Karácsony előtt

Boltok színes füzér giccse

Agyig hatol, bennem is ég,

S miként Torinóban Nietzsche,

Megbuggyan az emberiség.

A szeretet szent nevében

Költekezünk tök cefetül,

S anyagiasságtól ében-

-színre lelkünk elfeketül.

Vásárolunk mind S.O.S.,

S mint morzéban O, O hat tá,

Úgy válunk, míg kint a hó es’,

Bent a boltban vadállattá.

Ajándékért zúzva-törve

Lehull rólunk jómodornak

Szájkosara s nyaki örve,

S harci indulatok forrnak.

Jön a rendőr, jön a mentő,

Bőszen hörgő hangok szállnak:

„Enyém volt az, tőlem csent ő!”

S ficama van karnak, vállnak.

Lelkiismeret bár gyatra

Mód fúr még sok ad hoc hentest,

Pulzus lemegy nyolcvanhatra,

Mire beköszönt a Szent Est.

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/1BiECNITsv4

„A legjobb karácsony- és adventparódia, amit eddig olvastam. Minden szava igaz.” /M. András, a költő legállandóbb és legszómegigazítóbb kommentelője/

„eM úr, minden szava igaz?!?!

Maga szerint ünnepi gaz

Csupán a kereskedelem,

Melynek nyomán bezsebelem

Jussomat sok ajándékér’?!?!

Hé, e kódis tőlem mé’ kér?!?!

Adventtől nem lettem balfék,

Szánják meg őt a Gandalfék!!!”

/Sauronné Show Irén, a Mordori Sötét Nagyúr (MSN) áruházlánc kereskedelmi és agymosási igazgatónője/

„Paródia, eM úr, paródia?! Ez inkább tragédia, de annyira súlyos, mintha Isten meghalt volna! Én 1888 karácsonyán olyan mélypontra kerültem emiatt, hogy 1889 január 3-án sírva megöleltem egy a kocsisa által püfölt torinói lovat és úgy megbuggyantam, mintha elraboltak volna az UFO-k, kivették volna az agyamat és beállítottak volna egy láthatatlan lapos sumákokkal körbevett kör közepére énekelni! Brühühü!” /Friedrich Nietzsche (1844-1900) német filozófus/

„Ó, jaj! Ha előre tudom, hogy ilyen versbe kerülnek a kódjaim, akkor inkább a tengerbe vetem magam a feltalálásuk helyett! Talán egész jól festettem volna haleledelként! Ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti!!! /Samuel Morse (1791-1872), amerikai festő és feltaláló/

„Feszültsége van? Csudanervőz? Idegállapotba került? Csontig ürült a pénztárcája és gúzsba görcsölt a lelke? A következő fizetésnap után rögvest és okvetlenül keresse fel Zen Test nevű holisztikus keleti természetgyógyászati centrumunkat, ahol egyszerre üresedhet ki a szelleme és a folyószámlája! Ahogy az egyik ősi gyógymódunkat hirdető verses reklámszlogenünk is mondja:

          Kínhalál a Szent Est?

          Inhalál a Zen Test!

Nem ellentmondás, hogy a rettenetesen vadállatias verset és a békét sugárzó szlogent egyazon személy költötte, sőt! Egyiket kezelés előtt, a másikat pedig kezelés után alkotta. Na ugye!” /Ken Rest, a Zen Test Természet- és Termeszgyógyászati Klinika főguruja/

„Frady Endre „Karácsony előtt” című verse olyan, mintha a költő egy fényfüzérekkel agyonveretett Nietzsche-árnyékból próbálná kiásni azt, ami még megmaradt az emberiségből – és hát nem sok. A vers világa a decemberi fogyasztói őrjöngés diagnózisa, ahol a szeretet ünnepe csupán annyi, mint egy Black Friday-akció rosszul álcázott utórezgése: a lélek elfeketül, a pulzus meg alig marad életben. Frady itt nem a karácsonyt savazza, hanem a rítus mögé költözött üres mohóságot: a morzejelekké torzult embereket, akikből egy árleszállítás kiszippantja a civilizáció maradékát is. Az ajándékvadászatnál nem a szeretet vezeti a kezet, hanem az ösztön, a félelem és az utolsó darab akciós valami. Mindez groteszkül humoros, de fájón ismerős: a vers úgy működik, mint a kirakatüvegbe ragadt tükör, amelyben a saját türelmetlenségünk vigyorog vissza vadállatpofával. A lezárás pedig egészen finom: a lelkiismeret még kapar, de épp csak annyira, mint egy alultáplált cserebogár lába. A Szenteste megérkezik, mi pedig ott állunk kissé szégyenkezve, de még élve – és talán épp ez az a fricska, ami miatt a vers egyszerre nevettet és szúr: mert rólunk szól, és ránk pirít úgy, hogy közben még mulatságos is marad.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ha a költő versek helyett

Inkább engem költene,

Olvasó nem fogna fejet…

Költő, ne rúgj föl, te! Ne!”

