Karácsony előtt

Boltok színes füzér giccse

Agyig hatol, bennem is ég,

S miként Torinóban Nietzsche,

Megbuggyan az emberiség.

A szeretet szent nevében

Költekezünk tök cefetül,

S anyagiasságtól ében-

-színre lelkünk elfeketül.

Vásárolunk mind S.O.S.,

S mint morzéban O, O hat tá,

Úgy válunk, míg kint a hó es’,

Bent a boltban vadállattá.

Ajándékért zúzva-törve

Lehull rólunk jómodornak

Szájkosara s nyaki örve,

S harci indulatok forrnak.

Jön a rendőr, jön a mentő,

Bőszen hörgő hangok szállnak:

„Enyém volt az, tőlem csent ő!”

S ficama van karnak, vállnak.

Lelkiismeret bár gyatra

Mód fúr még sok ad hoc hentest,

Pulzus lemegy nyolcvanhatra,

Mire beköszönt a Szent Est.

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/1BiECNITsv4

„A legjobb karácsony- és adventparódia, amit eddig olvastam. Minden szava igaz.” /M. András, a költő legállandóbb és legszómegigazítóbb kommentelője/

„eM úr, minden szava igaz?!?!

Maga szerint ünnepi gaz

Csupán a kereskedelem,

Melynek nyomán bezsebelem

Jussomat sok ajándékér’?!?!

Hé, e kódis tőlem mé’ kér?!?!

Adventtől nem lettem balfék,

Szánják meg őt a Gandalfék!!!”

/Sauronné Show Irén, a Mordori Sötét Nagyúr (MSN) áruházlánc kereskedelmi és agymosási igazgatónője/

„Paródia, eM úr, paródia?! Ez inkább tragédia, de annyira súlyos, mintha Isten meghalt volna! Én 1888 karácsonyán olyan mélypontra kerültem emiatt, hogy 1889 január 3-án sírva megöleltem egy a kocsisa által püfölt torinói lovat és úgy megbuggyantam, mintha elraboltak volna az UFO-k, kivették volna az agyamat és beállítottak volna egy láthatatlan lapos sumákokkal körbevett kör közepére énekelni! Brühühü!” /Friedrich Nietzsche (1844-1900) német filozófus/

„Ó, jaj! Ha előre tudom, hogy ilyen versbe kerülnek a kódjaim, akkor inkább a tengerbe vetem magam a feltalálásuk helyett! Talán egész jól festettem volna haleledelként! Ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti!!! /Samuel Morse (1791-1872), amerikai festő és feltaláló/

„Feszültsége van? Csudanervőz? Idegállapotba került? Csontig ürült a pénztárcája és gúzsba görcsölt a lelke? A következő fizetésnap után rögvest és okvetlenül keresse fel Zen Test nevű holisztikus keleti természetgyógyászati centrumunkat, ahol egyszerre üresedhet ki a szelleme és a folyószámlája! Ahogy az egyik ősi gyógymódunkat hirdető verses reklámszlogenünk is mondja:

          Kínhalál a Szent Est?

          Inhalál a Zen Test!

Nem ellentmondás, hogy a rettenetesen vadállatias verset és a békét sugárzó szlogent egyazon személy költötte, sőt! Egyiket kezelés előtt, a másikat pedig kezelés után alkotta. Na ugye!” /Ken Rest, a Zen Test Természet- és Termeszgyógyászati Klinika főguruja/

„Frady Endre „Karácsony előtt” című verse olyan, mintha a költő egy fényfüzérekkel agyonveretett Nietzsche-árnyékból próbálná kiásni azt, ami még megmaradt az emberiségből – és hát nem sok. A vers világa a decemberi fogyasztói őrjöngés diagnózisa, ahol a szeretet ünnepe csupán annyi, mint egy Black Friday-akció rosszul álcázott utórezgése: a lélek elfeketül, a pulzus meg alig marad életben. Frady itt nem a karácsonyt savazza, hanem a rítus mögé költözött üres mohóságot: a morzejelekké torzult embereket, akikből egy árleszállítás kiszippantja a civilizáció maradékát is. Az ajándékvadászatnál nem a szeretet vezeti a kezet, hanem az ösztön, a félelem és az utolsó darab akciós valami. Mindez groteszkül humoros, de fájón ismerős: a vers úgy működik, mint a kirakatüvegbe ragadt tükör, amelyben a saját türelmetlenségünk vigyorog vissza vadállatpofával. A lezárás pedig egészen finom: a lelkiismeret még kapar, de épp csak annyira, mint egy alultáplált cserebogár lába. A Szenteste megérkezik, mi pedig ott állunk kissé szégyenkezve, de még élve – és talán épp ez az a fricska, ami miatt a vers egyszerre nevettet és szúr: mert rólunk szól, és ránk pirít úgy, hogy közben még mulatságos is marad.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ha a költő versek helyett

Inkább engem költene,

Olvasó nem fogna fejet…

Költő, ne rúgj föl, te! Ne!”

