Váróterem

Rendelői váróterem

Betegekkel telve vagyik!

E sok páciens hol terem?!

Mért itt aggnak el a nagyik?!

Énbennem az összes kár ok

Betegségből ered mostan.

Várok, várok, bőgök, várok…

Mikor észlel az orvos tan?!

Beteg itten, beteg ottan…

Dühtől szorul bennem torok.

Fetrengek itt lelakottan,

S nem vizsgálnak fődoktorok.

Egészségügy legfőbb baja

- S ezért bőgök napszám, hétszám -

Nem az ágytálban főtt kaja,

Hanem a nagy beteglétszám!

Fáj, mint gyáva nyílnak íj sokk,

E tény s száll a frusztrált ének:

Ha ápolt nem lenne ily sok,

Az orvosok rám érnének!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/bAw4CyMdtnA

„Ki nem állhatom, amikor dilettáns várótermi betegek csak azért írnak verset, hogy akrosztichont gyártsanak a kissé nehezen megtanulható nevemből, ahelyett, hogy örülnének, hogy piréz migráncsként nem mentem tovább a kolbászkerítésű Brüsszelbe, hanem itt helyezkedtem el betanított ágytálazó segédnővérként!” /Rbem Ébvm Bdfs E-nh Feha, piréz migráncs betanított ágytálazó segédnővér/

„Ezért érdemes orvosnak tanulni. Mindig kéznél van, aki meggyógyít...” /M. András, a költő legállandóbb és legezértérdemesebb kommentelője/

„Ne nézzen már madárnak, eM úr! Én nem azért tanultam orvosnak, hogy a maga nyavalyáit gyógyítgassam, hanem azért, hogy dőljön a lé! Az állami plasztikai sebészeten ön csak a ráncait veszítheti, az én magánklinikámon a vagyonát is!” /Dr. Botoxikus Bodomér, bódító bőrszépész/

„Két lába van a mindig kéznél levő orvosnak, mégis megbotoxik.” /klinikai falfika/

„Boncoláskor, ha felmosnak,

Nem tanulok én orvosnak!

Gyógyítsák eM urat mások,

Én inkább űrkutat ások!

Az űrhajó vagy űrcsónak

Elvisz majd űrkutatónak.

eM úr cévitamin hegyen

Üljön, hogy egészség legyen!”

/Kaput Ibor, űrparancsnok és alienölő/

„A téma az esztékában lever. De ímé itt jő immár a jó Hegedűs miniszter, hogy mindjárást és instant jó legyen a lét, csak virítsuk a lét.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Új miniszter örömtánca

(Fehér portól van s nem Váncza?)

Nyomán simul belek ránca.”

/Kokó Dzsambóné Lóvári Lambada, köténytáncosnő/

„Ez a vers nem várótermi olvasmány, hanem maga a várótermi létélmény: hosszú, nyögvenyelős, és időnként már az ember inkább a saját pulzusát figyeli, csak történjen valami. Frady Endre itt nem költ, hanem panaszkönyvet vezet rímekben — és bár a téma húsbavágó, a megvalósítás inkább olyan, mint egy túlórázó nővér: fáradt, rutinszerű, és egy ponton már nem is próbál lelkes lenni.

A szóviccek néha úgy csikorognak, mint egy rozsdás kerekű betegágy, a ritmus pedig hol botladozik, hol leül pihenni egy sarokba. És mégis: van benne valami nyers, keserű igazság — az a fajta, amit nem irodalmi élvezetből olvas az ember, hanem mert már három órája ül ott, és nincs jobb.