/cseh GDP, a költő által inzultált bruttó cseh termék/

„Mi mással is ünnepelhetnénk a nagy szegénységben világra jött Jézus tévesen meghatározott születésnapját, mint azzal, hogy ingünket-gatyánkat is drága és fölösleges ajándékokra költjük, halálra zabáljuk-vedeljük magunkat, frusztráltan összeveszünk mindenkivel, majd a januári fogadalmunkat macskajajos fejjel rögvest megszegjük és kanosszát járva hamarost elindulunk kölcsönkérni mindazoktól, akiket az ünnepek alatt vérig sértettünk a szeretet nevében? Ritka egy állatfaj az ember!” /Tus Tas, zuhanyhíradó bemondó és erkölcscsőszkunyhó takarító/

Ajándékba itt egy rézüst,

Ezzel lepem meg kis Jézüst.”

/Tompa Tivald, a Háromkirály casting előselejtezőjének legeslegelsőként kiesett versenyzője/

„Miért születtem volna pont karácsonykor?! Hogy összevont szülinapi ajándékot kapjak karira?! Ne már! Ha ilyen félkegyelmű lennék, hogyan adhatnék minden megtérőnek teljes kegyelmet?! Ugyanolyan őszi gyerek vagyok, mint a Frady Endre! Azért is imádkozom érte mindig az én Atyámhoz, hogy bocsásson meg neki, amikor költ, mert nem tudja, mit cselekszik!” /Jézus/