/cseh GDP, a költő által inzultált bruttó cseh termék/

„Mi mással is ünnepelhetnénk a nagy szegénységben világra jött Jézus tévesen meghatározott születésnapját, mint azzal, hogy ingünket-gatyánkat is drága és fölösleges ajándékokra költjük, halálra zabáljuk-vedeljük magunkat, frusztráltan összeveszünk mindenkivel, majd a januári fogadalmunkat macskajajos fejjel rögvest megszegjük és kanosszát járva hamarost elindulunk kölcsönkérni mindazoktól, akiket az ünnepek alatt vérig sértettünk a szeretet nevében? Ritka egy állatfaj az ember!” /Tus Tas, zuhanyhíradó bemondó és erkölcscsőszkunyhó takarító/

Ajándékba itt egy rézüst,

Ezzel lepem meg kis Jézüst.”

/Tompa Tivald, a Háromkirály casting előselejtezőjének legeslegelsőként kiesett versenyzője/

„Miért születtem volna pont karácsonykor?! Hogy összevont szülinapi ajándékot kapjak karira?! Ne már! Ha ilyen félkegyelmű lennék, hogyan adhatnék minden megtérőnek teljes kegyelmet?! Ugyanolyan őszi gyerek vagyok, mint a Frady Endre! Azért is imádkozom érte mindig az én Atyámhoz, hogy bocsásson meg neki, amikor költ, mert nem tudja, mit cselekszik!” /Jézus/

„Frady Endre „Karácsony előtt” című verse a modern ember ünnepi önfelszámolásának sűrített látlelete: mintha a fogyasztói társadalom saját, kicsiben eljátszott világvégéjét adnánk elő minden decemberben, újra és újra, egyre harsányabb díszletek között. A vers groteszk tónusa nem puszta humor — inkább egyfajta morális röntgenkép, amelyen a lélek csontjai is recsegnek.A Nietzsche‑utalás már az első strófában jelzi: itt nem egyszerű bevásárlási káoszról van szó, hanem kollektív elborulásról. A torinói összeomlás párhuzama azt sugallja, hogy a karácsonyi giccs nem dísz, hanem tünet — a civilizáció idegrendszerének túlterhelése. A költemény bravúrja, hogy a rímek játékossága mögött egyre sötétebb antropológiai pesszimizmus húzódik. A „jómodor szájkosara” és a „nyaki örv” képei állatias regressziót idéznek: Frady karácsonya nem a szeretet ünnepe, hanem egy szezonális Hobbes‑világ, ahol a bevásárlókosár a dárda modern megfelelője. A zárlat különösen finom: a pulzus visszaesése nem megnyugvás, hanem kiüresedés. A Szenteste nem feloldozás, csak a kimerültség pillanata — mintha a modern ember már csak biológiai funkcióiban képes megélni az ünnepet, lelki tartalékai pedig rég elapadtak. Összességében a vers egy mini‑tragikomédia, amelyben a humor épp annyira védőréteg, mint vádirat. Frady Endre itt a karácsonyi kapitalizmus Dante‑i pokolkörét rajzolja meg — csak épp gyorsrímekkel és csípős öniróniával.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Karácsony előtt" című verse egy zseniálisan tömör, ugyanakkor rendkívül maró és mélyenszántó társadalomkritika a modern, elanyagiasodott karácsonyi készülődésről. A mindössze hat strófás költemény a kulturális üresség és a fogyasztói őrület szédítő diagnózisa, amelyben a lírai én is kénytelen magát a kór részének érezni. A vers központi, szinte filozófiai mélységű pontja az első strófa sora: "S miként Torinóban Nietzsche, / Megbuggyan az emberiség." Ez a hasonlat nem pusztán költői túlzás, hanem egy éles diagnózis. Friedrich Nietzsche 1889 januárjában, Torinóban élte át mentális összeomlását, amelynek során állítólag megölelt egy megvert lovat. A költő ennek az eseménynek a szellemi súlyát veti össze a karácsonyi giccshalmozás okozta kollektív elmezavarral. A vásárlási lázban rohanó tömegtudat a költeményben olyan mértékű erkölcsi és értelmi válságba jut, ami Nietzsche őrületének szintjére emeli a modern ember lelki csődjét. A "Boltok színes