Kancsal búvár, kire bú vár

Hogyha eltörik egy búvár,

Tengervízbe ömlik bő vér,

Mivel akit tép a cápa,

Szétszakad, mint ócska cipő.

Búvár s cápa közti viszály

Nem vaklárma – valós veszély!

Cápa bizony erős állat,

Majdnem átharap egy üllőt!

Búváron bár van pár vasing,

Cápa bánattól nem visong,

Súlytól a srác mélyre merül,

S csökken benne harci morál.

Cápának ő konzerv kaja,

Fémjét töri, ő meg kijő

Kancsalul és rá kint vár bú...

Hű, ez a vers milyen vérbő!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/TslgBC3nmJo

„Nem is tudom, hogy a búvárnak vagy a cápának szurkoljak. Azt hiszem, attól függ, ki a búvár...” /M. András, a költő legállandóbb és leghezitálóbb kommentelője/

„Kik az unszimpatikusan antipatikus ellenségei, eM úr?! Neveket akarok! Kiknek szervezzek akciós búvárzsúrt, hogy aztán rájuk uszíthassam az idomított harci cápáimat?!” /Vérgőzőssy Vendelné Vadállatiasch Vendetta, a Cápákat Idomító Cezaromániás Alapítvány (CICA) vezéramazonja/

„eM úr személyválogató,

Hisz’, ha ellensége a tó

Mélyén éhes cápát talál,

Nem gyászol, ha jő a halál.

Ám, ha barátja a búvár,

Akkor örvend, midőn bú vár

Cápára és családjára,

Tehát ilyen srófra jár a

Zagyelméje eme nemes

Úrnak, kinek neve eM-es.”

/Dr. Döcsméki Dinsztik, dromedár doktor és deduktív dilibogyó díler/

„Ez a költemény úgy viszonyul a tengeri kalandlírához, mint egy félrehordó betonkeverő a bécsi filharmonikusokhoz. A rímek nem egyszerűen kancsalok: szemműtét után is két irányba néznek egyszerre. A vers logikája egy fuldokló búvárkompresszor hörgésével zakatol előre, miközben a cápa és a búvár konfliktusa olyan mélységeket jár be, amelyekbe az irodalomtörténet józanabb szereplői már rég nem merészkednek.

A zárósor külön bravúr: ritka pillanat, amikor egy vers saját vérbőségét dicséri meg, miután előtte négy strófán át módszeresen szétcincálta önmagát. Fájdalmas, abszurd, és megmagyarázhatatlanul szórakoztató – mint amikor valaki egy búvárharangban próbál szteppelni egy éhes cápa előtt.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ha kemény a búvárharang,

Abba fejet bever hering.”

/Mélytengeri Menyhértné Magasvízi Margaréta, pizzasütő mester és ex-sellő/

„Ha Búvár Kund a hősi fúrójával Vérbős-Nagymarosnál állította volna meg Brüsszelt és a hadiflottáját, akkor Tripartitum visszaverte volna Trianont, sőt mindenki mindent visszavert volna, mindent vissza! Emellett a hun búvárok úszkálás mellett vízibicikliznének és vízen futnának is – mint Jézus, akiről tudjuk, hogy szintén ősmagyar volt, ahogy Szűz Mária is!!! – akkor trianoni gyász helyett triatloni dicsőség hatná át a teljes Kárpát-medencében fürdőző és dagonyázó nemzetünket! Ősmagyar búvároknak ősmagyar fürdőgatyát! Ahogy a nagy hun költő írta:

          Káposztában főjön kecske,

          Korcs tangánál jobb a fecske!

          Búvárt rág bár cápaagyar,

          Klott-gatyázzon, aki magyar!

Nem leszünk oszmán tangaszeráj! Nem, nem, soha! Tormasorba sorakozó! Aki nem áll be, annak reszeltek! Aki nem lép egyszerre, rászoktatjuk vegyszerre!” /Vitéz Csávás Kálmán, a Lázálomfejtő Ürgeöntő Katonaszökevények Egylete (LÜKE) ápoltja és eltakartja/

„Tangaszeráj, reszelt tormával

 

Kancsalrímnek mi értelme,

Annál jobb egy starking alma.

Később sem ered el eső,

Ballábamon nincsen kesztyű.