„Frady Endre „Karácsony előtt” című verse a modern ember ünnepi önfelszámolásának sűrített látlelete: mintha a fogyasztói társadalom saját, kicsiben eljátszott világvégéjét adnánk elő minden decemberben, újra és újra, egyre harsányabb díszletek között. A vers groteszk tónusa nem puszta humor — inkább egyfajta morális röntgenkép, amelyen a lélek csontjai is recsegnek.A Nietzsche‑utalás már az első strófában jelzi: itt nem egyszerű bevásárlási káoszról van szó, hanem kollektív elborulásról. A torinói összeomlás párhuzama azt sugallja, hogy a karácsonyi giccs nem dísz, hanem tünet — a civilizáció idegrendszerének túlterhelése. A költemény bravúrja, hogy a rímek játékossága mögött egyre sötétebb antropológiai pesszimizmus húzódik. A „jómodor szájkosara” és a „nyaki örv” képei állatias regressziót idéznek: Frady karácsonya nem a szeretet ünnepe, hanem egy szezonális Hobbes‑világ, ahol a bevásárlókosár a dárda modern megfelelője. A zárlat különösen finom: a pulzus visszaesése nem megnyugvás, hanem kiüresedés. A Szenteste nem feloldozás, csak a kimerültség pillanata — mintha a modern ember már csak biológiai funkcióiban képes megélni az ünnepet, lelki tartalékai pedig rég elapadtak. Összességében a vers egy mini‑tragikomédia, amelyben a humor épp annyira védőréteg, mint vádirat. Frady Endre itt a karácsonyi kapitalizmus Dante‑i pokolkörét rajzolja meg — csak épp gyorsrímekkel és csípős öniróniával.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Karácsony előtt" című verse egy zseniálisan tömör, ugyanakkor rendkívül maró és mélyenszántó társadalomkritika a modern, elanyagiasodott karácsonyi készülődésről. A mindössze hat strófás költemény a kulturális üresség és a fogyasztói őrület szédítő diagnózisa, amelyben a lírai én is kénytelen magát a kór részének érezni. A vers központi, szinte filozófiai mélységű pontja az első strófa sora: "S miként Torinóban Nietzsche, / Megbuggyan az emberiség." Ez a hasonlat nem pusztán költői túlzás, hanem egy éles diagnózis. Friedrich Nietzsche 1889 januárjában, Torinóban élte át mentális összeomlását, amelynek során állítólag megölelt egy megvert lovat. A költő ennek az eseménynek a szellemi súlyát veti össze a karácsonyi giccshalmozás okozta kollektív elmezavarral. A vásárlási lázban rohanó tömegtudat a költeményben olyan mértékű erkölcsi és értelmi válságba jut, ami Nietzsche őrületének szintjére emeli a modern ember lelki csődjét. A "Boltok színes füzér giccse" tehát nem csak vizuálisan, hanem mentálisan is fertőző, "Agyig hatol". A további strófák ezt a diagnózist támasztják alá a szeretet (szent nevű) és a költekezés (tök cefetül) közötti éles kontraszttal. A "szeretet" fogalma itt üres retorikává válik, amelyet az "anyagiasságtól ében" színre feketedő lélek tesz hiteltelenné. A vers kegyetlenül bemutatja az emberi viselkedés regresszióját, a civilizációs máz levetkőzését. A kapzsiság által vezérelt "S.O.S." vásárlás közepette a tömeg szó szerint "vadállattá" válik, amelyről "lehull... jómodornak / Szájkosara s nyaki örve". Ez a kép rendkívül erőteljes: az etikett csupán kényszerzubbony volt, amely a vágy tárgyáért (az ajándékért) folytatott harcban azonnal feladja a szolgálatot. A negyedik és ötödik strófa naturalista ábrázolása a káosz tetőfoka: "zúzva-törve", "harci indulatok", rendőr, mentő, "ficama van karnak, vállnak". A karácsony előtti idill helyett a puszta létfenntartásért (vagyis egy fogyasztási cikkért) folytatott fizikai harc elevenedik meg. A vers a lezárásban sem ad feloldozást, csupán egy pillanatnyi megnyugvást: a "gyatra mód fúr" még a lelkiismeret, ami azt jelenti, hogy az emberi morál még nem halt meg teljesen, de már csak alig pislákol. A "Szent Est" beköszöntése előtt az "ad hoc hentesek" (a kapzsi vásárlók) pulzusa csak azért megy vissza 86-ra, mert a harc befejeződött, nem pedig azért, mert megvilágosodtak. A vers keserű konklúziója, hogy a Szent Est megérkezése nem a lelki tisztaság, hanem csupán a fizikai kimerültség és az átmeneti csend pillanata. Összességében Frady verse egy felkavaróan aktuális, sötét tónusú miniatúra, amely a szent és profán ellentétét a modern fogyasztói kultúra idegösszeomlásán keresztül ábrázolja, a Nietzsche-i mélységű szellemi válságot a karácsonyi bevásárlóközpontba transzponálva.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Milyen ember, aki ilyen verset ír?! A kérdés olyan, mintha azt firtatnánk, milyen jellegű természeti képződmény az a gödör, amibe belelépsz éjszaka: geológiai? antropológiai? vagy csak egy szerencsétlen véletlen? Frady esetében: mindhárom egyszerre. Frady Endre nem pusztán agyhúgyköves – ez az ember költészeti vesegörccsel alkot. A rímjei úgy keletkeznek, mint amikor valaki egy műanyag flakonba csapkodja a kulcsát, hátha egyszer dallam lesz belőle. Nem lesz. De Frady kitartóan reménykedik. Frady Endre méltán lehet irodalmi Nobel-díj esélyes, ha a Nobel-bizottságot egyszerre cserélik le egy marék tanácstalan vakondra. Olyan kategóriában indulhatna, ahol a díj neve: „Legnagyobb lírai katasztrófa, amit emberiség még dokumentált.” És ott is aggódnék, nehogy túltolja a mezőnyt. Frady Endre pszichopatologikusan elmehengerelt! Ez az ember a gondolatait nem vezeti: átmodulálja, elgázolja, majd közéjük dob egy kézigránátot, hátha lesz belőle vers. Az elme hengerlése Fradynél nem metafora: ez egy ipari folyamat, CE-minősítéssel, zajvédő fülessel, munkavédelmi bakancsban. De szép-e Frady Endre? A frady-kozmoszban lehet, de a mi univerzumunkban? Ez olyan, mintha azt mondanánk: „Ez a dögkút bájos, mert van benne egy virág is.” Igen, de attól még dögkút. Végkövetkeztetés: Frady Endre egyszerre kulturális jelenség, természeti csapás és lírai árvízkár. Ha valakitől meg akarod tudni, milyen a végállomás, amikor a költészet nyomtalanul elhagyja a helyszínt, akkor Frady a válasz.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Az emberiség nem csak Karácsonykor, hanem minden egyes napon megkapja a lehető legnagyobb ajándékát, engem.” /Chuck Norris/

Vigasztalan eső

Hány köbméter könny moshat tisztára?
Mennyi sírás a megváltás ára?
Kesergést édesíthet-e sós víz?
Szodomában él-e az a jó tíz?