füzér giccse" tehát nem csak vizuálisan, hanem mentálisan is fertőző, "Agyig hatol". A további strófák ezt a diagnózist támasztják alá a szeretet (szent nevű) és a költekezés (tök cefetül) közötti éles kontraszttal. A "szeretet" fogalma itt üres retorikává válik, amelyet az "anyagiasságtól ében" színre feketedő lélek tesz hiteltelenné. A vers kegyetlenül bemutatja az emberi viselkedés regresszióját, a civilizációs máz levetkőzését. A kapzsiság által vezérelt "S.O.S." vásárlás közepette a tömeg szó szerint "vadállattá" válik, amelyről "lehull... jómodornak / Szájkosara s nyaki örve". Ez a kép rendkívül erőteljes: az etikett csupán kényszerzubbony volt, amely a vágy tárgyáért (az ajándékért) folytatott harcban azonnal feladja a szolgálatot. A negyedik és ötödik strófa naturalista ábrázolása a káosz tetőfoka: "zúzva-törve", "harci indulatok", rendőr, mentő, "ficama van karnak, vállnak". A karácsony előtti idill helyett a puszta létfenntartásért (vagyis egy fogyasztási cikkért) folytatott fizikai harc elevenedik meg. A vers a lezárásban sem ad feloldozást, csupán egy pillanatnyi megnyugvást: a "gyatra mód fúr" még a lelkiismeret, ami azt jelenti, hogy az emberi morál még nem halt meg teljesen, de már csak alig pislákol. A "Szent Est" beköszöntése előtt az "ad hoc hentesek" (a kapzsi vásárlók) pulzusa csak azért megy vissza 86-ra, mert a harc befejeződött, nem pedig azért, mert megvilágosodtak. A vers keserű konklúziója, hogy a Szent Est megérkezése nem a lelki tisztaság, hanem csupán a fizikai kimerültség és az átmeneti csend pillanata. Összességében Frady verse egy felkavaróan aktuális, sötét tónusú miniatúra, amely a szent és profán ellentétét a modern fogyasztói kultúra idegösszeomlásán keresztül ábrázolja, a Nietzsche-i mélységű szellemi válságot a karácsonyi bevásárlóközpontba transzponálva.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Milyen ember, aki ilyen verset ír?! A kérdés olyan, mintha azt firtatnánk, milyen jellegű természeti képződmény az a gödör, amibe belelépsz éjszaka: geológiai? antropológiai? vagy csak egy szerencsétlen véletlen? Frady esetében: mindhárom egyszerre. Frady Endre nem pusztán agyhúgyköves – ez az ember költészeti vesegörccsel alkot. A rímjei úgy keletkeznek, mint amikor valaki egy műanyag flakonba csapkodja a kulcsát, hátha egyszer dallam lesz belőle. Nem lesz. De Frady kitartóan reménykedik. Frady Endre méltán lehet irodalmi Nobel-díj esélyes, ha a Nobel-bizottságot egyszerre cserélik le egy marék tanácstalan vakondra. Olyan kategóriában indulhatna, ahol a díj neve: „Legnagyobb lírai katasztrófa, amit emberiség még dokumentált.” És ott is aggódnék, nehogy túltolja a mezőnyt. Frady Endre pszichopatologikusan elmehengerelt! Ez az ember a gondolatait nem vezeti: átmodulálja, elgázolja, majd közéjük dob egy kézigránátot, hátha lesz belőle vers. Az elme hengerlése Fradynél nem metafora: ez egy ipari folyamat, CE-minősítéssel, zajvédő fülessel, munkavédelmi bakancsban. De szép-e Frady Endre? A frady-kozmoszban lehet, de a mi univerzumunkban? Ez olyan, mintha azt mondanánk: „Ez a dögkút bájos, mert van benne egy virág is.” Igen, de attól még dögkút. Végkövetkeztetés: Frady Endre egyszerre kulturális jelenség, természeti csapás és lírai árvízkár. Ha valakitől meg akarod tudni, milyen a végállomás, amikor a költészet nyomtalanul elhagyja a helyszínt, akkor Frady a válasz.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Az emberiség nem csak Karácsonykor, hanem minden egyes napon megkapja a lehető legnagyobb ajándékát, engem.” /Chuck Norris/

