Karácsony előtt

Boltok színes füzér giccse

Agyig hatol, bennem is ég,

S miként Torinóban Nietzsche,

Megbuggyan az emberiség.

A szeretet szent nevében

Költekezünk tök cefetül,

S anyagiasságtól ében-

-színre lelkünk elfeketül.

Vásárolunk mind S.O.S.,

S mint morzéban O, O hat tá,

Úgy válunk, míg kint a hó es’,

Bent a boltban vadállattá.

Ajándékért zúzva-törve

Lehull rólunk jómodornak

Szájkosara s nyaki örve,

S harci indulatok forrnak.

Jön a rendőr, jön a mentő,

Bőszen hörgő hangok szállnak:

„Enyém volt az, tőlem csent ő!”

S ficama van karnak, vállnak.

Lelkiismeret bár gyatra

Mód fúr még sok ad hoc hentest,

Pulzus lemegy nyolcvanhatra,

Mire beköszönt a Szent Est.

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/1BiECNITsv4

„A legjobb karácsony- és adventparódia, amit eddig olvastam. Minden szava igaz.” /M. András, a költő legállandóbb és legszómegigazítóbb kommentelője/

„eM úr, minden szava igaz?!?!

Maga szerint ünnepi gaz

Csupán a kereskedelem,

Melynek nyomán bezsebelem

Jussomat sok ajándékér’?!?!

Hé, e kódis tőlem mé’ kér?!?!

Adventtől nem lettem balfék,

Szánják meg őt a Gandalfék!!!”

/Sauronné Show Irén, a Mordori Sötét Nagyúr (MSN) áruházlánc kereskedelmi és agymosási igazgatónője/

„Paródia, eM úr, paródia?! Ez inkább tragédia, de annyira súlyos, mintha Isten meghalt volna! Én 1888 karácsonyán olyan mélypontra kerültem emiatt, hogy 1889 január 3-án sírva megöleltem egy a kocsisa által püfölt torinói lovat és úgy megbuggyantam, mintha elraboltak volna az UFO-k, kivették volna az agyamat és beállítottak volna egy láthatatlan lapos sumákokkal körbevett kör közepére énekelni! Brühühü!” /Friedrich Nietzsche (1844-1900) német filozófus/

„Ó, jaj! Ha előre tudom, hogy ilyen versbe kerülnek a kódjaim, akkor inkább a tengerbe vetem magam a feltalálásuk helyett! Talán egész jól festettem volna haleledelként! Ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti!!! /Samuel Morse (1791-1872), amerikai festő és feltaláló/

„Feszültsége van? Csudanervőz? Idegállapotba került? Csontig ürült a pénztárcája és gúzsba görcsölt a lelke? A következő fizetésnap után rögvest és okvetlenül keresse fel Zen Test nevű holisztikus keleti természetgyógyászati centrumunkat, ahol egyszerre üresedhet ki a szelleme és a folyószámlája! Ahogy az egyik ősi gyógymódunkat hirdető verses reklámszlogenünk is mondja:

          Kínhalál a Szent Est?

          Inhalál a Zen Test!

Nem ellentmondás, hogy a rettenetesen vadállatias verset és a békét sugárzó szlogent egyazon személy költötte, sőt! Egyiket kezelés előtt, a másikat pedig kezelés után alkotta. Na ugye!” /Ken Rest, a Zen Test Természet- és Termeszgyógyászati Klinika főguruja/

