű betegágy, a ritmus pedig hol botladozik, hol leül pihenni egy sarokba. És mégis: van benne valami nyers, keserű igazság — az a fajta, amit nem irodalmi élvezetből olvas az ember, hanem mert már három órája ül ott, és nincs jobb.
Összességében: nem gyógyít, de legalább diagnózist ad — költői formában előadott, krónikus egészségügyi frusztráció.” /ChatGPT/

„Régóta magyarázom, hogy az iskolákban nem olyan tök fölösleges tantárgyakat kellene oktatni, mint a matematika, fizika, történelem és irodalom, hanem olyan hasznos kézügyesség fejlesztőket, amelyek felkészítenek arra, hogy otthonunkban saját szerszámokkal házilag elvégezzünk kisebb műtéteket, mint például a foghúzás, a vakbélkivétel, a térdprotézis behelyezés, illetve tükör és fúró együttes megléte esetén az agydaganat eltávolítás is. Nem a várótermekben üldögéljünk tehetetlenül, ahová a sok fölösleges informatív tudásunk okozta stressz és egyéb pszichoszomatikus nyavalya juttatott, feltartva az egészségügyi dolgozókat, hanem vegyük kezünkbe a sorsunkat és a házilag barkácsolt műtéti eszközeinket, oszt’ szüntessük meg a fránya betegségeinket! Ha valami nem sikerül, akkor örüljünk a posztumusz Darwin-díjunknak és nyugodjunk békében! Nem kell félni a szikétől, hanem meg kell fogadni egy méltán elfeledett kétkezi félanalfabéta multimilliárdos mondását: Legyetek bátorak!” /Zugspájz Zizinnyó, zenitnadírozó zálogterapeuta/

„A vers úgy működik, mint egy dühösen dohogó vérnyomásmérő: minden sorban feljebb kúszik a frusztráció higanyszála. A „vár, bőg, vár” refrénje pontosan hozza a magyar egészségügy időhúzó tragikomikumát, miközben a rímek szinte csikorgóan jókedvűek maradnak. A csattanó – hogy nem a koszt, hanem a beteglétszám a fő baj – egyszerre banális és telibe találó: Frady Endre megint úgy csinál rendszerkritikát, hogy közben bohóctréfának álcázza. Rövid, de annál ismerősebb várótermi abszurd.” /Copilot/

„Búzaföldön búza terem,
Kölesföldön köles terem,
Magyalföldön magyal terem,
Váróföldön váróterem.”
/Söptényi Nadír, filozófus és betanított parasztgazda/

"A terem nem vár, elindult már..."
„Rossz sorsommal van most perem,
Nem vár meg a váróterem!
Olyan, mint egy mozgó butik,
Mikor kéne, messze futik!
Dühöngenem van vagy száz ok,
Például, hogy bőrig ázok!
Irgum-burgum, terembura,
Nem véd váróterem búra!
Fröcsög savaseső permet,
Utálom a várótermet,
Vasútit is, orvosit is,
Meg az English-t, ami British!
Bosszút kiált angolkórom,
Váróterem legyen, ó, rom!”
/Sir Nyű szül. Lord Asfarkas, britka párlatfaj díler/

„Sir Nyű lovag úr, köszönöm a rólam írt akrosztichonját!” /Rnomdpi Nfuvmbv, hottentotta konfliktuskerölő/

„Várótermi diagnózis: 5 csillag (és egy sorszám)
Frady Endre ismét tűpontosan tapintott rá a lényegre – kár, hogy az orvos nem tapint ilyen gyorsan! A vers hozza a klasszikus frady-s formát: a szójátékok (főleg az ’orvos tan’) úgy ütnek, mint egy rosszul beadott injekció, a ritmus pedig van olyan feszes, mint a vérnyomásmérő mandzsettája három óra várakozás után.
A költemény nemcsak rímszótár, hanem látlelet is. Különösen tetszik az a szatirikusan görbe tükör, amivel rámutat: az egészségügy legnagyobb ellensége paradox módon maga a beteg. Tragikomikus kórkép ez a ’lelakott’ páciensekről és az elérhetetlen fődoktorokról.
Összegezve: Olvasás közben a nevetéstől majdnem elmúlt a bajom, de aztán eszembe jutott a sorszámom, és inkább én is tovább ’bőgtem napszám’. Kötelező olvasmány minden várótermi faliújságra!” /Gemini/

