Váróterem

Rendelői váróterem

Betegekkel telve vagyik!

E sok páciens hol terem?!

Mért itt aggnak el a nagyik?!

Énbennem az összes kár ok

Betegségből ered mostan.

Várok, várok, bőgök, várok…

Mikor észlel az orvos tan?!

Beteg itten, beteg ottan…

Dühtől szorul bennem torok.

Fetrengek itt lelakottan,

S nem vizsgálnak fődoktorok.

Egészségügy legfőbb baja

- S ezért bőgök napszám, hétszám -

Nem az ágytálban főtt kaja,

Hanem a nagy beteglétszám!

Fáj, mint gyáva nyílnak íj sokk,

E tény s száll a frusztrált ének:

Ha ápolt nem lenne ily sok,

Az orvosok rám érnének!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/bAw4CyMdtnA

„Ki nem állhatom, amikor dilettáns várótermi betegek csak azért írnak verset, hogy akrosztichont gyártsanak a kissé nehezen megtanulható nevemből, ahelyett, hogy örülnének, hogy piréz migráncsként nem mentem tovább a kolbászkerítésű Brüsszelbe, hanem itt helyezkedtem el betanított ágytálazó segédnővérként!” /Rbem Ébvm Bdfs E-nh Feha, piréz migráncs betanított ágytálazó segédnővér/

„Ezért érdemes orvosnak tanulni. Mindig kéznél van, aki meggyógyít...” /M. András, a költő legállandóbb és legezértérdemesebb kommentelője/

„Ne nézzen már madárnak, eM úr! Én nem azért tanultam orvosnak, hogy a maga nyavalyáit gyógyítgassam, hanem azért, hogy dőljön a lé! Az állami plasztikai sebészeten ön csak a ráncait veszítheti, az én magánklinikámon a vagyonát is!” /Dr. Botoxikus Bodomér, bódító bőrszépész/

„Két lába van a mindig kéznél levő orvosnak, mégis megbotoxik.” /klinikai falfika/

„Boncoláskor, ha felmosnak,

Nem tanulok én orvosnak!

Gyógyítsák eM urat mások,

Én inkább űrkutat ások!

Az űrhajó vagy űrcsónak

Elvisz majd űrkutatónak.

eM úr cévitamin hegyen

Üljön, hogy egészség legyen!”

/Kaput Ibor, űrparancsnok és alienölő/

„A téma az esztékában lever. De ímé itt jő immár a jó Hegedűs miniszter, hogy mindjárást és instant jó legyen a lét, csak virítsuk a lét.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Új miniszter örömtánca

(Fehér portól van s nem Váncza?)

Nyomán simul belek ránca.”

/Kokó Dzsambóné Lóvári Lambada, köténytáncosnő/

„Ez a vers nem várótermi olvasmány, hanem maga a várótermi létélmény: hosszú, nyögvenyelős, és időnként már az ember inkább a saját pulzusát figyeli, csak történjen valami. Frady Endre itt nem költ, hanem panaszkönyvet vezet rímekben — és bár a téma húsbavágó, a megvalósítás inkább olyan, mint egy túlórázó nővér: fáradt, rutinszerű, és egy ponton már nem is próbál lelkes lenni.

A szóviccek néha úgy csikorognak, mint egy rozsdás kerekű betegágy, a ritmus pedig hol botladozik, hol leül pihenni egy sarokba. És mégis: van benne valami nyers, keserű igazság — az a fajta, amit nem irodalmi élvezetből olvas az ember, hanem mert már három órája ül ott, és nincs jobb.