„Frady Endre „Karácsony előtt” című verse olyan, mintha a költő egy fényfüzérekkel agyonveretett Nietzsche-árnyékból próbálná kiásni azt, ami még megmaradt az emberiségből – és hát nem sok. A vers világa a decemberi fogyasztói őrjöngés diagnózisa, ahol a szeretet ünnepe csupán annyi, mint egy Black Friday-akció rosszul álcázott utórezgése: a lélek elfeketül, a pulzus meg alig marad életben. Frady itt nem a karácsonyt savazza, hanem a rítus mögé költözött üres mohóságot: a morzejelekké torzult embereket, akikből egy árleszállítás kiszippantja a civilizáció maradékát is. Az ajándékvadászatnál nem a szeretet vezeti a kezet, hanem az ösztön, a félelem és az utolsó darab akciós valami. Mindez groteszkül humoros, de fájón ismerős: a vers úgy működik, mint a kirakatüvegbe ragadt tükör, amelyben a saját türelmetlenségünk vigyorog vissza vadállatpofával. A lezárás pedig egészen finom: a lelkiismeret még kapar, de épp csak annyira, mint egy alultáplált cserebogár lába. A Szenteste megérkezik, mi pedig ott állunk kissé szégyenkezve, de még élve – és talán épp ez az a fricska, ami miatt a vers egyszerre nevettet és szúr: mert rólunk szól, és ránk pirít úgy, hogy közben még mulatságos is marad.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ha a költő versek helyett

Inkább engem költene,

Olvasó nem fogna fejet…

Költő, ne rúgj föl, te! Ne!”

/cseh GDP, a költő által inzultált bruttó cseh termék/

„Mi mással is ünnepelhetnénk a nagy szegénységben világra jött Jézus tévesen meghatározott születésnapját, mint azzal, hogy ingünket-gatyánkat is drága és fölösleges ajándékokra költjük, halálra zabáljuk-vedeljük magunkat, frusztráltan összeveszünk mindenkivel, majd a januári fogadalmunkat macskajajos fejjel rögvest megszegjük és kanosszát járva hamarost elindulunk kölcsönkérni mindazoktól, akiket az ünnepek alatt vérig sértettünk a szeretet nevében? Ritka egy állatfaj az ember!” /Tus Tas, zuhanyhíradó bemondó és erkölcscsőszkunyhó takarító/

Ajándékba itt egy rézüst,

Ezzel lepem meg kis Jézüst.”

/Tompa Tivald, a Háromkirály casting előselejtezőjének legeslegelsőként kiesett versenyzője/

„Miért születtem volna pont karácsonykor?! Hogy összevont szülinapi ajándékot kapjak karira?! Ne már! Ha ilyen félkegyelmű lennék, hogyan adhatnék minden megtérőnek teljes kegyelmet?! Ugyanolyan őszi gyerek vagyok, mint a Frady Endre! Azért is imádkozom érte mindig az én Atyámhoz, hogy bocsásson meg neki, amikor költ, mert nem tudja, mit cselekszik!” /Jézus/

