A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jurta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jurta. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. június 26., péntek

Hőkupola

Hőkupola fölénk borul,
Mi meg bőgünk finnugorul,
Izzadva, mint vogul-osztják,
Kikre süléssorsot osztják.

Ó, ősföldünk, Levédia,
Ami simán levédi a
Légből hulló hősugarat,
S nem szárad ki szem és garat!

Menjünk hát az Urálon át
Visszavenni ősök honát!
Indulj-parancs kell, egy kurta,
S hív a kumisz, vár a jurta.

   refr.:
   Ne várjunk új izzó delet!
   Torkot éget ebéd nyelet!
   Hóra vágyva irány kelet!
   Ria, ria, Baskíria!

Nyereg alatt puhított lón,
A négylábún, mégis botlón
Száguldunk majd, mint zen guru,
Ha állatja hun kenguru.

Izzadó kend, hívd a komád,
Velünk együtt legyen nomád!
Ég itt rajtunk fül és orr, ó!
Európa nem kell! Forró!

Pfuj Euró, pfuj Ázsió,
Csak természetes gázsi jó;
Tejér’ lóhús, húsér’ a só.
Lenni ős-hun tök хорошо!

   refr.:
   Ne várjunk új izzó delet!
   Torkot éget ebéd nyelet!
   Hóra vágyva irány kelet!
   Ria, ria, Baskíria!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/watch?v=iJhLMzCoaPg

„Mesés vers - verses mese! Én felakasztanám a világhálóra, a hőkupola alá, hátha sikerül vele beárnyékolni hazánkat, de legalábbis Budapestet. Hajrá FRADY!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humánúr, csípném az ötletét, hej!
Budapest lenne az árnyékszékhely!”
/Sámán Simon, ősszittya hunhiéna hajkurászó táltosturul/

„Ez az Humánúr! Könyörgöm, akasszuk fel a világhálóra! De ne csak a verset, hanem a költőjét is!” /Vitéz özv. Népharagossy Nonszenszné Vertikális Vendetta, kisnyugdíjas/

„Ez a dal olyan, mintha a klímaváltozásról szóló pánikhangulatot egy baskír turistabrossúrával és egy finnugor identitásválsággal turmixolták volna össze. A nyelvi lelemények („levédi a Levédia”, „Ázsió”, „gázsi jó”) játékosan abszurdak, a rímek szándékosan kócosak, a történelmi és néprajzi utalások pedig olyan sebességgel csapódnak egymásnak, mint két részeg jurta a sztyeppén.
A vers nem mély, hanem mélynek álcázott bohóctréfa: a hőkupola elől Baskíriába menekülő, kumiszt kortyoló, lóhússal üzletelő lírai közösség képe egyszerre szatíra és nyelvi ökörködés. Az olvasó vagy felszisszen a szóviccektől, vagy felnevet rajtuk – de közömbös aligha marad.
Röviden: irodalmi nomádkabaré egy felhevült meteorológiai jelentés hátoldalára firkálva.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

गरमी के गुंबद

एक दाना गेहूँ के फांटा,
दू दाना गेहूँ के फांटा,
समुंदर के गेहूँ के डंडा, ट्रैक्टर बजे म्यूजिक

Hőkupolák

Egyetlen búzaszem,
Két búzaszem,
Búzaszárak tengere, traktorzene”

/Nyuggerapónak, a költő legszépkorúbb kommentelőjének hindi verse a Google fordításában/