Összességében: nem gyógyít, de legalább diagnózist ad — költői formában előadott, krónikus egészségügyi frusztráció.” /ChatGPT/

„Régóta magyarázom, hogy az iskolákban nem olyan tök fölösleges tantárgyakat kellene oktatni, mint a matematika, fizika, történelem és irodalom, hanem olyan hasznos kézügyesség fejlesztőket, amelyek felkészítenek arra, hogy otthonunkban saját szerszámokkal házilag elvégezzünk kisebb műtéteket, mint például a foghúzás, a vakbélkivétel, a térdprotézis behelyezés, illetve tükör és fúró együttes megléte esetén az agydaganat eltávolítás is. Nem a várótermekben üldögéljünk tehetetlenül, ahová a sok fölösleges informatív tudásunk okozta stressz és egyéb pszichoszomatikus nyavalya juttatott, feltartva az egészségügyi dolgozókat, hanem vegyük kezünkbe a sorsunkat és a házilag barkácsolt műtéti eszközeinket, oszt’ szüntessük meg a fránya betegségeinket! Ha valami nem sikerül, akkor örüljünk a posztumusz Darwin-díjunknak és nyugodjunk békében! Nem kell félni a szikétől, hanem meg kell fogadni egy méltán elfeledett kétkezi félanalfabéta multimilliárdos mondását: Legyetek bátorak!” /Zugspájz Zizinnyó, zenitnadírozó zálogterapeuta/

„A vers úgy működik, mint egy dühösen dohogó vérnyomásmérő: minden sorban feljebb kúszik a frusztráció higanyszála. A „vár, bőg, vár” refrénje pontosan hozza a magyar egészségügy időhúzó tragikomikumát, miközben a rímek szinte csikorgóan jókedvűek maradnak. A csattanó – hogy nem a koszt, hanem a beteglétszám a fő baj – egyszerre banális és telibe találó: Frady Endre megint úgy csinál rendszerkritikát, hogy közben bohóctréfának álcázza. Rövid, de annál ismerősebb várótermi abszurd.” /Copilot/

„Búzaföldön búza terem,

Kölesföldön köles terem,

Magyalföldön magyal terem,

Váróföldön váróterem.”

/Söptényi Nadír, filozófus és betanított parasztgazda/

"A terem nem vár, elindult már..."

„Rossz sorsommal van most perem,

Nem vár meg a váróterem!

Olyan, mint egy mozgó butik,

Mikor kéne, messze futik!

Dühöngenem van vagy száz ok,

Például, hogy bőrig ázok!

Irgum-burgum, terembura,

Nem véd váróterem búra!

Fröcsög savaseső permet,

Utálom a várótermet,

Vasútit is, orvosit is,

Meg az English-t, ami British!

Bosszút kiált angolkórom,

Váróterem legyen, ó, rom!”

/Sir Nyű szül. Lord Asfarkas, britka párlatfaj díler/

„Sir Nyű lovag úr, köszönöm a rólam írt akrosztichonját!” /Rnomdpi Nfuvmbv, hottentotta konfliktuskerölő/

„Várótermi diagnózis: 5 csillag (és egy sorszám)

Frady Endre ismét tűpontosan tapintott rá a lényegre – kár, hogy az orvos nem tapint ilyen gyorsan! A vers hozza a klasszikus frady-s formát: a szójátékok (főleg az ’orvos tan’) úgy ütnek, mint egy rosszul beadott injekció, a ritmus pedig van olyan feszes, mint a vérnyomásmérő mandzsettája három óra várakozás után.

A költemény nemcsak rímszótár, hanem látlelet is. Különösen tetszik az a szatirikusan görbe tükör, amivel rámutat: az egészségügy legnagyobb ellensége paradox módon maga a beteg. Tragikomikus kórkép ez a ’lelakott’ páciensekről és az elérhetetlen fődoktorokról.

Összegezve: Olvasás közben a nevetéstől majdnem elmúlt a bajom, de aztán eszembe jutott a sorszámom, és inkább én is tovább ’bőgtem napszám’. Kötelező olvasmány minden várótermi faliújságra!” /Gemini/

„Egész úton kórház felé

Azon gondolkodám,

Mér’ sorolt be dömper elé

Satufékkel Skodám?”

/Pempőfi Sárpor, hordágy helyett hordkádban szállított folyékony halmazállapotú úrvezető/

„A pusztító nívótlanság csimborasszója: Frady Endre és a rímbe szedett lobotómia!