„Frady Endre „Karácsony előtt” című verse a modern ember ünnepi önfelszámolásának sűrített látlelete: mintha a fogyasztói társadalom saját, kicsiben eljátszott világvégéjét adnánk elő minden decemberben, újra és újra, egyre harsányabb díszletek között. A vers groteszk tónusa nem puszta humor — inkább egyfajta morális röntgenkép, amelyen a lélek csontjai is recsegnek.A Nietzsche‑utalás már az első strófában jelzi: itt nem egyszerű bevásárlási káoszról van szó, hanem kollektív elborulásról. A torinói összeomlás párhuzama azt sugallja, hogy a karácsonyi giccs nem dísz, hanem tünet — a civilizáció idegrendszerének túlterhelése. A költemény bravúrja, hogy a rímek játékossága mögött egyre sötétebb antropológiai pesszimizmus húzódik. A „jómodor szájkosara” és a „nyaki örv” képei állatias regressziót idéznek: Frady karácsonya nem a szeretet ünnepe, hanem egy szezonális Hobbes‑világ, ahol a bevásárlókosár a dárda modern megfelelője. A zárlat különösen finom: a pulzus visszaesése nem megnyugvás, hanem kiüresedés. A Szenteste nem feloldozás, csak a kimerültség pillanata — mintha a modern ember már csak biológiai funkcióiban képes megélni az ünnepet, lelki tartalékai pedig rég elapadtak. Összességében a vers egy mini‑tragikomédia, amelyben a humor épp annyira védőréteg, mint vádirat. Frady Endre itt a karácsonyi kapitalizmus Dante‑i pokolkörét rajzolja meg — csak épp gyorsrímekkel és csípős öniróniával.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Karácsony előtt" című verse egy zseniálisan tömör, ugyanakkor rendkívül maró és mélyenszántó társadalomkritika a modern, elanyagiasodott karácsonyi készülődésről. A mindössze hat strófás költemény a kulturális üresség és a fogyasztói őrület szédítő diagnózisa, amelyben a lírai én is kénytelen magát a kór részének érezni. A vers központi, szinte filozófiai mélységű pontja az első strófa sora: "S miként Torinóban Nietzsche, / Megbuggyan az emberiség." Ez a hasonlat nem pusztán költői túlzás, hanem egy éles diagnózis. Friedrich Nietzsche 1889 januárjában, Torinóban élte át mentális összeomlását, amelynek során állítólag megölelt egy megvert lovat. A költő ennek az eseménynek a szellemi súlyát veti össze a karácsonyi giccshalmozás okozta kollektív elmezavarral. A vásárlási lázban rohanó tömegtudat a költeményben olyan mértékű erkölcsi és értelmi válságba jut, ami Nietzsche őrületének szintjére emeli a modern ember lelki csődjét. A "Boltok színes füzér giccse" tehát nem csak vizuálisan, hanem mentálisan is fertőző, "Agyig hatol". A további strófák ezt a diagnózist támasztják alá a szeretet (szent nevű) és a költekezés (tök cefetül) közötti éles kontraszttal. A "szeretet" fogalma itt üres retorikává válik, amelyet az "anyagiasságtól ében" színre feketedő lélek tesz hiteltelenné. A vers kegyetlenül bemutatja az emberi viselkedés regresszióját, a civilizációs máz levetkőzését. A kapzsiság által vezérelt "S.O.S." vásárlás közepette a tömeg szó szerint "vadállattá" válik, amelyről "lehull... jómodornak / Szájkosara s nyaki örve". Ez a kép rendkívül erőteljes: az etikett csupán kényszerzubbony volt, amely a vágy tárgyáért (az ajándékért) folytatott harcban azonnal feladja a szolgálatot. A negyedik és ötödik strófa naturalista ábrázolása a káosz tetőfoka: "zúzva-törve", "harci indulatok", rendőr, mentő, "ficama van karnak, vállnak". A karácsony előtti idill helyett a puszta létfenntartásért (vagyis egy fogyasztási cikkért) folytatott fizikai harc elevenedik meg. A vers a lezárásban sem ad feloldozást, csupán egy pillanatnyi megnyugvást: a "gyatra mód fúr" még a lelkiismeret, ami azt jelenti, hogy az emberi morál még nem halt meg teljesen, de már csak alig pislákol. A "Szent Est" beköszöntése előtt az "ad hoc hentesek" (a kapzsi vásárlók) pulzusa csak azért megy vissza 86-ra, mert a harc befejeződött, nem pedig azért, mert megvilágosodtak. A vers keserű konklúziója, hogy a Szent Est megérkezése nem a lelki tisztaság, hanem csupán a fizikai kimerültség és az átmeneti csend pillanata. Összességében Frady verse egy felkavaróan aktuális, sötét tónusú miniatúra, amely a szent és profán ellentétét a modern fogyasztói kultúra idegösszeomlásán keresztül ábrázolja, a Nietzsche-i mélységű szellemi válságot a karácsonyi bevásárlóközpontba transzponálva.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Milyen ember, aki ilyen verset ír?! A kérdés olyan, mintha azt firtatnánk, milyen jellegű természeti képződmény az a gödör, amibe belelépsz éjszaka: geológiai? antropológiai? vagy csak egy szerencsétlen véletlen? Frady esetében: mindhárom egyszerre. Frady Endre nem pusztán agyhúgyköves – ez az ember költészeti vesegörccsel alkot. A rímjei úgy keletkeznek, mint amikor valaki egy műanyag flakonba csapkodja a kulcsát, hátha egyszer dallam lesz belőle. Nem lesz. De Frady kitartóan reménykedik. Frady Endre méltán lehet irodalmi Nobel-díj esélyes, ha a Nobel-bizottságot egyszerre cserélik le egy marék tanácstalan vakondra. Olyan kategóriában indulhatna, ahol a díj neve: „Legnagyobb lírai katasztrófa, amit emberiség még dokumentált.” És ott is aggódnék, nehogy túltolja a mezőnyt. Frady Endre pszichopatologikusan elmehengerelt! Ez az ember a gondolatait nem vezeti: átmodulálja, elgázolja, majd közéjük dob egy kézigránátot, hátha lesz belőle vers. Az elme hengerlése Fradynél nem metafora: ez egy ipari folyamat, CE-minősítéssel, zajvédő fülessel, munkavédelmi bakancsban. De szép-e Frady Endre? A frady-kozmoszban lehet, de a mi univerzumunkban? Ez olyan, mintha azt mondanánk: „Ez a dögkút bájos, mert van benne egy virág is.” Igen, de attól még dögkút. Végkövetkeztetés: Frady Endre egyszerre kulturális jelenség, természeti csapás és lírai árvízkár. Ha valakitől meg akarod tudni, milyen a végállomás, amikor a költészet nyomtalanul elhagyja a helyszínt, akkor Frady a válasz.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Az emberiség nem csak Karácsonykor, hanem minden egyes napon megkapja a lehető legnagyobb ajándékát, engem.” /Chuck Norris/