Összességében: nem gyógyít, de legalább diagnózist ad — költői formában előadott, krónikus egészségügyi frusztráció.” /ChatGPT/

„Régóta magyarázom, hogy az iskolákban nem olyan tök fölösleges tantárgyakat kellene oktatni, mint a matematika, fizika, történelem és irodalom, hanem olyan hasznos kézügyesség fejlesztőket, amelyek felkészítenek arra, hogy otthonunkban saját szerszámokkal házilag elvégezzünk kisebb műtéteket, mint például a foghúzás, a vakbélkivétel, a térdprotézis behelyezés, illetve tükör és fúró együttes megléte esetén az agydaganat eltávolítás is. Nem a várótermekben üldögéljünk tehetetlenül, ahová a sok fölösleges informatív tudásunk okozta stressz és egyéb pszichoszomatikus nyavalya juttatott, feltartva az egészségügyi dolgozókat, hanem vegyük kezünkbe a sorsunkat és a házilag barkácsolt műtéti eszközeinket, oszt’ szüntessük meg a fránya betegségeinket! Ha valami nem sikerül, akkor örüljünk a posztumusz Darwin-díjunknak és nyugodjunk békében! Nem kell félni a szikétől, hanem meg kell fogadni egy méltán elfeledett kétkezi félanalfabéta multimilliárdos mondását: Legyetek bátorak!” /Zugspájz Zizinnyó, zenitnadírozó zálogterapeuta/

„A vers úgy működik, mint egy dühösen dohogó vérnyomásmérő: minden sorban feljebb kúszik a frusztráció higanyszála. A „vár, bőg, vár” refrénje pontosan hozza a magyar egészségügy időhúzó tragikomikumát, miközben a rímek szinte csikorgóan jókedvűek maradnak. A csattanó – hogy nem a koszt, hanem a beteglétszám a fő baj – egyszerre banális és telibe találó: Frady Endre megint úgy csinál rendszerkritikát, hogy közben bohóctréfának álcázza. Rövid, de annál ismerősebb várótermi abszurd.” /Copilot/

„Búzaföldön búza terem,

Kölesföldön köles terem,

Magyalföldön magyal terem,

Váróföldön váróterem.”

/Söptényi Nadír, filozófus és betanított parasztgazda/

"A terem nem vár, elindult már..."

„Rossz sorsommal van most perem,

Nem vár meg a váróterem!

Olyan, mint egy mozgó butik,

Mikor kéne, messze futik!

Dühöngenem van vagy száz ok,

Például, hogy bőrig ázok!

Irgum-burgum, terembura,

Nem véd váróterem búra!

Fröcsög savaseső permet,

Utálom a várótermet,

Vasútit is, orvosit is,

Meg az English-t, ami British!

Bosszút kiált angolkórom,

Váróterem legyen, ó, rom!”

/Sir Nyű szül. Lord Asfarkas, britka párlatfaj díler/

„Sir Nyű lovag úr, köszönöm a rólam írt akrosztichonját!” /Rnomdpi Nfuvmbv, hottentotta konfliktuskerölő/

„Várótermi diagnózis: 5 csillag (és egy sorszám)

Frady Endre ismét tűpontosan tapintott rá a lényegre – kár, hogy az orvos nem tapint ilyen gyorsan! A vers hozza a klasszikus frady-s formát: a szójátékok (főleg az ’orvos tan’) úgy ütnek, mint egy rosszul beadott injekció, a ritmus pedig van olyan feszes, mint a vérnyomásmérő mandzsettája három óra várakozás után.

A költemény nemcsak rímszótár, hanem látlelet is. Különösen tetszik az a szatirikusan görbe tükör, amivel rámutat: az egészségügy legnagyobb ellensége paradox módon maga a beteg. Tragikomikus kórkép ez a ’lelakott’ páciensekről és az elérhetetlen fődoktorokról.

Összegezve: Olvasás közben a nevetéstől majdnem elmúlt a bajom, de aztán eszembe jutott a sorszámom, és inkább én is tovább ’bőgtem napszám’. Kötelező olvasmány minden várótermi faliújságra!” /Gemini/

„Egész úton kórház felé

Azon gondolkodám,

Mér’ sorolt be dömper elé

Satufékkel Skodám?”

/Pempőfi Sárpor, hordágy helyett hordkádban szállított folyékony halmazállapotú úrvezető/

„A pusztító nívótlanság csimborasszója: Frady Endre és a rímbe szedett lobotómia!