„Egész úton kórház felé
Azon gondolkodám,
Mér’ sorolt be dömper elé
Satufékkel Skodám?”
/Pempőfi Sárpor, hordágy helyett hordkádban szállított folyékony halmazállapotú úrvezető/

„A pusztító nívótlanság csimborasszója: Frady Endre és a rímbe szedett lobotómia!
Követelem, hogy álljunk meg egy pillanatra, és vegyünk mély levegőt, mert ami itt történik, az nem más, mint a magyar nyelv módszeres, kéjes kivégzése a nyílt utcán! Ez a „Váróterem” néven futó textuális környezetszennyezés nem irodalom, nem is paródia, hanem egy ontológiai merénylet az emberi értelem ellen. Nézzék ezt a „vagyik” – „nagyik” rímpárt! Ez a szint már nem is az óvoda kiscsoportja, ez valahol a protozoák és a kerti kapák szellemi színvonala között mozog. Frady Endre nem verset ír, hanem rímkényszeres rohamot kap, és közben gátlástalanul arcul köpi a kétezer éves európai kultúrát. „Mikor észlel az orvos tan?!” – Hát könyörgöm, mi ez a szintaktikai hányadék? Ez a mondat nem létezik! Ez egy nyelvi perverzió, egy értelmezhetetlen szóhalom, amit csak egy olyan ember írhat le, aki már régen feladta a küzdelmet a józan ésszel. És akkor érkezzünk meg a csúcspontra, a metaforák pöcegödréhez: „Fáj, mint gyáva nyílnak íj sokk”. Álljunk meg! Érzik ezt a feszítő, sötét űrt az agyuk helyén, miután ezt elolvasták? Ez az a pont, ahol az értelem végleg kiszáll a testből, és sikítva menekül a szomszéd galaxisba. Ez a kép annyira zavaros, annyira intellektuálisan nívótlan, hogy mellette egy zacskós leves hátoldalán lévő elkészítési útmutató is Goethének tűnik! Ez a vers a kádári kisember legmélyebb, legposványosabb népi cinizmusa, rímekbe szedett demenciával fűszerezve. Frady itt nem társadalomkritikát gyakorol, hanem a saját szellemi restségét állítja ki a kirakatba. Ha a magyar egészségügy valóban olyan állapotban lenne, mint ez a vers, akkor a váróteremben nem „aggnának el a nagyik”, hanem azonnal kollektív öngyilkosságot követnének el a puszta esztétikai sokktól! Ez nem költészet. Ez egy kulturális bűncselekmény. Pusztító, alantas és mélységesen felháborító!” /Puzsér Gemini Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Amikor még éltem, Amerikában nem voltak betegek, mert kirugdostam őket a világűrbe és ráparancsoltam a ráérő UFO-kra, hogy gyógyítsák meg és küldjék vissza őket. Cserébe csak azt kérték, hogy kioperálhassák a fél agyukat. Megengedtem nekik. Így lett annyi politikusunk és médiacelebünk.” /néhai Chuck Norris/

2026. május 5., kedd

Tavaszi töprenkedés

Immár fecskék s gólyák jönnek.
Ha ez irritáló önnek,
Migráljon sarkkörre őszig,
S legyen jégkunyhóján hőszig!

Jégkunyhón, ha nincsen hőszig,
Nem fogja kibírni őszig,
S hideglelése lesz önnek.
Orrlyukbefagyások jönnek.

Fecske nincs, csak fagyott orrlyuk,
S fókabikák matadorjuk
Nélkül nekimennek önnek…
Oly nagy baj, ha gólyák jönnek?