Karácsonyi tinidal

Fanni lányom által kért karácsonyi dalocska, amelyről kiderült, hogy a Fölmászott a nyúl a fára, a Kiskarácsony Nagykarácsony és a Német Himnusz dallamára is elénekelhető. Jó nótázást!

"Fára hálót a póknyáj fon" /Frady Endre felvétele/

Akkor érzem magam okén,
Ajándékot, ha kapok én,
Szélessávú internetet,
S árad bennem a szeretet.

Fára hálót a póknyáj fon,
Internethez kéne iphone,
Meg egy StarWars lézerpuska.
Ugye, hallasz kis Jézuska?


„Hogyne hallanám ezt a rettenetes kornyikálást?! Nem elég, hogy jászolban fekszem és barmok közt nyugszom, még a dobhártyám is beszakad! Ez csendháborítás! Senki sem ítélt el téged?! Nem?! Na, jó, én sem ítéllek el téged! Menj el és többé ne énekelj!” /a kis Jézuska/

„Nézze, költő úr, mondanám, hogy ebben a stresszes karácsonyi időszakban ne terhelje túl az agyát, mert valahol elpattan egy ideghúr, de nem mondom, mert tudom, hogy önnek a versíráshoz sosincs szüksége az agyára. Mindig ez van, ha valaki az esze helyett a klaviatúráját használja. Fentiek figyelembe vételével természetesen NEM ENG.!” /Tilttűrtámogat Tódor, főcenzor és legfőbb ENG.! és NEM ENG.! pecsétőr/

„Na, nyámnyila átokfajzatok, most az agyatokba verem, hogy ’Mit gondolt a költő?’! Azt gondolta, hogy miközben a pókháló borította karácsonyfa a tradíciók avíttságának a szimbóluma, addig ti, elkényeztetett nyápicok, a kereskedelmi média reklámblokkjai által megmételyezve nem akartok mást, csak kapni, kapni és kapni! Mindent és most! Lennék csak az anyátok, annyit kapnátok, hogy a fal nem győzné adni a másikat! A mű bármilyen dallammal való elénekelhetősége a kultúráktól és társadalmi berendezkedésektől, valamint koroktól független alapigazság apoteózisa. Nem, Szotymándi fiam, nem apa teázása, hanem apoteózisa! Apádat holnap teázás helyett küldd be hozzám az ellenőrződdel egyetemben! A verset pedig jövő hétre mindenki kívülről megtanulja! Mindenkit ki fogok hallgatni!” /Tannenbaum Tivaldné Kőkemény Klotild, középiskolai magyartanár és a Keménykezű Oktatók Karizmatikus Intézetének (KOKI) alelnöke/