Követelem, hogy álljunk meg egy pillanatra, és vegyünk mély levegőt, mert ami itt történik, az nem más, mint a magyar nyelv módszeres, kéjes kivégzése a nyílt utcán! Ez a „Váróterem” néven futó textuális környezetszennyezés nem irodalom, nem is paródia, hanem egy ontológiai merénylet az emberi értelem ellen. Nézzék ezt a „vagyik” – „nagyik” rímpárt! Ez a szint már nem is az óvoda kiscsoportja, ez valahol a protozoák és a kerti kapák szellemi színvonala között mozog. Frady Endre nem verset ír, hanem rímkényszeres rohamot kap, és közben gátlástalanul arcul köpi a kétezer éves európai kultúrát. „Mikor észlel az orvos tan?!” – Hát könyörgöm, mi ez a szintaktikai hányadék? Ez a mondat nem létezik! Ez egy nyelvi perverzió, egy értelmezhetetlen szóhalom, amit csak egy olyan ember írhat le, aki már régen feladta a küzdelmet a józan ésszel. És akkor érkezzünk meg a csúcspontra, a metaforák pöcegödréhez: „Fáj, mint gyáva nyílnak íj sokk”. Álljunk meg! Érzik ezt a feszítő, sötét űrt az agyuk helyén, miután ezt elolvasták? Ez az a pont, ahol az értelem végleg kiszáll a testből, és sikítva menekül a szomszéd galaxisba. Ez a kép annyira zavaros, annyira intellektuálisan nívótlan, hogy mellette egy zacskós leves hátoldalán lévő elkészítési útmutató is Goethének tűnik! Ez a vers a kádári kisember legmélyebb, legposványosabb népi cinizmusa, rímekbe szedett demenciával fűszerezve. Frady itt nem társadalomkritikát gyakorol, hanem a saját szellemi restségét állítja ki a kirakatba. Ha a magyar egészségügy valóban olyan állapotban lenne, mint ez a vers, akkor a váróteremben nem „aggnának el a nagyik”, hanem azonnal kollektív öngyilkosságot követnének el a puszta esztétikai sokktól! Ez nem költészet. Ez egy kulturális bűncselekmény. Pusztító, alantas és mélységesen felháborító!” /Puzsér Gemini Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Amikor még éltem, Amerikában nem voltak betegek, mert kirugdostam őket a világűrbe és ráparancsoltam a ráérő UFO-kra, hogy gyógyítsák meg és küldjék vissza őket. Cserébe csak azt kérték, hogy kioperálhassák a fél agyukat. Megengedtem nekik. Így lett annyi politikusunk és médiacelebünk.” /néhai Chuck Norris/

Egészségügyi tíz stáció

Római kori tíz stáció /NASA időgépes felvétele/

Egy – rám esett a hegy
Kettő – elgyengültem ettő’
Három – rendelőket járom
Négy – sebbe köp a légy
Öt – csöppfertőzés jött
Hat – kenőcske nem hat
Hét – műtét nem mű tét
Nyolc –főorvos úr morc
Kilenc – kéz pénz: Henc! Tizenegyes!
Tíz – zsebbe bele bíz’
Bár be biza, deviza,
Eltemetnek, sréviza.

(haláltánc!)

„Kezezés, magyarul henc után csak akkor jár tizenegyes, ha az a büntetőterületen belül történt, a kéz kereste a labdát és a videobíró megadta. Köszönöm, hogy befújhattam!” /Vak II. Vid, csörgőlabda játékvezető és braille író/

„Nem tíz stációról kellene bérbrekegni, hanem a tízparancsolatot betartani és akkor nem lennének betegek és az egészségügy is sokkal jobban teljesítene!” /Dr. Kókler Kristóf, az Egészségtelenségügyi és Gyermekéheztetési Szaktárca főminisztere/

„Igaza van a miniszter úrnak, tényleg be kellene tartani a tízparancsolatnak például a Ne lopj! részét és az így megmaradt rengeteg közpénzből az egészségügy tényleg jobban teljesíthetne.” /Hullajelölt Hümér, minimálbérrettegő/

„Na, Hullajelölt polgártárs, maga hamarosan nem csak jelölt lesz, ha nem fejezi be ezt az EU-tanáziás bérrettegést és nem gyógyítom ki ebből kézrátétellel! Csapja csak bele hirtelen a bal arcát a jobb tenyerembe, majd jó keresztényként a jobbat a balba! MOST!” /Csávás Kálmán ütnagy, a Tenyeres Ősmódszerrel Gyógyítók (TŐGY) ideológiai ökle/