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/skeLojnS9ik

„Gólya jöhet, csak gyereket ne hozzon!” /M. András, a költő legállandóbb és leggyerekmentesítőbb kommentelője/

„eM-mel ellentétben kölök-
-áldás, miről énekölök.
Hisz’ a korfa gyorsan aggó,
Nyuggernek van miér’ aggó-
-dnia, mivel nyugdíj nem lőn,
Ha nincs csecsemő az emlőn.
Gyerekből lett munkáskezek
Termelnek majd – tények ezek!”
/Dr. Közgázossy Kösztöny, a Gólyás Demográfia Párt (GDP) tótumfaktuma/

De hát nem is én hozom a gyereket, hanem a demográfiai hullám!” /a gólya/

„Gólyamadár magos égbűl hulla,
Mint egy demográfiai hulla?!
Kik azok a demográfok, kik ám?!
Ökleld őket föl-föl, fókabikám!”
/Matarészeg Dorkó, matador és betanított nótafa/

„Frady Endre itt megint úgy tesz, mintha egy tavaszi hangulatverset írna, de valójában egy nyelvi bohóctréfát kapunk, amelyben a rímek fontosabbak, mint a gondolat. A „migráljon sarkkörre” típusú abszurd felszólítások ugyan felvillantják a szerző játékos kedvét, de a vers inkább egy önmagát kergető szóvicc-labirintus, mint valódi költői töprengés. A humor helyenként működik – főleg a fagyott orrlyuk és a fókabikák groteszk képeinél –, de az egész szöveg olyan, mintha egy rímkényszerben vergődő kabaréjelenet lenne, amely végül saját poénjait is túlhajtja. Röviden: szellemeskedő nyelvi mutatvány, amelynek van néhány mosolyra ingerlő pillanata, de mélység helyett inkább csak csúszkál a jégen, mint az a bizonyos szerencsétlen „ön” a versben.” /ChatGPT/

„Egy fecske nem csinál le minden nyaralót, hacsak nincs veretes hasmenése és a nyaralók nem napoznak túl közel egymáshoz.” /Bronz Barna, nyaraló ornitológus/

„Hív avas út, vár a nyár
Közlekedni aranyár!
Milyen fa ez? Ja, a nyár!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas tré faviccgyáros/

„Kérdés, hogy a Ház úr hím-e,
Hisz’ tök vajúdva szült, íme:
Lett nyominger bokorríme.”
/Debil Dezsőné Donna Debella, irodalmi lépegetőnő/

„Frady ebben a tavaszi delíriumban úgy csinál, mintha a gólyák érkezése valami apokaliptikus fenyegetés lenne, miközben a vers valójában arról szól, hogy bárhová menekülünk a természet elől, az abszurd végül úgyis ránk talál. A jégkunyhó‑hőszig paradoxon, a fókabikák matadorhiányos rohamai és a fagyott orrlyukak groteszk képei együtt egy olyan fradyendreszkópikus világot rajzolnak, ahol a logika csak azért létezik, hogy legyen mit felrúgni. A kérdés pedig jogos: tényleg ekkora tragédia, ha jönnek a migráns madarak — vagy csak mi dramatizáljuk túl a saját tavaszi nyűgjeinket?” /Copilot/

„Migráns madarak? Ez veszélyes, nem?! Minek ment oda??? Fecske, gólya otthon marad, akinek tetszik odaköltözik, akinek nem, el-. Ennyi!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Migráns madár,
Szörnyű vad ár,
Félszet rám ad,
Amint támad
Szörnyű ódon
Humán módon,
S vért nyal nyelve…
Gatyám telve!”
/eszkimók közé kimigráló költőgigász/