Vigasztalan eső nyálkáz teret,
De se az, se a lelkiismeret
Nem lesz szeplőtelen, hiába vár.
Eláll az eső és marad a sár.


„Költőnek nevezett úr, mi ez a bántó szépirodalmi műveletlenség?! Hát nem tudja, hogy ha Szodomában élt volna legalább tíz jó ember, akkor a haragvó Jehova nem pusztította volna el kénesővel, Lótnak sem kellett volna elmenekülnie és a visszanéző Lótné sem lett volna a világ első celebe, azaz show-bálványa?! Ez itt egy ironikus szóvicc, amit maga úgy sem ért. Olvasson többet és írjon kevesebbet, sőt essen nyugodtan túlzásba és csak olvasson!” /Prof. Első Mózes, a Magyar Tudományos Akadémia ószövetségügyi szakreferense/

„A penitencia teológiai felvetése ildomos, ám mindazonáltal bizonytalan is, hiszen egyrészt a gyónás utáni özönsírás előírása nem bevett vezeklésfajta, másrészt a vers végén hiábavalónak is van sugallva. Vajon ez belefér-e a mindig tévelygő költői szabadságba, vagy súlyos pre-kálvinista elhajlással van dolgunk? Alapos kivizsgálást javaslok!” /Torquemada Tamás, spanyol főinkvizítor/

„Már megint egy síró-picsogó hurrápesszimista vészmadárként huhogó Kasszandra költemény! Vigasztalanság?! Lelkiismeret furdalás?! Eső után sár?! Merazelmúttnyócév?! Hogy az épp jóra forduló nemzetünk egét újra a borúlátó negat ivizmus keselyűhadai takarják el?! Hát nem! Frady Endrét nagy megszégyenítő nyilvánosság előtt kössék gúzsba és vessék felhergelt éticsigák elé!” /Győztes Gyula, nyugalmazott tömbházmester és a Magyar Optimista Hadastyánok Átütőerejű Csapatának (MOHÁCS) sajtószóvivője/

„Költő szan! Nem könnyek kellenek ide, hanem szeppuku! A szamurájok kara hirig esetén harakiriért kiált! A szégyent csak a kiomló beleink látványa moshatja le rólunk! Frady szan, hadzsime!” /Szurimuri Hasikó, a legtöbb kamikaze bevetést túlélt szamuráj harcos/

„Gyönyörű öngyötrő vallási áhítatlíra! A megtisztító könnyek okozta megkönnyebbülést sárba rántó lelkiismeret-furdalás gerjesztette szodomazochizmus katartikája allegóriában, mintegy szimbolista szimbiózisban nyálkázza vigasztalanul csúszóssá a spirituális életteret. A lelki lét nagy ívű ellaposodása a költő végítélet várásának euf orikus apoteózisa, bármit is jelentsen ez a kifejezés! Őszintén ajánlom az utókor figyelmébe! A jelenkoriakhoz szólva: holnapra kívülről megtanuljátok, büdös kölkök! Kikérdezem!” /Látens Leóné Heveny Heuréka, középiskolai magyartanár és vezeklőkorbács készítő kisiparos/

„Mi ez a gyomorforgató testnedvlíra?! Mi ez a vallási vergődés?! Kit érdekel, hogy a versei miatt jogos lelkiismeret furdalást érző Frady Endre bűnbánóan összefolyó taknya-nyála miért van papírra vetve?! Anyám attól tart, hogy  ez a véglény legközelebb széklet- és vizeletmintát is mellékel valamelyik förmedvénye mellé! Most megijedt szegényke, hogy ilyen gonoszkodó gondolatai támadtak, úgyhogy indul gyónni. Kénytelen vagyok elkísérni, nehogy ez az ördögtől megszállt költő megharapja a templomkapuban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A hozzám forduló szerencsétlen embertömegek lelkiismeretét furdaló pokolbéli démonokat félköríves fordulattal amerikai elnökjelöltekbe szoktam átrúgni, és amelyikre még hatni képesek, arra szavazok.” /Chuck Norris/