„Üzenjünk Brüsszelnek, hogy küldjön több pénzt olyan speciális kórházakra, amiknek a közepén szép zöld gyep van, körben pedig hetvenezres lelátó!” /választási plakát/

„Bús közmunkás, hogyha éhen
Ás sírt, akkor gyakran sréhen.”
/Ragrím Rezsőné Renegát Rezsilla, felforgató fűzfapoétanő/

„Még hogy sréhen! Az ISO minőségbiztosítás bevezetése óta a sírhelyeink alaprajzi tájolása szinte sosem hagy kívánnivalót maga után! Legalább is eddig még egyetlen eltemetett sem panaszkodott a fekvésirányára! Amúgy épp most volt nálunk az audit és az auditor vett belőle egy magának egy új Audit.” /Hamvasztó Szerda, az Országos Temetkezési és Spór Hivatal minőségbiztosítási főelőadója/

„Mondottam, ember: viríts, és bízva bízzál!” /Tribjúttu Imre: A Páciens Tragédiája/
+
„Anima sana in corpore sano. Bis dat, qui cito dat, nil dat, qui munera tardat. Dum spiro, spero. Errare humanum est. Gaudeamus igitur, iuvenes dum sumus. Virescet vulnere virtus. Homo proponit, Deus disponit. Homo homini lupus est. Ave, Caesar, morituri te salutant! Memento mori! Mors certa, hora incerta. Sic transit gloria mundi.”  /Petrus Grafittus alias F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem az a baj, hogy visszagurult a gyógyszered, hanem hogy rá is ittál!” /F. Endre, a humán kolléga költőgigász kollégája/

„Már Jézus is megmondta, hogy nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Ebből is látszik, hogy az egészségügynek egyetlen rákfenéje van: a beteg! Ha mindenki hajlandó lenne egészséges maradni, nem kellene se orvos, se rendelő, se kórház. Az így megtakarított közpénzből pedig minden faluban épülhetne szép új stadion!” /Gyomorforgató Gyuláné Alfábament Anomália, a Bölcsességek Univerzális Gyökereit Utópisztikusan Ténykezelő Alapítvány (BUGYUTA) szókimondási főelőadója/

„Mi ez a bugyuta gyerekvers plagizáció?! Mi ez a lábszagú háztáji helytelenkedés?! Bár egészségügyünk lokális csúcspontjai is csupán békafenékkarcolók, azért még ennél is van lejjebb, sőt sokkal lejjebb! Ezt a sőtsokkallejjebbet hívják Frady Endrének, hogy a ragya verje meg! Legszívesebben addig ütlegelném egy tengeralattjáróval, amíg pépszerű nem lesz, de anyám szerint ez nem szép dolog, mert még belelép valaki! Ugyan, anyám, ki gondolná, hogy ez az amúgy is retekranda líralator majd pont szétkent pépként lesz szép?! Fradyendretakaroggggy!!!” /Puzsér Róbert, kritikus és főpolgármester jelölt/

„Ne tengeralattjáróval verd agyon, velem szemben esélytelen Róbert úrfi, hanem az általam hamarosan elbontandó Nyugati téri felüljáróval! Ott onnantól kezdve úgyis akkora káosz lesz, hogy senkinek sem fog feltűnni egy síkba fejtett holt költő.” /Tarlós István, főpolgármester/

„Fiatal koromban egyszer rám esett a hegyről egy tengeralattjáróval próbaterhelt felüljáró. Egyik kezemmel a felüljárót dobtam vissza a hegyre, a másikkal pedig a tengeralattjárót a vízbe. Utána a legjobb barátom szólt a hegynek, hogy emelkedjen fel és vesse magát a tengerbe, majd az így keletkezett síkságot szőnyegként felcsavarva hajnalig buliztunk a borrá változott parti vízben.” /Chuck Norris/