Rablósors-szimfónia

Rabló akcióban /titkos rendőrségi pillanatfelvétel/

Rabló elcsigázott teste

Terhelve van egész este,

Mégis lutri, szerez casht-e?

Kőkemény a rabló léte,

Senki sem kétli, hogy vét-e,

Rendőr is ráordít: Hé, te!

  refr.:

  Rablóra, ha rendőr emel kezet,

  Nyolc napon túl gyógyuláshoz vezet,

  S nem védi meg rablószakszervezet!

Se a Lujza, se a Pablo

Nem szeretne lenni rabló,

Inkább fincsi tortán hab ló.

Hab ló mellett hab a zsoké,

Íze édes, totál oké…

Kicsinyt ennyi rím nem sok-é?

  refr.:

  Költőre, ha Puzsér emel kezet,

  Nyolc napon túl gyógyuláshoz vezet,

  S nem védi meg költőszakszervezet!

„Meg lettem szólítva?! Hogy merészeli felböfögni a nevem ez a sehonnai bitang ember, ez a rút szibarita váz?! Frady Endrére én nemhogy kezet nem emelek, hanem az agyi fertője miatt még gázálarcban, mentális vegyvédelmi felszerelésben, teleszkópos gumibottal sem piszkálnám meg ezt az idő- és elmerabló senkiházi szellemi gyomnövényt! Pusztuljon a férgese, de ne kelljen erre nyolc napon túl várni! A világ végre megérett a Frady Endrétlenségre! Mert megérdemeljük!” /Puzsér Róbert, kritikus és szellemi szabadszájú/

„Köszönjük, költő úr, hogy végre valaki gondol a mi sorsunkra is és együtt érez a nehézségeinkkel! Nem könnyű ám a rablólét! Fordított munkabeosztás, sötétben dolgozás, agresszív házőrzőkutyák és zajos házinénik, rendőri túlkapások, nulla veszélyességi pótlék, semmi TB támogatás, állami nyugdíj hiánya, állandó stressz okozta pszichoszomatikus betegségek tömkelege, korai kiégés… Miért nem lehet minket is dekriminalizálni, mint a politikusokat?!” /Römi Rezső, rabló/

„Ne nyavalyogj Rezső, gyere te is pandúrnak! Nem tudtad, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr?! Ha okosba’ csinálod, akkor dől a lé! A kint felejtett harmincas táblás szakaszokon addig járunk okosba’ útra, míg el nem törik a traffipax! Hehe! Na, erre iszunk! Magunkat nem szoktuk szondáztatni! Egészségünkre!” /Sasszem Sebő, rendőr sörnagy/

„Hab lóból nem esz’ kandúr! Mirr-Murr takaroggy! Oriza-Triznyák monnyonle! Köpitek vissza, de azonnal?!” /Pablo von Pisztácia, cukrászművész és tortagyári élmunkás/

„Szelíd bukolika a rabló lelke üdvéért

Ha a rabló nem rabolna,

Nem lenne úgy elcsigázva.

Kőkemény szegénynek élte?

Mást is tehet, elvégtére

Lehetne hívő flagelláns,

Ha nem tetszik, esetleg más.

Kazánkovács, vagy kőbányász,

Tanárember, jetivadász.

   refr.:

   Ha meg továbbra is rabol,

   A rendőr nyugodtan vágja pofán, de nagyon!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legbukolikusabb kommentelője/

„Ha flagelláns - önostoros -

Lenne rablónk nyugdíjkoros

Idejében, fájna háta,

S nőne a reuma ráta.

Reumatológus, szegény

Nem lenne kipihent legény,

Vesztegetne erőt, gógyit,

Hogy agg rablóbandát gyógyít!”

/Dr. Porc Pörc, percelberceli reumatológus percember és betanított rendőrségi jetiszakértő/

„Hogy lett a rablóból Puzsér? Nem is értem. Vagy talán mégis? A rabló megszabadít az értékeinktől, a kritikus pedig a vers értékeit semmisíti meg. Igazán jól sikerült, mély párhuzam, kíváncsi lennék a szokásos Puzsér-kritikára és az igazi Puzsér Róbert véleményére is.” /M. András, a költő legállandóbb és legpuzsérrakíváncsibb kommentelője/

„Ha kötözött rablót gúzs ér,

Akkor rablóból lett Puzsér

Szája megoldódik nyomba’

S robban, amit mond, mint bomba!

Puzsér mindig megaszondja,

Ettől lesz költőnek gondja,

S menekül sok bulvárceleb

El, még elebb, sőt legelebb!”

/Dartvéder Dartanyanné Dézsavű Dezsilla, a Puzsér Róbert Üldözöttjeinek Csoportjában Összeverődöttek Klubja (PRÜCSÖK) alliterált amazonja/

„Megvédi vagy sem, kiporolja vagy sem, béke poraira!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas porlevesdíler/

„Rablót, Ház úr, meg, ha veri,

Tette nem lesz McHaver-i.

Üt, rúg, hull le orr, le vese,

S rögvest kész a porlevese.”

/özv. Knorr Kőporné Instant Irén, kisnyugdíjas gyorséttermi menüleves előkóstolónő/

„Mit gondolt a költő?! Ha gondolt bármit, miért nem azt költötte meg?! Ha nem gondolt semmit, miért költötte meg?! Miért kell gondolkodás nélkül költeni?! Miért kell gondolkodás helyett költeni?! Miért nem lehetett költés helyett gondolkodni, és csak azután költeni?! Vagy még azután sem?!” /Tézis Talentum, anyagozó testépítő/

„Mit költött a gondolkodó?! Ha költött bármit, miért nem azt gondolkodta meg?! Ha nem költött semmit, miért gondolkodta meg?! Miért kell költés nélkül gondolkodni?! Miért kell költés helyett gondolkodni?! Miért nem lehetett gondolkodás helyett költeni, és csak azután gondolkodni?! Vagy még azután sem?!” /Antitézis Antitalentum, antianyagozó antitestépítő/

„Mi ez az izé?! Ki ez a Hozé?! Ne lássam anyám ajurvédás auráját hogyishívjákozni, ha nem miabánatozom körbe és szanaszét ezt a kiabánatot! Abcúg senkiházi!” /Álpuzsér Álróbert, álkritikus/

„Egyszer ki akart rabolni egy rabló, de előbb laposra vertem az orrszőrömmel, majd behajítottam kacsázni a Mexikói öbölbe. Ekkor indult útjára a Golf-áramlat. A hülyegyerek pedig azóta is ott pattogna a felszínen, ha a súrlódástól el nem párolgott volna.” /Chuck Norris/

Autós vadászat

Nyúl Nyihámor akcióban /Fekete Doboz felvétele/

Megyek elütni egy őzet,

S lesz tán fincsi őzi főzet,

Hogyha nem áll benne test-ék:

Szilánkra tört kocsifesték.