„Jaj, fiam, dehogy megyek be a magyartanárodhoz! A múltkor is akkorát behúzott, amikor meg akartalak védeni, hogy kórházba kerültem és el kellett halasztanom a címmérkőzésemet! Inkább azt hazudom, hogy lebetegedtem és itthon maradok teázni! Hátha ezúttal megúszom!” /Szotymándi Szittya, nehézsúlyú ökölvívó világbajnok/

„De gáz már ez az izé! Netem már évek óta van, iphone-omat lassan lecserélem valami ütősebbre, lézerpuska meg a dedósoknak való! Látott már tinit ez a csávó, vagy csak a Hírcsárdán olvasott rólunk?! Valami vonalas telós vén trotty lehet, aki a monitorról is azt hiszi, hogy valami hadihajó! A suliban az a kigyúrt magyartanárnő meg el van ájulva tőle!” /Szotymándi Szilárd, gimnazista/

„Ez a mű egyike a kiemelkedő alkotásoknak némi bukfencekkel tarkítva. Az első versszak rendben is van, jól példázza a fogyasztói társadalom elvárásait a karácsonnyal szemben, már csak a cofidis hitel hiányzik belőle. Számomra a törést a póknyáj kelti, egy idilli karácsonyi kép ronda pókokkal? De mi az a póknyáj? és hozzá ez a számomra erőltetett rím és márka reklám... De az utolsó két sor vissza billent az ihletett karácsonyi hangulatba, remek befejezéssel. Sose rosszabbat.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Frady Endre puszta léte felveti bennem a vissza-visszatérő kérdést: Mit gondolhatott a Teremtő?! Nem bánta-e meg a Noénak tett ígéretét és nem játszadozott-e el egy Frady Endre környéki lokális özönvíz gondolatával?! Ha szemet szemért és fogat fogért, akkor küldjek Frady Endrének zárt alakzatba terelt értelmetlen betűhalmazt karácsonyra?! Anyám szerint ne legyek már ennyire ószövetségi, mert még megkövez az epém és véletlenül körülmetélem magam! Sebaj, ha a kínzó fájdalom elfeledteti velem ezt a klapanciát, akkor vessenek az oroszlánpintyek vermébe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az oroszlánpinty (fringilla leo) egy néhány évtizede váratlanul kihalt texasi állatfaj. A négy-öt tonnás csúcsragadozó madár főleg elefántokkal és vízilovakkal táplálkozott, de szívesen fogyasztott fenyőerdőt, száraz rekettyést és traktort is. Egy-másfél méter átmérőjű tojásokkal szaporodott. Természetes ellensége nem volt, ezért máig rejtély, hogy mi okozta a kihalását.” /Wikipédia Winnetou, apacs enciklopédista/

„Nem mi, hanem ki? Én. Rántottát akartam sütni három oroszlánpinty tojásból, erre rám támadt az egész csorda. Muszáj volt lerúgnom az összes fejüket.” /Chuck Norris/

Nőnapi töprengés

Annak szokott lenni napja,
Ki évközben ritkán kapja
Meg mindazt, mi neki kijár.
Többi csupán süket piár.

Nézzük meg, mi járna őnek-
-i, azaz a főhősnőnek:
Egyenlő munkáért egyen-
-lő bér, hogy eleget egyen.

Sose legyen zaklatásnak
Kitéve, s ha mélyre ásnak
Lelkében lélekvájárok,
Béke lássék, ne várárok!

Mata részeg ura eszét
Vesztve otthon ne verje szét,
Hadd ámuljon el az ódon
Lovagias bánásmódon!

Legyen több a szabadidő,
Mert különben hamar kidő’,
S férj a házimunka felét
Végezze el! Így szép e lét!