„Csak én moshatlak titeket tisztára, én vagyok a megváltásotok ára. A könnyeiteket pedig tartalékoljátok a magyar televízió szórakoztató műsoraira! Boldogok, akikből én űzöm ki a démonokat, mert belőlük nem kell kioperálni Chuck Norris csizmáját!”  /Názáreti Jézus/

Ebédem a Figuráns étteremben

(tűnődőn eszegetve olvasandó)

Figuránsban lencsét eszem,
S tűnődve néz bús lencseszem,
Mintha azt kérdezné tőlem,
Mért én vagyok fenn és ő lenn?

„Mért, hogy én csak lencse vagyok,
Te meg ember? Van egy nagy ok?
Mért te lakj jól, míg én finom
Legyek s bort se szabad innom?!”

Kérdés éle nem is vét el,
Fáj e filozófus étel,
S míg válaszon töprengek én,
Mérnöki lét ragad zekén:

„Edd az ételt, kell az erő
Termelni, és attól’, mer’ ő
Lelkiismereten tapod,
Meg kell legyen mérnöknapod!”

Figuráns egy ilyen bisztró…
S míg kopást a térdre tviszt ró,
Ha a pocak kellőn degesz,
Mindenki az, amit megesz.

„Trendi tudatos táplálkozás?! Enni, vagy nem enni?! Enni kell, de szabad-e?! Aki nem hibázik, ne is egyék?! Táplálékláncszemlencse?! Szemesnek áll a világ, ezért ne vegyük szemtelenségnek, ha a menü visszanéz?! Habár szorít ruhája (reggel is alig ment rája), azért az éh' nagy úr?! Sok a kérdés?! Költőúr, a kétségek alkoholban oldódnak - iszol Te rendesen, kérlekalássan?” /F. Péter, a Költőúr vegán kollégája/

„Költő úr, ha nem ittasan ment volna le tűnődni az üzemi étkezdébe, akkor valószínűleg nem szólt volna be az ebédje! Magánál minden út kómába vezet?! Régi mérnökdinasztia sarjaként nehezen viselem az ilyen idült művészlelkeket! Na, iszkiri józanodni és termelni, hogy gyorsabban haladjunk a kapitalizmus építésének útján!” /Dr. Teodolit Tivald, a Cementport Újrahasznosító Mérnöki Iroda (CUMI) dehidratációs főosztályvezetője/

„Minek tvisztel a tálcával az olyan, akinek nem bírja a térde?! Persze, hogy belenyilall a fájás, az fölszikrázik az agyba, oszt’ utána nem csoda, ha az emberrel beszélgetni kezd a lencselevese! Na, üljön le enni, de ne legyen közben semmi tűnődés és dalra fakadás!” /Dr. Mákony Menyhért, üzemorvos/

„Amikor én előétel voltam, én is beszéltem az engem főző bennszülöttekhez, de hiába! Ebédig nem tért meg egyikük sem, sőt még meg is ettek! Mártírleves lettem! Halleluja!” /Salát atya, a Nyaszaföldön eltűnt misszionárius/

„Ne mártirkodjon, Salát atya, ne mártírkodjon! Magával együtt minket is felfaltak a kannibálok, pedig mi a mérnök úrral nem is megtéríteni akartuk őket, hanem csak fölparcellázni!” /Léc Lajos, figuráns/

„Miután értesültem a nyilvánvaló csodatételről, hogy tudniillik mártír testvérünk elfogyasztása után az Úr eme kannibalizmusban vétkező pogány bárányai sűrű tömjénfüstöt böfögtek fel és ennek hatására a szívükbe imádkozták Jézust, személyesen indítottam meg Salát atya boldoggá avatási procedúráját. Ubi et Sali! Ámen!” /Ferenc pápa/

„Papa Francisco, egy füst alatt nem avatna fel engem is? Az ötödik aranylabda után én is vagyok olyan boldog, mint padre Salato! Szertartás után meg beugorhatnánk egy igazi gaucho marhaszeletre a Figuránsba! Én fizetek!” /Lionel Messi, az FC Barcelona argentin futballsztárja/