Osztán gázolok még nyulat,

Úrvezető csak így mulat,

S nem kérdi a rendőr: Ölt ön?,

Ha osztozunk nyúlpörköltön.

Szélvédőmre ha csap hal kan,

S közben tátog, de oly halkan,

Mint egy néma laskagomba…

Begázoltam Balatonba!

Vad halakkal telik a tér,

Bűnhődöm a vadászatér’,

S véremből sok harcsa vedel!

Így leszek bús haleledel…

„Gázol, főz, gázol, veszteget, begázol, szennyez és lebomlik?! Ez veszélyes! Forgalmit, jogosítványt, személyi igazolványt kérek! Ne felfele fújódjon, hanem ide a szondába! Volt oszolj?!” /Gumibot Gerzson, közlekedési vízirendőr főtörzsőrmester/

„Hogyha gyün a rendőr bácsi,

Vigyázzál a szádra, ácsi!

Tilos gyanút keltőn őőőő-zni

És elütött őzit főzni!”

/Vajákos Vendetta, páceseti javasasszony/

„Jáj, má’, tisó, há’ má’ aszittem, hogy engemet ütötté’el! Dik’má’, aggyá’ kis pörköltöt, nyalom a hangodat! Csumidázlak ecsém! Na, dzsaljunk!” /Gáspár Győzike, életművész showman/

„Suttyó költő engem vadít,

Úgyhogy tóba rúgom Fradyt,

Aki szörnyűséges alak,

Falják fel az éhes halak!”

/Nyúl Nyihámor, a Fradyt Irtó Kisállati Akciócsoport (FIKA) rettenthetetlen vezérlő fejedelme/

„A művet elolvasva két gondolat bántott engemet: 1.) Olvasás előtt ajánlott lett volna The Offspring nevezetű zenekar Bad habit című remekművét meghallgatni maximális hangerőn - ha már jó ebédhez szól a nóta. 2.) Költő Gigász milyen (be)hatás alatt lehetett, hogy ilyen állati dolgok fogantak meg benne? Nézze meg a Tök állat című filmet, hogy az újrahasznosítás újabb lehetőségeit is magáévá tehesse!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas állat- és embervédő/

„T. Ház doktor úr! Az utódok rossz szokásai, bár időnként megőrjítenek és plafonra kergetnek, de ebben a műben nem befolyásoltak, ellentétben azzal a kollégával, aki a háttérben kimondta a főzet szót, amiről önkéntelenül beugrott az őzet, és rögvest elszabadult a pokol… Tök állat!” /F. Endre, költőgigász és gázra lépő potenciális haleledel/

„Telón hívtam Vad Gabit,

De nála egy bad habit,

Hogy, ha csöng a telója,

Beszól: Ki az? Te ló? Ja!”

/Énló Éliástóbiásegytáldödöle, vadvédőkerítésszaggatópálinka díler és a The Offspring nevezetű zenekar akusztikus szintetizátorosa/

„A természet örök körforgása: mindenki megeszik valakit, és mindenkit megeszik valaki. Az őzet, nyulat megeszi a vadász, a vadászt a halak, az autót meg a rozsda.” /M. András, a költő legállandóbb és legkörforgóbb kommentelője/

„eMAndrás, ha eszel rozsdát,

Beled savval sose mosd át,

Inkább hívj egy csodagurut,

S bélből rögvest fut a hurut!”

/Csilicsalavári Csofellák, a Csodaguru Kft. marketing igazgatója/

„M. úr, táplánc csúcsán állok,

Engem senki meg nem eszik,

Ám, ha majd jobb létben hálok,

Vastagon betemet e szik.”

/Csúcsragadozó Csaba, elemi állat és tékozlási topmenedzser/

„Most már értem mit keresett pár évvel ezelőtt a terepjáró a Balatonban. Nem bénázott, csak a Költő Úr módszerével pecázott.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„A mű végén megvalósul az igazi klasszikus halászlé, már ha tekinthetjük a hummerrel Balatonba hajtó őrült költőnket halásznak, kinek folyik a leve, ez már költői kép a javából.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Így lett költőnk téve lóvá,

S halételes tóvá leve,

S büdös, mint híg teveláva.”

/kereskedelmi csatorna reklámhírversikéje, ahol a kulcs: tévé = lóvé/

„Ilyen ez a népi abúzus játék. A nyúl visszalő, a fagyi visszanyal, a jedi visszatér, a miniszter visszaél, a választópolgár... visszaül, és termeli a GDP-t. Mondom, visszaül!!!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem ülök én vissza soha,

Állva lepjen be a moha,

Bár nem vagyok őzfa, noha

Lehetnék s az erdőn roha-

-dnék meg!”