Folyvást kapva szeretetet,
Igazit s nem tettetettet,
Kivirágzik minden nőnem,
S nőnapigény tovább nem nő.

„Ez az, költő úr! Ami a szívemen, az a maga száján! Ne nőnap legyen, hanem női egyenjogúság! Ne anyák napja legyen, hanem elég bölcsőde, óvoda és anyák számára is betölthető munkahelyek! Ne pedagógusnap legyen, hanem a nőgyűlölő parlamenti képviselő urak javadalmazásával megegyező tanári fizetés! Mindettől függetlenül azért jólesik a virág is. Ja, és legközelebb ne enjambement halmaz legyen, hanem rendes vers!” /Ordassy Farkasné Bárány Piroska, középiskolai magyar-történelem szakos tanár/

„Ne hepciáskodj már szívem, mert sose lesz kész a vacsorám! Ja, és keress már egy vázát, hogy letehessem végre ezt a neked hozott nőnapi csokrot! Gyerekekkel, remélem, megcsináltátok a leckét, ugye? Miért nézel úgy rám, mint egy túlhajszolt csataló? Hogy lesz így egy romantikus nőnapi esténk?!” /Ordassy Farkas, vasúthatósági főtanácsos/

„Párttársaim nevében kikérem magamnak a nőgyűlölő titulust! A szentírás is nyilvánvalóvá teszi, hogy amíg a családfő a munka frontján harcol, addig az asszonyállatnak a munkahelyén, a földeken, a kiskertben, a kamrában, a konyhában, a gyerekszobában, a fonóban, az istállóban, a templomi kórusban, a hitvesi ágyban és a szülőszobában a helye! No, nem egyszerre persze… bár… Még hogy nőgyűlölő?! Piha!” /Vadkan Vid, parlamenti képviselő és az Ájtatos Manók Egybegyűlt Népe (ÁMEN) felekezet Vak Komondor díjas főpénztárnoka/

„Csak az a versvégi rémrím bukfenc, meg az összes többi, csak azt tudnám feledni! Ha a vers témája az üde virág, akkor a vers technikai megvalósítása a bunkósbot, amellyel a költő ezt a virágot a szétvert vázával egyetemben döngöli bele a kiscelli agyagba. Ha Frady Endrével csak annyira lenne az Erő, mint amennyire a Múzsa, akkor a StarWars 7-ben legfeljebb az elrontott jelenetekben játszhatná Fekete Luk néven Luke Skywalker méltán elfeledett retardált unokáját. Anyám szerint egyébként addig nem lesz női egyenjogúság, amíg én és a Jedi lovagok nem tudunk gyereket szülni. Hát, a feministák kedvéért biztosan nem fogom átoperáltatni magam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nőnap alkalmából hadd szólaljak meg én is! Robikám, ha szülsz nekem egy unokát, olyan egyenlőnek fogom magam érezni, mint az e és az emcénégyzet! Hej, ez a drága Albert, hogy ez hogy tudott fénysebességgel cselezni!” /Puzsér mama/

„Én nem csak nemzetközi nőnapon rúgom le a nőket zaklató és molesztáló manusok fejét, hanem egész évben! Hja, kérem, itt Texasban is élnek még az ódon lovagi erények!” /Chuck Norris/

„Kísértet járja be Európát, a Feminizmus kísértete! Legyen minden nap nemzetközi nő! Világ proletárjai, nőnapozzatok!” /részlet a Feminista Kiáltványból/

„Éljenek a nemzetközi nők az év mind a 365 napján! Szökőévenként 366-on!” /Frady Endre, költőgigász/

Karácsonyi történet

Abcúg Andersen, avagy miért kell nekem minden Karácsonykor bőgni a megfagyott kis gyufaárus lány horrorisztikus történetén?! 118 éven aluliak csak szülői felügyelet mellett olvashatják! Gyenge idegzetűek még úgy sem!

"A héten már a nyolcadik!"