Követelem, hogy álljunk meg egy pillanatra, és vegyünk mély levegőt, mert ami itt történik, az nem más, mint a magyar nyelv módszeres, kéjes kivégzése a nyílt utcán! Ez a „Váróterem” néven futó textuális környezetszennyezés nem irodalom, nem is paródia, hanem egy ontológiai merénylet az emberi értelem ellen. Nézzék ezt a „vagyik” – „nagyik” rímpárt! Ez a szint már nem is az óvoda kiscsoportja, ez valahol a protozoák és a kerti kapák szellemi színvonala között mozog. Frady Endre nem verset ír, hanem rímkényszeres rohamot kap, és közben gátlástalanul arcul köpi a kétezer éves európai kultúrát. „Mikor észlel az orvos tan?!” – Hát könyörgöm, mi ez a szintaktikai hányadék? Ez a mondat nem létezik! Ez egy nyelvi perverzió, egy értelmezhetetlen szóhalom, amit csak egy olyan ember írhat le, aki már régen feladta a küzdelmet a józan ésszel. És akkor érkezzünk meg a csúcspontra, a metaforák pöcegödréhez: „Fáj, mint gyáva nyílnak íj sokk”. Álljunk meg! Érzik ezt a feszítő, sötét űrt az agyuk helyén, miután ezt elolvasták? Ez az a pont, ahol az értelem végleg kiszáll a testből, és sikítva menekül a szomszéd galaxisba. Ez a kép annyira zavaros, annyira intellektuálisan nívótlan, hogy mellette egy zacskós leves hátoldalán lévő elkészítési útmutató is Goethének tűnik! Ez a vers a kádári kisember legmélyebb, legposványosabb népi cinizmusa, rímekbe szedett demenciával fűszerezve. Frady itt nem társadalomkritikát gyakorol, hanem a saját szellemi restségét állítja ki a kirakatba. Ha a magyar egészségügy valóban olyan állapotban lenne, mint ez a vers, akkor a váróteremben nem „aggnának el a nagyik”, hanem azonnal kollektív öngyilkosságot követnének el a puszta esztétikai sokktól! Ez nem költészet. Ez egy kulturális bűncselekmény. Pusztító, alantas és mélységesen felháborító!” /Puzsér Gemini Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Amikor még éltem, Amerikában nem voltak betegek, mert kirugdostam őket a világűrbe és ráparancsoltam a ráérő UFO-kra, hogy gyógyítsák meg és küldjék vissza őket. Cserébe csak azt kérték, hogy kioperálhassák a fél agyukat. Megengedtem nekik. Így lett annyi politikusunk és médiacelebünk.” /néhai Chuck Norris/

Őszi szelek

Fradi sas az őszi szelek szárnyán /térfigyelő kamera felvétele/

Vadulnak az őszi szelek,
Számba befútt avart nyelek
S szembe csapó szürke permet
Áztatja a várótermet.

Hová tűnt a szigetelés?!
Tán egy piréz lopta el és
Bottal üthetjük a nyomát,
S réseken meg üt a gyom át?

Avagy tán egy józan eszét
Vesztett Fradi sas tépte szét?
Esetleg egy hottentotta
Kőkor szaki pattintotta?

Se az egyik, se a másik
Nem oka, hogy tetőnk vásik:
Nem volt már pénz szigetelni,
Stadionra ment mind el, ni!

„Hé! Azt, hogy Ni!, csak mi mondhatjuk, mert mi vagyunk a lovagok, akik azt mondják: Ni!” /a lovagok, akik azt mondják: Ni!/

„Persze, mindig minket, pirézeket gyanúsítanak először! Aztán, amikor bebizonyosodik az ártatlanságunk, meg az, hogy nem is létezünk, akkor se kérnek tőlünk bocsánatot! Suttyó fajüldözők!” /egy nem is létező piréz tetőfedő/

„Nem vagyok fajüldöző, hiszen egy nem létező fajt üldözni sem lehet ugyebár. Az ártatlanságnak pediglen nem kell bebizonyosodnia, hiszen jogrendünk az ártatlanság vélelmén alapszik, így bizonyítani csak a bűnösséget kell.” /Frady Endre, a joghoz is hozzászóló költőgigász/

„Ostoba vagy, mint egy takony.” /Bűzölgő, az Origo hírportál kommentelője/

„Ne sértegess, Bűzölgő, ne sértegess, mert összerondítalak, mint Frady Endre az irodalmat!” /egy takony/