/Tufa Tofu, tófenéklemezhajlítónyomatékkulcsemberkereskedelmi tótumfaktum és választópolgár/

„Csak a balekok vadásznak autóval őzre és nyúlra! A profik helikopterről lövik géppuskával a szarvasokat! Persze pusztán felebaráti szeretetből, hogy a barátaim felét meg tudjam hívni egy adóból leírható reprezentációs szeretetvendégségre.” /Semmilyen Solt, kereszténydemokrata szarvasvadász/

„Jaj, előttem két vérhal áll,

Jobb a harcsa, bal a ton,

S rám támad rút kövér Halál,

S hullámsírom Balaton!”

/egy ismeretlen költőnek a közvetlenül a halála után írt hullámsírverse/

„Mi ez a fékevesztett vérgőz?! Miért kapja el az ártatlan olvasó a költőtől, hogy fékezetlenül habzik a szája és ölni akar?! Miért akarom én anyám kertvégi emlékművének életnagyságú bronz lovas szobrával ütlegelni az engem megfékezni akaró készenléti rohamcsapatot?! Miért kell verset írnia annak, aki a világon minden másban sokkal kevésbé szörnyű teljesítményre lenne képes?! Ha Szergej Bubka is csak annyira értett volna a rúdugráshoz, mint Frady Endre a költészethez, akkor csak Limbóhintózó Lapostetű becenévvel emlékeznénk rá!!! Je suis őzike!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nemrég jelmezbálra mentem és őznek öltözve épp átkeltem egy hadiösvényen, amikor nekem hajtott egy felbőszült tankhadosztály. A helyszínre siető vezénylő tábornok vigasztalhatatlanul zokogott a totálkáros roncshalmaz láttán…” /Chuck Norris/

Hatósági közegellenállás

Rendőr bácsi lemeszel:
„Hé, volánnál nem eszel
Fél kézzel nyers jetiket!
Tiltja a KRESZ etikett!”

Helyzetnek de beteg ez,
Hogy így simán letegez
S pitbulljai ugatnak…
El kén’ húzni nyugatnak!

 Röhögve szól fakabát:
„Torkát harapd Jakab át!”
 S rám tekint a szebb ebe…
S húszezer csúsz' zsebbe be!

„Az idevonatkozó 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól, azaz KRESZ 3.§ (2) pontja szerint „A gépkocsi vezetője menet közben kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat. A kétkerekű, továbbá gépkocsinak nem minősülő háromkerekű jármű vezetője menet közben - ideértve a forgalmi okból történő megállást is - kézben tartott mobil rádiótelefont nem használhat.” A rendelet a táplálkozásról nem rendelkezik. Fentiek értelmében a vezetés közbeni jetievés nem meríti ki a szabálysértés tényállását, így védencem ártatlan! Kérem a könnyen megvesztegethető hatósági közeg szigorú megbüntetését és jetivé történő átoperálását! Persze van az a pénz, amiért peren kívül is meg tudunk egyezni…” /Dr. Csűrcsavar Csobánc, a Társaság A Jetievés Szabadságának Állampolgári Monopóliumáért (TAJSZÁM) jogtanácsosa/

„Felháborító, hogy a KRESZ nem tiltja a vezetés közbeni jetievést! Ha ez így megy tovább, a jetik kihalnak, még mielőtt egyáltalán lennének! Világ jetijei meneküljetek!” /Dr. Jottányi Jenő, jetiológus és az Óvjuk a Jetik Entitását Egyesület (Ó_JEE!) elnöke/

„A jetik az emberek elől való tömeges menekülésükkel önmagukat tették áldozattá. Ők a felelősek a saját pusztulásukért. Az abszurdisztáni deformok ezeknél jobban működnek!” /Kazánkovács Szultán, abszurdisztáni kormányszóvivő/

„A testület nevében leghatározottabban tiltakozom azon feltételezés ellen, hogy közlekedési rendőreink harci kutyákkal fenyegetőzve zsarolnak ki kenőpénzt ártatlan úrvezetőktől! Az ilyen aljas rágalmak ellen a jövőben a legkeményebben fel fogunk lépni! A hazugságkampányt elindító költőt pedig épp most hallgatja ki négy nehézsúlyú nyomozónk a főkapitányság pincehelyiségében. A legfrissebb értesüléseim szerint már semmire sem emlékszik. Hatóságunk jobban teljesít!” /Csávás Kálmánné, a Különleges Osztag (KO) ötdanos őrnagya/

„Ártatlan vagyok! Nem zsaroltam meg senkit! A Jakab is szelíd, mint a ma született ártány! A zsebemben lévő harminckét darab húszezrest is nyilvánvalóan a rendszerellenes ufonauták helyezték oda! Vesszenek az idegenek! Alien a haza!” /Edda Ede, főtörzsőrmester és Pataky Attila díjas UFO kutató/