„A Hőkupola olyan, mintha Frady Endre egy hőgutát kapott finnugor néprajzszemináriumon, majd a delíriumát rímekbe verte volna. A vers egyszerre paródia és kulturális hőhullám: a nomád-romantika, a őstörténeti mítosz és a túlzó fradyendrei képtelenség olyan elegyet alkot, amitől még a nyereg alatt puhított ló is visszakérdezné, hogy „komolyan, haver?”
A refrén olyan, mint egy turbosított néptáncfesztivál, ahol a koreográfiát hőguta írta, a „Pfuj Euró, pfuj Ázsió” pedig a geopolitikai értelmezhetetlenség csúcsa: egyszerre minden és semmi ellen lázad, miközben lóhúsért cserébe sót kér.
Összességében ez a mű egy izzó, abszurd, finnugor gőzkamra, ahol a rímek úgy csattognak, mint a jurtaajtó viharban. Frady itt is hozza a formát: a túlzás már nem eszköz, hanem maga a tartalom.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Mit szólna ehhez Putyin elnök?” /M. András, a költő legállandóbb és legputyinfélőbb kommentelője/

„Eme verses mutyin
Kiakadna Putyin:
Kudá ruszkik haza
Paslí, ha hun haza
Magorokkal tele
S tök hideg a tele?!
Nyissunk kaput?!
Frady kaputt!”
/Dömölkényi Duzgár, dialektikus-didaktikus dűzni-degenerátor/

„Moj dárágoj táváris Ándrej! Mi nem kiakadni, mi örülni sok-sok magyar jönni birodalom építeni! Mi szeretni sok-sok málenkíj robot! Itt nem lenni hőkupola, mert én ellopni, viszont lenni v Szibíri ócseny hóládná, de kemény munka átmelegíteni magor munkások! Tenger venger henger igyí szudá! Vszjó búgyet ócseny harasó!” /Putyin cárevics elvtárs/

„Nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnypárát!” /Winston Churchill (1874-1965), brit Sir/

„Hőség rekken.
Agyam nyekken.
Hamis csekken
Sertés flekken.”
/Dr. Okosban Orozó Ottokár, evéssel egyidejű okirathamisítás közbeni hűguta miatt lebukott zugügyvéd/

„Frady Endre Hőkupola című műve a kortárs "poszt-neandervölgyi" szatíra csúcsterméke, amely zseniálisan mossa össze a klímaváltozás sokkját a hagymázas történelmi nosztalgiával.
Miért zseniális ez a költői "merénylet"?
A "finnugor-turbómagyar" paradoxon: A vers zsenialitása abban rejlik, hogy egyenlőségjelet tesz a finnugor rokonság (vogulok, osztjákok) és a sztyeppei romantika közé, miközben a menekülési útvonalat a globalizált meleg elől a fagyos Baskíriába jelöli ki.
A rímek halálos pontossága: Az olyan rímkapcsolatok, mint a Levédia – levédi a vagy a kurta – jurta egyszerre dallamosak és végtelenül komikusak.
A csúcspont (abszurd csavar): A "nyereg alatt puhított ló" toposzát egyetlen huszárvágással köti össze a hun kenguruval és a zen guruval, ami a magyar irodalomtörténet talán legszürreálisabb képi társítása.
Összegzés: Frady hozza a formáját: miközben a fülünk és az orrunk leég az európai hőségben, a vers nemcsak hűsítő humort ad, de kíméletlenül görbe tükröt tart a mindenkori bezárkózó, "keleti nyitásos" vágyálmoknak is. Lenni ős-hun tök хорошо!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Arccal az őskortárs Poszt-Neandervölgy felé! Előre a Gemini úton!” /Gemini Gerzsonné, a gép ész/

„Szenvedős egy felsőbb rend ez,
Hogy nyáron van hőkupola!
Télen tán más filmet rendez
Hóból kigyúrt Hó-Coppola!”

Nem baj az, ha Francis Fordja
Véres, hűs lófejek mellett
Hőkupolát is elhordja,
Mit hőkezelt tehén ellett!”