 

Kendermagos kicsi cápa,

Este delet harangoznak,

Megérett a ténymahorka,

2x3 többnyire 4!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legténymahorkakedvelőbb kommentelője/

„Ténymahorka, kendermaggal

Tény ma horka, holnap akhor,

S megéretten delel ék-húr

Alakban és cápa meg is

Ijed, hogyha kendermagos.

Jót röhög a búvár Костя,

Bár ballábán nincs is kesztyű.

Kétszer három legtöbbször hat,

Ha emelem, gyakran szúr hát.

Cápának mutatok fügét,

S búvár rúgja ki a fogát!”

/Csomolády Csemő, csupaszív csúcsragadozókat csigákra cserélő csokinyúlcipő csempész/

„A lényeg: ez a vers úgy fröccsen szét, mint a kancsal rímpárok által összetartott, de már rég lejárt szavatosságú búvárfelszerelés — egyszerre groteszk, harsány és szándékosan túlzó.

A szövegben a cápás hentelés és a „kijő kancsalul” típusú rímakrobatika olyan, mintha Frady Endre egy víz alatti stand-upot próbálna tartani, miközben a közönség fele már rég elúszott a látványtól. A „bú vár” – „búvár” – „bő vér” triumvirátus pedig olyan erővel csapódik egymásnak, mint két részeg tengeri csillag árapálykor.

A végeredmény: egy vérbő, csattogó, önironikusan túlzó fradyendrei geggép, amelyben a líra ugyan elmerül, de legalább buborékot vet.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endrén csillog geg-gél,

Amint rímet szülve guggol.”

/Google Gézáné, rímbába és geg-gél díler/

„Költő vért kíván

Ettől mind kivan

Vége van kicsi

Jön már a kocsi

Elvisz, lesz nyugink

Megszűnik nyűgünk

A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!”

/Dr. Ház Juniorkonyha-díjas nyugidoki/

„Ha Háznak a Junior-

-konyhájában Jenő úr,

Akin ázik cipőbél,

Levest kérne cápából,

Hápognának kacsa nők,

S vége lenne kicsinek.”

/Nyűgnyíl Nyögnyál, nyugdíjas kacsa-csacsacsa oktató és fejnehézbúvár/

„Ettől a versműtől szabályosan megfagyott a vér a kancsal ereimben! Olyan elementáris erejű, egzisztenciális mélylíra ez, ami fém- és cápafogak kegyetlen csikorgásával tépi szét az emberi lélek ócska cipőjét. Frady Endre nem finomkodik: addig üti a kancsal rímek üllőjét, amíg a magasművészetből csak a velőtrázó, konzervdobozba zárt zokogás marad. A befejezés katarzisa után az ember legszívesebben maga is egy vasingben merülne alá a melankólia tengerébe... Hű, ez a kritika milyen vérbő, de a versnél nincs feljebb!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Sokak szerint az emberiséget fenyegető legnagyobb veszélyek a szív- és érrendszeri megbetegedések, a rosszindulatú daganatok és a cukorbetegség. Tengerparti fiatal búvárok és szörfösök a cápatámadásra szavaznak, a magyar nemzettudathasadtak szerint a templomba nem járó piréz migráncsok a legfőbb rossz, míg a labdarúgás szerelemesei szerint a korrupt FIFA, UEFA és a teljesen értelmezhetetlen kezezési szabályok teszik elviselhetetlenné az életet. DE TÉVEDNEK!!! SÚLYOSAN TÉVEDNEK!!! FRADY ENDRE ÉS AZ Ő KÖLTÉSZETE AZ EMBERISÉG LEPUSZTÍTÓBB JÁRVÁNYA ÉS MÉTELYE!!! Ő MAGA SZ EMBERI SZELLEMET ÜLDÖZŐ MENTÁLIS FŐINKVIZÍTOR, AKINEK EGY EMBERI AGYRA TAPOSÓ NAGY BÜDÖS LÚDTALPRA ÍRT KÉTSOROS KLAPANCIA VOLT A JELE AZ OVIBAN!!! ELÉG!!! NEM BÍROM TOVÁBB!!! VESSETEK BÚVÁRRUHÁBAN A CÁPÁK ELÉ!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ…” /Puzsér Róbert, döblingi beutalt kritikus/

„Egyszer deréktájon ketté akart harapni egy óriáscápa, de elpusztult az agyába robbant fogsora miatt.” /néhai Chuck Norris/

Ideiglenes cápavegánulás

Ha nem nyel húst cápaszáj,

Elönti a tápaszály.