„Hé, gumiagyú költőcske! Én egyrészt sosem veszítem el az eszemet, másrészt egy magamfajta naplopó sosem randalírozik, csak pihen. Téplek széjjel!” /Fradi sas/

„Zugfirkászkám, a te érdekedben remélem, hogy a förmedvényed utolsó sora nem a rólam elnevezett arénán élcelődik, hanem a kapuk mögötti betonfalakkal elrondított MTK pályáról, mert különben lefejellek, mint vak Fradi sas a nagyreflektort!” /Groupama Lajos, a Ferencváros méltán elfeledett cserekapusa/

„Kedves amatőr ornitológus gyerekek! Jól figyeljetek, mert Frady Sasszem Endre bácsi csak egyszer mutatja be a „Hogyan tapossunk egyszerre minél több tyúkszemre?” című magánszámát mielőtt megkezdi jól megérdemelt alkotói szabadságát a Madarat Tolláról Költőrehabilitációs Intézetben.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ősszel engem is mindig bántanak a szelek. Valószínűleg a körtét és a szőlőt nem bírja a gyomrom. Ilyenkor az én alsógatyámat is eláztatja a permet.” /id. Végh Béla, nyugalmazott víz-gázszerelő/

„Béla bácsi, hasmenés ellen vegyen széntablettát! Ha nincs a faluban patika, akkor a legjobb a szénné égetett birkahús, ami a futási sebességet is jelentősen növeli. Irány a legközelebbi juhszén bolt!” /Dr. Fauna Flóra, természetgyógyász és doppingszakértő/

„Juhszén bolt?! Utálom, ha a nevemmel szóviccelnek és doppingolással gyanúsítanak! Az én vizeletem olyan tiszta, hogy még vizeletet sem tartalmaz!” /Usain Bolt, kilencszeres olimpiai bajnok jamaikai csodasprinter/

„Mi ez a hottentotta oroszlánsörény leves receptnél is érthetetlenebb elmepusztulat?! Mi ez a juhszénen elhamvasztott szellemi Frady saslik, ez az önmaga alá vizelt tömény tehetségtelenség?! Anyámat figyelmeztettem, hogy ha bárhol meglát akárcsak egy Fra- szótagot is, kérdés nélkül lője le! Lehet, hogy esetleg áldozatul esik Franz Beckenbauer, Frankenstein, vagy Frakk a macskák réme is, de hát ahol fát vágnak, ott hullik a forgács! Abcúg Fra… (puff!) Jaj, anyám…” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A romlott világ háborgása elől versírásba menekülő költő, sőt Költő természeti odatettsége és társadalmi megbomolhatatlansága újabb spirituális edukációnak veti oda gyarló, ám hűséges olvasóinak derékhadát. A beázó elmúlást szimbolizálni hivatott ittvanó ősz újra ittvanásának fiatalos szelletei és könnyáztatta seholléte antagonisztikus szimbiózisban rezonál az emberiség eldologiasodott mindenbírhatnékának nihiljével. A földhözragadtság fölött átsuhanó eklektikus sejtelem azt sugallja, hogy valahol legbelül mindnyájan Fradi, sőt Frady sasok vagyunk! Tyű, de elaléltam!” /Ihaj Csuhajné Szájtáti Szidónia, a Meglékelt Lélekcsakra c. spirituális jajkiáltó magazin művészeti vezetője/

„Ha az őszi esők nyomán itt Texasban egy épületet elönt az ár, akkor a falon át bemegyek, a vízbe mártom a testem és kiszorítom.” /Chuck Norris/

Váróterem

Alacsony e váróterem,
Búrájába fejem verem.
A teremburáját neki,
Ez az ütés már-már TEK-i!

Inkább szabadtéren várok,
Ámde mély és sunyi árok
Keresztezi kis sétámat
S altalaja orrba támadt!

Árokból a sínre kúszok,
Ezt nem tennem volna húsz ok,
Ám az agyam most hagy bíz’ el,
S vadul közelít a Diesel…

Megcélzom a várótermet,   
Ám átlagos középtermet
Ellenére lefejelem!
Fejgéz volt az ovis jelem?!