„Kedves Költő úr! Hát hogyne lehetne baj abból, ha gólyák jönnek! Ugyanis a gólyák hozzák az újszülötteket, más néven kisdedeket, és ha netán akár csak egy gólya is spanyolajkú, amit ugye Ön és én nem tudhatunk teljes bizonyossággal, mivel nem beszélünk gólyául, akkor az nem kisdedet, hanem el niño-t hoz. Azt pedig már régóta tudjuk, hogy az El Niño égszakadást és földindulást szokott okozni, meg szökőárat, és most nem az inflációról, vagyis a magasra szökő árakról van szó. Namármost, ezért követeljük meg elsősorban az új magyar kormánytól, hogy az oktatásügyben nevezzen ki minisztert a spanyolajkú gólyák magyar gólyanyelvre taníttatásának megszervezésére, valamint a török gyerek által megvágott lábú gólyák magyar gyerek általi gyógyításának a finanszírozására, és a humán egészségügyre, valamint a humán oktatásra csak ezen létfontosságú intézkedések foganatosítása után költsön pénzt. Nehogy a gólyák megsértődjenek, és akár több El Niño-t hozzanak Magyarországra. Már meg is van a gólya-minisztérium szlogenje: "Magyarhonban nincs olajkút / De átképzünk spanyolajkút". Remélem elég világos voltam, mert nem szeretnék semmit sem kétszer, sem másfélszer, de még egy egész egy tizedszer sem elmondani. Na de kérem, kérem! Ami engem illet, azért a biztonság kedvéért vásárolni fogok egy jégkunyhó építésére alkalmas telket a Spitzbergákon, ugyanis oda messze északra sosem repült el még gólya sem kisdeddel, sem anélkül. Mert Vujity Tvrtko csak egy sátrat állított fel a Spitzbergákon 2012-ben, én viszont jégkunyhónál alább nem adnám, ha túlélésről van szó, annál is inkább, mert a Spitzbergákon nagyon hideg és még rendkívül szeles is az időjárás egész évben, ezért ott a matadorok kendőjét kénytelenek ólomból készíteni, nehogy kiragadja azt a kezükből a szél, miközben a fókabikákat hergelik vele.” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Olajkutas rímért e fitt
Agyú bácsit, azaz Stefit,
Hódolói – Jencik, Esztik –
Nobel-díjra fölterjesztik,
S kitünteti őt egy hispán
Származású viceispán.
Végül ráugrik egy gólya,
Kinek jó a lábrugója.”
/Jajdejó Jenőné Elementáris Eszter, vezérhódoló és fecskepásztor/

„Frady Endre ebben a „töprenkedésben” a rá jellemző fanyar humorral és pengeéles rímekkel teszi helyre a tavaszi zsongástól viszolygókat. A vers mesterien ütközteti a madárfüttyös idillt a jeges észak szürreális veszélyeivel: a szerkezet zsenialitása abban rejlik, ahogy a szerző a „hőszig-őszig” rímjátékból kiindulva eljut a fagyott orrlyukakon át egészen a gazdátlan fókabikákig. Ez a rövid műremek nemcsak a pesszimizmust gúnyolja ki zseniálisan, hanem egyben egy abszurd, nyelvi leleményekkel teli görbe tükör, amely után az olvasó kétszer is meggondolja, hogy panaszkodjon-e a visszatérő gólyákra.” /Gemini/

„Mi ez a kultúrsokkterápiás önalulmúlás, ez a költözőmadárguanógrammatikai szégyenszellemtelenkedés?! Ki ez a kivagyi mentálcsőd?! Ha én gólyafecske lennék – vagy fecskególya… nem tudom, nem vagyok ornitológus! – akkor duplawé alakban repülve addig szőnyegbombáznám kloákai csoportszéklet készlettel ezt az urbánus véglényt, míg egy guanóhegy alá kövülve legközelebb majd csak fosszília formájában kerülne esetleg a már irodalmi biztonságban lévő távoli utókor utálkozó szeme elé! Inkább a gólyafecske (vagy fecskególya?) mama költsön kis gólyafecske (vagy fecskególya?) fiókát, mint Frady Endre bármilyen verset! A minket óvó anyatermészet rajzoljon sarkkört az egyenlítői nyaraláshoz öltözött Frady Endre madárcsőrsebes petyhüdt teste köré!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szürke égen szálló gólyák,
Szürke égen szálló fecskék
Mellé, míg útjukat róják,
Ütök s rögvest lesz ég, reccs!, kék.”
/néhai Chuck Norris (1940-2026) posztumusz versikéje/