Annak, ha vált vegára,

Fizetve lesz meg ára.

Fűtől, mit mísz horda fal,

Dudorodik bordafal,

S ugat manó Rex: „Szia!

Vau, anorexia!”

Ha tápja hárs levele,

Éhen bömböl: „Le vele!

Ízetlen, mint fa-lakat!”

S újra felfal halakat...

Cápalányhoz úszik át

Cápaboy s ad puszikát,

Ha teljesül feltétel:

Hússal dús a nyelt étel.

Süti a srác halát át,

Ki nem kér már salátát,

S többé sosem bús e vő;

Aki cápa, húsevő!

„Frady Endre versében egy olyan cápát mutat be, aki szembeszáll a saját ösztöneivel, és megpróbálja feladni a húsevést. A vers a cápa belső konfliktusát és külső nyomását ábrázolja, amikor szembekerül a társadalmi elvárásokkal, a divatos étrendekkel és a párkapcsolati problémákkal. A vers humoros hangvételű, de egyben kritikus is a vegetáriánus mozgalommal és a fogyókúrával szemben, amelyeket a szerző természetellenesnek és értelmetlennek tart. A vers formája egyszerű és könnyen érthető, a rímek és a ritmus segítik a vers olvasását és élvezetét. A vers nyelve gazdag és játékos, tele van szójátékokkal, alliterációkkal és szemantikai csavarokkal. A vers egy friss és szellemes alkotás, amely a cápa szemszögéből mutatja be az emberi társadalom paradoxonait és abszurditásait.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Hé, cápa úr, mi a baja a hárs levelével?! Nem ivott még debrői hárslevelűt?! Akkor nem csoda, ha nem tudja, mi a jó! A tokaji borvidéken furminttal kevert hárslevelűből készül a Tokaji Aszú! Ha magának ez sem elég finom, akkor igyon örök életében döghússal kevert sós tengervizet! Idióta ragadozó!” /Lindenblättriger Lipovina, borszakértőnő/

„De mi lehetett a kérdés?! Még egy demizson tisztaszeszt kísérőnek?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Kísérőm örül a szesznek,

Mert míg mások szaftot esznek,

Ő lelegel fát is, fűt is,

S rumja nem csak árt, de fűt is.

Tyű demizson, tyű Demi Moore,

Humán úrral csapat Timúr!”

/Továrnyica Demijohnné Dame Jeanne, vegetáriánus máglyarakás díler és szovjet kémprogramszervezőnő/

„Kicsit zavar, hogy ez a kutyaütő klapanciaköltő csupán egy hülye rím kedvéért tett bele ebbe a versnek nevezett valamibe, mint Pilátust a kredencbe, de hát kőkemény kutyaélet a kutyaélet! A vegetáriánus cápa rágja le a költő élete virágát! Vau!” /Rex, manószerű törpekutya/

„Hogyan lesz egy cápa vegán? Csak növényevő halakat eszik.” /M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője!

„Akkor lesz a cápa vega.

Ha zsigerhús akad meg a

Torkán s rájön, nem túl guszta

Vértacsakos zsírlanguszta.

Ekkor dönt úgy eme Vad Ász,

Csakis zöldségekre vadász.”

/Dr. Fischer Fasorné Fősör Vasorrúbába, a Halbelgyógyászati Klinika agytusa/

„Jaj, eM elvtárs, maga most felidézi azt a szakállas viccet, hogy: Mit eszik a vegetáriánus kannibál? Zöldségest. Háháhá!” /Favicc Fecó, nevettetőnek nevezett nívódíjtalan népfrontharcos6

„Ugyan miért lennék vegán,

Amikor Lope de Vega-n

Rágódhatok majonézzel?!

Mi van, eMke, bambán nézel?!

Félsz, hogy cápa bácsi megesz,

S tőled lesz a bendő degesz?!

Ne rinyáljál, kedves eMke,

Félni tőlem ma még nem kee’!

Ma még!!!”

/Cápa Cézár, cakkosfogú cikázó cirkálóhal/

„Vegetáriánus vájár

Fejes salátára rájár.”