„Csak jelezni szeretném, hogy a tengeralattjáró nem a tenger alatt jár, hanem a tengerben úszik, mivel a tenger alá csak a mélytengeri ásóbékák és a szovjet metrópajzsok tudnak lejutni. Ja, és természetesen Chuck Norris!” /Kákacsomóssy Kösztönyné Szőrszálhasogató Szotyilla, az Antitalentum Gyógyegereket Alapos Sürgősséggel Kijavító Alapítvány (AGYASKA) fővezérigazgatónője/

„Az egészség nem más, mint a betegség ideiglenes hiánya. A betegség hiánya, azaz az egészség tehát hiánybetegség. Ha nem lenne betegség, hiányt szenvednének és éhen halnának az orvosok. Ennél fogva követeljük az egészség visszamenő hatályú haladéktalan betiltását! Arccal a műtő felé! Gyógyítsunk mindhalálig!” /Dr. Vérgőz Viadukt, a Gyógyítva Irtó Laikus Orvosok Klubja (GYILOK) főfelcsere/

„Ceterum censeo endrefradynem esse delendam.” /Marcus Porcius Cato Maior (Kr.e.234 - Kr.e.149)/

Az öreg Cato

Kedvezőtlen előjelek

Ha az ágyban aláz a láz,
Ágytáladban döglött hal áz’,
Kajád elevenebb nálad,
S enyhet csak a hűvös nyál ad…

Ha nem megy le szádon étel,
Szorzótáblán folyton vétel,
Rongyaidban nem tűnsz fessnek,
S lábujjaid földre esnek…

Ha kifele beled fordul,
Szólnál, de csak morogsz zordul,
Szánakoznak rajtad, akik
Látnak, s benned féreg lakik…

Ha már csont és bőr a tested,
Kispárnádat vérrel fested,
Torkodban a gyomorsav ég,
S gyanakszol, hogy közel a vég…

Ha lehagynak gipszes apók,
Szemgödrödből mász' ki a pók,
S Hurról sem tudod már, ő Ben,
Keress fel a rendelőben!

„... hgrrrr... hhh... khh... köszönöm dokhhh... dokikám... dhhh... de hamarabb nhhh... nem lehetne... hgrrr... ?” /Hullay Béla, potenciális páciens és előnyugdíjazott sintér/

„Sajnos már minden kollégám Berlinben, vagy Londonban dolgozik, csak én maradtam mutatóban, mert nem beszélek nyelveket, így nyomatékosan meg kell kérnem a pácienseket, hogy holmi himi-humi piszlicsáré álproblémákkal ne vegyék el az időt a valódi betegektől! Egy sima mandulaműtétet, vagy végbéltükrözést internetes leírások alapján otthon is nyugodtan elvégezhetnek! Ne mindennel engem zaklassanak, mert akkor sosem tanulok meg angolul és örök életemre itthon fogok rohadni! Kérem a következőt!” /Dr. Sziszifusz Szilárd, a Szemmelversz Klinika sebésze, belgyógyásza, fül-orr-gégésze, szülésze, urológusa, szemésze, ortopédológusa, gasztroenterológusa, coloproctológusa, fogorvosa, ideggyógyásza, kardiológusa és főápolója/

„Ez az! Ezentúl az érettségit és a diplomát pecsétes papírral és szigorú nyelvvizsgával igazolt nyelvtudatlansághoz kell kötni! Nyelvtanárokat közmunkásokká, vagy testnevelő tanárokká kell átminősíteni! A csak magyarul beszélő tanáraink, orvosaink és szakmunkásaink senkinek se kellenek nyugaton, így kénytelenek lesznek itthon éhbérért keccsölni, míg ki nem köpik a pejslijüket!” /Bőrnyúzó Böhönc, a Nemzeti Embertelenségi Minisztérium (NEM) szakállamtitkára/

„Köszike az ötletet Böhi! Megvalósítjuk!” /Csókos Csabáné Sanda Vanda, a Közoktatást Legyaluló Intézményesített Kataklizma (KLIK) főállású zabhegyzője/

„Segítség!!! Nekem bármelyik Frady Endre vers olvastán ugyanilyen tüneteim támadnak!!! Anyám szerint nem kéne mindenért orvoshoz rohangálnom, mert langyos beöntést speciel ő is be tud adni és ha nagyon akarom, még körül is metél! Segítség!!! Doktor Kotáááász!!! Doktor Kotáááász!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyógyíthatatlan betegségben szenved? Keresse fel klinikánkat! Az ősi tajgetosz módszer minden betegséget a beteggel együtt semmisít meg!” /Gyilkosz Állatosz, a Spártai Sziklakórház gravitológusa/