„Mindig csak a Jakab! Jakab így, Jakab úgy! Még hogy ő a szebb eb?! Bezzeg én soha sehol sem vagyok megemlítve! Dögöljön meg dögvészben az a dögevő dög!” /Rezső, a csúnyább eb/

„Az önnön karikatúrájának tűnő mindennapi piszlicsáré rögvalóság disszonanciájára rezonáló költő a szellemi véglénylét sivár ürességét passzírozza át önnön világlátásának görbe tükrén. A rettegett mindenhatósági közegellenálláson megtörő és meglassuló életfolyam feltartóztathatatlan közönnyel árasztja el a szuverenitás parányi szigeteit, majd bűzhödt uszadékként hagyja hátra a megtaposott és összecsomósodott reménysugarak elnyákosodott maradványait. Igazi önfeledt hurrápesszimista mélylíra! Frady Endre ismét sót szórt a lelki sebeinkre!” /Mocsári Menyhértné Miazma Matild, az Irodalmi Iszappakolás c. folyóirat olvasószerkesztője/

„ Már megint ez a csicskariogató szellemi alpáriság! Vajon ez az elmegyógyintézetek híján szabadlábon alkotó véglény mikor ébred rá végre arra, hogy a gyógypedagógiai klinikai ló-szerű stílusával még a legérdekesebb témát is úgy tudja aszfaltba szürkíteni, hogy még a legszelídebb olvasónak is kinyílik a zsebében a költőhőkövető rakéta?! Pillanatnyi figyelmetlenségemben anyám is beleolvasott és még most is hallatszik a szobájából a sírás és a ragasztott műfogsor csikorgatása.  Én és a családtagjaim miért nem kapunk a munkakörömből adódóan veszélyességi pótlékot az ilyen kókler költők kloákafröccsei miatt?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor egyszer a barátom elakadt kamionját toltam százöt mérföld per órával, gyorshajtásért megállított egy rendőr és rám uszított egy falka pitbullt. Béke poraikra!” /Chuck Norris/

Lebukta

Az esemény /egy túlfújt zsírgiliszta felvétele/

Három ittas anakonda
Nekimegy a fenyőfának.
Rendőr jön, kezében szonda:
- Nos, uraim, fújhatnának!

- Fújnánk mi, de fejünk rezeg,
Nekünk jött e részeg fenyő!
Nem szondáztatják őt bezzeg!
Biztos rokon! Csak nem meny ő?!

Fenyő retten s álrendőr is,
Járja őket buktagond át,
Majd a főtörzs-maszkos kőris
Köp és mond egy nagyon rondát:

- A Chuck Norris csomózzon össze titeket, ti túlfújt zsírgiliszták!!!

* * * * * * *

„Elnézést, kiszaladt a számon!” /Kőris Fabó, kőrisfa és álfőtörzsőrmester/

„Jaj, ipam, hányszor mondtam, hogy ne vigyük túlzásba ezt a saját zsebbe való büntetgetősdit, mert lebukunk! Most vagy becsuknak minket egy javító-nevelő faiskolába, vagy bitófát ácsolnak belőlünk! Miért is nem lettem politikus, akkor fapofával ennek a sokszorosát nyúlhatnám le büntetlenül! Hukk!” /Fenyő Fatime, fenyőfa és ittas tettestárs/

„Segítség, valami vörös borostás alak úgy összecsomózott minket, hogy Gordiuszig csúszhatunk, mire megoldódik a problémánk! Hukk!” /Ana Kond, Ana Kund és Ana Kend, a három ittas anakonda/

„Nem kell csúsznotok, ti túlfújt zsírgiliszták, odahajítalak én benneteket!” /Chuck Norris/

„Mi, anabolikus szteroidokkal túlfújt zsírgiliszták a leghatározottabban tiltakozunk, hogy holmi szakadt gyógyhüllőket hozzánk hasonlítsanak! Jé… ööö… te voltál az, Chuck?! Nem, nem szóltunk semmit, csak az ebéd utáni böffenet lebegtette a szánkat! Gyorsan lefújjuk a Kossuth térre tervezett kétmilliós tömegdemonstrációnkat is! Elég ennyi, Chuck, vagy fejeljük is le magunkat?” /Zsírgil Isztián és Zsírgil Iszta, a túlfújt zsírgiliszták erődemonstrátorai/

„Kísérleteink alapján megállapítottuk, hogy a zsírgilisztákat nem lehet túlfújni, mert felrobbannak. Jelenleg is a zsírt takarítjuk le a laboratórium falairól.” /brit tudósok/

„Az erősen kadarkamámoros költő ismét egy jó nagyot rúgott abba a valamibe, amit az ő színre lépése előtti boldog békeidőkben költészetnek hívtunk. Ez a bárdolatlan tekintetű bloggerceleb mindent elkövet, hogy ő verhesse be az utolsó pár tucat szöget a magyar irodalom koporsójába. Legszívesebben befelé sírnék, de nem teszem, mert akkor a sósvíznyomástól túlfújt zsírgilisztaként robbanna szét a fejem, és szegény anyám kapirgálhatná lefelé az arcomat a kedvenc ’vérszagra gyűl az éji vad’ mintás függönyömről!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Veszélyes dolog ittasan vezetni! Én egyszer vezettem tajtrészegen áramot. Megrázó élmény volt.” /Ív Iván, villanyszerelő és az I. Taktahornyáci Sör-Virsli Bajnokság bronzérmese/