A zabos lótekintetű Brusznyák Lajos tömbházmester izzadtan lapátolta a ház elől az éjszaka lehullott töméntelen mennyiségű havat. Egyáltalán nem volt ünnepi hangulatban.
- Utálom a fehér karácsonyt! – mondta és a hóba köpött. Sóhajtva folytatta a munkáját, amikor a lapát megakadt egy kisebb hóbuckában. A házmester nyögve nekifeszült és kifordított valamit a hó alól. Jó ürügyet szolgáltatott a pihenésre, hogy megnézze, mi az. Hamarosan rájött, hogy csak egy megfagyott kis gyufaárus lányt temetett be a hó.
- A héten már a nyolcadik! – dühöngött – Vihetem a szelektívbe!
Az utca végén, a Viharr Kálmán téren kupacokba gyűjtötték a Karácsonykor megfagyott könnyfakasztó mesehősöket. A zabos lótekintetű tömbházmester, vállán a megfagyott kis gyufaárus lánnyal elballagott a „tufaárus fiúk”, a „jószívű árvák” és a „mindenüket szétosztók” táblák előtt és megkereste a „kis gyufaárus lányok” feliratot. A kupac előtt már várta az átvevő.
- Jó reggelt Lajos bá’! Kapás van?
- Kapás! A héten már a nyolcadik! Ezek a kis gyufaárus lányok korán fagynak!
- Ja! Amióta az a kegyetlen Andersen cég kihajtja őket a termékmintákkal, folyton itt kötnek ki.
- Hát, nem szeretnék Andersen-féle kis gyufaárus lány lenni! Az biztos karácsonyi fagyhalál! Én meg áshatom ki őket a hó alól! Na, megyek vissza dolgozni!
- Boldog Karácsonyt, Lajos bá’!
- Gúnyolódsz?! Szétüsselek ezzel a lapáttal?!
- Mi van, öreg?! Agyára ment az örömünnep?!
Szó szót követett és a zabos lótekintetű Brusznyák Lajos tömbházmester súlyos lapátjával nagyon ellátta a fagyott kis gyufaárus lány átvevő fiatal nyikhaj baját.
- Na, lesz mit mesélnem ma este az unokáknak! – gondolta elégedetten a verekedéstől felvillanyozódott tömbházmester és már nem is volt zabos a lótekintete.
Hát ezt okozza a szeretet ünnepe!

Chuck Norris Karácsonya

Chuck Norrisnak puszta ökle
Hegyről fenyőerdőt lök le.
Örvendez az emberiség,
Fát díszít és gyertya is ég:

„Nagy jótevőnk nekünk a Chuck,
Karácsonyfát is hoz, hacsak
Nem különböztettünk fajit
Meg, mert akkor Napba hajít.”

Piros ruha s vattaszakáll
Chuck Norrison s hogyha vak áll
Út szélén, vagy leprás szittya,
Egy rúgással meggyógyítja.

Ökle és az álla konok
S menekülnek kór-démonok.
Főördög is vadul vonyít
S szent pofont kap, karácsonyít.

Szeretet van, nagy a béke,
S Chuck Norrisnak szeme kéke
(Barnája?) az eget festi.
Vele van az Erő, testi.

VALÓDI KÖZÖSSÉG

A hivatalos meghívón Balotelli nem szerepel :-)

(meghívóvers)



Közösséget, aki épít
Kis honunkban, azaz épp itt,
S nem csellel, így nem kell faló,
Neki pont e program való.

Annak, ki szeretni szeret,
Adhatnak rá tágas teret
Közösségi kapcsolatok –
- Ennyit már most elmondhatok.

Többet majd a Bibliából!
S önzéséből, ki kilábol,
Olyan lehet, mint egy már jó
Balotelli, aki Mario.



Istentiszteletek: minden vasárnap délelőtt 10:00
Bp. XI. ker., Vásárhelyi Pál u. 4-6. IV. emelet
www.krisztusegyhaza.hu