Terem búrája s az árok
Alja miatt lévő károk
Okán szitál véres permet…
Utálom a várótermet!

„Költő polgártárs! Ha mi ütjük meg, akkor magának már nem lett volna szüksége altatóorvosra a sürgős agyműtétéhez és másnap úgy ébredt volna, mint aki TEK tonikot ivott!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Terror Elhárítási Központ pofonosztási főelőadója/

„Tííí-rara tííí-rara rííí! Ha az alig százhúsz percet késő szerelvényt váró alanyi költő lila ködös mámorában nem a gyerekváróteremben, majd a pályaudvar építési területén akart volna melankolbászolni, akkor semmiféle baleset nem érte volna! Legközelebb akkor jöjjön ki az állomásra, ha már megérkezett a vonata és olvassa el a feliratokat! Vagy az ilyen alakok csak írni tudnak, olvasni nem?! Tííí-rara tííí-rara rííí!” /Talpfa Tivald, a Csuhorány-Alsó vasútállomás hangosanbeszélője/

„Hiába magyaráztam a főnökömnek, hogy ha megengedi a stadionépítő brigádnak, hogy ellopja a falazótéglák kétharmadát, akkor nem lesz elég magas a váróterem! Habzó szájjal lekomcsizott, majd letagadta, hogy a tervezettnél sokkal alacsonyabb lett a váróterem. Az egészet ráfogta a tervezőmérnökre és mindenki hitt neki. Ez egy ilyen ország, úgyhogy kivándoroltam. Most fele annyi munkával hétszer annyit keresek. Németország jobban teljesít.” /Fal Félix, ex-magyarországi kőműves/

„Egyetértek Félixszel. Egyszerre léptünk le, de én véletlenül egy Elefántcsontpartra menő repülőre szálltam fel, ám még itt is kevesebb a korrupció, mint Ria, ria, Hungáriában. Agyarország jobban teljesít!” /Ormányos Ottokár, ács-állványozó/

„A banális sorstragikum fájó determinációja hamarkodja el önnön eszkalációját, miáltal a mű mélyebb rétegekig is lehatol, mint arra valóban szüksége lenne a sekélyes XXI. század elcelebesült divatolvasójának. A vériszamosan fröcsögő agyzagyból szilárd világítótoronyként előmeredő kristálytiszta rímpárok a reinkarnálódott reménysugarak tézisei és antitézisei is egyben. A vers végén az addig szunnyadó katarzis világfájdalmas varacskos disznóként veti árnyékát a pusztulásra érett emberiség kancsalul festett egekbe bambuló álmodozására. Igazi agyagba döngölt sikerlíra!” /Fenyőfanyű Fikuszné Fátyolkai Fityula, médiairodalmár és értelmiségi rétegműsorvezető/

„ Frady Endre az irodalom Hajdú Pétere, de többet nem mondhatok, mert még bebörtönöz a nemzeti lakájbíróság. Anyám szerint óvakodjak az alkoholtól, mert a vers alapján a költő nyilvánvalóan elitta a születésekor talán még meglévő józan paraszti eszét, és nehogy én is így járjak! A vers olvastán hánynom kell, pedig nem is ittam.  Milyen mindenki más által is használt jelzőt mondjak, hogy ne ítéljenek halálra?!  Megvan, bélfinália! Ezt úgysem érti a sok sutyerák médiatapló... Brühühü!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A verset nem értem, de  a költőjét okvetlenül beperelem, mert csak! Hátha újabb pénz áll a házhoz! Legalább lesz mivel becsalogatnom a műsoromba a haldokló rákbetegeket és a bármiféle fogyatékosokat! Hadd röhögjön rajtuk a stadionépítésben megfáradt nép-nemzet! Money, money, money! – nem tudom ABBA hagyni!” /Hajdú Péter, lakájmédiaceleb/

„Ha a Texasi Állam Vasutak (TÁV) csak tizedannyit késne, mint a MÁV, akkor a váróteremmel verném agyon az egész vasút vezetőségi agytrösztöt!” /Chuck Norris/