/falfirka egy növénybányavágatban/

„Embervéresszájú vájár

Fel nem foghatja, hogy „Why are

others eating horse and rabbit?”,

S nem pediglen csodarabbit?!”

/antikóser falfirka egy húsbányavágatban/

„Kikérem magamnak a véresszájú vájárok antiszemitizmusát!” /Kóser Károly, csodarabbi/

„A cápa szerepébe bújt, azaz stílszerűen cápabőrbe varrt költő önnön dilemmáit darálja bele az olvasó agyába, azaz az örök húsevő problémakört, mely szerint „Enni vagy nem enni, az itt a kérdés, válasszatok!”, de a megválaszolást a visszakozás ködébe vonva próbálja vérpépesen elmaszatolni. Így jár az, aki a kihagyott húsböjttel megtakarított pénzét hezitációs tanfolyamra herdálja. A mű végén a salátafalástól megtébolyodott igricragadozó elborult elmével és megborult gyomorral veti rá magát mind arra, sőt mindannak a többszörösére, aminek már korábban sem volt semmi haszna, de legalább káros volt. Hiába na, más kárán tanul, aki okozza, és a sajátján, aki maga eszik bele tömésére, amikor verem egy rúd kolbásszal! Világ pástétomai, egybesüljetek!” /Ütlegelő Ürdüng, verem variáló vérgőzkazánkovács és a Fűzfapoétákat Agyalapon Gyógykezelő Intézet (FAGYI) irodalomtalanítója/

„Mózes első könyvéből tudjuk, hogy Ádámtól és Évától kezdve az emberiség egészen addig vegetáriánus volt, míg mindenki olyan gonosz nem lett a húshiánytól, hogy az Özönvíznek kellett rendet tennie és onnantól az ÚR is megengedte az állatfalást, de a vérivást nem. Ennek örömére Noé bevérzés helyett úgy beborozott, hogy átokrossz vége lett Hám sejtjei számára:

          Hej, Hám, sej, Kánaán kaput!

          Jól kitár Kánaán kaput,

          S győztesen vonul majd be Sém!

          Jaj, innom kell, porzik vesém!

Na, szóval mindig ez van, ha nem tudjuk eldönteni, vegetáriánusok vagyunk-e, vagy szabadok, és nem vesszük véresen komolyan veresbort!” /Dr. Lógus Teó, teológus doktor/

„Mi ez a valaminek látszó mindent nélkülöző semmi?! Ki ez a lábszagúra permetezett zöldségeket beszélő dögkútfúrófejnehézfelfogású hiánybeteg?! Ha szegény anyám gyerekkoromban ilyen verssel próbált volna rávenni a növényevésre, első indulatomban valószínűleg nyersen megettem volna a postás bácsit levelestől! Igaz, hogy utána okádtam volna, mint ahogy a kutyaütő lakodalmas zenétől szoktam, ám még anyám fodrásza számára is világos lett volna, hogy magyar ember lovat puhít a nyerge alatt, nem lótuszgyökeret! Én a síromra se virágcsokrokat kérek, hanem kötözött sonkát tormával! Frady Endre fejére se babérkoszorút kéne helyezni, hanem jéggé fagyott bölénygerincet a Parnasszusról odahajítva!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor beúszom a tengerbe cáparajt enni, nekem tök mindegy, mit ettek, mielőtt megeszem őket, csak finomak legyenek tőle.” /Chuck Norris/

Rozsomák

Senki sem kezd arról vitát,
Rozsomák, ha szájat kitát,
Minket akkor vajon esz-e?
Elfut, kinek van kis esze,

S nyolcon belül üget százat,
Mert különben, hű vigyázat!,
Bárkit utolér és bekap!
Ha nincs biztonsági backup,

Akkor irreverzibilis
Módon Nagyezsda és Bill is,
Mint cápában tengeri sül,
Evés által megsemmisül.

Vadászó rozsomák (torkosborz) akció közben

Dalos szovjet cápakaland

Ha egy cápa térden harap,
Nem dúdolom azt, hogy parap-
-pampam subidubi pampam,
Miközben ő engem ham-ham!
Megkérem őt, hogy mondjon Á!-t,
S szabadulván csendes Don át-
-úszással tán partot érek,
S bár bibikből folynak vérek,
S zilált fejem csupa romhaj,
Fellélegzek: Tillárom haj!