„Én életemben egyszer fordultam orvoshoz, igaz akkor félkörívvel és felemelt lábbal. A sztetoszkópos feje azóta is Nap körüli pályán kering.” /Chuck Norris/

Sürgősségi ügyelet

Bementem én éjnek-éjvén
Gyanítva, hogy talán mélyvén-
-ás a térdem trombózisa,
De csak pur és homu isa,

Meg egy kicsiny orbánc vogymuk,
S nem lettem oly rosszul, hogy Vuk
Ugrott vón’ ki szájamon át,
S lelkem sem hagyta el honát.

Szorgos nővér EKG-zott,
Megszúrt, vér folyt, ám volt géz ott,
S laborlelet fordult jóra.
Eltelt, hopp, három’s fél óra!

Jobbultam s bár térdem konyul,
Mint egy hőnek kitett hónyúl,
S porc-cukorszintem is gügye,
Ez már nem Sürgősség ügye.

„És hogy szólna mindez érthetően és magyarul? Értem én, igric úr, hogy költői szabadság, meg nyelvújítás, meg a röghöz kötő sablonoktól való elszakadás, de azért az átlagolvasó, a józan paraszti ész és az érthetőség se kutya! Vasvillával kergessem meg, vagy tanul egy keményen lecsapott NEM ENG.! pecsétből is?!” /Ugar Igor, földműves és megbízott főcenzor/

„Kikérem magamnak, hogy kis róka mivoltomban a hányással azonosítsanak a duzzadt térdű orbáncos simabőrűek!” /a kis Vuk/

„Három és fél óra alatt lezavartuk ezt a gőzagyú poétát?! Lehet, ha nem vagyunk ilyen gyorsak, akkor ez a fércmű már csak halotti beszéd lenne. Nagy mázlija ennek a félkegyelműnek, hogy a buta tekintetének a látványa ellenére is eszembe jutott a hippokratészi esküm!” /Dr. Vogymuk Vendetta, ügyeletes főorvosnő/

„Micsoda?! Röpke három és fél óra?! Én hét órát várakoztam, mire kiderült, hogy nem is vakbelem van, hanem székrekedésem! Igaz, amikor kiderült, akkor nagyon megkönnyebbültem! Kár, hogy nem volt vécépapír!” /Fröccs Ferdinánd, fogathajtó/

„Azt értem, térdagyú úr, hogy végveszélyben lepergett maga előtt az egész említésre sem méltó élete, de azt már nem, hogy ennek következményeit az olvasótársadalomnak miért kellene elviselnie?! Most velünk jön és helyre hozzuk a térdét! A legjobb helyre!” /Csávás Kálmán, a Wéglénykiiktató Cég (WC) ügyvezető igazgatója/

„Az igazi kataklizma-cunami okozta végveszélyben lévő költő a kőkemény vérvalóság és a fátyolszerű mélylíra határmezsgyéjén térdepelve okádja ki magából a jövő század rímtengerébe vesző halálközeli életsikoly determinisztikus pszeudo-traumáját. A verítékben úszó olvasó felé az öröklét sürgősségének dögszagát sodorja az elektrokardiográf hullámot remegő mutatóinak szellete. A többi néma csönd és fox humana…” /Rög Rezsőné Fátyolossy Cizella, a Késleltetett Líragörcs c. internetes versportál üzemeltetője/

„Mi ez a szúette szóvicc vomitórium?! Római lakomákon a huszadik fogás után pávatoll híján ilyen borzalmakkal hánytatták magukat a szerencsétlen szenátorok! A mélypontot jelentő porc-cukornál még a vállam fölött a versbe leső anyám is megkapaszkodott a fiatalkori NDK import sodrófájában. Frady Endrével kéne már valamit csinálni, de lehetőleg nagyon nagy sürgősséggel!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer nekem is volt mélyvénás trombózisom, de belém pusztult.” /Chuck Norris/