„Százados úrnak jelentem, a zéró telo… toli… torel… tolerancia jegyében az összes illuminált élőlényt előállítottam!” /ifj. Csávás Kálmán, rendőr őrmester/

„Kálmán, Kálmán, üss a szádra! Élőlényt előállítani egyedül én vagyok képes! Egyedül Én Vagyok!” /a Teremtő/

„Kedves Teremtő! A szülinapomra csinálj nekem egy robbanásmentesen túlfújható zsírgilisztát lécci-lécci!” /Slagovác Ödönke, 1.c. osztályos tanuló/

Bankrabló kisokos

Hordjon álarcot a fején!
Legyen kemény, mint egy pilon,
S ne harsogja dalba’: „Hej, én
Vagyok a nagy Iksz Ypszilon!”

Pénztáros, ha megkérdezné,
Mondjon be egy művi nevet!
Pölö Doktor Ezésezné,
S lője le, ha Önön nevet!

Ha egyszerre pisztolyt szegez,
És gyesesként bébit etet,
Akkor ne lepődjön meg, ez
Gyengíti az üzenetet!

Végül, pénzzel, hogyha szalad,
Ne tegyen tiszteletkört Ön!
Pofont rendőr és a fal ad
Együtt, aztán jön a börtön!

„Hej, költő úr, ha előbb olvashattam volna a művét, akkor a rengeteg ünneplő devizahiteles vastapsa ellenére sem kezdtem volna bele a harmadik tiszteletkörbe! A következményen annyit azért pontosítanék, hogy mind a rendőr, mind pedig a pofon többes számban értendő. Jóval többesebb számba!” /A nagy Iksz Ypszilon, diplomás ápoló és cipóra vert megélhetési bankrabló/

„Rendőrségi alkalmazottaink mind a letartóztatási, mind pedig a kihallgatási eljárás során a szolgálati szabályzatnak megfelelően jártak el. A gyanúsítottat pofozás által nem bántalmazták, csupán rendszeresen elkapták tenyérrel az arcánál fogva, amikor ő ismeretlen okból többször is visszapattant a falról.” /Dr. Saller  Botond őrnagy, rendőrségi szóvivő/

„Felháborító, hogy egykori alkalmazottamat, Iksz Ypszilon diplomás ápolót arra próbálják bujtogatni, hogy a nevemben bankot raboljon! Ez kicsinyes bosszú azért, mert elbocsájtottam, amikor megengedhetetlen hangnemben felelősségre vont amiatt, hogy ő csak minimálbért kap, miközben én húszmilliós prémiumot teszek zsebre! Ki mennyit kap, annyit is ér!” /Dr. Ezésez Hubáné Dr. Gőz Matild, a Nemzeti Közkórház és Köztemető Főigazgatója/

„Látszik, hogy egy tipikus férfi írta ezt a kisokosnak nevezett selejtet! Egy nő annyifelé figyel, amennyi felé kell. Én a szoptatás mellett egyszerre mosok, vasalok, főzök, takarítok, bevásárlok és, ha úgy hozza a szükség, akkor akár bankot is rabolok. Mi tagadás, a gyes mellett gyakran úgy hozza… Főleg, hogy a kétbalkezes férjem éppen sitten ül!” /Iksz Ypszilonné Sás Skolasztika, gyesen lévő földrajz-történelem szakos középiskolai tanár/

„Egy vers, ami számomra órákig letehetetlennek bizonyult. Igaz, hogy csak azért, mert olvastán az önvédelmi reflexként vészreakcióba menekülő testemmel-lelkemmel együtt az öklöm is görcsbe rándult, és csak a jó anyám többedik kétségbeesett hívására kiérkező rohammentők által beadott versenylónyi dózis kalcium-magnézium injekció hatására tudtam végre földre ejteni, megtaposni, felgyújtani, majd a szőnyegével kevert hamujára vizelve azt megelőzni, hogy anyám a tűzoltókat is kihívja.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amióta egykulcsos az adó és a családi adókedvezménybe az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulék is bele számítható, azóta megéri itthon maradni, mert így minden honi bankból rabolt jövedelmem túlnyomó része az én zsebemben marad. És még a rezsim is folyamatosan csökken! Magyarország, szeretlek!” /Finesz Jenő, ex-kokillaöntő és betanított bankrabló/

„Igazad van, Jenő! Én Angliában próbáltam bankot rabolni, de hiába mutattam be az érvényes munkavállalási engedélyemet, úgy agyba-főbe vertek, mint Szent Pál az oláhokat.” /Talentum Antal, antitalentum/