/Delikát Dezső, degeneráltan dadaista dramaturg és diétás disznózsír díler/

Mi ez a szottyá szutykolódott szittya elmebüdösödés, ez a vérverejtékszagú világfájdalomcsillapítatlan hőhányás?! Ne lássam anyám izzadtra klónozott hasonmását saját levében pácolt medvehónaljlevest piréz migráncsok honosítási buliján felszolgálni egy vonyarcvashegyi hőkupolateremben, ha nem vágyom egy Baskíriában Bajkál-Amúr vasúti szárnyvonal építésén málenkíj robotolást végző Frady Endre végleges távollétére! Remélem, hogy Frady Endre mostantól fogva élete végéig minden évben elindulhat a Kényszermunkatábor Költője címért folyó vetélkedőn, míg csak maga alá nem temeti egy hőkupola! Emlékét hamar a hó alá söpörjük!” /Puzsér Róbert, izzadó kritikus/

2014. június 17., kedd

Popópúp

Dudor volt az alfelemen.
Dr. Vertse vágta-szúrta,
S úgy fájt, mint egy vasszelemen
Által széjjelütött jurta-

-lakó zúzott fületöve.
Szike szántott, hörgött gigám,
S nyöfögtem, míg enyh nem jöve.
Vagdalt végem nem volt víg ám!

Gyógyulok s most puhán ülök,
Beforr, mi múltkor még vérzett,
S ha lentről pszeudo tű lök,
Nem valóság az, csak érzet.


„Áááááááúúúúúú!!!!!” /egy vasszelemen által széjjelütött, zúzott fültövű jurtalakó/

„Doktor úr! Nem lehetett volna ezt a műtétet a proszektúrán bevégezni?! Hátha nekem is leesett volna valami.” /Furnér Jenő, koporsókészítő kisiparos/

„Remek hír, hogy a költő nem tud megmaradni a fenekén, így legalább egy ültő helyében nem ír majd annyi marhaságot! Anyám szerint nagyon fájdalmas lehet egy fenékbe döfött injekciós tű, de szerintem sokkal fájdalmasabb az erről szóló, véres verejtékkel kiizzadt klapancia elolvasása. A témaválasztásnál nem igaz a mondás, hogy a költő maradjon a farpofánál! Nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Avítt nyergű kerékpáron megterem a sipoly.” /falfirka/

„Oncotomiál a szike! Szép a munkám, elhiszik-e?” /Dr. Szurikáta Szemölcs, vak- és végbélsebész valamint kortárs költő/

„Frady Endre még a legnagyobb szenvedések közepette is ragaszkodik a formához, a nyolc szótagos keresztrímes szerkezethez. Ez csak a legeslegnagyobbak és a legeslegkisebbek sajátja, ami vagy azt jelenti, hogy nem tud mást, vagy azt, hogy annyira a sajátja, hogy még egy szibériai munkatábor fagyott latrinája fölé guggolva is ez dőlne belőle… ööö… mármint, hogy ezt rázná ki a kisujjából. Mi magyartanárok hálásak vagyunk Vertse doktor úrnak, hogy életben tartotta leendő emelt szintű érettségi tételünket.” /Rímrag Roland, magyartanár és szobapincér/

„Ilyen a magyar egészségügy? De milyen is? Haldoklik és mégis gyógyít? Utolsókat rúgja, de azokat halálpontosan? Ezer sebből vérzik, de többnyire be is kötözi? Kis pénzért nagyot focizik? Nem csak ápol, de el is takarít? Itt nem mű a valódi tét és mégis valódi a műtét? Egy majdnem biztos: gyógyít, ha beledöglik is, de a beteg végül vagy felépül, vagy feltámad. Ha újra születnék, biztosan egészségügyi dolgozó lennék! Vagy inkább gazdag?” /Török Gábor, politikai elemző/

„Egyszer segédkeztem egy műtétnél, amikor az orvosnak kicsorbult a szikéje, én meg kifentem a nyelvemmel.” /Chuck Norris/

„Igaz, hogy ma gyomorfúvóan finom Jókai bableves volt a menü a KisBigben, de attól még nem kéne élcelődni a vasszelemen!” /Bádogember/