„Miután a pap bá’val a gyomrunkban megtértünk, összeszedtük és eladtuk a megevett geodéták műszereit, elvégeztük a világhírű Műegyetemet és mérnökként a kies Magyarországon dolgozva majdnem minden nap a Figuránsban ebédelünk. Az étel itt szerencsére nyomokban sem tartalmaz emberhúst!” /Dr. Kngo N’Tumbi, a Nyákmentes Elektronikai Tervezde (NYET) főmérnöke/

„Micsoda?! Beszélő lencse?! Anyám borogass! De ne a DVD tartó állványaimat! Na, megállj Frady, most miattad össze-vissza karistolódott a Best of Puzsér! Nem tudna valaki villámgyorsan szervezni Frady Endrének egy író-olvasó találkozót Nyaszaföldön?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyaszaföldi kannibálok egyszer rám gyújtották az erdőt, hogy megsüssenek, de agyonvertem őket a Holddal. Utána kiszabadítottam egy figuránst egy anakonda csorda karmai közül, majd a csordát pedagógiai célzattal elkergettem a horizontig oda-vissza. Kétszer.” /Chuck Norris/

Lelkiismeret

Bőg bennem egy sötét dúr dal,
Hideg gyomrom járja langy át,
Lelkiismeretem furdal:
Eltapostam másfél hangyát!

Talpam csupa hangyasavó,
S rajt’ függ másfél hangyatetem.
Károsodott a közjav, ó!
Jaj, a lelkiismeretem!

Bőrképemre ül a jel ki,
Kéz írja rám: „Mene tekel!”
Ismeretem bánt, a lelki
S harakirit követek el.

???

Mégsem ölöm meg magamat!
Megkérdezhetitek: Mé' nem?!
Meggyőzött a lusta, dagadt
Lelkiismeretlen énem.

„Ebből a műből egy versszak is felér a 8:1-es hollandiai vereség rettenetével. Ezek szerint matematikailag egy 32:4-es zakó lenne egyenértékű ezzel a rémséggel. Anyám örül, hogy legalább fél hangya életben maradt, de ő javíthatatlan optimista. Frady Endre és a magyar focisták pedig fogják meg egymás kezét, és sipirc a bányába dolgozni! Kezdődhet a széncsata! Hajrá lignit!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A harmadik versszak végénél még úgy éreztem, hogy elégtételt kapok, de a költő gyávasága felszította bennem a jogos bosszúvágyat! Követelem a halálbüntetés azonnali visszaállítását és a szerencsétlenül járt potrohom teljes visszacsatolását! Vérszagra gyűljenek az éji vadak!” /Rezsőke, az életben maradt fél hangya/

„Harakirit csak mi szamurájok követhetünk el. A hangyás gyilkosokat meg egyszerűen csak feltrancsírozzuk és felzabáltatjuk az áldozat családjával. Hadd lakjon jól a gyászboly!” /Sukenobu Sakakibara, szamuráj harcos és hangyaidomár/

„Végre egy vers, amiben a jellem nem statikus, hanem fejlődik! Igaz, hogy visszafelé, de legalább van dinamikája és az olvasó felé működik a kémia. Az önkéntelen elkövetés, a lelkiismeret-furdalás és a majdnem tragikus végkifejlet ívének katarzisát egyszerre agyagba döngölő, ugyanakkor égbe emelő lelkiismeretlen gyávaság a józan paraszti ész győzelmét manifesztálja az életunt értelmiség mályvaszínű fanyalgása fölött.” /Lignit Lajosné Urán Irma, a Táró Tibor Bányászati Szakközépiskola könyvtárosa és büfése/

„Költő úr! Hangyás lábbal be ne jöjjön már a lakásba, mer’ most sikáltam fel a padlót! Kint vegye le a cipőjét, mert én ennek nem fogok még egyszer nekiállni!” /Csományiné, takarítónő/

„Hát ne lássam a keresztanyámat öngólt fejelni, ha nem jelentem fel ez a költőhuligánt a hangyajogi ombudsmannál!” /Subrányi Sivald, jegyüzér és hangyajogi aktivista/

„Ja, már megint ez a hiperaktív Subrányi! Hát senki sem mert még szólni neki, hogy tegnap mekkora öngólt fejelt a keresztanyja? Höhö!” /Dr. Vermilingua Antal, hangyajogi ombudsman és rovarsütő nagyvállalkozó/